Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-12-06 / 48. szám
T AUTÓSOK íM MOTOROSOK ZART TETOCSOMAGTARTO Világszerte az üzemanyagszükséglet csökkentésére törekednek. Kihasználnak minden lehetőséget. Példa erre az angol Roofboot cég zárt tetőcsomagtartója, amely plasztikus műanyagból készül 0,34 és 0,46 köbtartalommal. Nemcsak a lég- ellenállást csökkenti, hanem a poggyászt is védi: az időjárástól és az eny- veskezűektól... NINOS KIVÉTEL Norvégiában büntetik a legszigorúbban az ittas vezetést. Ha a vizsgálat már 0,05 százalék alkoholt mutat ki a vezető vérében, legalább három hét börtönbüntetés fenyegeti a rajtakapott vezetőt. Ez csak a büntetés alsó határa, és a három hetet mindenkinek nehéz fizikai munkával kell eltöltenie. Az erre vonatkozó törvény igen szigorú: semmiféle kivételt nem engedélyez. Az utóbbi három évben 20 ezer norvégot ítéltek ittas vezetés miatt kényszermunkára, köztük a kormány több tagját, sőt egy személyt a királyi családból is. A TAKARÉKOS GAZDÁLKODÁS ma nem ismeretlen fogalom. Életünk minden területén találkozhatunk vele, az államgazdaságban éppen úgy, mint a magánháztartásokban. A gépkocsitulajdonosok előtt sem ismeretlen ez a fogalom. Azonban nemcsak az üzemanyaggal lehet takarékoskodni, hanem a tömlőkkel, illetve az autógumikkal is. Ez elsősorban a fékezésre vonatkozik. Az óvatos gépkocsivezető jó előre meg tudja határozni, hogy a kanyar előtt, a parkoló hely előtt, esetleg a saját garázsa előtt mikor kezdjen el fékezni, illetve mikor vegye le a lábát gázpedálról. Rossz, kátyús, köves úton a hirtelen fékezés szinte „falja“ a gumit. Ezért nem árt a fokozott óvatosság és előrelátás. A gumik élet- tartalmát meghosszabbíthatjuk, hogyha időnként zsírozzuk őket. Ha más nem áll rendelkezésünkre, a fehér, ill. színtelen parkettpaszta is megfelel. A külsőket alaposan megmossuk, megszárítjuk, azután puha ronggyal beledörzsöljük a pasztát, mind a futófelületen, mind oldalt. Ez a téli időjárás viszontagságaitól éppen úgy védi a gumit, mint a nyári nap perzselő hevétől. Ha erősen kopott a külső, cseréljük ki újjal, mivel ez biztonsági szempontból nagyon fontos, a csúszászveszély miatt. (- P. P. -) 1981. XII. 6. Helsinki lakói egyaránt nagyra becsülik az ésszerű, egészséges életmódot és a kellemes környezet szépségeit. Ebben a tekintetben rendkívüli igényesség jellemzi a finn főváros helyi politikusait és várostervezőit, akiknek manapság főként eredő környezeti problémák okoznak fejfájást. Helsinki, északi és keleti irányban terjeszkedő elővárosaival együtt úgyszólván „átmeneti“ időszakot él át, amire nem csupán az 1982-ben elkészülő metró építési munkálatai emlékeztetnek. A belváros körül, ahol a lakások száma már a legkevésbé sem felel meg a szükségleteknek, egyre szaporodnak az új lakótelepek, például keleten, a „Kurimäki“ nevű negyedben. Az új lakótelepek többnyire „al- vóváros“-jellegűek - mint köztudomású, így nevezik a szociológusok azokat a peremvidéki településeket, amelyeknek kulturális élete és szórakozási lehetőségei meg sem közelítik a belváros szintjét, így nem csoda, ha reggelenként, majd este is a lakótelepiek tízezrei indulnak útnak, hogy eljussanak munkahelyükre, vagy éppen a központ - esetenként akár 20 kilométerre lévő - szórakozóhelyeire. Ez a „tömegközlekedési roham“ persze más nagyvárosokban sem ismeretlen jelenség, ám Helsinkiben a városatyáknak egészen sajátos problémákkal is szembe kell nézniük. A részben tengertől körülvett, gyakorlatilag egy félszigeten fekvő városban igen nehéz megfelelő közlekedési rendszert kialakítani. A forgalmi „csúcsok“ idején sok igazság van abban a gyakorta hallható megjegyzésben, hogy a két kilométer kiterjedésű balvárosban gyalog köny- nyebben - és főként gyorsabban - el lehet jutni bárhová, mint járművön. Csak a finn gépkocsivezetők fegyelmezettségének köszönhető, hogy nem válik paprikássá a hangulat a megrekedt vagy lépésben haladó oszlopokban. Ezért, valamint mivel kevés a parkolóhely, a városi vezetők inkább