Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-11-29 / 47. szám

ÚJ szú ÉP ÜL SZLOVÁKIA HARMADIK ► 1981. XI. 29. Emil Chorvát mérnök A feljegyzések szerint Mo- chovcénak 1900-ban volt a legtöbb lakója, összesen 933 lelket számlált ez a kisközség. Majd ismét apadni kezdett az ős­lakosok száma, s 1970-ben kettő híján 500-an éltek itt. Ma már két kézen is könnyen megszámlálhat­nánk, hányán maradnak itt még. Amíg viszont egy lakó is itt marad, a nemzeti bizottság „üzemel”. Szokatlan és elszomorító az el­múlás látványa, Az itteni portákat benőtte a gyom, a házakat kikezd­te az enyészet. A község egykori főteréről, a szürke, kopottas refor­mátus templom mellől rálátni a fa­lu fölött épülő műre is. Csupán pár száz méternyi a két helyszín kö­zött a távolság, mégis a végleteket képviselik. Az egyik a születés, a másik az elmúlás szimbóluma is lehetne. A majdani mochovcei atomerő­mű a Jaslovské Bohunice-i V-1 és V-2 után Szlovákia harmadik ilyen típusú energetikai létesítmé­nye lesz. Amikor az illetékes szakembe­rek arról döntöttek, hogy hol, mi­kor és miért épüljön föl az erőmű, akkor figyelembe vették az uralko­dó tendenciákat az energetikában, és a helyzet jövőbeli alakulását is belekalkulálták elképzeléseikbe. Nos, így született meg nem kis nehézségek árán az erőmű mai változata. A tavasz és nyár mezsgyéjén A tavasz és nyár mezsgyéjén jártam első ízben Mochovcében. A kihaló község látványa lehan­golt, az építkezésé csalódást oko­zott. Akkor csupán egy vállalat dol­gozott itt, a zilinai Váhostav dol­gozói kisteljesítményű, csaknem értékét vesztette gépekkel mozgat­ták a hegy anyagát. Vincent Les- kovskyval, a zilinai Váhostav itteni központjának vezetőjével jártuk be a terepet, az alábbiakat is ő mond­ta el akkor:- ön is láthatja, erőnket felül­múló földmunkába kezdtünk. Az itteni mészkővel ■" nem is olyan könnyű elbánni. Ahhoz, hogy el­szállíthassuk, robbantani kell. Ezután vonjlnak fel a baggerek és a tehergépkocsik, hogy befejez­zék a műveletet.- Az eljárás természetesnek vehető ilyen körülmények között. Mégis, melyik a legnehezebb sza­kasza?- Nem szeretném, ha arra kö­vetkeztetne, hogy netán az itt dol­gozó emberekkel, szaktudásukkal van baj. Pillanatnyilag 150-en va­gyunk itt, ezek zöme erőgépkeze­lő, tehát gépkocsivezető, bagge- ros, fúróberendezéskezelő, de van itt lőmester és segédmunkás is. Ezek az emberek a Fekete Vág-i csúcserömü tározója építé­sének befejezése után kerültek ide, tehát hasonló munkát már ott is végeztek, nem is rövid ideig. Ezzel azt szerettem volna érzékel­tetni, hogy ide a legjobb szakem­bereinket vetettük be, bennük, szaktudásukban mindenkor meg­bízhatunk. Problémák a gépekkel vannak, amelyek ugyancsak a Fe­kete Vág-i építkezésről kerültek ide, jócskán elhasználódott álla­potban. Nem is beszélve arról, hogy összetételében sem olyan ez a géppark, amivel eléggé ütőké­pesek lehetnénk egy ilyen építke­zésen. Vegyük példának a bagge­reket. Ezek zöme kisteljesítmé­nyű, mi úgy hívjuk őket, hogy fog- piszkálók, mert nagyjából ekkora a teljesítőképességük.- Gondolom, a terv viszont fi­gyelembe veszi ezeket a körülmé­nyeket, s igazodik a gépek mun­kabírásához.- Sajnos, nem. Az idén 76 millió korona értékű munkát kéne elvé­geznünk, ami másfél millió köb­méter anyag megmozgatását je­lentené. Hát, ez az, amit, ha nem változnak meg az itteni körülmé­nyek, nem tudunk teljesíteni. De nemcsak ez az egy körül­mény nehezítette akkor a munka menetét. A lényeges probléma a beruházónál keletkezett. Az elő­idéző ok: a nem kielégítő felkészü­lés, aminek következtében már az első itt dolgozó kivitelező vállalat, a zilinai Váhostav, a közvetlen kezdettől a tervdokumentáció hiá­nyát is szenvedte. Vincent Les- kovskynál abban az időben olyan tervrajzok voitak, amelyek alapján egy tapasztalatlan gárda még egy nagyobb sufni építésének sem foghatott volna hozzá. Szerencsé­re sokat próbált és látott csapat a váhostavi. Bratislava - néhány nappal később- Azt mondja, felelőtlen kaland­nak tartja az így megkezdett épít­kezést - kérdez vissza Stanislav Smatlák mérnök, a bratislavai Szlovák Energetikai Beruházó Vállalat igazgatója. - Látja, ebben egyetértek magával. De nézzük csak, mi van a paraván mögött? A mochovcei atomerőmű első ter­melő blokkját a tervek szerint 1986-ban kell üzembe helyezni. Nagyon kevés időnk marad tehát hátra, ezért nem egyszer a gya­korlattól eltérő megoldásokhoz kell folyamodni. Ez nem az építke­zésen uralkodó jelenlegi állapot mentegetése. A. felelősségtelje­sebb hozzáállást az ügyintéző szervektől várjuk. A Váhostav pél­dául már hosszú ideje dolgozik itt. A munka, amit végeznek, a kivite­lezés szakaszába tartozik, mi még­is kénytelenek vagyunk úgy könyvelni az általuk végzett mun­kát, mintha azt a kibővített geoló­giai kutatás keretén belül végez­nék. Hogy miért? Mert a mai napig nem ismerjük az erőmű végső mű­szaki változatát, és ezt az építke­zést ugyancsak a mai napig nem jegyzik hivatalosan. Ebből például olyan kínos helyzetek is következ­nek, hogy mi a Váhostavnak nem tudjuk kifizetni az elvégzett mun­kát, mert a bank jogosan ugyan, de nem folyósítja számlánkra a pénzt. Magyarán, hitelbe dol­goztatunk.- Ha megengedi, mégis csak a beruházó gondja, hogy az ügy­gyei kapcsolatos adminisztrációt is elvégezze!?- Valóban és elárulhatom, hogy sok helyen vertem már az asztalt a gyorsabb ügyintézés érdekében. Az, hogy ma mégis ilyen a helyzet, nagyon bánt, de pillanatnyilag egyedül már szinte tehetetlen va­gyok. Sajnos, meg kell állapíta­nom, hogy nem minden felelős szerv tanúsít olyan hozzáállást, amilyet az előírások is megköve­telnének. Prága - augusztus végén Ladislav Blaiek elvtárssal, a tüzelőanyag és energetikaügyi szövetségi miniszterhelyettessel késő délutánra beszéltük meg a találkozót. Tömören feltárom előtte mindazt, amit a mochovcei atomerőművel kapcsolatban meg­tudtam. Arra kérem őt, ha nem teljes az általam felvázolt kép, vagy hibás, akkor javítson ki, illet­ve tájékoztasson arról, amiről még esetleg nem tudok.- Igen, valóban, június 25-ig az ön által is tapasztalt állapot volt az uralkodó - mondja. - Mindez ma már szerencsére a múlté. Az emlí­tett napon az építkezést legfel­sőbb szinten is hivatalosan beje­gyezték az épülő erőművek közé, így a bank is feloldhatta a pénz- átutalási tilalmat. Kialakult a végső műszaki elképzelés is, miszerint maradunk az eredeti változatnál. Mochovcében tehát négy 440 me­gawattos blokk épül föl. Ezek után tehát semmi sem állhat az építők útjába, készülnek a tervek is, és egyre több új, nagy teljesítményű gép érkezik az építkezésre. Mind­erről ön is meggyőződhet, ha ellátogat a helyszínre. Azt aján­lom, jöjjön október 22-én. Arra a napra hívtuk össze a résztvevő vállalatok képviselőit, hogy ott mondják el követeléseiket, és hogy közösen oldjuk meg az elő­forduló esetleges problémákat is. Mochovce a megbeszélt napon Több mint harmincán ülünk^az itteni igazgatóság tanácstermé­ben. A jelenlévők között vannak a szállítók, a tervezők, a beruhá­zók és eljött a szovjet szakembe­rek képviselője is. A tanácskozást Ladislav Blazek elvtárs vezeti. Ezen a délelőttön sok mindenről szó esik. Többek között eldöntik, hogy a fölvonulási területek kiépí­tését föltétlenül még az idén meg kell kezdeni. Szó esik a nagy telje­sítményű betonkeverő-közpon­tokról, amelyeket ugyancsak minél előbb be kell szerezni. Gyakran kiéleződik a helyzet két kooperálni készülő vállalat képviselője között, de végül a lényeges tennivalókban meg tudnak egyezni. Az egyik je­lenlévő elmondja, nem érti, hol vesztegel a dolgozók ösztönzésé­re beígért pénzösszeg. Az embe­rek igyekvők, elvárják a munkáért a jutalmat is. Ha megígértük, ak­kor illene az adott szót megtartani - mondja. - Ellenkező esetben jobb lett volna nem ígérni semmit. Az legalább nem szülne konfliktu­sokat, de így? - tárja szét a karját válaszra várva. Többen is hozzá­szólnak a kérdéshez, kiderül, csu­pán - bürökratikus-adminisztratív akadálya van a dolognak, valaki szavát adja, hogy elintézi. Irányt válthat a tanácskozás is. Megtár­gyalják, mi legyen