Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-12-30 / 52. szám

TRÉFÁS SZÓLÁSOK, SZÓJÁRÁSOK ÚJ SZÚ m 1981. XII. 30 A közmondások mellett a szólások, szólásha­sonlatok és nyelvi fordulatok, szójárások szin­tén értékes részei a népi nyelvkincsnek. Az alábbiakban - mellőzve a fonetikus írásmódot (egy-két tájnyelvi sajátságot azonban megőriz­ve) - ezekből szeretnénk bemutatni egy csokor­ra valót tallósi gyűjtésemből. K ezdjük talán az ivással kapcsolatos mondásokkal. Ezeknek se szeri, se száma. Tréfás felhívás az ivásra: Mije van a fának? A válasz: Levele. Az egyetértő felszólítás pedig: Hát akkor: le vele! A népi ötletesség és finom humor a jellemzője a következő párbeszédeknek is: No, gyere, megiszunk egy pohár bort. Dehogy kötI nekem bor, hisz tegnap is megfájdult tűle a fejem. Lehet, hogy azért, mert keveset ittál... Vagy: Iszol egy pohár bort? Még nem. Véletlen pohárcsere esetén - főleg ha a tévedés elkövetője nő - a férfi így szól: Leiszod a szerelmemet. Tréfás bemondások a koccintások alkalmával: Mindenki fogja meg a magáét! Vagy: Mától fogva tegezhetsz. Vagy - a cigányok beszédjét utánozva: Éltetinel, míg meg nem dermeszkedinel! Férfiaknál gyakori bemondás: Isten éltesse a feleségem urát! Ha nem ízlik a bor, a párbeszéd így alakul: Ez a bor is háromemberes. Miért? Mert kettőnek kell lefogni a harmadikat, hogy meg tudja inni. Kínáláskor: Igyon meg még egy pohárral! Már nem köll, már ölég. Mindegy az, érte vagy tűle! Ha pedig a tiltakozás ellenére is öntenek: Te, ne öntsél már többet, mert megiszom! A jó bor itatja magát. A csábításnak nagyon nehéz ellenállni: Ennek a bornak olyan ,,mégkö" ( = még kell) íze van. Az akasztófahumor sem hiányzik ezekből a mondásokból: Igyunk, gyerekek, ha meghalunk, hát úgysem ihatunk! Dehogynem. Fogjuk inni az esővizet. Ha valaki késve csöppenik bele a mulatozó társaságba, amikor már nincs mit önteni, így tesz szemrehányást: Hát nekem nem tettetek félre semmit? A felelet erre is kéznél van: Két pofont is tettem el neked. Egyszerre fogod megkapni, hogy válogathassál, melyik nagyobb. Az iszákos emberre mondják: Csak egyszer iszik napjában: reggeltől estéiig. Vagy: Még a szeme is át van ázva, nízd meg! önkritika, ha valaki bemegy a kocsmába, és ottfelejti magát: Bementem a kocsmába, nos defektet kaptam. Ha valakinek be van kötve a keze, és érdeklődnek tőle: Hát te mit csináltál az ujjaddal? Valaki megjegyzi: Részegen ment haza a kocs­mából, nos rálípett. A részeg ember elszomorító látvány: Te Jézus, ha láttad vóna, hogy be vót rúgva. Annyira kihatott rám, hogy szentül megfogadtam, hogy többet nem iszok.... ha nincs. H a már az ivásról ilyen sokat beszéltünk, mondjunk valamit az evésről is. Ha valakinek korog a gyomra, megkérdezik: Mi az, harangoznak Magyarbélen? Esetleg az illető enyhén a hasára üt, és azt mondja: Has, nyug­hass! Ha a tányér mellé elfelejtettek villát tenni, ezt így teszik szóvá: Úgy látszik, máma öttagú villával eszünk. Szűk baráti körben hallottam: Jó étvágyat! Vót, míg bele nem pofáztál. Ha érdeklődnek: No, ízlik? Ez olyan jó, hogy újságba köll tenni. (Vagyis: jó lenne belőle még elcsoma­golni is.) Ha például mosogatáskor a konyhaszekrényről leesik valami, a tréfás kérdés a következő: Alsó fiókba teszitek? Legyen a következő téma a szerelem és a házasság. Tréfás házassági gratuláció: Folyamatos nászéjszakát kívánok! A hagyományt tisztelők szerint: Vőfény (vőfély) nélkül a mennyegző olyan, mint sötétben egy pofon. A jó házasság manapság - sajnos - olyan ritka, mint a fehér holló. A nép ajkán ez így fogalmazódott meg: Férjhez menni szokás, elválni divat. Párbeszéd: Csak ne