a tömegközlekedés fejlesztése révén akarják megoldani a forgalmi gondokat. A tömegközlekedés főszereplője az autóbusz- amelynek rendszerint külön sávot biztosítanak, de a helyi érdekű vasút és a villamos is jelentős tényező. A viteldíjak emelkedése viszont kellemetlenül érinti a finneket. így sokan - elsősorban fiatalok- a kerékpározást választják, amire az illetékeseknek a tervezéskor ugyancsak figyelniük kell. A statisztika szerint a „drótszamarak“ száma máris meghaladja a 3 milliót, s évről évre sok ezerrel gyarapszik. Ez az adat annyit jelent, hogy körülbelül minden násodik finn kerékpárt használ. A pedálozási kedv fokozódásának oka nem csupán a tömegközlekedés drágulása, hanem a a testedzés vágya és a mozgásban rejlő öröm is. Becslések szerint nyáron csak Helsinki városában naponta 200 000-en kerekeznek. A külterületeken általában megvannak a jól kiépített, betonozott kerékpárutak, ám a belvárosban a pedálo- sok közlekedése nem egyszer gondot okoz. Hosszabb távon itt is módosítani kívánják a helyzetet: a főváros esztendőnként 10 millió finn márkát fordít kerékpárutak építésére. A kerékpár használata egyúttal a környezettel való szorosabb kapcsolatot is jelképezi. A gépkocsik áradata súlyosan veszélyezteti az utcák, terek és sugárutak mentén sorakozó fákat - erre hívta fel a figyelmet nemrégiben egy átfogó vizsgálat. Noha a fák nagy része még csak „középkorú", a forgalom keltette rezgések és a kipufogógázok hatása miatt gyakori a gyógyíthatatlan megbetegedés: sok fát idő előtt ki kell vágni. A városi hatóságok rendelkezése szerint azonban az eltávolított fák helyére minden esetben újakat kell telepíteni. (Horizont) SZÁNTÓ GYÖRGY ELMÉLET ÉS GYAKORLAT A Közúti közlekedésben részt vevő személyek - járművezetők, útitársak, gyalogosan közlekedők - többsége előtt nem ismeretlen a baleset alkalmával nyújtandó elsősegély fogalma. Már az alapiskolai évek alatt 24 órán át foglalkoznak ennek elméletével és gyakorlatával; a kétéves szakiskolákban a fiúk 15, a lányok 25 órás elsősegély-oktatásban részesülnek, a négyéves szakiskolákban és a gimnáziumokban 35-45 óra jut rá. A Csehszlovák Vöröskereszt minden lakosnak lehetővé teszi az elsősegély alapjainak elsajátítását 25 órás tanfolyamain. Férfiak katonai szolgálatuk alatt szerezhetik meg ezeket az ismereteket. Ezenkívül vannak foglalkozások és önkéntes tevékenység is, ahol hivatásszerű kötelesség az elsősegély elméletének és gyakorlatának elsajátítása Ezek közé tartozik az amatőr gépjárművezető, akinek a jogosítvány elnyerése előtt legaláb 3 órás oktatáson kell résztvennie, ahol áttekintést szerez az elsősegélynyújtásról s elsősorban az életmentő jelentőségű segítségről. Hivatásos gépjárművezetők számára évenként 5 órában veszik át a három éves oktatási ciklus keretében az életveszélyes sérülések ellátását. Közismert az orvosi tapasztalat, hogy elméletben sokan elsajátítják az elsősegély alapjait - sót a tanfolyamokon gyakorlatilag is el tudják végezni az életmentő jelentőségű tennivalókat, ha bábut vagy sértetlen embert kell segítségben részesíteni. A mindennapi életben azonban nem mindenki tudja hasznosítani tudását. Sokszor fordul elő, hogy a bajba jutott, segítségre szoruló ember mellett sorban haladnak el az autók, tanácstalanul álldogálnak a járókelők, s közben életet vagy halált jelentő, értékes másodpercek, percek múlnak el. A lapok gyakran számolnak be olyan esetről, hogy valaki gázolt, és cserbenhagyva áldozatát kereket oldott. Sajnos, olyasmi is előfordul, hogy autósok még felszólításra sem állnak meg vagy kereken megtagadják, hogy a sérültet elszállítsák, esetleg a helyszínen álljanak a segélynyújtók rendelkezésére. Számtalan esetben nem közöny, rosszakarat vagy önzés az oka a segítség megtagadásának, hanem más lélektani tényezők. Ha azt vizsgáljuk, miért tétlen a baleset tanúja, midőn embertársa életveszélyes helyzetben van, sokfajta érdekes választ hallunk. Egyesek nem tudnak ránézni a roncsolt testre; van, akit a sérült arcának