Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-11-15 / 45. szám

DIVAT Vakbélmütétet hajt végre az or­vos egy fiatal nőn. A beteg az operáció után megkérdi:- Mondja, édes doktor úr, nem fog meglátszani a műtét helye?- Az attól függ.- Hogy nem lép-e fel kompliká­ció? - kérdi aggódva a nő.- Nem, hanem hogy milyen lesz a jövő évben a női divat. A *- Maradt egy kis fölös gipsz, és unatkoztam... (Sztrsel) Az utcán két ember verekszik, és egy kicsit odébb egy kisfiú rettenetesen bőg. Valaki megkérdi a kisfiútól:- Miért sírsz, kisfiam?- Mert verik az apámat.- Hát melyik az apád?- Éppen azon verekszenek. Asszír aforizmák Az egyenes ösvény száz sza­kadékot átszel. x Aki a pénzt megkeresi csak az ismeri igazán az értékét, x Ha fej akadna, kalapot Bag­dadból hozatnának rá. x Az asszírok elbeszélgetnek, majd hevesen vitakoznak s vé­gül kiderítik, hogy rokonok. x Házad vendégét ne szidal­mazd! x Körüljárta a Földet és zálog­házba csapta az eget. x Titkát a tyúk még a kakas előtt sem tárja föl. x Ha tenyered nem kíméled, lán- gosod növeled. x Elment, hogy szakállt szerez­zen - elvesztette a bajuszát is. x Kéz kezet mos, a kettő együtt az arcot. Fordította: -yb­KERESET A ruhaboltban az eladó így szól a vevőhöz:- Ez az öltöny pompásan áll önnek. Esküszöm, hogy a vállalat ezen az áron ráfizet az üzletre.- Ugyan, kérem, ha minden ruhánál ráfizet, akkor tulajdonkép­pen miből él?- Tetszik tudni, a csomagolópa­píron és a spárgán keresünk egy keveset. GYŰJTÉS Kovácsot bosszantja, hogy az irodában állandóan pénzt gyűjte­nek olyanok számára, akiket alig ismer. Az egyik titkárnő megint pénzt kért tőle.- Ugyan minek? - kérdi Ko­vács.- Hát az új kislánynak, aki a jö­vő héten áll be hozzánk, holnap lesz az esküvője...- Irmuska, hívja ide a szolgálati sofőrömet, el kel! utaz­nom a szomszéd utcába. (Lubomír Nikolíni karikatúrája) HOBBY A fiatalasszony sírva panaszko­dik a mamájának:- Nem törődik velem a férjem. Kimaradozik, nem is látom.- Ejnye, lanyom, ejnye. Vegyél részt a hobbyjaiban, érdeklődj te is azok után... Egyáltalán: tudod mik a hobbyjai?- Igen, a szőkék. TEHETSÉG- Mester, zenére szeretném ta­níttatni a fiamat: valamilyen fúvós hangszerre. Na és van hozzá tehetsége?- Hát persze! Ot méterről elfújja a gyertyát! SZENVEDÉLY A lordtól megkérdezik, hogy fia­tal korában mi volt a szenvedélye.- A nők és a vadászat...- És mire vadászott?- Nőkre... A hét vicce A riporter megkérdi a népszerű étterem vezetőjét, mi a véleménye a bátorságról és a vakmerőségről.- Véleményem szerint - válaszolja a kérdezett bátor ember az, aki bejön hozzánk az étterembe, megebédel, majd úgy távozik, hogy nem ad borravalót a főpincérnek. Az újságíró tovább kíváncsiskodik:- És a vakmerőség?- Vakmerőség? Ha ugyanaz az ember másnap is betér az étterembe... KÍVÁNSÁGOK Cseng a telefon a cukrász­dában:- Halló! Itt Kovácsné beszél, születésnapi tortát szeretnék ren­delni.- Hány gyertyával?- Huszonhattal, mint mindig. Bejön egy vevő:- Tessék mondani, tartanak olyan füzetet, amiben körök vannak?- Nem, csak vonalas és kockás füzetünk van - válaszolja az el­adónő.- Kár - mondja a vevő és elmegy. Egy másik vevő, aki az üzletben tartózkodik, csodálkozva csóválja a fejét:- Gyakran jönnek magukhoz ilyen őrültek?