Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-29 / 47. szám
ÚJ szó CS ÁK ELEMÉR 1981. XI. 29. FAGYRA ÉPÜLT VÁROS- Ugyan, milyen város az, ahol még az aszfalt is fából van? - kérdezte egy lány Krasznojarszkban, akivel közbülső úticélomról, Igarkáról beszéltem. A megjegyzésben nagy adag igazság van - legalábbis történetileg. Hiszen az a jenyisze|- parti település jóval előbb lett város, minthogy utcáit aszfaltozni kezdték volna. Ugyanakkor a lekicsinylő kijelentés rendkívül kifejező is, mert - noha Igarka központjában manapság sokemeletes házak épülnek, betonlapokkal kirakott útvonalain városi autóbuszok közlekednek- neve elválaszthatatlanul összefonódik a fával. A sarkkörön túli város ugyanis a Szovjetunió egyik legfontosabb exportkikötője, amelyből elsősorban szálfát és fűrészárut szállítanak a világ 18 országába. Igarkát 1929-ben alapították, ami Szibériában úgy értendő, hogy a jég levonulása után tutajkaraván érkezett a Jenyiszej védett öblébe s az építőanyaggal felszerelt tutajosok felvertek néhány ba- rakot a parton. Korábban itt csupán néhány vadászház állt, köztük egy magányos, Jegor nevű nyomkeresö téli szállása; állítólag róla kapta a nevét is a település. Maga Nansen is elhajózott itt, ám 1913-ban nemhogy várost, még csak falvat sem talált a Szamojed-szigettel átellenben. A parton viharvert faház árválkodott - a környék postaállomása, amelynek ritka ügyeit egyetlen család látta el. Nansen ma nem ismerne rá erre a vidékre, bár a tundra a régi; kopár, mocsaras vidék, csenevész fák, hófoltok és jéglencsék a nyár közepén is. Mindez ma is így van, de ennek közepén takaros városka emelkedik, kő- és faházakkal, villannyal, távfűtéssel. A kikötőt, meg a fatelepet előbb szám- űzöttek, később önkéntesek építették- úttörők a szó igazi értelmében. Ők tanulták meg saját kárukon elsőként az országban, hogyan lehet az örökké fagyos talajra házat, üzemet építeni, úgy, hogy nyáron se ússzanak el a sárban. Azóta eltelt néhány évtized, és a vállalkozás mostanában kezd igazán gyümölcsözővé válni. Az éjfélkor is vörös-sárgán izzó napban a szállodai ablakból nézem, hogyan tűnnek el az óceánjárók gyomrában a gondosan összeerősített deszka- kötegek. Lázas munka folyik, a karavánra a Jenyiszej torkolatánál vár a jégtörő, hogy a viszonylag enyhe, jégmentes nyári hónapokban átvezesse a szállítmányt Anglia és Nyugat-Európa más országai felé.- Igarkában eggyel több ünnep van, mint az ország más részein - mondja Vaszilij Durangyin, a kikötő parancsnoka.- Számunkra a legnagyobb esemény az, hogy megindul a hajózás és a jégtörők nyomában a teherszállítók feljönnek a Jeges-tengerről. Az ötvenkörüli, barázdált arcú parancsnok tapasztalt volgai hajós, de egyszer gondolt egyet és itt próbált szerencsét, Északon. Azóta úgy emlegeti a Volgát, mint a természettel viaskodó geológus a luxusszálló kényelmét. A szabályozott, partok közé szorított, utakkal, vasutakkal ölelkező európai folyóval ellentétben a Jenyiszej vad, korlátokat nem ismerő óriás.- A legnagyobb erőpróba minden esztendőben a jégzajlás. - Szavainak illusztrálásaként Durangyin fotókat tesz elém az asztalra.- Csodálatos! - szakad ki belőlem.- Látványnak kétségtelenül csodálatos, - helyesel a parancsnok. - Mi azonban nem tudunk benne gyönyörködni. Május 20-a táján,amikor a folyón megindul a jég, összesen egy hetünk van arra, - hogy a torlódó táblák előtt egy öbölbe menekítsük a 150 hajóból álló, nálunk telelő flottát. Irtózatos erők szabadulnak el ilyenkor: a 60 milliméteres drótkötél úgy pattan el, mint a cérna. És aztán meddig jégmentes a folyó?- Délről, Leszoszibirszkből október 15-ig közlekednek az uszályok, Északról, a tenger felől pedig általában november 7-ig. De most megerősítették a tengeri flottát, újabb jégtörők álltak csatasorba, köztük atomjégtörök, ezért megvan a remény, hogy a navigációs időszak meghosszabbodik. A kikötő parancsnoka számokkal is alátámasztja, milyen értékes minden nap, amellyel megrövidítik a telet. Naponta tízezer tonna árut dolgoz fel a kikötő, ennyi fát és fűrészárut, ennyi építőanyagot, fűtőolajat és élelmiszert raknak át a szorgos GANZ-daruk. Ami a hajózási periódusban nem érkezik meg, arra egy évet kell várni, hiszen télen a város csak repülőgépen közelíthető meg.- Ezek szerint a téli hónapokban itt nagyon lelassul az élet?