Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-22 / 46. szám
J „Az utódaink nemcsak % a testünkből számláznák, 2 a szellemünkből is. “ 7 (Illyés Gyula) Amikor tanévnyitókor a Hernád parti város magyar tanítási nyelvű alapiskolájában a Kanyapta mentéről Kassára (Koáice) költözöttek népes táborából való néhány szülő között Horváth Miklóst is észrevettem, meglepődtem, no meg örültem is. Miközben ismét meg- hánytam-vetettem magáimban a mottóként választott Illyés idézetet, elnéztem az osztályban fél-' körben álló édesanyák és édesapák sorát záró cigány házaspárt, Miklóst és Szerént. Egy kissé félszegen álltak, s ez is elárulta róluk, hogy „újoncok“ a városban, idegen még számukra e kicsi közösség is. Néztem őket, a sok ismeretlent fürkésző arcukat, sötét szemüket, s közben a húszegynéhány éves messziségből hallani véltem egykori tanítónknak, Kenedich Lajos bácsinak azt a kijelentését, mellyel a már akkor is szorgalmas Micut - így becéztük mindnyájan - az osztályba járó többi cigánygyermek példaképévé állította: - „Figyeljétek meg, hogy még pilóta is lehet belőle, ha így viselkedik majd később is.“ Figyeltem az emberpárt. A sor szélén húzódtak meg - hasonlóan, mint egykori otthonuk, a kicsi házacskák csoportja a falu peremén. Ez persze csak a látszat volt. Belsőleg - s arról az arckifejezé- sükböl lehetett következtetni - egy cseppet sem álltak ott bizonytalanul. Az egyik őszi este bejelentés nélkül csöngettem be a Dargói Hősök lakónegyedében levő háromszobás otthonukba. Együtt volt a család. Az öt apróság közül az egyik, aki nem győzte kivárni a tv-macit, már aludt. Felőle a többi nyugodtan nézhette a mesét, meg a híradót, nem zavarta a zaj, a csendes hálószobában kedve szerint álmodhatott.- Nem lettél pilóta, Miklós...- Nem - mondta szemét lesütve, halkan, majdnem sóhajtva. Nem boncolgattam ezt a témát, hiszen egyszavas válaszából és arckifejezéséből is ömlött a cigányéletet, cigánysorsot, s magát némi hanyagsággal vádoló panasz. Nem, nem a szüleit okolja, hiszen ők nagy igyekezettel gondoskodtak a népes családról, annak anyagi szükségleteiről. Elértek egy bizonyos szintet, s ha figyelembe vesszük, hogy honnan indultak, akkor már az is szép teljesítménynek számít. Hogy többre nem futotta?! Az nem a kétkezi munkájukon múlott, hanem éppen a szellemi lemaradásukon. Mindkettőn egyszerre változtatni nehéz lett volna, "Itjy megelégedtek az egyik területen elért sikerrel- a viskót lepipáló saját hajlékkal, s azzal, hogy a család nem rongyosan járt, nem éhezett.- Mi a szakmád? Az alapiskola után a Csécsi (Őecejovce) Mezőgazdasági Szakmunkásképzőben tanultam, ott szereztem mesterlevelet. Egy ideig otthon, a földművesszövet- kezetben dolgoztam, most pedig már hetedik éve a Kelet-szlovákiai Vasmű nagyolvasztójában vagyok géplakatos,- Elégedett vagy munkaköröddel? Azzal igen, de mégis szeretnék munkahelyet változtatni, mert csak egy műszakban dolgozom, s igy kevesebb a kereset - mondja lassan, mintha lelkiismeretfurda- lást érezne a munkahelyváltoztatási szándéka miatt. - Nézd, itt van ez a szép, tágas lakás, de még sok minden hiányzik belőle. Nem szégyellem ezt a bútort sem,- mutat a szoba berendezésére.- Tízezret kifizettünk a lakásért- a többit az üzem -, most pedig szeretnénk megvenni a még hiányzó berendezést is, s az szintén pénz, méghozzá nem is kevés.- Nem akarom én otthagyni a gyárat - tisztázta gyorsan - csak olyan helyre szeretnék menni, ahol váltott műszakban dolgozhatok, mivel ott valamicskével több a fizetés.- Menne, de nem akarják engedni a mostani munkahelyéről- szólt közbe felesége, aki szintén a vasműben dolgozik, mint munkás, a gépeket keni, olajozza. Az ebédlő, ahol beszélgettünk, nem fényűzően, de megfelelően van berendezve. Annak ellenére, hogy öt gyermek van a háznál, rend volt. Az asztalon fehér terítő, vázában virágcsokor.- S az? - intettem kérdően az ablak előtti virágállványra.- Azt Micu készítette, a virágokat is ő ültetgeti, ő gondozza- mondta Szerén asszony.- Tehát ö a kertész.