Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-29 / 47. szám
inap este megszólalt il sem akarta venni 5 hosszan, agresszí- . Eszter hangját hal:i van itt, öregfiú? ulacskám, de ahogy k, valószínűleg megö? Eszter hangja most adott - ő... Gyön- t sem változott, képsemmit sem. Még örú Az sem látszik gy gyereke van . ap legyél kettőkor látni akar. sodik feketekávéját Pontosan érkezett és úgy helyezkedett ite az egész termet latta. nézett, s hirtelen arra ' elmegy innen, mert äznek úgy sincs semlillantott, Gyöngyi állt agy pillanatra a torszó. Aztán elnevette ívetsz — kérdezte és kissé megbántott lit és könnyedén arolyan bolond vagy, Leülhetek esetleg? röngyi. azben a lágy hangot i csodálkozott, hogy an alig változott. Kar- t egyetlen ránc sem gy zöld szeme kihí- itt, s orrán ott honolt pló. meg, hogy késtem pi^i, s közben egy tett le az asztalra. i hoztam - s közben ént az orrára, idves tőled - s kinyi- g öcs kát. Egy kvarc- lér selymű tasakban. izönöm. Ami pedig , ha emlékeim nem először fordul elő.- Hát nem... - válaszolta a nő -, ami igazán, igaz. A pontosság soha sem volt az erényem. És ha őszinte akarok lenni, más hibáim is akadtak. De azért örülsz nekem egy kicsit?- Igen. örülök. Persze.- Alig változtál.- Jaj, ne! Csak ezt ne.- Komolyan, még a... az órád is a régi...- Ó, az órám - persze. (Ezt a Doxát apámtól kaptam, méghozzá éppen abban az időben, amikor az én nyávogásomra helyezett el, Gyöngyikém, téged laboránsnak. Méghozzá nem rizikómentesen, mert a szüléidét, meg az öcsédet éppen akkor telepítették ki erőszakkal, valahová az Alföldre. Te meg Pesten maradtál, egy komor, szürke albérleti szobában, és hetente utaztál le csomagokkal fel- málházva...) Igen, az órám még a régi. A nő maga elé bámult, aztán Kézdire nézett.- A tények, tények. Hanem hallottam rólad odakint egyet s mást... Befutott ember vagy.- És milyen révbe értem? - kérdezte halkan Kézdi.- Ne ízetlenkedj - mondta Gyöngyi. - Miklós járatja a magyar lapokat. (Ezt a nevet, hogy Miklós nem kellett volna feltétlenül kimondanod. Legalábbis nem az elején. Látnivaló, te is megbántad ezt a kis mondatocskát, s most a zsebkendőd szélét tépegeted olyan zavartan és kiszámítottam ahogy ezt el is lehet várni. Pedig hát semmi okod a nagy cécóra, tulajdonképpen minden menetrendszerűen történt. Talán tizenkilenc évesen azt várhattam volna, egy velem egykorú hölgytől, hogy kivárja, míg elvégzem az egyetemet? Vagy netán meghatódik a sportsikereimtől? Nem volt-e természetes, hogy mindennel elláttalak? Elvégre a vidékre cipelt csomagokat is meg kellett venni, vagy mi a szösz? Nem kell feltétlenül igazságtalannak lennem. Chopint például neked köszönhetem, zöldszemü szépségem. Te vittél el a Zeneakadémiára. A jegyeket is te vetted - még az is lehet, hogy kivételesen a te pénzedből. Hallgattuk, kéz a kézben a g-moll balladát, ezt a fájdalmas, édes, keserű megbocsátó, dühödt muzsikát. Aztán lassan ballagtunk hazafelé, és mielőtt elváltunk, hosszan csókolództunk az éjszakában).- Haragszol? - kérdezte Gyöngyi.