- Az bizonyos, hogy nincs ilyen nyüzsgés, mint most - mutat ki a parancsnok irodája ablakán a hajókkal zsúfolt öbölre,- de a jég beállta után sem unatkozunk. Hiszen, hogy mást ne mondjak, állandóan törni kell a jeget a hajók körül, nehogy a fagy szorításában összeroppanjanak. Igarkának egyenlőre kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy berendezkedjen az idegenforgalomra, ezért szálloda híján egy átadás előtt álló ház két szobás lakásában helyeztek el. Itt látogat meg este a város legismertebb őslakosa, Leopold Baranovszkij. Idősebb, „ősibb“ lakos van nála, hiszen Baranovszkij csak most közelítette meg a hatvanadik esztendőt, a legismertebb jelzőt azonban senki sem vitatja tőle. A könyvelő szenvedélyes helytörténész, gyakran szerepel a helyi tévéadásokban - innen a népszerűsége - és ő ismeri állítólag legjobban Igarka múltját. A hatalmas fejű, dús szakállú férfi azonban önmagában is érdekes jelenség és miközben egy üveg cseresznyepálinkát kóstolgatunk, elbeszéli élete történetét is, amelynek na(A szerző felvételei) Eső után az igarkai főutcán gyobb része itt, Igarkában játszódott le.- Kamaszfiú voltam, amikor anyámmal és húgommal 1939 nyarán ide deportáltak. Közelgett a háború és a megbízhatatlannak ítélt nemzetiségieket, észteket, letteket, litvánokat, németeket és görögöket a keleti területekre telepítették. Mi is bekerültünk egy transzportba, mint lettek... A Baranovszkij fiú segédmunkásként dolgozott a fatelepen meg különféle építkezéseken, aztán szakközépiskolát végzett, kitanulta a könyvelést, később pedig elvégezte levelezőn a pedagógiai főiskolát. De ezt már azért, hogy felkészültebben hódolhasson hobbijának, a helytörténeti kutatásoknak.- Úgy tudom, a deportáltakat később rehabilitálták és hazautazhatták, - kérdezem.- Igen. 1957-ben anyám és húgom el is utazott, én viszont úgy megszerettem az északi tájat, hogy itt maradtam. Családot alapítottam, gyerekeim felnőttek, már unokáim is vannak...- És a klíma nem viselte meg az egészségét? Hiszen itt kevesebb a napfény, a gyümölcs...- Így igaz, de meggyőződésem, hogy az éghajlat Északon nagyon egészséges. Meg alighanem attól is függ, ki mennyire edzett. Én sokat sportoltam, síztem, kosárlabdáztam, túráztam; nyolc éven keresztül nem hordtam sapkát - mínusz 56 foknál sem. S látja: még a hajamból is maradt néhány szál; igaz, kevésbé dús, mint a szakállam.- Mennyi most a város lakosainak száma? - váltunk témát Igarka krónikásával és ö kapásból mondja az adatokat: jelenleg 16 257 lakója van Igarkának, s ebből 12-13 százalék az őslakosság - ez, amely több évtizede itt él. Egyébként a lélekszám alakulása érdekes rajzot ad a város fejlődéséről. 1930-ban, közvetlenül az alapítás után 2300 telepes .mondhatta magát igarkai lakosnak. Egy évvel később - persze, nem a természetes szaporulat jóvoltából - 12 300-an voltak, 1932-ben csaknem 14 ezren A következő esztendőben megfogyatkozott a lakosság: a skorbut sok áldozatot követelt. Legtöbb lakosa Igarkának 1952- ben volt, amikor a vasútépítés a legnagyobb lendületet vette; több mint 25 ezer ember lakott a városban. Mostanában csak nyáron szaporodik meg a létszám, a szezonmunkások jóvoltából, akik a kikötőben és a fakombinátban dolgoznak. Igarka eltartójához, létalapjához másnap délben indulok. Ahhoz mérten, hogy június második felében járunk, kissé hűvös az idő, csak néha bújik ki a felhők mögül a Nap. Ám alig érünk a kombináthoz, hatalmas zuhé szakad a nyakunkba, majd pillanatok alatt olyan köd lepi el a várost, hogy a kombinát kikötőjében csaknem belepottyanok a vízbe. Vlagyimir Butilkin igazgató egész megjelenésében, minden megnyilvánulásában eltér az ország európai felén oly gyakran látható nehézkes, paragrafusimádó vezetőktől. Mellőzi a frázisokat, hatékonyságról, valutakitermelésröl, munkaszervezési feladatokról beszél, s amikor beosztottaival beszél is, magabiztos igenek és nemek hangzanak el a szájából.- Kombinátnak azért nevezzük magunkat, mert feladatunk egyrészt a Leszo- szibirszkböl érkező fa át- illetve berakása, másrészt a szálfa feldolgozása és az exportszállítmányok előkészítése. A hajózási periódus 130 napja alatt mintegy másfél millió köbméter fenyő érkezik hozzánk, - magyarázza Butilkin igazgató; - ennek mintegy fele válik itt fűrészáruvá.- Látom, elég sok a deszkabarak- munkahely; hogyan tudják ezeket télen kifűteni? - kérdezem. x- 1981 -ben minden üzemcsarnok betonépületben kap helyet, amelyeket rendesen tudunk fűteni. Az emberek egyébként bírnák a legnagyobb hidegeket is, a gépek törnek mínusz negyven alatt. A helyzet egyébként az - állapítja meg az igazgató tárgyilagosan - hogy csak rendkívüli esetekben állhatunk le, mert a város hóközpontja a fűrésztelepről kapja fűtőanyagának jelentős részét, s ha mi leállunk, a lakosság fázik. Meg kell Ígérnem, hogy néhány év múlva ismét ellátogatok a kombinátba. Búcsúzóul busszal még végigsétálunk az utcákat formázó, házmagasra tornyozott farakások között. Az eső elállt, a száradó fa dúsan ontja magából a párát; a telep szélén álló tűzoltó rohamkocsik személyzete ráérősen dominózik a féltető alatt. (Folytatjuk) < < < < Csúcsforgalom a kikötőben
