Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-12-30 / 52. szám

cszáznyolcvanegy huszonhetedikén, fél négykor, eltörött kótelep vízvezeté- főnyomócsöve. itött néhány pincét, rabantot. Dnnal kiszállt a víz- ata. Elzárták a fő­ült helyre siettek. Itörött - állapította ndta tárgyilagosan ált a mérnök, és ki kell cserélni indta a munkás, jyta rá a mester, langozta a mérnök, a szerelést - indult a a mester. i mester, ä mérnök. knyt, lapátot hozott irüljárta a helyszínt, zdeném - mondta, íselt a mester, gyta rá a mérnök, lelte csákányát és 'es földbe. ■t>. tétedett.- mondta a mester, e a mérnök. íjét tisztogatta. Az >b és sűrűbb lett. a a mester. A mér- :sóválta a fejét. Tíz jzetékből. 'árva van - szólalt ii - tárta szét a ke- ilnap folytatjuk. át félig kiásva talál- egjelent a roham­iánk - szólalt meg epébe - mondta izéd - helyeselt zett körül a melós. zámaim.- csóválta a fejét tozunk - indították x kész lett a gödör, atja a munkás, íagyta rá a mester, ö - jött közelebb Jónásban a cethal nelós. Jónás - javította ki >lt a mérnök. - Szép- Betömjük - ragyogott fel a melós szeme.- De be ám - bólintott rá a másik kettő.-•Kicserélem, besulykolom és kész - mondta a melós.- Nono! - emelte fel hangját a mér­nök. - És az előírások?- Dugjuk össze a fejünket - java­solta a mester. x Röpke két óra múlva megvolt a terv.- Lerajzolom - szállt kocsiba a mérnök. A másik kettő napos, szél­védett helyet keresett magának. x- Jóvá kéne hagyatni - nézte Csáky Pál- Azt bizony nehezen - mondta a melós.- Nehezen ám - replikázott a mester.- Nincs vezeték? - kérdezte a mérnök.- Vezeték, az van - mondja a me­lós. - Csak éppen beázott, ki kell majd cserélni.- Akkor holnap reggel - tárta szét kezét a mérnök. x A hajnal a csövet lyukasan találta. Kisvártatva megjött a rohamcsapat.- Nézzük hát a tervet - szólt a mester.- Nézzük - hagyta jóvá a melós.- Itt kiásni, amott aládúcolni, meg­fordítani, megerősíteni, világos - szólt a mester. - Fog ez menni, mint a víz­folyás.- Meghiszem azt - mosolygott a mérnök. a mérnök a rajzot. Bekopogott a szomszéd ajtón.- Ügyes - hajolt közelebb a főmér­nök. - Csak ezt itt másként csi­nálnám.- Látom, már javítottak rajta- mondta az igazgató. - De ezt az apróságot itt elnéztétek. A koefficiens!- emelte fel az ujját. Hatra kész volt a terv, jóváhagyva. Odakint koromsötét volt.- Remélem, éjjel is dolgoztok- mondta hazafelé indulván az igaz­gató.- Természetesen - felelt a mérnök és kocsiba szállt. x A mester és a melós ott ültek, ahová délután a nap sugara esett.- Kész - mondta a mérnök.- Gyújtsatok lámpát, indulunk.- Akkor kezdeném - szólt a melós.- Ez a beszéd - vágták rá ketten. x Fél háromra kész lett az előírt gö­dör a megtervezett dúcolásokkal. A mérnök kedvtelve nézegette. Há­romra meghozták a telepről a kért segédeszközöket, kijöttek a központ­ból és megjelent az üzemi fényképész is. A forgalmat ötszáz méteres körzet­ben lezárták. Mire a modern technika összes, a telepen fellelhető vívmá­nyát üzemkész állapotba helyezték, beesteledett. Tíz perc múlva megje­lent a helyszínen a központ áramfej­lesztő kocsija, kis híján eltaposta a kanyarban a minisztériumi küldött­ség kocsiját. A munkásra új ruhát húztak.- Akkor kezdeném - mondta.