- Ugyan! - intett Kézdi -, már miért is haragudnék? (Most mondjam el neked, ötgyerekes kaliforniai családanya, hogy azóta gyűlölök Chopint hallgatni. Vagy el sem hinnéd, vagy rendeznél egy akkora bőgést, hogy mindkettőnket körülröhögné a Zserbó tisztelt közönsége. Harminc év után meséljem el, szórakoztató csemegeként, hogy amikor közölted az örömhírt, mi szerint jónak látod szakítani velem, mert férjhez mégy egy okos kis villamosmérnökhöz- szóval, azon az áldásos, szép őszi estén eső ömlött éppen, tiszta szerencse, mert így nem láthattad, hogy kétfajta víz csorog az arcomon. Soroljam a sorolhatatlant? Egy nyavalyát, hölgyem.)- var] egy percig, drágám - és mielőtt a nő válaszolhatott volna, felugrott, kiszaladt a Zserbóból és a Hungaroton-boltban egy lemezt vett. Amikor Gyöngyi elé tette, a nő hosszan bámulta az asztalt, aztán Kézdit.- Ezt most miért csináltad?- kérdezte bizonytalanul. Kézdi elmosolyodott.- De hiszen szereted Chopint!- Igen. Szeretem. - A nő most lehajtotta a fejét.- Igazán klassz dolog, hogy öt gyereked van - hangjában mélységes elismerés csengett.- Igen, persze, öt szép gyermekem van, persze. Nincs kedved kirakatokat nézni velem? - folytatta gyorsan.- Csak nem sálakat akarsz vásárolni?- Sálakat? Megőrültél? - ámult el a nő. Bizony, sálakat - mondta Kézdi -, szép puha sálakat. (Olyanokat, mint amilyent te és kedves férjed, Miklós kötött, azokban a régi szép időkben, ä házasságod után. Milyen meleg, kedves élő hangon hívtál telefonhoz. Nem segítenél? Miben angyalom? - kérdeztem én, marha. Hát tudod - mondtad sálakat kötünk Miklóssal munkaidő után. Neked annyi ismerősöd van, meg barátod, talán tudnál eladni egy-kettőt. Én boldogan játszottam el a Grállovagot, a brilli- áns jellemhőst, aki akkor is segít, amikor... De ráadásul, az isten verje meg, még mindig szerettelek, még volt valahol hátul az agy- tekervényemben egy pislákoló gondolat... hátha... Persze, hogy vállaltam. Valahol a százhuszadiknál tartottam, valami kevés ráfizetéssel - amikor megint megkerestél, riadt volt a hangod, kedvesem. Gyere azonnal, mondtad. Én mentem. Miklóskád egy feketét főzött kint, s te, angyalom, lehajtott fejecskével közölted a szép, meleg hangodon, hogy Miklós úr lebukott a gyárban. Elég szomorú, mondtam akkor egy csöpp kaján- sággal, s te rám néztél, bűvölő, aranyzöld szemeddel, s kibökted, hogy Miklós, a hősei ncér, rögtön az én nevemet is feldobta. Én hallgattam akkor, angyalom, te meg jónak láttad elhadarni, hogy ökör vagy, hülye tyúk, amiért nem engem választottál. Hagyd a szöveget - mondtam -, rossz a szöveg, hamis a lemez, hites urad a konyhában kávét főz, ez enyhén szólva is gusztustalan, de legalább is nem szerencsés szituáció. Otthagytalak, s te - ahogy láttam - néhány forró könnyet pottyantot- tál. Ez jól is állt, tagadhatatlan, de valahogy nem tudtam eléggé méltányolni. Hát így állt a bál, kedvesem, és csak nagy mázlival, elévülhetetlen sportteljesítményeimre való tekintettel úsztam meg az ügyet. Ami 1955-ben nem kis dolog volt. Egy év múlva ti olajra léptetek, én meg - itt maradtam.) Gyöngyi tágra nyitotta bűvölő szemeit. A hangja megremegett.- Vedd tudomásul, hogy máig gyötör a lelkifurdalás. Ezért akartam veled találkozni, hogy bocsánatot kérjek. És hogy... és hogy megmondjam, még mindig szeretlek. Csak téged, örökké téged. (- Hazudsz. Úristen, még mindig hazudsz. Zöldarany szemeddel, puha száddal, varjúcska pillantásoddal, minden porcikáddal.) Kézdi felállt.