beszélj, lehet, hogy téged is megcsal a feleséged! Nem tudhatom, nem fogtam neki a lábát. Egy adatközlőm idézte a követ­kező párbeszédet: Jaj, hogyan tudtál te ilyen nőt elvenni, hisz olyan csúnya, minta világháború! Jaj, édes Lajoskám, csak níznéd meg az én szemeimmel, milyen gyönyörű. S az adatközlő saját véleménye: És valóban, hogy világi csúf nő vót. A termetben nem egymáshoz illő párokra mondják: Olyanok, mint a féltizenkettő. Ahol nem kívánt gyermekáldásnak néznek elébe, a férfira tett megjegyzés: Pozsonyba indult, és Ivánkánál elfelejtett kiszállni. Tréfás- komoly átkozódás: Áldjon meg az isten öt-hat gyerekkel! Egy leányzóról beszélik a rossz nyelvek, hogy amikor a második gyermekét várta, az anyja így vigasztalta őt. Ne búsulj, lányom, te azért még szűz maradsz. A hajadonokra szokták mondani, hogy Éva is Ádám. Vagyis: ád ám. Ha megszületik a kisgyermek, talán el sem maradhat a kér­dés. Kire hasonlít? Ha leánygyermekről van szó, a tréfás felelet a következő. Elölről az anyjára, hátulról meg az apjára. Ha a házastársak fiút szerettek volna, így szól a vigasztalás: Nem baj, ha lány, majd adnak érte fiút. Egy barátom ezüstlakodalmán így szólt az ünnepelt feleség: Ha huszonöt évig kibírtam mellette, akkor már kibírom, ha a hátamon fát fog vágni, akkor is. Erre valaki megjegyezte: Te, Béla, jó sok csököt (csomós tüsköt) vigyél oda. Ha az asszonyokat szapulják, a férfiak a következő belenyugvó kijelentéssel vetnek véget a szidalmazásnak: Némelyik asszony mind ilyen. Nem ritkák a mesterembereket kifigurázó szólások, szójárások sem. Például a kőművesek bosszantására ezt mondják: Tartsd a kéményt, megyek a fizetésért! Az is igaz, hogy a kőműveseknek meg a festőknek kétszer örülnek: amikor gyün, meg amikor elmegy. A népi emléke­zet szerint az egyszeri pap azt mondta, hogy kedves híveim, "egyszer mindenki meg fog halni, talán még én is. A következő mondás inkább sajnálkozást fejez ki, mintsem gúnyolódást: Szegény sofőrök, tik csak meg vagytok büntetve: nem ihattok, csak nyelhettek. Ne hagyjuk ki a sorból a rendőröket sem: No, vótak itt a csendőrök? Hát vóni vótak, még kutyákat is hoztak, de inkább macskával gyüttek vóna. Itt emlékezzünk meg a futballistákról is. Egyesek szerint, amit a futballista csinál, az egyszeiüen érthetetlen. Ha köll neki a fotball, hát minek rúgja el, ha meg nem köll neki, minek fut utána. Az elfogult szurkolók­nak szól a következő mondás: A fotballt két szemmel köll nízni, nem eggyel. F olytassuk a sort a munkával kapcsolatos mondások­kal! Balkezesre mondják: A szomszéd kézivel dol­gozik. Ha valaki az ásást, egyelést stb. elnagyolva végzi, így teszik szóvá: Maga is csak úgy kapál, hogy Pered, Nádszeg, Zsigárd. Meglehet azért, mert úgy gondolja, hogy ,,odaadósan“ köll dolgozni, vagyis hogy más is odaférjen. Tréfás mondás például fahasogatáskor: No, mire evvel készen leszel, be is fejezed. Akinek sok gondja- baja van, így panaszkodik: Annyi bajom van, mint pociknak (egérnek) gyerekágyába. Ha valaki akkor betegedett meg, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, tréfásan így szólnak hozzá: Feri bácsi, pont most költött magának meg­betegedni? Egy hét múlva már meg is halhatott vóna. Kritika: Eddig amit az egyik elrontott, helyrehozta a másik, amit a másik elrontott, helyrehozta az egyik. De most úgy van, hogy mind a kettő elrontotta. Az ácsorgó lusta ember monológja: Ha állok, akkor már ülhetek is. Ha ülhetek, akkor már fekhetek is. Ha fekhetek, akkor már alhatok is. Párbeszéd: No, megnizem, hogy állnak a kőművesek, honnan tudod, hogy állnak? A mezőgazdasági munkás kifakadása: Az isten nem szígyenli magát ilyen