Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-11-08 / 44. szám

AZ APRÓ BODROGKÖZI A szerző felvétele Zselizen (Zeliezovce) még most is emlegetik a királyhelmeci (Kráf. Chlmec) együttes tavaszi fellépését, amikor az Országos Népművészeti Fesztivál Schubert-parkban rendezett ünnepi műsorában a kisgéresi leánytáncot, a pünkösdölést, a bélyi gyermekjátékokat, a kövesdi friss csárdást, a kisbojtár táncát mutatták be az együttes táncosai. Nádasdi Jánosnak, az együttes vezetőjének, Szebellai Lászlóné és Kiss Gabriella koreográfusok­nak irányító tevékenységét, szorgalmát, a szereplők sikerét joggal emlegetik, hiszen ez az együttes tavalyelőtt a kerületi versenyen, Poprádon, második helyezést ért el, tavaly a fesztivál Nagydíj-versenyén is sikert aratott. És természetesen idei, zselizi szereplésük is sokak számára emlékezetes. (hajdú) TETTEKKEL BIZONYÍTANAK Szádalmásoh (Jablonov nad Turnou) a csapattanács a pionírév kezdetén, a munka­terv elfogadásakor, meghatá­rozta az év jelmondatát is: Tet­tekkel bizonyítani! Ennek értel­mében a próbákra való felké­szüléssel egyidejűleg két akciót is szervezett. Az egyik a csip­kebogyók gyűjtése volt. össze­sen 573,97 kg csipkebogyót gyűjtöttek a pionírok. A leg­fiatalabbak közül Zsebik Tibor (11 kg), Páll Ildikó (10,52 kg), Kusztván Emil (8,5 kg) voltak a legszorgalmasabb gyűjtők. Az idősebbek közül Pogány Anikó (18,1 kg), Rákay Anna (15 kg), és Boros Béla (12,57 kg). A rajok közül pedig a har­madik és kilencedik osztályo­sok raja. Másik jelentős akció a pio­nírbarangolás volt. A hetedik és nyolcadik osztályosok raja közös, tanulmányi kirándulást szervezve nevezett be ebbe az akcióba. A slavosovcei papír­gyárban megnézték, hogy mi­ként készítik a rajzlapokat, HÍREINK Királyhelmecen (Kráf. Chlmec) a művelődési házban rendez­ték meg az alapiskola pionír­csapatának ünnepi sorakozó- ját, melyen 22 raj, mintegy 500 pionír vett részt. Ekkor köszön­tek el pajtásaiktól azok, akik már ipari tanulók, középiskolá­sok, és a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai. Pionírkö­szöntéssel, vörös szegfűk aján­dékozásával búcsúztatták őket fiatalabb társaik. Dojcsák György igazgatóhelyettes pedig az iskolai pártszervezet nevé­ben üdvözölte az új tisztségvÍT selőket, akik az őszi, sikeres, gyűjtési akció megszervezésé­vel már bizonyították is: érde­mesek tisztségükre. Demjén Ferenc Figyelemre méltó akciót szer­veztek a trenőíni pionírok: mi­vel a Soblahovi Efsz megkezd­te a hulladékba kerülő, száraz kenyér felvásárlását az állatok takarmányozása céljából, a pionírok megkezdték a szá­raz kenyér gyűjtését. Szerdán­ként, házról házra járva gyűjtik össze a papírzacskókba már bekészített száraz kenyeret. Egy hónap alatt közel egy ton­nányit gyűjtöttek. Schoeller Zsuzsanna a füzeteket. Ellátogattak abba a munkacsarnokba is, ahol már gyártják a karácsonyi, ün­nepi asztalra kerülő, zöld alap­színű szalvétákat. Megtudták, hogy a modern gépek segítsé­gével olyan kiváló minőségű papírárut készítenek, melyek keresett árucikkek nemcsak a szocialista országokban, ha­nem Svájcban, Svédország­ban is. Innen Ftőcére (Revúca) utaztak, és a LYKOTEX nem­zeti vállalat üzemében meg­nézték, hogy miként készítik a zsákokat, a ponyvákat és a szőnyegeket. Itt a fiúk érdek­lődését főként a szocialista