- Indulunk - bólintott kipirult arccal a mester. A mérnök tört angolsággal magya­rázta a beduin küldöttségnek a mun­kafolyamatok sorrendjét. A munkás beereszkedett a gödör­be, a kint állók a gödör széléhez tódultak. A központ reflektorai óriási sugarakban ontották a fényt. A melós rémülten vette észre, hogy semmit sem lát, a tömeg elfogja előle a fényt. A helyzetet a tévéhíradó munkatársai oldották meg: stábjuk mikrofonostól- kamerástól-reflektorostól bemászott a gödörbe és szenzációs riportot ké­szített a munkással, lélegzetelállító felvételeket készítettek a repedésről, majd becsomagoltak és hazamentek. Az igazgató munkavacsorára hívta meg a társaságot: mindnyájan kocsi­ba szálltak és elhajtottak. A mérnök a beduin küldöttséget kísérte, a mester az igazgató feleségét. A melós egyedül maradt a csővel. Egy ideig nézte a hunyorgó reflekto­rokat, aztán kimászott a gödörből és hazament. x Reggel napsugarak kacérkodtak az ásító lyuk szélén. Kis idő múlva meg­jelent a melós, nyomában két idegen­nel. Az új mester és az új mérnök, be­mutatkoztak, a tegnapiak mától az igazgatóságon dolgoznak.- Akkor kezdeném - szólt a melós.- Kezdjük - mondta a mester.- Oké - egyezett bele a mérnök. A melós nekigyürkózött és délre kész lett.- Megvan - törölte a homlokát.- Kész - lélegzett fel a mester.- A kutyafáját, mégiscsak megcsi­náltuk - húzta ki magát a mérnök.- Akkor betemetjük a gödröt - szólt a melós.- Be - mondták azok.- Betont a tetejére - álmodozott a melós.- Aszfaltot - replikázott a mester.- Príma lesz - bólintott a mérnök. Fél ötre elkészültek. x- Nyomáspróba - vezényelt a mester.- Megyünk - mondta a melós.- Megsózzuk - hallatta a mérnök. A cső állta a próbát.- Dobjak még rá? - kérdezte a melós.- Dobj - bólintott a mester. A melós rádobott. A javított résztől húsz méterre gejzír fakadt a földből.- A ményköbe! - így a munkás.- Hogy az a!.... - morgott a mester.- Az ördögbe! - adott hangot véle­ményének a mérnök. Mindez ezerkilencszáznyolcvan- egy október harmincadikén, délután fél hatkor történt.- A fönyomócsó - állapította meg a mérnök.- Az - hagyta helyben a mester.- Akkor kezdeném - szólt a melós... ^^^ ^^^ m játszma rcmű lakatosműhelyében pat- légkör, amikor a kis Vájdling édlevele mellé azt kapta útra- lályos időközökben elugorjon klóba a társaság rendes sör- Ita mondani, hogy ö már akkor :or a művezető királygyaloggal PF5n tette volna, ha vezérfutár nyit, mert akkor a középjáték- lásból könnyebben kivédhette árnyi támadását. Ezt tette és úgy lehengerelte öreg Hornyacsek a virág- Ideci után. tarpov azt tette, de én azt sem veled, ha nem rántod gyorsan i pofádon - bődült el dühösen a szemöldöke a feje búbjára aga tolta utána. - Különben is, rtunk, hogy ki mit tett Volna zölhetem, veled, hogy apád , ha egy üszőborjút jelent be ■könyvvezetőnél, lindenkiben megállt az ütő, az zében még a sörösüveg is, I évszázada, hogy az ország íolfogyasztásának évi átlagát rben issza meg egy nap alatt, ogy a művezetővel nem jó tréfálkozni, ha vesztésre áll, és ráadásul fehér bábokkal a nyikhaj Filcsikkel. Hatvanöt évének életbölcsességével és a reggel felhajtott négy szilvóriummal a fejében jobbnak látta menteni a menthetőt, és az overall titkos zsebéből előhú­zott egy használt ötvenest. Tisztességes mun­kával megkeresett pénz volt még abból, amit tegnapelőtt rendes dologidőben vasaltak be azért, mert testületileg kivonultak, hogy a köror­vos épülő kétemeletes viskójában ellássák a belső munkákat.