rossz termést adni! Én a földnek megadtam minden lehetőséget. A nép emlékezetében megmaradt az a mondás is, amit B. Lajcsi mondott valamikor a munkából hazatérve feleségé­nek. A. K. Bélának megdöglött Vezekényen a lova, de azért hazagyütt vele (ti. Tallósra). Egy másik: G. Sanyi is azt mondta, hogy ez a marha ló megnyalta a szájával a po- fámot. A nyelvi fordulatokban a tallósiak nemegyszer a cigá­nyokat emlegetik. Népi megfigyelésen alapul: Tik is úgy mentek már, mint a cigányok: elöl az ember, utána az asszony, utoljára meg a gyerekek. Más: A cigány is dicsekedett vele, hogy milyen gyors a lova: Kosúton megdöglött és Vízkeleten dőlt el. Az egykori enyves kezű cigányok emlékét őrzi a következő mondás: A cigány is azt mondta, hogy a kenyérért sokat köll dolgozni. - Tehát: (a húsért nem, mert azt lopni is lehet.) Ha valakit figyelmez­tetnek, nehogy megsérüljön a szeme, ezt mondják: Te is úgy beszélsz, mint az egyszeri cigány. Az is azt mondta, hogy vigyázz fiam a szemedre, mert ha nem vigyázol, hát nízhetsz a lükön! Hozzánk közelebbi időkből származik az a mondás, melyet állítólag a cigányfiú mondott az apjának, mikor a sötétben meglátott egy sündisznót mozogni a fűben: Jaj, papa, sunesz (sunyjunk le), gyün a gyükér- kefe! A szólások egy csoportjában a közelebbi-távolabbi községeket emlegetik. A következő szóláshasonlat-hal­mazt a lakosság már inkább csak az irodalomból ismeri. A század elején a tallósiak ha valakire vagy valamire valamilyen díszes jelzőt akartak használni, azt mondták, hogy pompás, mint kürt, cifra, mint Vezekény, úri, mint Tallós, gazdag mint Eperjes. A hasonlatok a felsorolt községek egykori jellemzését adják. Néhány további példa: Hát hol itt a hiba, A hiba Eperjesen van, a baj meg Nyéken, a más pedig a kürti határban futkározik. (A Hiba és a Baj az említett községekben vezetéknevek, a más pedig nyulat jelent.) Soványra: Olyan sovány, mint a szeredi deszka. A kitartóan síró gyerekre: Bőg,mint a hódi sza­már. Ha szűk helyen nehezen tudnak egymás mellett elhaladni. Nem férünk el, mint szeli ember a földjin. Ha valami nincs kézügyben: Kéztőről van neki, mint szeli embernek a szántás. A hirtelen betoppanóra: Beveretett, mint a bős/ rongyás (rongyszedö) Szerdahelyre. A szólások és szójárások az élet minden területét átszövik. A pénzről mondják: Minden pénzre az van ráírva, hogy gyúsz, mísz. A pénzszerzésről pedig: A cigány is azt mondta, hogy aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni. A protekcióról: Bízd csak rá, tudja ő, hogy köll szőni a fonalat: fölfelé, hogy semmi baj se lehessen. A bajuszról mondják: Milyen ritka szép bajuccod van. Egy harmadik személy megjegyzi: Nem is olyan szép, mint amilyen ritKa. Egyébként azt, aki bajuszt akar növeszteni, a következő jó tanáccsal látják el: Kend be kisbabakakival, attól majd megnől. Kétféleképpen lehet bekenni. Ha bévülről kened, akkor nyomja kifelé a szőrt, ha kívülről kened, akkor meg húzza. Legjobb kívülről is rrag belülről is bekenni. A nagyon buta emberre ezt mondják: Egy csepp esze lenne, hát féleszű is lehetne. Esetleg ezt: Apád csillagász­nak adott, mégis holdkóros lett belőled. Párbeszéd idős emberrel: No, nízzük csak, milyen legényes még a Sanyi bácsi! Megvan még a legényfejem, vagy nem? Szójáték kártyázáskor: No, ossza már! (Értsd: no, ossz,szamár!) Akinek hasmarsa van: Sűrűn jár ritkára. Ha valaki panasz­kodik, hogy sokat köhög: Jaj, úgy köhögök, biztosan szamárköhögésem van. Nehogy aztán a köhögés elmúl­jon, a szamár meg megmaradjon! Ha nagy a rendetlenség: A ménkűnek hetvenhétszer meg költött vóna kerülgetni, hogy hova üssön le, az asztal úgy teli