Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-12-13 / 49. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1981. december 13. BRATISLAVA XIV. ÉVFOLYAM 49. SZÁM ÁRA 1 KORONA Csehszlovák gyártmányú szövőgépek a Dusanbei Textilkombinátban - Tadzsik SZSZK (R- Nyetyelev felvétele) Európa nagy részét még a fasiszta csapatok tartották megszállva, amikor Moszkvában 38 évvel ezelőtt, 1943 december 12-én aláírtak a csehszlovák-szovjet barátsági és háború utáni együttműködési szerződést. Akkor, a második világháború vége előtt másfél évvel talán csak sejteni lehetett azt, ami a felszabadulás után csakhamar bebizonyosodott: ez a szerződés a Csehszlovák Köztársaság minőségileg új, hatékony nemzetközi biztonsági rendszerének pillére, szilárd alapja lett. A háború utáni Európa ellentmondásokkal teli fejlődése, az imperialista hatalmak, elsősorban az USA hegemonista szándékai, az agresszió veszélye indokolta létét, igazolta jelentőségét. A Csehszlovák Köztársaság a történelem folyamán először érezhette magát valóban biztonságban, s kezdhette meg a háború okozta sebek gyógyítását, az új alapokon nyugvó népgazdaság kiépítését. Biztonsági jelentőségén túlmenően nem szabad megfeledkezni gazdasági jelentőségéről sem. Gondoljunk csak az 1948 februárja utáni időszakra, amikor az USA a szocialista forradalom győzelme láttán gazdasági embargót rendelt el Csehszlovákia ellen. A szerződés értelmében a csehszlovák termékeket a szovjet piacokon értékesíthették, a szovjet kőolajat, vasércet pedig iparunk fejlesztésének szolgálatába állították. Egyedül ennek köszönhető, hogy a gazdasági blokád kifulladt, erejét veszítette. A későbbi évek során teljes mértékben bebizonyosodott, hogy a csehszlovák nép a szocialista társadalom építésében elért sikereit nagymértékben e szerződésnek, pontosabban a szocialista országokkal, de elsősorban a Szovjetunióval kötött szövetségnek, barátságnak és a velük megvalósított együttműködésnek köszönheti. Törvényszerű és szükségszerű volt, hogy még a háború idején megkötött szerződést új váltsa fel, hiszen mindkét ország belső viszonyai megváltoztak, akárcsak a külső feltételek. A 60-as évek válsága a csehszlovák-szovjet kapcsolatokat sem kerülte el. Ezért a konszolidációs folyamat egyik nagyon fontos és jelentős eseményének tekinthetjük 1970. május 6-át, amikor Prágában Gustáv Husák és Leonyid Brezsnyev aláírta a csehszlovák-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Új viszonyoknak megfelelő új szerződés ez, amely a kis és nagy országok egyenjogú kapcsolatainak, az önzetlen, kölcsönös segítségnyújtásnak és a testvéri együttműködésnek szép példája. Mindez természetes, hiszen ideológiánk, érdekeink, céljaink is közösek. A szerződés rögzíti a már elért eredményeket, és meghatározza a kölcsönös kapcsolatok irányát - a szocialista internacionalizmus alapján. Rendkívüli jelentősége abban rejlik, hogy szavatolja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság biztonságát az esetleges imperialista agresszióval, a hegemonista és reakciós törekvésekkel szemben, szilárdítja hazánk nemzetközi tekintélyét, elősegíti a fejlett szocialista társadalom építését. Idézzük Leonyid Brezsnyev szavait, amelyek 1970 májusában a szerződés aláírásakor hangzottak el: „Nagyra értékeljük a dokumentum tartalmát és jelentőségét. Minden cikkelyét az internacionalizmus, a kölcsönös segítehi akarás, a béke és a népek biztonságának közös védelme hatja át. A csehszlovák-szovjet együttműködésnek e programdokumentuma egyértelműen és világosan kinyilvánítja: a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, pártjaink és népeink barátsága szilárd és megingathatatlan ‘ ‘. Kapcsolatainkra ma is a dinamikus fejlődés a jellemző. Gazdasági téren legnagyobb kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió. Ez nemcsak a hagyományos árucserében nyilvánul meg, hanem az együttműködés magasabb szintű formáiban is: a kooperációban, a tudományos-műszaki haladás eredményeinek közös felhasználásában. Ugyanez vonatkozik a kulturális és tudományos együttműködésre is. Az eredmények ellenére van még mit tenni, van még min javítani. Elsősorban a kooperáció és a szakosítás elmélyítésére, a tudományos-műszaki haladás vívmányainak jobb kihasználására gondolunk. Barátságunk, együttműködésünk és szövetségünk a Szovjetunióval mindennél fontosabb számunkra: egyszerre véd és erősít. Kapcsolataink szüntelen szilárdítása ezért állami függetlenségünk és szuverenitásunk, nyugodt életünk és munkánk alapja, biztosítéka. 1943. december 12-e kezdetét jelentette annak a folyamatnak, amelynek célja egymás jobb megismerése, segítése, közös céljaink megvalósítása volt. És ezek ma is érvényes, ma is időszerű feladatok. KOVÁCS ILONA
