Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-07-19 / 28. szám

. AZ ÜZEM GAZDÁJA A MUNKAPADNÁL A Moszkva környéki podolszki gép­gyárban olyan tervet dolgoztak ki, amely­nek bevezetése 230 ezer rubel tiszta hasznot Ígért. A terv szerint minden mun­kásnak legalább egy százalékkal na­gyobb termelékenységgel kellett dolgoz­nia, természetesen a munka további gé­pesítése és az irányítási rendszer tökéle­tesítése révén. Az ötlet nem a vezetőség­től származott, hanem az állandó terme­lési tanács vetette fel. Ugyanennek a gyárnak a csőüzemé­ben egy ízben kiégett néhány körte. A termelési folyamat ennek nem látta kárát, a munka azonban nehezebb lett. Amikor három nap múlva sem jött senki, hogy kicserélje az égőket - a gyár fő­energetikusát megbírságolták. A termelési tanács javaslatára szabták ki a büntetést. Lássunk egy másik esetet. A rekon­strukciós terv szerint az új szerszámkészítő műhely megépítésére utoljára került vol­na sor, úgy vélték, mindenekelőtt az alapvető termelő tevékenységet kell ki­bővíteni. Egyesek a döntést nem tartották szerencsésnek, mert miközben növelni akarják az üzem kapacitását, lemarad­nak a szerszámkészítéssel, és ez igen súlyos következményekkel járhat. a termelési tanács jutott erre a követ­keztetésre. MINDENKINEK ELŐNYÖS A podolszki gyárban az állandó terme­lési tanács 98 főből áll: 51 munkás, 10 művezető, 37 üzemági vezető (irányító szakemberek és az igazgatóság más képviselői. Valamennyiüket a gyári gyű­lésen egy évre választják meg. Havonta egyszer üléseznek: megtárgyalják az üzem munkáját, fontolóra veszik, miként lehetne segíteni a termelést, miként javít­sák a munkakörülményeket, növeljék a keresetet, fokozzák a termelékeny­séget. Szergej Grebennyikov, a gépműhely esztergályos brigádjának vezetője a ter­melési tanács tagja. A többi brigádveze- tövel együtt annak idején felhívta a ta­nács figyelmét a termelésben mutatkozó egyre gyakoribb fennakadásokra. Szerin­te a műhelyben nem megfelelően osztot­ták el a feladatokat. Ismeretes, hogy még a legtökéletesebb normamegállapítás esetén is vannak előnyös és nem kifize­tődő műveletek. Ezért, amikor mindenki csak a maga munkájáért felel, és bére pedig a teljesítményétől függ, akkor a dolgozók anyagilag kifizetődő beosz­tásra törekszenek. Akiknek ez nem sike­rül (márpedig mindenkinek nem sikerül­het), azok lemaradnak, és kevesebbet keresnek. Grebennyikov azt javasolta, hogy komplex brigádokat szervezzenek, ame­lyeknek tagjai kollektív felelősséggel tar­toznának a brigádfeladat teljesítéséért. Olyan brigádokra gondolt, melyek az összetétel, a szakképzettségi szint, a technikai és anyagi ellátottság révén képesek elejétől végig elkészíteni egy gép valamelyik nagyobb szerkezeti rész­egységét. A brigádon belül a bérelosz­tás rendszere is változtatásra szorul: mindenki aszerint kapjon bért, amennyi­vel hozzájárú! az egész brigád munkájá­hoz. Egy-egy brigáut2g részesedését maguk a brigádtagok döntik májú el. A termelési tanács jóváhagyta a tervet. Ma már a »£££* ,obbsé9e a Grebeny- nyikov javasolta rendszerben auiyu^..., s munkájuk termelékenysége 15-20 szá­zalékkal nőtt. Szergej Grebennyikov tehát először beterjesztette a brigádmunka új formájá­ra vonatkozó javaslatát, majd azt a ter­melési tanács kidolgozás és bevezetés céljából a gyár vezetőségének ajánlotta. Ez a szokásos ügymenet. Minden mun­kásnak joga van, hogy a termelési tanács elé terjessze megvitatásra véleményét a brigád, a műhely, vagy az egész üzem munkájáról, valamint javaslatait az észlelt hiányosságok kiküszöbölésére. Mi több: mindegyik ülés előtt kérdőíveket oszta­nak szét a dolgozók között, s arra kérik őket, válaszoljanak a kérdésekre. Az egyik ülés előkészítése során 4600 kédö- ivet osztottak szét. A munkások, a mér­nökök és az alkalmazottak válaszaikban több mint 3000 javaslatot tettek arra. hogyan lehet az üzem munkájának haté­konyságát növelni. E javaslatok 24 szá­zaléka a kézi munka gépesítésére, 23 százaléka a munkahelyek optimális meg­szervezésére. 