Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-12-06 / 48. szám
1981. XII. 6. N V3 Az utóbbi időszakban viszonylag sok juh-, illetve bárányhús van a mészárszékekben. Tény azonban, hogy a jelentős kínálattal nincs összhangban a háziasz- szonyok érdeklődése. Többségük - különösen a fiatalabbak - nem ismerik eléggé az elkészítés módját, és legfeljebb csak birkapaprikás főzésére vállalkoznak. Kétségtelen, hogy kiváló étel a paprikás, de megunja az ember, ha túlságosan gyakran kerül az asztalra. Az éttermek szakácsairól sem mondhatjuk el, hogy változat tosan tudnak főzni juhhús-ételeket, így az ínyenceket itt sem kényeztetik el. Pedig egyértelműen bizonyított, hogy a juh húsa a tápanyagok összetételét tekintve sem utolsórendű, és e szempontból a marhahússal vetekszik, csak valamivel könnyebben emészthető annál. A bárányhús pedig semmivel sem gyengébb minőségű a borjúhúsnál. Külföldön különösen keresett a hizlalt bárány, így nem egy gazdaság ráállt a fiatal juhok gyorshizlalására. Kétségtelen, hogy nálunk nem kedvelik a faggyú- szagú ételeket, így a zsíros részektől való megtisztítást alaposan el kell végezni. A színhús könnyebben is emészthető. Miért figyelmeztettünk ezekre a tényekre? Nem titkoljuk, az volt az indítékunk, hogy szükség van néhány tévhit elosztására e téren is, annál is inkább, mert a jövőben az eddiginél nagyobb figyelmet fordítunk a juhtenyésztés fellendítésére. A juhállomány gyarapítását elsősorban azért szorgalmazzuk, mert a birka ott is képes a rétek, legelők füvének hasznosítására, ahol a termés nem takarítható be gazdaságosan, illetve ahová más haszonállatok egyszerűen el sem jutnak. Márpedig mi a jövőben minden talpalatnyi földet maximálisan hasznosítani akarunk, hiszen nem kevesebbről van szó, mint az élelmiszerszükséglet hazai erőforrásokból való fedezésének elősegítéséről. A juh - jellegzetesen hegyi állat. Ott is megél, ahol a vadkecskén és a zergén kívül már minden más állat elpusztul. A vadjuh őshazája Afganisztán és Irán, illetve Közép- és Kelet-Ázsia. Ma a világ minden táján tenyésztik, és az ember már évezredes tapasztalatokkal rendelkezik e téren. Az állattenyésztés egyik legősibb ágazatáról van szó. Szlovákiában, ahol jelentős a nehezen művelhető és hozzáférhető területek hányada, nagy hagyományai vannak a juhtenyésztésnek. Csak érdekességként említjük meg, hogy a múlt századokban - de még a századforduló táján is - a juhhús Szlovákiai hegyvidékein a legfontosabb élelmiszerek közé tartozott. Miként vélekedik erről MUDr. Andrej Buőko docens, az orvostudományok doktora, a Bratislavai Élelmezési Kutatóintézet tudományos munkatársa?- Egyre több húst fogyasztunk, ugyanakkor azonban nem lehetünk elégedettek az elfogyasztott élelmiszer összetételével. Különösen kedveli a lakosság a nagy energiatartalmú sertéshúst, illetve a szintén zsíros liba- és kacsahúst. Viszont kevés marha- és borjúhúst, sovány baromfihúst és juhhúst fogyasztunk. Növelnünk kell a halfogyasztást is. Az aránytalanság részben pedig különféle megalapozatlan hiedelmekkel függ össze.- Miért hem a legésszerűbb a sertés-, liba- és kacsahús fogyasztása?