és kapitalista országokból impor­tált gépek üzemeltetése keltet­te fel. Mindkét gyár megtekintése­kor külön, részletes tájékozta­tást kaptak azok a pionírok, akik bejelentették, hogy alapis­kolai tanulmányaik befejezése után a gyár szaktanintézeté­ben, illetve ipari szakközépis­kolában fognak tanulni. Kovács Mónika Abroncsos pusztán (Obrucná) az idén is megrendezték az amatőr rádiós pionírok tájéko­zódási versenyét. A C-1 -es ka­tegóriában a füleki (Fil'akovo) versenyzők, Grexa Zoltán, Fu- kasz Igor és Botos Attila nyer­tek első helyezést. Az OK-3- KKF hívójelű rádióállomás iránymérő szakkörének tagjai Szloszjar László pedagógus vezetésével az idén is bizonyí­tották: nemcsak kiváló rádió­sok, hanem ügyes sportolók is. Dorók Erzsébet A bélyi (Biel) alapiskola pionír­jainak üdvözletét küldöttség tolmácsolta néphadseregünk katonáinak, amikor Szakács Anna vezetésével 14 pajtás a határőrség egyik kaszárnyá­jába látogatott. A katonák örömmel fogadták a pionírok küldöttségét, a klubban filmet vetittek nekik, és a pionírokkal közösen hangulatos, műsoros klubdélutánt rendeztek. Vámos Pál Rozsnyóról (Roznava) Brati- slavába látogatott a járási pio­nírház képzőművészeti köré­nek 24 tagja. Több kiállítást is megnéztek, majd városnéző kőrútjuk után a Nová scéna színház előadását is megtekin­tették. Harviscsák István TALLÓSI BÉLA HOGYAN TANULTAM MEG IGAZAT MONDANI? János bácsi egyedül élt nádfedeles házában, régi bú­torai között, a szomszédunk­ban. Szerettem átjárni hozzá, mert ha megkértem, leült ve­lem a körtefa alá, és mesélt nekem. Télen meg a tűzhely mellé ültetett, onnan hallgat­tam igaz, vagy kitalált történe­teit. Asztalán mindig ott volt egy könyv, amiből olvasgatott, rajta csontkeretes olvasósze­müvege, meg az elemre műkö­dő kislámpája. Egyszer, ami­kor kiment, hogy megetesse a tyúkokat, felkeltem a tűzhely melletti helyemről, és játsza­doztam a kislámpával. Megtet­szett, annyira megtetszett, hogy zsebembe csúsztattam, és kilopakodtam a házból, mie­lőtt János bácsi visszajött volna. Másnap délelőtt János bácsi átjött hozzánk. Sejtettem, hogy észrevette a lopást, de ügy tettem, mint aki nem tud a tör­téntekről. Diót törtem a kalács­ba, és hallgattam János bácsi meg az édesanyám közötti be­szélgetést.- Eltűnt a huncut kislámpa, elbújt valahova - mondta Já­nos bácsi. - A gyerekért jöt­tem, hogy segítsen keresni. Átmentünk János bácsihoz.- Gyere - mondta - te kicsi vagy, beférsz az ágy alá, a szekrény mögé, segítesz megkeresni azt a huncut kis- lámpát, mert úgy elbújt előlem, hogy hiába szólongatom nefn akar előjönni. Kerestem, kutattam hát a hi­deg lakásban. Minden létező zeg-zugba be kellett bújnom. Még a padlásra is felküldött az öreg.- Jól elbújt, de csak találjuk meg, megkötöm, mint a kutyát, hogy ne csavarogjon el többé!- Jó, jó, de én már éhes vagyok - mondtam. Az illusztrációt JOZEF KOR- DOŐ készítette- Nem úgy van az, addig nem eszünk, amíg meg nem találjuk. Először a munka, csak azután jár a jutalom. Vacogtam a hidegtől, fáradt is voltam, meg éhes, de nem mertem szólni, hogy ne keres­sük tovább a lámpát, mert el­loptam.- No, már csak a pincében lehet - mondta az öreg, és cipelt magával a pince lejárata elé.- Sötét van ott! - bosszan­kodtam.,- Igaz is, sötét van. Bezzeg, ha meglenne a kis huncut, most lemehetnénk megkóstol­ni a szilvalekvárt, megérde­melnénk - magyarázta János bácsi.