- Szeretek ilyesmivel bíbelődni, sokkal értékesebbnek tartom az ilyen időtöltést, mint azt, hogy kártyázzak, vagy sörözzek valahol. Itt ezt is lehet. Látod a sarokban azt az anyósnyelvet, milyen szépen fejlődik? Előző otthonunkban, Alsóláncon csak sárgult, mert a kis ablakon kevés fényt kapott. Itt nemcsak a fényből, a levegőből is sokkal több jut neki.- Mikor költöztetek ide?- Januárban lesz két éve.- Vágytok vissza?- Eleinte egy kicsit furcsa volt, de most már nem költöznénk visz- sza semmi pénzért. Más így az élet.- Hát szórakozni jártok-e? A kérdést rövid hallgatás követte, s egy hasonló, sóhajjal kísért szemlesütés, mint amikor élete alakulásáról kérdeztem.- Nem... nemigen. Tudod, örül az ember, ha egész napi távoliét után este itthon lehet. Reggel négy után elmegyünk a gyárba, s bizony szürkül már, legalábbis ilyenkor, mire megjövünk. Csak az újságok, a Füles, az Új Szó, meg itt-ott más lap is, no meg, persze, a tv jelenti nekünk a kikapcsolódást, a művelődést. A televíziót minden este bekapcsoljuk. Ma este is valamilyen jó film lesz.- A Fekete rózsára gondolsz?- Igán, talán az a címe...- Csendes László, a Thália színésze is játszik benne, ismeritek öt?- Ismét a feleség válaszol:- Hogyne, olyan magas, barna...- kezdi a személyleírást. - Ismerjük, hiszen Láncon mi is eljárogat- tunk a Thália előadásaira.- S itt?- Itt még nem..., talán majd később.- A mi szabad időnket az öt gyermekről való gondoskodás köti le, hiszen a legnagyobbik, Ildikó csak 11 éves, a legkisebbik, Ottilia pedig kettő.- Ki segít nekik a tanulásban?-Az is az én gondom - mondta Miklós olyan hangsúllyal, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. - Az anyjuknak van mit csinálnia a konyhában, mos, és a takarítás is az ő feladata.- Cigányul nem tudtok. Milyen anyanyelvűnek valljátok magatokat?- Magyarnak. A nemzetiségünk is az. Cigányul szüléink sem tudnak, meg nagyszüleiek sem tudtak. Mi így nőttünk fel, nekünk ez a természetes.- Lakóhelyetektől a város magyar tanítási nyelvű iskolája bizony eléggé messsze van. Úgy tudom, mégis rendes iskolalátogatók gyermekeitek.- Eleinte elkísértük őket, de mostanában már nem. A nagyobbik felügyelete alatt egyedül járnak, a busz elviszi őket. El nem vesznek, mert már szlovákul Is elgagyognak annyit, amennyire szükségük lehet. S hogy nem hiányoznak sokat? Rendes, értelmes embereket akarunk belőlük nevelni.- Vagyis ti is azt valljátok amit az író és rajta kívül még sokán. Tudjátok ki ö, hallottatok már róla?- Amíg a szülők találgatták, hogy ki is a kérdezett addig a másodikos Natasa kissé szégyenkezve ugyan, de közbeszólt:- Én tudom. Attól a bácsitól már olvastunk valamit az iskolában... GAZDAG JÓZSEF E gy-egy ruhadarabot nézegetve, vásárolva akár azt állapítjuk meg róla, hogy szép, ízléses, mutatós, akár azt, hogy nem a legjobban sikerült, nemigen gondolkozunk rajta, vajon ki a „szerzője“. Azt még esetleg megnézzük, hol gyártották, az ismertebb vállalatok nevét meg is jegyezzük, de azt kevesen tudják, hogyan is születik valójában egy modell. A bratislavai AVANA ipari szövetkezet évente 1 millió 300 ezer darab férfi és női kötöttáru termékkel gazdagítja a hazai piac kínálatát. Termékeit nemcsak 11 saját üzletben árusítja, hanem körülbelül 60 nagykereskedelmi vásárlópartnere révén - köztük van az OTEX vállalat és a Prior Áruházak is - a szövetkezet címkéivel ellátott áruk eljutnak az ország minden részébe. Hogyan is lesz az alapanyagból, a fonalból mellény, pulóver, ruha, erre voltunk kíváncsiak, amikor az AVANA ipari szövetkezetbe indultunk.- A szövetkezetünk négy üzemrészlegén - Cíferben, Modrán, Rohozníkon és Harmónián - gyártott termékek prototípusai a cíferi tervezómübelyben készülnek - mondja Gáspár Zsuzsanna, tervezőmühely vezetője, s egyben meghív, ott nézzem meg, hogyan is áll össze egy modell tulajdonképpen. A három kis helyiségben, a tervezőrészlegen nyolc asszony és lány szorgoskodik, s úgy üdvözlik a kilencediket, a vezetőjüket, mintha rég nem látták volna. Pedig jóformán naponta úton van Bratislava és Cífer között.