- Előfordul - válaszolja az el­adónő, és megkérdezi: - És önnek mit adhatok?- Két Európa-földgömböt kérek... JANCSIKA Sírva jön haza Jancsika az is­kolából, s kijelenti, hogy a tanár nagyon rosszul bánik vele, állan­dóan kötözködik vele. . Az apa másnap bemegy az iskolába, s til­takozik a tanárnál. Az megkérdezi a fiút:- Mondd, Jancsi, mennyi egy meg egy?- A fiú ismét zokogni kezd:- Látod, apa, megint kezdi. KLASSZ Az apa megkérdi a fiától:- Mi volt ma az iskolában?- Csuda klassz volt! A taná­runk azt mondta, hogy ha min­denki olyan volna, mint én, nyu­godtan bezárhatnánk az iskolát! ESÉLY Az igazgató tombol haragjában:- Kidobom ezt a sofőrt! Már harmadszor kerültem miatta a leg­nagyobb életveszélybe!- Nyugi, drágám! - csitítja a fe­lesége. - Ne vedd annyira a szí­vedre! Adj még egy esélyt a sze­gény embernek! < SZENK SÁNDOR Elefánt a porcelánboltban (MESE FELNŐTTEKNEK) Találkozott egyszer a menyét az elefánttal.- Micsoda sikereket érhetnénk el mi közösen, ha egyesítenénk a te erődet az én fürgeségemmel! - sóhajtott fel a menyét. Az elefánt gondolkodás nélkül rávágta:- Azonnal meg is köthetjük az egyezséget.- Az ám - sóhajtott fel a menyét csakhogy az ilyen hipp- hoppra nem megy. Előbb valami jelentősebb helyet kell szerez­nem a nap alatt - mondta, s azon kezdte törni a fejét, hogyan juthatna feljebb a szamárlétrán. Még aznap elhíresztelte a porce­lángyárban, ahol formatervező volt, hogy az ö legjobb barátja a hatalmas elefánt.- Ha ez igaz, akkor főnököt kell csinálnunk belőle - jelentette ki a bölény, a vezérigazgató, mivel úgy tudta, hogy az elefánt még nála is erősebb. Hívatta is nyomban a menyétet, s mézes-mázos szavakkal kinevezte őt a porcelángyár élére.- Ott töri majd ki a nyakát a direktori székben - dörzsölte a tenyerét irigyen a róka, a vállalat főmérnöke, s máris eltervezte, hogyan csalhatná tőrbe a menyétet.- Nyithatnánk egy mintaboltot - javasolta nagy ravaszul a róka az első munkaértekezleten, amelyet már a menyét vezetett.- Hüm-hüm, de ki legyen a boltvezető? - ráncolta össze homlokát a medve, a személyzeti osztály vezetője.- Legyen az elefánt - makogott közbe vigyorogva a majom, az üzlet közgazdásza a tőle megszokott rosszmájúsággal, s kihí­vóan a menyétre nézett.- Miért is ne? - töprengett egy picit a menyét.- Azt hiszem ő a legrátenvettebb - Így a róka. Csakhamar sor került a porcelán-mintabolt ünnepélyes meg­nyitására.- Hát, ami azt illeti, ez mégiscsak könnyebb lesz, mint azokat a nehéz rönköket cipelni az erdőben - mondta az elefánt hálás pillantásokat vetve a díszes gyülekezetre, s megpróbált a kiraka­ton át belépni a friss festék szagú boltba, mivel az ajtót túl keskenynek találta.- Nem oda, barátom! - állta útját a menyét. - Itt van a szolgálati villád kulcsa Gyere szépen velem; hazakísérlek, aztán majd onnan irányítod telefonon a boltot. Elvégre te nem holmi elárusító, hanem főnök vagy. Nincs igazam? - fordult a vezetőség tagjai felé, de azok csak álltak szótlanul, mintha megkukuítak volna. Arra nem is gondoltak, hogy a kis menyét is túljárhat az eszükön, ha egy elefántot tud maga mellett. 1981. XI. 15. I 4 r

Next

/
Thumbnails
Contents