26 százaléka a munkaidő- veszteség csökkentésére, 27 százaléka pedig a termeléstervezés módszereinek tökéletesítésére vonatkozott. A termelési tanács elnöke 40 MILLIÓ VEZETŐ Az állandó te,7^.,ési tanácso' "f3 a nyugat-európai országok ipa. nak munkaképviseleti szerveihez hason­lítják: az angliai konzultatív tanácsokhoz, a franciaországi üzemi bizottságokhoz, az NSZK-beli termelési megfigyelő taná­csokhoz stb. Az állandó termelési tanács intézménye - azonban merőben más szerv. Alapszabályát a Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsa hagyta jóvá, hatásköre lényegesen különbözik vala­mennyi említett munkásképviseleti szerv­től. A GYÁR VEZETŐSÉG KÖTELES KÖZREMŰKÖDNI ABBAN. HOGY MEG­VALÓSULJANAK AZ ÁLLANDÓ TER­MELÉSI TANÁCS JAVASLATAI AZ ÖZEM MUNKÁJÁNAK MEGJAVÍTÁSÁ­RA. Egy* legfőbb jogi*, hogy részt ve­hetnek a vállalat szociális-gazdasági fej­lesztési terveinek kidolgozásában. Új műhelyek építése, új gépii felszerelés munkába állítása — a tervek gazdasági oldala: a lakóházak, az óvodák, a bölcső­dék. a klubok és az étkezdék építése - a terv szociális része. A felhasználható anyagi eszközöket úgy kell elosztani, hogy sem a munkások egyéni érdekei, sem a termelés közös érdekei ne szen­vedjenek csorbát. Érmek jó példája a po­dolszki gyár új szerszámkészítő műhe­lyének építése. A termelési tanács javas­latait tartalmazó terv megvalósulóban Vein; a szerszámkészítő szakmunkások egy év múlva megkapják az új üzemi csarnokukat. Az új épülettömbök ésszerűbb elren­dezését is a termelési tanács javasolta. Az így megtakarított összegből nagy ét­kezde épül. A gyárvezetóség képviselői állandóan beszámolnak a termelési tanácsnak a ja­vaslatok megvalósításáról. Ha a beszá­moló nem kielégítő, akkor a tanács az illetékes minisztériumhoz, vagy a köz­ponti és a köztársasági szakszervezeti bizottsághoz fordulhat segítségért. Történt, hogy a termelési tanács meg­állapította: a gyár vezetősége nem tudja teljesíteni Nyikotaj Aljohin brigádjának kérését. Új felszerelést kértek a részleg­nek. A tanács elnöksége közvetlenül a Szovjetunió energetikai gépgyáutási mi­niszteréhez fordult. Az Aljohin-bugádnál a felszerelést kicserélték. A termelési tanács és az üzemvezető­ség azonban rendszerint a felettes ható­ságok beavatkozása nélkül is képes meg­egyezésre jutni. A munkásképviselet: ellenőrzés nem áll ellentétben a Szovjet­unióban érvényes, egyszemélyi vezetés elvével, miszerint a vállalat tevékenysé­géért az igeizgató felelős. Az egyszemélyi vezetés és a társadalmi irányítás megfe­lel a szovjet demokrácia te elvének, a de­mokraiiRu^ Centralizmusnak. A szovjet vállalatoknál t'^*a,r*l5an több mint 139 ezer állandó termelési tanács működ*. Munkájában 40 millió dolgozó vesz részt. VLAGYIMIR GANYIN A ZNAMJA TRUDA üzemi lap anyagai alapján (Rodoisz. Moszkvai terület) Fotó: Viktor ZAGUMENNU A SZELIGER-TÓ MENTÉN Oroszország északnyugati részén, Moszkva és Lening­rad között terül el a Szeliger-tó. Jogosan sorolják Európa legfestőibb tavai: a Genfi-tó, a Balaton és a Lago Maggiore közé. A Szeliger végtelen vízi labirintus a számtalan sziget között. Aki nem ismeri azt a vidéket, könnyen eltévedhet. A tapasztalt turista