- Megbízható a kollektívánk. Minden tagja érti a dolgát, szinte egymás gondolatait is olvassuk. Tudom, pontosan teljesftenék a papírra vetett utasításokat, útmutatásokat, mégis, amikor csak tehetem itt vagyok, hogy ha kell, menet közben is változtathassunk a tervezeten. Igaz? - fordul az asszonyokhoz Gáspár Zsuzsanna. NEHÉZ ■ ■ Wuamm KÖNNYŰIPAR Évente 280-300 modell készül a tervezőműhelyben, ezek közül a szövetkezet vezetősége, illetve egy bizottság választja ki azokat a mintadarabokat, a melye* aztán sorozatgyártásra kerülnek.- Elmondva rövid, a valóságban azonban hosszú az út a tervezéstől a gyártásig - komolyodik el a brigádvezetö. - Adott az évi tervünk, adottak a gépeink, körülbelül tudjuk, milyen alapanyagot kapunk a szállítóinktól. Én vagy a másik tervező megrajzoljuk a modellt, elkészül a prototípus, hozzá a műszaki adatokkal a szabásminta. A technológusok 5-10 mintadarab legyártása után felmérik gazdaságos lesz-e a gyártás. Amennyiben igen, több méretre elkészítik a szabásmintákat, s elkezdődhet a sorozat- gyártás.- Honnan kap ötleteket a tervező?- Kapcsolatunk van a prágai Lakás- és Öltözködéskultúra Intézetével, az Ipari Szövetkezetek Kutatóintézetével, külföldi és hazai szakfolyóiratokat kapunk, szemináriumokra járunk. Az ezekről a helyekről származó információk szolgálnak útmutatásul. Ami engem illet, az ötletnek azonban mindig sajátnak, legalábbis sajátosnak kell lennie. Nem tartanám tisztességesnek, hogy ha látok valahol egy modellt, azt lemásoljam. Az utcán is mindig úgy járok, hogy figyelem, mit hordanak, mit viselnek előszeretettel az emberek. Az ö véleményük a legfontosabb, hiszen ók vásárolják az áruinkat. Ezt tehát mindig szem előtt kell tartanunk. A műhelyben a próbababán egy bordó, lazakötésű anyagból készült pulóver van. Mária Michalcová szabásznő a maradék anyagból a szoknyát illesztgeti hozzá: « - Milyen hosszúra szabjam? Hogy döntünk, két részes kompié, vagy ruha lesz belőle? - fordul a tervezőhöz.- Ha van elég kész anyagunk, mindkét variációt készítsük el - hangzik a válasz.- Kész anyag nincs két szoknyára elegendő, de fonal van, még köthetek - mondja Jozefina Strzinková mintatervező.- Ez a modell „Az év legjobb szövetkezeti terméke" versenybe készül - fűzi hozzá a hallottakhoz Gáspár Zsuzsanna. - Az idén egy kicsit elkéstünk az előkészülettel, eddig ugyanis a jövő évi kollekció mintadarabjain dolgoztunk. Október végén mutattuk be a 78 darabból álló kínálatot a megrendelő partnereknek. A szerződések alapján azt is hozzátehetem, szép sikerrel. A megrendelők szívesen vásárolják a szövetkezet termékeit, mert tudják, azok nem gyarapítják majd az elfekvő készletet.- A szerződésre mindig igyekszünk olyan mintadarabokat vinni, amelyek eltérnek az állami vállalatok kínálatától. Az utóbbi években kis sorozatban készülnek a termékeink, ami számunkra ugyan több munkát jelent, a vásárlók viszont éppen ezt igénylik - magyarázza a tervező- brigád vezetője. - S a szövetkezet számára szintén ez a legjárhatóbb út, még ha sokszor több nehézség szegélyezi is. A rendszertelen alapanyag szállítás, a kiegészítő kellékek - gombok, csatok, cipzárak - beszerzésével járó gondok számunkra sem ismeretlenek. Ezért mondtam, hogy hosszú az út a tervezéstől a sorozatgyártásig. Abban viszont mindannyian egyetértettek, jó érzés felismerni a járókelőkön egy-egy általuk tervezett ruhadarabot. Mária Michalcová ugyan megjegyezte: - Jó érzés, de csak akkor, ha valóban úgy sikerült az a darab a sorozat- gyártásban is, ahogyan az általunk elképzelt és elkészített eredeti modell. Ha valami hibát látok rajta, inkább gyorsan elfordulok. Pedig az ilyesmi már nem rajtuk múlik. A tervezők, a szabásznő, a mintatervező gyakori látogatók a termelési részlegeken is. Ha szükség van rá, helyreigazítanak, ha kell bebizonyítják, hogy amit terveztek - jól meg- és átgondoltan -, az kivitelezhető. Néha egyszerűen, néha több fáradsággal. Ez már a munka velejárója a könnyűiparban is. Mert, Gáspár Zsuzsanna szavaival élve, termelésük könnyűipari, de gyakran nagyon nehéz. FLÓRIÁN MÁRTA .Rendes, értelmes embereket akarunk belőlük nevelni“ (A szerző felvétele)