- Hát isten veled, drágám. Köszönöm ezt a szép ajándékot. Ismeretlen is csókolom mind az öt gyerekedet és add át Miklósnak meleg üdvözletemet. Ha netán nagy tételben sálakat kíván eladni, szívesen vállalom. Tudod, nagyot változott itt a világ. Most már rizikó- mentesen kereshetnénk. No persze, méltányosan, fifty-fifty alapon. Payol Országh-Hviezdoslav VÉRES SZONETTEK 1 Dalolni vért: - milyen vad képzet ez! Melyet? - ha azt, amely mint rózsa szirma lángol, s mint kislány arcán szégyen pírja, s rózsát a gyermekarcba permetez, amíg az angyal-álmokon evez; vagy mely a látnok homlokára írva mély szellemmel frigyes, ha oltár hívja, hát fújjad tiszta szívvel, énekes! Ó, csodatévő nedv ez! - Leszorítva a szív kelyhében forr mint drága must, és mint bősz hullám tör fel izmaidba, s hődet árammá - hogy pályád befusd - tagjaidban mozgássá alakítja. Tudják-e ezt, kik őrlik most a húst? 2 A termő vért dalolni "nincs ma mód: vért, mi a szívből fűtve férfimarkot bárhova jut, csak áldásosán alkot, s kalászt fakaszt a kőből is, mi holt; vért, ami fényt ében-sötétbe hord: mécs gyúl ki úgy, ha égő mécshez tartod, mint lelked szemsugára, ha pitymallott, s fényt ad, hogy éljünk s étekül cipót, mutatva azt is, hogyha vész közelget... Csak ezt a vért, mely vad haragra gyúlt, s a föld csak pelyva néki, s minden berket özönnel önt el, mindent lángra gyújt, vagy mint a rosta csak úgy elfolyni enged... Ó, ezt zengi a dal, hát ezt tanuld! 31 Ó drága béke, térj vissza hamar! Köszönts bennünket zsenge olajággal, s áhttunk (jöjj kenyérrel, jöjj vígsággal!) mint ösztökét szándék, s ércet a kar! Oltsd a viszály füzét, mit annyi faj szít! Ifjú özvegyet mutatni átallja s árvát, együtt zokogni tört anyákkal gyámoszlopuk fölött, kit hant takar. Gyógyír! Feledtess bút-bajt kincseiddel... Az ember-masszát hajtsd igád alá, és jóktól súlyos céljaidhoz vidd el: ujjongni bérén, üdv diadalán, ha küzd majd bátran és dolgozik hittel... Szeretet királysága, szállj alá! Koncsol László fordítása sztalatot. De ez tlakiből hiányzik teröség, amely í. >k a felszállópá- i betonlapjainak >arna arcú, vényin alezredes, ídig a szemét szárazon arról zen a pályán az v .tatusnak" a fia, :hatta, meg se jbimova motor- rsége negyven- ini hadművelet szülni. Oszinyin s én jól tudom, Dn sem tudtunk taink haláláról, iy kellett kitépni zakítottunk vol- edt sebről, ltunk - mondja iák szólítottam, meg az első azon a repülésen nem cselekedhetett másképp. Ha katapultál, a gép elkerülhetetlenül a városra zuhan. Talán nem is épp a legközepére, de mégiscsak valamelyik sűrűn lakott részére. Igaza volt, amikor úgy döntött, hogy elhúz a saját leszállópályájáig. Mégiscsak van egy százaléknyi esély... De Jurijnak nem ütött be. Ha tudná, milyen keserves volt szétcipelni a repülőgép lángoló darabjait... Nem bírom megállni, és azt kérdezem:- Fiatal repülők voltak a közelben? Oszinyin szomorúan bólint.- Természetesen! Szándékosan felsorakoztattam mindet egytől egyig, és a roncsokra mutattam: „Látjátok? Aki nem akar repülő lenni, két lépést előre!" Senki meg se moccant. És akkor idéztem nekik azt, amit Jura Kopankov szeretett mondani: „A felszállópálya a mi szülőházunk, az mindegyikünket fogadja.