azonban hamar otthonosan érzi magát a szigeteken: itt éjszakázhat, jó időben napozhat a föve­nyen, rossz időben oltalmat találhat. A Szeliger-tó környékén, a több mint ötszáz kilométeres partvonalon fenyvesek zöldellnek. Távolabb lucfennyöer- dők, nyíresek, fűzfacsalitok, égerfák, zelnicemeggy-ligetek teszik változatossá a tájat. A dombokon és a magaslato­kon seprővirág és borókafenyő,a száraz síkságokon ber­kenye és vörösáfonya, a nyirkos völgykatlanokban pedig molyűző, kakukkfű, len és feketeáfonya terem. Ennek az ősi tájnak gazdag a történelme. Csaknem minden parti zátonyon, földnyelven kurgánok, őskori tele­pülések, gorogyiscsék maradványai láthatók. Erre vezetett egy régi út a Baltikumtól a Kaszpi-tengerig, amelyen évszázadokon át kereskedelmi hajókaravánok haladtak. Annak idején a finnek nyitották meg ezt az utat, akiktől a Szeliger elnevezés is származik, Jelentése: ,,Tó a hajó­vontató úton.“ VÁROS A TÓ MELLETT 1981. VII. 19. A turista útvonal Osztaskovban, a Szeliger-tó partján fekvő ősrégi városkában kezdődik. A hagyomány szerint a kis várost a víz és az erdő közötti keskeny földsávon Jevszatafij Osztasko halász alapította a XIV. század végén. Osztaskovban a legkeresettebb hely az a földnyelv, amely a vizet északi és keleti irányból a város felé tereli. Itt, a tó fölé magasodva, s a vízben visszatükröződő ágyúival egy régi erőd áll. Falai sokszor feltartóztatták a nyugat felöl Közép-Olaszország gazdag földjeire törő ellenséget. A dombon, az erőd közepén emelkedik a XVII. század végén épített Szentháromság székesegyház és a Feltá­madás templom. Szomszédságukban az orosz paloták mintájára épített két épületet látható, vastag falakkal, bolt­íves mennyezettel és apró, ódon ablakokkal. I. Péter cár gyakran tartózkodott itt. Az utóbbi években a város ősi részében restaurációs munkálatok folynak. A székesegy­ház helyreállítása már befejeződött. Az osztaskovi erőd határain túl, a félszigetet parttól partig átszelő egyenes utcákon alacsony faházak sorakoz­tak, amelyeket 150-200 évvel ezelőtt empire, klasszicista és barokk stílusban építettek. Közöttük állt a ,,Kapitány háza“, vitoriáshajókat ábrázoló ornamentikával, és a fala­kon navigációs műszerekkel. Mellette a Znamenszkij kolostor és a Preobrazsenszkaja harangtorony falai emel­kedtek. A hatalmas fehér harangtorony a város tere fölé magasodik. Osztaskovban a múlt és a jelen harmonikusan ötvöző­dik. Valamikor a város egész nyugati részét a tímárok cserzőműhelyei foglalták el. Ma, ebben a városrészben korszerű gyár és a bőripari munkások lakónegyede talál­ható. A másik ősi mesterség a halászat volt. Osztaskov csendes északi részén, az öbölben áll a halfeldolgozó üzem: kerítóhálók lógnak a szárítókon, halszagú a levegő, a halászok élénk narancssárga viharkabátban jámak- kelnek. A motoros halászhajók nap mint nap innen futnak ki az öbölbe. A félsziget legfestőibb részén, a keleti parton kötnek ki az utasszállító hajók. Ezeken a hajókon hajóstísztként, gépkezelőként és matrózként a város több lakosa teljesít szolgálatot. Több mint száz évvel ezelőtt a nagy orosz drámaíró, Alekszander Osztrovszkij, amikor a kihalt erdei úton Osztas- kovba lovagolt, a következőket írta naplójába. „Huszon- négyórás fárasztó kóborlás után végre megérkeztem i a Szeliger-tó partjára. Soha nem látott kép tárult a szemem elé. A parton a hálókkal teleaggatott házak végtelen sora húzódik, s a kék tó - szigeteivel együtt - határtalan messzeségbe nyúlik. A távolban haranglábak láthatók, és Osztaskov házai, amelyek úszni látszanak a vízen...