szokatlan színe bénít meg; más egyszerűen nem bír vért látni. Sokan azt tartják, hogy szakszerűtlen beavatkozásukkal ártanának a sérültnek. Elsősegélyt nyújtani azonban mindenki köteles. A segélynyújtás kötelessége alól az erkölccsel és a törvénnyel szemben még a vélt gyengeség sem mentesít. Sokszor egy kis jóakarattól és önzetlenségtől függ emberéletek megmentése. A gépjárművezető tudatosítsa, hogy nem csak legközelebbi hozzátartozói, rokonai, barátai és ismerősei, de a teljesen idegen is embertársa, akivel kölcsönösen felelnek egymás testi épségéért, egészségéért és életéért. Ha baleset okozói vagy akár csak tanúi vagyunk, azonnal álljunk meg és segítsünk - ez az emberség legfőbb parancsa a közúti forgalomban. Lapunk elsösegély-tanfolyamot indít gépjárművezetők számára. Kb. három hónapon átt hetenként vesszük át mindazon eseteket, amelyek közúti balesetek során előfordultak, és részletezzük a teendőket, amelyek gyors, határazott és körültekintő elvégzése valóban megmentheti a sérült életet, vagy ha nem is fenyeget halálveszély, javíthatja állapotát, csökkentheti a károsodás mértékét. Az elsősegélyt képanyaggal is szemléltetjük, hogy olvasóinknak a lehetőségekhez képest a legjobb elképzelésük legyen ahhoz, amivel baleset alkalmával szembentalálhatják magukat. Ámde még így is szükséges, hogy az olvasottakat egymásközt, a családban vagy a munkahelyen meg is beszéljék, gyakorolják és ha lehet, szervezett egészségügyi oktatáson is részt vegyenek. Első teendő a baleset színhelyén Forgalmas és kevésbé forgalmas utakon is hosszú percek telnek el, amíg a színhelyre érkezhet a riadóztatott mentőkészültség. Addig is mindenki köteles - akár részese, akár csupán tanúja a balasetnek - elsősegélyben részesíteni a sérülteket, hacsak önmagát nem teszi ki valamilyen károsodás veszélyének. Ehhez gyorsan át kell tekinteni a kialakult helyzetet. Néha meg kell teremteni a segélynyújtás feltételeit, ami abból áll, hogy gondoskodunk a sérültek s önmagunk biztonságáról, elejét vesszük a további károsodásnak, meggátoljuk a sérülést kiváltó tényező továbbhatását, és kiszabadítjuk a sérültet pl. a roncsolt gépkocsiból vagy a jármű kerekei alól. Aki elsőnek terem a baleset színhelyén, mindenekelőtt azt biztosítsa, hogy - különösen forgalmas, veszélyes áttekinthetetlen helyeken vagy rossz látási viszonyok közt - nekövetkezzék be újabb baleset, károsodás és sérülés. A gépkocsivezető saját kocsijával az úttest jobbszélén, a balesetes jármű előtt áll le, elülső és hátsó helyzetjelzö lámpáit bekapcsolja és a baleset színhelyét fényszóróval úgy világítja meg, hogy ne vakítsa a szemközti irányból közeledő járművek vezetőit. Az elakadásjelző háromszöget legalább 50 méternyire kell elhelyezni a kocsi mögött. A gépkocsihoz, amelyet baleset ért, óvatosan közelítsünk. Kikapcsoljuk a motort. Ha kigyulladt, igyekszünk tűzoltókészülékkel, homokkal, pokróccal - ne vízzel - eloltani a motorházban vagy az ülőtér kárpitján keletkezett tüzet, hogy elejét vegyük a lángok esetleges robbanás okozta további károsodásnak. Tűz vagy robbanás veszélye esetén a sérültet haladéktalanul ki kell szabadítani a kocsiból és távolabb kell biztonságba helyezni. Más esetben csak akkor emelhetjük ki, ha további ütközés lehetősége áll fenn, vagy ha a sérült nem lélegzik, ha eszméletlen, ha vérzik, s ellátásához nincs elég helyünk. A sérült kiszabadítása a roncsolt gépkocsiból néha nem egyszerű művelet s az elsősegély ilyenkor műszaki jellegű teendőkkel indul: pl. megfelelő szerszám segítségével fel kell feszíteni a kocsi ajtaját, esetleg betömi az ablakot - ügyelve arra, hogy a sérültet ne veszélyeztessük ezáltal Máskor fel kell a kocsit emelni, hogy a sérültet kiszabadítsuk a jármű alól. Ha a gépkocsit el kell mozdítani eredeti helyzetéből, vagy az úttesten fekvő sérültet máshol kell elhelyezni, a balesethelyzetet krétával, mészszel, agyaggal, homokkal vagy kaviccsal kell megjelölni a közlekedési rendőrség számára. (Következik: Kimentés veszélyhelyzetből)