“- Ezek az apjának, Vaszja Kopankov- nak a szavai - magyarázom meg szárazon. - A berlini harcokban halt hősi halált. Oszinyin ezt jól tudja, így hát csak hallgat. Én pedig a repülőtér határa felé futó betonozott, széles felszállópályát nézem, és arra gondolok, hogy holnap ennél az ezrednél repülőnap lesz, és a fiatal legények, apáik fiai, óriási sebességgel fogják elszakítani vadászgépüket a szürke betonlapoktól, hogy innen láthatatlan magasságban kiképzési feladatokat hajtsanak végre, aztán meg visszatérjenek. Ézt gondolom, és mint valami esküt, ünnepélyesen mondom magamban:- Fogadd őket, felszállópálya, légy mindig a szülőházuk! Makai Imre fordítása CSICSAY ALAJOS APRÓSÁGOK A MÜÉRTÖ A LÉLEKRONTÓ A szép élményt nyújtó filmeket már el is fejejtenénk, ha nem juttatná őket eszünkbe egy-egy divatossá vált gyermeknév: Szebasztyián, Klaudia, Angelika és hasonlók. Furcsák igaz, de ezeket legalább nem lehet deformálni, csúfondárossá tenni, mint hajdan a Jánost, Máriát vagy az Erzsébetet. Nézem a játszadozó csemetéket, köztük a szőke Angelikát. Hogy is lehetne e nevet tiszteletlenül kimondani? S ekkor odaront hozzá egy megbántott barátnő. Arca maszatos, haja kócos, orra pisze, talán két felső metszőfoga is hiányzik. A rút kis béka magából kikelve csúnyán kiabál:-Te tisztára hülye vagy, Angeli — és még taszít is egyet a kedves kis Angelikán. Minden évben a hagyományos vásár alkalmával szintén hagyományosan megtisztelik városunkat a műárusok vagy hogyan nevezzem őket. Tyúklétraszerú állványra ragyqgó képeket aggatnak. Hajnali fényben tündöklő tájak, csiklandós színű orgonacsokrok és csendéletek csalogatják magukhoz az érdeklődőket. Hogy ne legyek rosszmájú, akad itt reprodukció is. A minőségéről most ne essék szó. A rögtönzött kiállítás közönsége vitatja az árjegyzéket, vajon a négyszáztizenöt korona mit jelent. Rámástul vagy anélkül. Különben mindenképpen megéri.- Mi van ott, nyújtogatják a nyakukat a hátra szonjltak.- Mona Lisa - szól egy férfihang kellő szakértelemmel. A feleség rögvest kap az alkalmon. - Vegyél egyet! A férj megvonja a vállát, talán még korainak tartja csomaggal tolongani a tömegben. Továbbandalognak a sátrak előtt. És a képről bárgyún vigyorog utánuk a Lilaruhás nő. Ó, szegény Szinyei Merse Pál! AZ EGYÉNISÉG Felavatták az új termálfürdőt. A nagy tekintélynek örvendő Hivatalnok is megjelent a fürdözők között. Egy szál fürdőnadrágban is felismerték tisztelői. — Jó napot kívánok.- Tiszteletem. Tomika is jön a nagymamájával, s a nagyi szeretné, ha az unokája kellő illemtudásról tenne tanúbizonyságot.- Köszönjél szépen, Tamáska! A kisfiú hallgat. Minél erősebb a bíztatás, annál makacsabb az ellenállás. A nagy tekintélynek örvendő Hivatalnok megértő mosollyal lépeget tovább. Ám még hallhatja, hogy a nagymama szigorúan korholja Tomikát.- Te haszontalan, te szégyentelen, ilyen, olyan köly- ke, miért nem köszönsz, ha mondom?- Miért köszönnék, hiszen a bácsi meztelen - dünnyögi a gyerek.- Már hogy lenne meztelen? Nem látod, hogy milyen drága fürdőruha van rajta?- Drága? - csodálkozik a fiú.- Az bizony. A nagy tekintélynek örvendő Hivatalnok megáll az öltözőfülkék előtt. A tükörben végigmustrálja magát. Elégedetten állapítja meg, a fürdőruhája miatt valóban nem kell aggódnia. Ám minél jobban behatol a sütkérezők tömegébe, annál kevesebben veszik észre. Úgy látszik, mégis valami baj van. Csak ne találkozott volna azzal a mihaszna kölyökkel. És elhatározta, hogy ezután ide is zakóban és nyakkendőben jár.