“ A turisták, akik ma aszfaltozott úton, gépkocsikon és autóbuszokon érkeznek a városba, egészen más képet látnak: többemeletes szállodát, új lakótelepet, modem kikötőt, hófehér Diesel-motoros hajókkal. Osztaskovban azonban gondosan a régi utcácskákat, stílusukat, hangulatukat. Hiszen ez a város magva. Min­denki sokáig őrzi emlékezetében a víz fölött lebegő házakat, a hangulatot, a zöld növényzet a kék színű tónál a város csendes képét. A FOLYÓN TÚL A Szeliger egyik legfestőibb helye Zarecsje. Itt az országút hol bekanyarodik az erdőbe, hol pedig ismét a tó partján halad. A turista bármelyik faluban megpihenhet, annyi ideig maradhat, ameddig akar, ha pedig megunja, továbbállhat. A dombokon parasztházak, kútágasok tűn­nek fel, s patak fölé hajló füzek... A fenyöerdöben, egy nagy öböl partján található a SzökőI turistaház. A tó felöl, a sűrűn nőtt fák között két loggiás épület látható, az árbocokon zászlók lengenek. A madarak csicseregnek. A levegőt a fenyőfák fanyar, gyantás illata tölti meg. Az erdő mélyén, a hosszú és keskeny öböl mentén szívesen tanyáznak a horgászok. Napkeltekor, csikorgó evezővillákkal, tucatjával indulnak innen a csónakok. A csendet messze kint a vízen neszezés töri meg: evezők csattanása, halak játékos ugrándozása. A horgászás a Szeliger-tavon azért olyan nagyszerű, mert a folyami sügérek, a veresszárnyú koncáron és a keszegen kívül nagy és értékes halfajtákat — dévérkeszeget, fogas-süllőt, angolnát - is lehet fogni. A tóból kiemekedó földnyetven a lenyugvó nap sugarán ban egy régi templom kupolái csillognak: kecses, félkör alakú a homlokzatdíszítés, és a kupolák szinte úsznak a levegőben. Ez a NyiccAa-Ftozsak. az egy* legősibb település a tó szigetein (X-XI. század). A Nykola-Rozsok lábánál van a csónaktelep, a turisták kedvelt pihenőhelye. A kellemes csónaktüra után megfia­talodva, erőtől duzzadva ébrednek, megmosakszanak a tóban, azután bejárják a falut. A házak felett a kemence­kémények füstoszlopai gyertyaként magasodnak. Lepény illata, égő nyírfakéreg szaga tölti be a levegőt. OTT, AHOL A VOLGA SZÜLETIK A Szeliger rengeteg ösvénye körül az egyik Oroszor­szág legnevezetesebb helyére, a Volga forrásvidékére vezet. Szvapuscse falutól hűvös, árnyékos út halad az erdő sűrűjébe. A tizenöt kilométeres úton. a háromórás séta alatt az embernek sok minden eszébe jót. Ám egy valamire feltétlenül gondol: a nagy orosz folyó születésének titkára. A forráshoz közeledve egyre több a domb, megjelennek a görgetegkövek, a csalitok, torlaszok, és az út fokozato­san ösvénnyé szűkül, amely Volgoverhovje faluhoz kalau­zolja az utast. A falu mindössze néhány házból állt. Az utca végén nagy lapály terül el. rajta gerendáikból ácsolt kunyhócska. Ha benyit az ember, a forrás hak csobogását hallhatja. Itt, a kétezer hektáros területen tilos a fák kiváigáisa. az építkezés, az állatok legeltetése. Az út mentén az erdőt és a két kilométer hosszúságú turistaösvényt megtisztították a kiszáuradt és széldöntötte fáktól. A Szovjetunió Állami Tervbizottsága melletr működő természetvédelmi bizott- ság elhatározta a Szeliger tu risztkai övezet kialakítását, amely számos vendég fogadását teszi itt lehetővé anélkül, hogy ennek a vidéknek eredeti formája károsodást szen­vedne. Volgoverhovjéban hamarosan múzeum nyíl*, amely­ben az ősi orosz faépítészet legszebb darabjait gyűjtik majd össze- lakóházat, hombárokat, malmokat. E vidék legfőbb nevezetessége azonban mindörökre a kis forrás és a gerendákból ácsolt kunyhócska marad - a „Volga anyácska“ bölcsője. VLAGYIMIR ISZAKOV (SZMENA)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents