Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-11-22 / 46. szám

* * NAIV LÉLEK A fiatal lány vőlegényével ki­megy a lóversenyre. Fogad az egyik lóra - és veszít.- Hála istennek - mondja a naiv teremtés ha nyertem volna, úgysem tudnám mit kezdjek ezzt' a lóval! ÖZVEGYEK- Azt olvastam az újságban - mondja a nej hogy egy angol tudós statisztikája szerint az öz­vegyasszonyokból lesznek a legjobb feleségek.- Nem értem - feleli a férj mit akarsz ezzel mondani... Igazán nem kívánhatod tőlem, hogy rög­tön meghaljak csak azért, hogy belőled jó feleség váljék... FÉRJ - BAJBAN A férj így szól a feleségéhez:- Hagyd már abba a bőgést! Nem vehetek bundát neked, amíg ki nem fizettem az adósságaimat.- Ez azt bizonyítja, hogy már nem szeretsz - zokog az asszony a hitelezőid fontosabbak, mint én... A hét vicce- Mitévő legyek, barátom, az ember olykor kénytelen megalkudni. A feleségem bundát akart, én meg autót. Végeredményben megegyezésre jutottunk: bundát veszünk - és a garázsban tartjuk. BÁNAT EGY MÁSIK TEHETTE Közügy Képviselőbarátom mesélte az alábbi frappáns, .és nem mindennapi történetet. Társadalmi munkában akar­ták rendbehozni, parkosítani új lakótelepükön az épületek köz­ti területet. Kötelességtudó képviselő lévén sorra járta la­kótársait, hogy meginvitálja őket egy kis egészségügyi test­edzésnek is megfelelő lapáto­lásra. Ment is minden mint a karikacsapás, az előzetes jó­szándékból és ígéretekből nem volt hiány, s barátom már szinte rózsaszínben (illetve üdezöldben) látta a lakótelep környékét, amikor becsönge­tett a ki tudja hányadik, új (és ebből adódóan) ismeretlen la­kótárs ajtaján. A szívélyes, kedves fogadtatásból itt sem volt hiány, s csak sikkor kezdett elferdülni a dolog, amikor ba­rátom elmondta jövetele célját.- És tessék mondani, ez most közügy, vagy magánügy?- kérdezte a lakás gazdája.- Közügy, természetes, hogy közügy, - mondotta a ba­rátom.- Sajnos akkor ón nem me­hetek - válaszolta a polgártárs- ugyanis az az igazság, hogy nemrég szabadultam (tetszik tudni honnan?!), s két évre még eltiltottak a közügyektől... NÉMETH GYULA ŐRSÉGEN Kovács mondja Sopánkainak:- Húszéves házasságom alatt csak egyetlenegy bánatom volt.- Mi volt az? A házaspár beszélget.- Képzeld, azt a házasságköz­vetítőt, akinek a révén megismer­tük egymást, tegnap meggyil­kolták!- Hogy megházasodtam... - No és? Nekem alibim van! VERSEGHY ERZSÉBET Mi lenne, ha... Hogyha a dúc páros lenne, akkor neve párduc lenne, galamb nem maradna benne, minden galambot megenne. Hogyha a dob torta lenne, a dzsesszdobos tortát verne, és mert dobostorta lenne minden gyerek dobot enne. Ha a morzsa császár volna, császármorzsa uralkodna, aranyozott trónon ülne, s ropogósra sose sülne. Hogyha a cet ecet volna, a tenger ecetes volna, uborka meg cetben állna, s volna benne egy-két szálka. Hogyha a sors jegyre lenne, sorsjegyet senki sem venne, főnyereményt csak az nyerne, akit a sors meg nem verne. Ha a pásztor óra lenne, pásztorórára nem menne, mert ha késne, nagy baj lenne, de még nagyobb, ha sietne. Ha utolsó volna Pista, ő lenne az utópista, naphosszat csak ábrándozna, égről csillagot lehozna. VADÁSZOK A vadászok a feleségük­ről beszélgetnek.- Az enyém olyan, mint egy zerge - mondja az egyik. - Karcsú, és kedves, nagy szeme van.- Az enyém rávetsz, fur­fangos, de gyors és serény. Olyan, mint egy fiatal róka.- Mit mondjak? — mondja a harmadik, a legfiatalabb. - Az enyém külsőre olyan, mint egy nő... KI A BOLOND?- Doktor úr - mondja az asszony a pszichiáternek -, a férjem azt képzeli, hogy ő ló. Reggel zabot akar, délben pedig a legelőre akar menni.- Nehéz eset, hossza­dalmas és költséges keze­lést igényel.- A pénz nem játszik szerepet, doktor úr, a fér­jem majdnem minden futa­mot megnyer. SIVATAG- Miért iszik annyit?- Azért doktor úr, mert az én életem olyan, mint egy sivatag. így nem cso­da, ha állandóan szomjas vagyok... Az ellenőrzést végző tiszt rajta­kapja Kiss tizedest, hogy elaludt őrségen.- Tizedes! Mit tud felhozni a mentségére?- Csak annyit, főhadnagy elv­társ, azt álmodtam, hogy őr­ködöm. SMINKELÉS A férfi némán figyeli a tükör előtt ülő feleségét, aki szépítkezéssel foglalkozik. Végül megjegyzi:- Bal oldalt, az orrodon van még egy apró pont, drágám, ahol kilátszik a bőröd!- Hát ti mit csináltok?- Férj-feleséget játszunk! (lei Paris) SZLOVÁK NÉPI ADOMÁKBÓL Inkább a kisebb rosszat Megkérdezte valaki a barát­jától, hogy miért választott ma­gának olyan kis termetű, pöt­tömke feleséget?- Azért - felelte ő -, mert a sok rossz közül minden okos ember inkább választja a ki­sebbet, mint a nagyobbat. Az asszony és a halál Egy asszony mindig azzal kérkedett, hogy mily nagyon szereti is ö a férjecskéjét. Nem adná őt, még ha a halál jönne is érte.- Na, várj csak, majd próbá­ra teszlek én - gondolta a férfi. Volt egy fehér macskájuk, melynek bádogdarabokat kö­tözött a lábaira, este pedig ar­ról kezdett beszélni, hogy az elmúlt éjszakai álma szerint neki bizony meg kell halnia, mert a halál már ezen az éj­szakán el fog jönni érte.- Tudod mit? - kérdezte erre a felesége. - Ma éjszaka nem velem fogsz aludni, ha­nem elbújtatlak a kemen­cében. A férfi belebújt hát a kemen­cébe, de előtte az udvarról még beeresztette a macskát. A macska a konyhából bement a szobába, s ott zörögni kez­dett a padkán. A zajra fölriadt álmából az asszony és elkiál­totta magát:- Kaszáskám, a kemencé­ben van! Kaszáskám, a ke­mencében van!- A végén szinte már üvöl­tött:- A kemencében van, a ke­mencében van!- Több se kellett a férfinak, kiugrott a kemencéből és jól elnáspángolta a feleségét, amiért ilyen álnok volt. Sírig tartó szerelem Hajba kapott egyszer egy kysucai ember a feleségével. Miután már mindketten ked­vükre elmondták a magukét, így szól az asszony a férjéhez:- Amikor elvettél, azt fogad­tad, hogy egészen a halálomig s a halálodig szeretni fogsz engem. Most pedig? Csupa bún és pokol az életünk, csupa veszekedés. A férfi az asszonyra emelte tekintetét:- Ó, te vén boszorkány - vágott vissza neki -, hát tudhattam én akkor, hogy ilyen sokáig fogsz élni?! Lovat a rossz asszonynak Volt egy tisztes úriembernek egy, a pokol ördögeinél alig valamivel jobb felesége. Ó azonban ennek ellenére isoly nagy szerelemmel szerette a hitvesét, hogy még egy szép­séges lovat is vásárolt neki, mondani sem kell, hogy az asszony nagy kedvére. Ám a ló egyszer úgy a földhöz terem­tette a nőt, hogy az nyomban kitörte a nyakát. A férfi egyik rokona, aki hasonlóképpen szeretett volna megszabadulni ugyanolyan hárpia feleségétől, elhatározta erre, hogy bármi áron is de megszerzi azt a lo­vat. A férfi azonban így vála­szolt:- Dehogy adom én el azt a lovat, hiszen ki tudja, nem nősülök-e meg mégegyszer? A nyakas asszony Egy ember felesége bele­esett a patakba és ott lelte halá­lát. Miután megmutatták a férfi­nak azt a helyet, ahol az asz- szony belefulladt a vízbe, ő föl­felé, az árral szemben indult el, hogy megkeresse a holttestet.- Amíg csak élt - magyaráz­ta a bámészkodóknak -, min­dennek mindig a fordítottját csinálta. Bizonyos vagyok ab­ban, hogy a halála után is inkább az árral szemben úszott. A ház az asszony gondja Egy komótos férfi békésen üldögélt bent a szobában. Egy- szercsak beszaladt hozzá a szomszédja, hogy kigyulladt és már lángokban áll a ház hátsó része.- A ház az asszony gondja - válaszolta a férfi -, ezt neki mondjátok, nekem semmi kö­zöm hozzá! Inkább az akasztófa Egy akasztófára ítélt férfit vezettek a vesztőhelyre. Út­közben azonban megállították, hogy egy asszony házasságot szeretne vele kötni, s ha elve­szi őt, akkor kegyelmet kap.- Hadd lássam a némbert j- szólt az elítélt. Amint azonban megpillan­totta a nőt, elfordította a fejét, mert olyan csúnya volt, s így kiáltott:- Vezessetek tovább! T. L. fordításai Asszonyok, férfiak 1981. XI. 22. ŰJSZÚ

Next

/
Thumbnails
Contents