- Nocsak, gyerek, ugorj el a sarokra, és hozz valami kenőolajat - fordult a kis Vájdlinghoz, akinek már volt némi gyakorlata ebben és az adott helyzetben jobbnak látta távozni. Az öreg Krahács magvas és legjobb időben érkezett bejelentése némileg feloldotta a nyo­mott hangulatot, amely azonban még így is inkább termelési értekezletre emlékeztetett, semmint egy ádáz sakkcsatára. Csak a termelé­si értekezleteken szoktak ilyen tartalmasán és sokatmondóan hallgatni, amikor rendszerint a fejükre olvassák, hogy már jó fél éve nem teljesítik a tervet. Ki gondolt most azonban a tervteljesítésre, mikor az idő, meg a társadalmi munkában és rendes dologidőben készített sakkóra ment, s a művezető lassan időzavarba került, mint akkor, amikor a hengerde nagyjavítását végezte a brigád. Megint az öreg Krahács törte meg a csendet, hogy szerinte most az lenne a legcélravezetőbb, ha a huszár Hc6-ra lépne és a művezető ,,káró- kan" védelmet alkalmazna. Ebbőlviszont olyan parázs vita támadt, mint a szakszervezeti érte­kezleten, amikor a havi prémium elosztásáról van szó. Egyébként is reggel óta egy emberként ott szorongott az egész műhely az esztergapad platóján felállított sakktábla körül. Az idő pedig ment a maga útján, a tervteljesítés állt. Cimmermann, az atyai gondokban és adós­ságokban idejekorán megőszült marós dühösen visszavágott, hogy az egyetlen ésszerű megol­dás a királyindiai védelem és ott egye meg a huszárt a rosseb, ahol van, ha már úgy is menthetetlen. Egyébként is az öreg Krahács csak ne mondjon olyan trágárságokat, hogy kárókan, mikor az helyesen Caro-Kann, c-vel és két -nel, meg tiszta nagybetűvel. Könnyen el­mérgesedhetett volna a helyzet, ha nem lép közbe a szakszervezeti bizalmi, akinek hivatal­ból ez a kötelessége, meg amúgy is megszólalt a váltás végét jelző sziréna.- Türelem, elvtársak, ne ragadtassátok el magatokat! - szólt ellentmondást nem tűrő han­gon, amit időnként tükör, máskor a nyilvánosság előtt gyakorolt. - A legújabb rendelkezések értelmében túlórázni nem lehet, tegyük el ma­gunkat holnapra. A szorongatott helyzetben álló művezetőnek kapóra jött a megoldás, a többiek is fellélegez­tek. Ezekután a játszma függőben maradt, a fe­kete Vb4 húzása után borítékoltak, és az egész társaság a jól végzett munka örömével elvonult a sarki kocsmába. PALÁGYI LAJOS Petőfi Sándor ‘ Viz és bor Le a tenger fenekére Merül a halász, Lent a tenger fenekében Gyöngyöket halász. Nekem a boros pohárnak öble tengerem, S gyöngy ha van tán dalaimban, Az csak ott terem. Bűnnek éje ült a földön. Jött a vízözön, A víz által a bűn éje Elseperve lön. Búnak éje ül szivemben; A bú éjjelét- Bennem a víz tehetetlen! - Csak bor mossa szét. Nyári hévben a virágszál Sanyarogva nő; A virágot új életre Kelti langy eső. • Csüggedésben, tikkadásban Langy esőm a bor; Permetegje enyhe csöpjén Vérem újra forr. Tettetés-e vagy belösztön, Vagy akármi más? Csakhogy a halottra kőnyet Ejteni szokás; Engemet víz ott se érjen, S már ha sírni kell, Sírja hát hideg poromra Könyét borkehely. Meredek a pincegádor... Meredek a pincegádor, Nehéz teher az a mámor. Hazafelé mendegéltem, Terhe alatt összedőltem - összedőltem! Elnyúltam a föld színére, Megeredt az orrom vére, Ha ott tégla nem lett volna: Orrom vére nem folyt volna - Nem folyt volna! Nem járnék én a pincébe Jó időbe’, rossz időbe’... De tehetek is én arról, Hogy oly igen jó az a bor - Jó az a bor! Poharamhoz Különben én becsüllek, oh pohár! Csak egy van benned, amit restelek; Azt restelem csak benned, oh pohár! Hogy olyan könnyen kihörpentelek. Ha én tenéked volnék, oh pohár! Ki nem fogynék a borból sohasem; Aztán, ha nékem volnál, oh pohár! Innál belőlem véges-végtelen. Luzsica Árpád rajza

Next

/
Thumbnails
Contents