- Mert ezek a élelmiszerek sok állati eredetű zsírt tartalmaznak. Az ilyen zsírnak nagy a telített zsírsav- és koleszterin- tartalma. Ezek az anyagok elősegítik az érelmeszesedés kialakulását. Valószínű, ezzel is összefügg, hogy világszerte növekszik az érdeklődés a bárányhús iránt. Be kell látni ugyanis, hogy sehol sem tudják kielégíteni a borjúhús iránti igényt. A borjúhús-termelés csökken, és nem is számíthatunk rá, hogy fordulatot vesz ez az irányzat. Viszont a hiány nagyon jól pótolható bárányhússal, mivel a juh sokkal szaporább a szarvasmarhánál. A körülményeket figyelembe véve kutatóintézetünk 1973-ban és 1974-ben a gyakorlatban is felmérte, miként lehetne a bárányhúst a diétás élelmezésben is hasznosítani. A rendelkezésünkre bocsátott bárányhúsból 10 féle diétás ételt készítettek klinikai részlegünk konyháján. Mivel az ételkészítés technológiáját megfelelően módosítottuk, a klinikán fekvő betegek egyáltalán nem vették észre, hogy nem borjú-, hanem bárányhús került az asztalra. Felméréseink azt bizonyítják, hogy a bárányhúsnak kiváló íztulajdonságai vannak, így nagyon alkalmas kórházi diétásétel-alapanyag. Hasonló célokra jól felhasználható a háztartásokban is. így vélekedett az orvos, az élelmezés kiváló szakembere. Dokumentumokkal bizonyítható, hogy Szlovákia mai területén már a 10., 11. században is folyt juhtenyésztés. Az ágazat sem nálunk, sem más országokban nem veszítette el jelentőségét. Ausztráliában és Angliában legalább olyan fontos, mint bármelyik más nemzetgazdasági ágazat. Hazánk legfelsőbb párt- és állami szervei is állandóan szorgalmazzák és figyelemmel kísérik a juhállomány alakulását, miközben számos intézkedést foganatosítottak annak fejlesztésére. Különösen fontos feladat ez manapság, amikor nagy gondot fordítunk a szemesta- karmány-fogyasztás csökkentésére, a gabona tömegtakarmánnyal való helyettesítésére. A meredek lejtőkön, a hegyi legelőkön sok ezer tonna értékes fű veszne el, ha nem legelné le a juh. De nemcsak a hegyvidékeken vannak ilyen lehetőségek, hanem a délvidéki rónán is hiszen itt is vannak másképp nehezen hasznosítható árokpartok, erdőaljak stb. A juh hóolvadástól az első hó lehullásáig talál magának élelmet a szabadban, így legfeljebb csak pótolni kell a napi takarmányadagját. Vajon kifizetődő vállalkozás-e juh- tartás? Vegyük szemügyre, milyen eredményeket érnek el a mytnai Új Élet Efsz-ben (losonci - Lucenec - járás), amelynek tagjai már jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek e téren. A természeti viszonyok is rákényszerítették őket a juhtar- tásra, mert rétjeik, legelőik nehezen meg- közelíthetöek, így a nagyüzemi termelés más szakágazatát nem bontakoztathatták ki. A mintegy 1000 hektárnyi réten, illetve legelőn 1952 óta tenyésztenek juhot. Törzsállományuk eleinte csak 300 darabból állt, ma azonban már 3500 állatot tartanak nyilván, ebből 2000 a törzsállományba tartozik. Mytnán, Dobroőban, Dobroőská Lehotán és Podkrivánban van egy-egy karámjuk. Az alacsonyabb fekvésű területeken főleg merinó fajtát tenyésztenek, amely kiváló minőségű gyapjáról híres, a meredekebb lejtőkön pedig a cigaja-juh van túlsúlyban. A gyapjú, sajt- és hízóbáránytermelésre, illetve tenyésztésre egyaránt nagy figyelmet fordítanak. Nem elhanyagolható szempont, hogy a világpiacon egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a gyorshizlalt bárány iránt. Korszerű istállót építettek (A szerző felvételei) Lényegében zárt állományforgót valósítottak meg a gazdaságban, tehát ugyanúgy dolgoznak, mint a sertés-, illetve szarvasmarha-tenyésztők. A legéletképesebb bárányokat kiválasztják a törzsállomány felfrissítésére, fejlesztésére, a többit - és a kiselejtezett tenyészállatokat - hústermelésben hasznosítják. A gazdaság központi juhhizlaldája Dobroőban működik, ahonnan évente 40 tonna hús kerül a vágóhidakra. E célból 1000-1200 bárányt vesznek igénybe. A hizlaldában mindössze két állatgondozó dolgozik. A fiatal, kezdetben 15 kilogrammos állatok 120 napi hizlalása után elérik a 40 kilogramm vágósúlyt. Sok függ, persze, a gondozók munkájától, a takarmány minőségétől és a takarmányozási technikától. A jelenlegi áraknál jelentős hasznot biztosít a hústermelésnek e módja. Konkrét adat: egy gyorshizlalt bárányért - 35-40 kilogramm vágósúlyt számítva - 1800 koronát kap a gazdaság, míg az egy állatra eső költség mindössze 700-750 korona. Az Új Élet Efsz a járás legnagyobb juhtenyésztő üzeme, a közép-szlovákiai kerületben pedig a legtöbb gyapjút, illetve sajtot termelő gazdaságok közé tartozik. Évente 18 tonna sajtot értékesítenek, és 8-9 tonna gyapjúval gazdagítják a textilipar nyersanyagbázisát. 1981-ben 8,5 tonna gyapjút adtak el, 500 kilogrammal többet a tervezettnél. Csinos összeget könyvelhettek el, hiszen a gyapjú kilogrammonkénti ára 117 korona, a juhsajtot pedig 45 koronáért értékesítik kilogrammonként. A cigaja-fajta darabonként és évente 19,6 kilogramm sajtot termel, a merinó pedig - amely inkább gyapjúter- meló fajta - 12 kilogrammot. A sajtkészités egyik mozzanata A szövetkezet tagjai tisztában vannak vele, hogy még nem aknázták ki a juhtenyésztésben rejlő összes lehetőséget. Ha a jövőben még nagyobb figyelmet fordítanak az állatok gondozására, a törzs- állomány rendszeres felfrissítésére és a törzstenyésztésre, még jobb eredményeket érhetnek el. A törzstenyésztésben a kosok minőségének javítására összpontosítanak. A vásárokon nem sajnálják a pénzt egy-egy kiváló tulajdonságokkal rendelkező kosért. Az utóbbi években a darabonkénti gyapjúhozam 80 dekagrammal növekedett az előző ötéves tervidőszak első esztendeihez viszonyítva. A hizlalásra befogott bárányok napi átlagos súlygyarapodása kb. 5 dekagrammal lett több, míg az anyajuhok átlagos havi sajthozama (a cigaja-fajtánál) 2 kilogrammal növekedett. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között szívesen fejlesztik ebben a szövetkezetben a juhállományt. Úgy tervezik, hogy a 7. ötéves tervidőszakban 700 darabbal gyarapítják a törzsállományt. Itt főleg a cigaja-fajtára összpontosítanak, mert így a legnehezebben hozzáférhető legelőket is hasznosítani lehet. Az állomány számbeli fejlesztése közben az anyagi-műszaki bázis gyarapításáról sem feledkeznek meg. Részben tipizált istállókat, karámokat építenek, részben pedig hasznosítják - megfelelő korszerűsítés után - a meglevő épületeket. xxx •' Röviden ismertettük a húsfogyasztás szerkezete módosítására irányuló törekvéseinket, majd hallattuk a táplálkozástudomány jeles képviselőjének szavát, végül pedig konkrét példával bizonyítottuk, hogy érdemes a juhtenyésztés fellendítésével foglalkozni. Hasznos lenne, ha a kérdés fölött az összes mezőgazdasági vezető elgondolkozna. Mert a juhtenyésztés hasznot hoz az egyénnek, hasznot a szövetkezetnek, állami gazdaságnak és sokoldalúan hasznos az egész társadalomnak. JOZEF SLUKA