- A szilvalekvárt? - kérdez­tem hitetlenkedve, mert János bácsi csak olyankor kínált meg a szilvalekvárból, ha az üzletből elhoztam neki, amire szüksége volt: kenyeret, cukrot, sót...- Azt, a szilvalekvárt! - vála­szolt határozottan.- Én tudom hol van a kis­lámpa! - kiáltottam, de akkor már az udvar másik végében voltam, és meg sem álltam hazáig. Otthon a fiókba gyűjtött kacataim közül elővettem a kislámpát, és rohantam vissza.- Itt van!- Na hát! Mégiscsak meg­találtuk, mert hazakéredzke- dett - örült János bácsi.- Nem - mondtam megbá- nóan - elloptam.- Talán, csak elbújt...- Elloptam, de máskor nem teszem, ígérem! János bácsi megbocsájtott, nem haragudott. Sőt, születés­napomra egy vadonatúj kislám­pát kaptam tőle ajándékba. Ta­nulságként azonban ismétel­ten elmagyarázta:- A lopás nagy bűn, de ha azt még le is tagadod, kétsze­res bűn. Különben pedig a lo­pott holmi előbb-utóbb úgyis elárulja a tolvajt. SZÜNTELEN EDZÉSSEL A szerző felvétele Érsekújváron (Nővé Zámky) a járási pionírház asztaliteniszezöi közül a legfiatalabbak csapatát már nem csupán remény­ségcsapatnak tartják, hi­szen az őszi idény kezdetén ez a csapat saját korcso­portjában első helyezést ért el. Az edző, Geöreögh Imre (balról a negyedik) szorgal­mas edzéssel készíti fel a csapatot a további küzde­lemre, és a város sportba­rátainak körében általános a vélemény: bajnoki cím lesz az eredmény. Remél­jük is, hogy pionírsportoló­ink nem okoznak csalódást a' sportkedvelő közön­ségnek. Kobolka György TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Leningrad legismertebb gyára, a Putyilov - művek utóda. 10. Redőny. 11. Orosz költő. 12. Zoltán. 13. Mutató­szó. 14. Leningrád-folyója. 15. Kétjegyű más­salhangzó. 16. Nátrium jele. 17. Színültig. 18. Sereg. 19. Leningrád egyik történelmi nevezetességű építészeti emléke. 22. Név­elő. 23. Képző, 24. Nagy edény. 25. Béla, Nándor. 26. A. I. L. 27. Hosszú, egyenes tárgy. 28. Állatkert. 29. Duna azonos hang­zói. 30. Pálca. 31. Elgondolás. 32. Tárgy­rag 33. l.eningrádi képtár és múzeum. FÜGÖLEGES: 1. Kikötőváros, a II. világhá­borúban eredményesen védte Leningrádot a német támadókkal szemben. 2. Görög betű. 3. R. L. T. 4. Majdnem azonos betűk. 5. A vanádium vegyjele. 6. Állva ellentéte. 7. Z. O. A. 8. Vissza: kicsinyítő képző. 9. Méter. 11. A telefon feltalálója (ék. f.). 12. Leningrád egyik híres egyeteme. 14. Vegyi elem. 15. Hűhó. 17. Gitt - szlovákul. 18. Építmény a folyó felett. 20. Gottwaldov régi elnevezé­se. 21. Vízi növény. 24. Vízforrás. 25. Raga­dozó állatt. 27. Omiadék. 28. Z. E. Á. 30. A bróm vegyjele. 31. A múlt idő jele. 33. Elek. 34. Római 1.35. Szekundum. L. L Beküldendő a vízszintes' 1., 14., 19., 33. valamint a függőleges 1., 12. számú sorok megfejtése. Az október 25-én közölt keresztrejtvény helyes meg­fejtése: ,,A béke megőrzése az emberiség létérdeke." - 92 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban részesülnek: Kázsmér Enikő, 3. oszt. Perbenyík (Pri- beník), Danis István, 2. oszt. Vágsellye (Sala), Tü­csök Géza, 4. oszt. Dunamocs (Moca), Pál János, 2. oszt. Nagykapos (Veiké Kapuáany), Hunyák Mária, 5. oszt. Gömörhorka (Gém. Hörka) / 1981. XI. 8. N CS2

Next

/
Thumbnails
Contents