vót rékassal (=szennyes edénnyel). Tréfás káromkodás: Azt a pogány magyaróját annak a turbánnal körülkerített kopasz kopo- nyájú zabon nevelt ökörbórü ábrázatodnak! A zagyva beszédre: Az úgy volt, hogy egyik mondta eztetaztat, a másik mondta aztateztet. Kopogáskor mondják, ha ismerőst várnak: Szabad, ha szép. Ha csúnya, menjen vissza. Szvorák Katalin kitűnő, bennünket is büszkeséggel eltöltő szereplésére emlékezve hallottam a mondást: Azért az is igaz, ügyi, hogy egy kicsit úgy éreztük, hogy a mi kutyánk kölyke. A rokoni kapcsolatról: Mink is rokonok vagyunk. Persze, az én öregapám meg a te öreganyád két öregember vót. Vasárnapi sóhaj: Jaj jaj, mikor lesz még péntek, és régen vót hétfő! Tréfás önkritika: Van nekünk kicsi szivünk, nagy pofánk! Monológ: Gyilkolni nem gyilkol­tam, lopni nem loptam, ami költött, azt elvittem, károm­kodni meg muszáj, akkor mit gyónjak, bűnöm nincs. Zs. Julis nénit emlegetik a következő mondással kapcsolat­ban: Belépődíj tetszés szerint tíz korona. Kövér embernek mondják: No, nem is mondom, nálad is női a szocializ­mus! Ha valaki késve érkezik a gyűlésre; a szomszédja odasúgja neki: Disznóság, én szoktam utolsó lenni, és te vagy most énutánam! Gyűlésezésról szól a következő mondás is: Gyűlésekre mindig ő szokott eljárni néha. Tréfás köszönés: Dicsértessék a szocializmus! A válasz: örökké építsük! Párbeszéd: Úgy megijedtem, hogy vért izzadtam. Valaki halkan megjegyzi: Persze. Sárgát. A gép­járművezetői tanfolyamon tanultakat emlegetve: Nekünk mindig azt mondták, hogy úgy köll fogni a kormányt, hogy tíz perc múlva kettő. A gépkocsivezető óvatosságra intése Csak vigyázz, ki ne egyenesítsd a kanyart! Verekedésről Az úgy kezdődött, hogy a Pista visszaütött. A nagyorrú ember bosszantása: Te, nálad van a személyazonossá- gid? Miért? Kiváncsi vagyok, be tudod-e csukni. Miért? Hát akinek ilyen nagy orra van! Tréfás bemutatkozás: Nevem a.régi, foglalkozásom a mostani. A vásárlásról: Mit vettél? Sok semmit, kevés valamit. Ugratás: Te, nekem is hozhat­nál egy csomag cigarettát. Nincs pénzem. Ingyen hozni, ügyi, nem mersz?! (Ti. lopni.) Ha kisgyerek fenéken csúszkál a jégen: Hát te meg mit csinálsz? Fótozod a nadrágodat? Az időjárásról: Csúnya idő van. Az a fő, hogy mink szépek vagyunk. Ha a szórakozás, mulatozás például szilveszterkor - éjfél utánig húzódik, másnap ezt mondják: Tegnap is máma feküdtünk le. Befejezésül pedig engedje meg a kedves Olvasó, hogy a közismert újévi köszöntővel búcsúzzam: Bort, búzát, békességet, mindnyájunknak egészséget! GÁGYOR JÓZSEF tr * * mm * FELROBBANT SZÓLÁSOK ES KÖZMONDÁSOK Addig jár a korsó a kútra, míg teherbe nem esik. Jól felvágták az anyanyelvét. Sok kicsi ötszázas kis helyen is elfér. Olajat önt a szűzre. Elég a keze alatt a munka. Olcsó és nem zár. Jobb ma egy veréb, mint gondolnánk. Megy az óra után. Ki a kicsit nem becsüli, gyorsan meggazdagszik. Nem ér a nemem. Kicsi a bors, de drága. Többet ésszel, mint ősszel. Sok kicsi semmire se megy. Nutriából szalonna sose lesz. Mindent egy bűvös kockára tesz. Evés közben megy el az étvágy. Minden követet megmozgat. Alszik, mint a nedve. Nagykövet esett le a szívéről. Közel van a levelesládához. Ez a Hét is jól kezdődik. Átesett a jó másik oldalára. Egyszer hipp, máskor hippi. Két jóra ült. Ritka, mint a fehér olló. A jónak négy lába van, mégis megbotlik. A könyökén megy be. Ha jó nincs, szamár is jó. Megkötözve hiszem. Minden út rámába vezet. Ha minden kötél szabad. Mély államba merült. Legjobb a középrút. Ruha alatt alszik a parázs. Egyik kutya, másik ebédel. Nyelvében él a nemzett. KULCSÁR FERENC FBÖm$K$

Next

/
Thumbnails
Contents