azokkal a ra­gaszkodó lakókkal, akiktől ugyan megvásárolták már a telket és a többi ingatlant, ők mégsem haj­landók elköltözni. Szó esik arról a gabonával bevetett területről is, ahová a napokban felvonulnak az erőgépek, ezért ott aratni már nem lehet, Ki miatt történt így? Ez is kiderül. S jönnek a műszaki prob­lémák: útban van a patak, medrét át kell helyezni; "hová gazdaságo­sabb szállítani a leszedett termő­földet; elég lesz-e az üzemanyag ilyen hatalmas tömegek mozgatá­sára . . . Blazek miniszterhelyettes meggyorsítja a tanácskozást, ma még a Fekete Vágón részt kell vennie egy hasonló értekezleten. Majd miután minden lényegeset megbeszéltek, elköszön, a többi kérdést már megvitathatják nélkü­le is a résztvevők. Az épület előtt érem utói egyetlen kérdéssel: Mi­lyen benyomással távozik ma innen?- Elégedett vagyok, mert, amint ön is látta és hallotta, ezen a ta­nácskozáson már egészen más dolgokról beszéltünk, mint amilye­nekről tavasszal hallott. Pillanat­nyilag egy a lényeges: az, hogy mindenkit bekapcsoljunk az építő­munkába. Hogy jelenleg konkré­tan melyik szakaszon, azt majd elmondja önnek Emil Chorvát mérnök - mondja búcsúzóul.- Jó, de akkor menjünk egy kicsit körülnézni az építkezésre- tanácsolja Emil Chorvát mérnök, a Szlovák Energetikai Beruházó Vállalat dolgozója, ki egyúttal az itteni igazgató. így pontosabb ké­pet nyer arról is, mi változott oda- fönt a hegyen tavasz óta.- Nagyon érdekelne, hogy a terv, amiről a tavasszal az a hír járta, hogy az akkori körülmények között teljesíthetetlen, véghez vi- hetö-e a mai feltételek között.- Igen, s ennek bizonyítéka, hogy az egyes számú építkezésen teljes ütemben dolgozunk. így szeptember végére 54 millió koro­na munkát végeztünk el, s ezzel behoztuk a lemaradást Évvégére nemcsak hogy teljesíteni szeret­nénk, hanem túl is akarjuk teljesí­teni a tervet. Az építkezés meg­kezdése óta a mai napig több százezer köbméter anyagot moz­gattunk meg.- Melyek a leghala­déktalanabb tennivalók?- Azok, amelyek már szorosan összefüggnek a jövő évi tervvel is. Tehát az 1982-es évi feladatok biztosítása a döntő. Nem akármi­lyen év áll előttünk, hiszen jövőre már alapozni akarunk itt, a kisegí­tő termelési berendezéseket is föl akarjuk szerelni. Munkásszállókat, öltözőket, zuhanyozókat, össze­kötő utakat, víz-, gáz- és villany- vezetékeket szeretnénk építeni. Műhelyek, raktárak, termelési csarnokok kellenek ide. Képzelje csak el, milyen nyüzsgés lesz itt jövőre.- Ezek szerint 1982-ben meg­sokszorozódik az itt dolgozók lét­száma is. Hogyan készülnek fel az új munkaerő fogadására, milyen munkakörülményeket biztosítanak számukra?- Csúcsidényben, ami 1985-ben lesz, tízezren dolgozunk majd itt. Ez már, ugye, egy kisebb városka. Jö­vőre a bratislavai Hydrostavból, a pl- zeni Skodától, a Nyitrai Magasépítő Vállalattól várunk ide dolgozókat. Az elszállásolással pillanatnyilag nin­csenek nehézségeink. Léván 108 lakásegység áll rendelkezésünk­re, így azt a 300 embert, aki ma itt dolgozik, könnyen elszállásoltuk. Nem kielégítő még a dolgozók szállítása és étkeztetése, de re­mélem, ezekkel a gondokkal gyor­san megbirkóztunk.-^- És a gépellátottság terén mi változott?- Látja azokat a nagy teljesít­ményű baggereket? - mutat a hegy­oldalban dolgozó gépek felé.- Azok mind csupán néhány hó­napja dolgoznak itt. De nézze, amott közeledik egy platós teher­szállító kocsi, s rajta az a hatalmas sárga bagger. Hát így vagyunk, naponta kapjuk ide az új gépeket. Nos, ennyi változott tavasztól őszig ezen a fontos építkezésen. A beállt helyzet, amely jó, mara­dandónak ígérkezik. Kell is, hogy végre rend és egyensúly uralkod­jék itt. Enélkül aligha tudnának ele­get tenni akárcsak a jövő évi elvá­rásnak, miszerint csaknem két­szer annyi mészkövet és egyéb anyagot kell megmozgatniuk, mint az idén. Kereken 2,5 millió köbmé­tert, s ehhez itt minden kézre egy­formán szükség lesz. KESZELI BÉLA «ÄftE A megváltozott körülmények között a tervet is szeretnék túlteljesíteni (A szerző felvételei;

Next

/
Thumbnails
Contents