Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-08 / 44. szám
*r Évről évre visszatérő eseménye, értékes hagyománya kulturális életünknek a szovjet filmek fesztiválja, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára emlékezve novemberben, a barátsági hónapban rendeznek meg. A seregszemlén hét játékfilm vár bemutatásra. Műfajok, témák és a gyártó stúdiók szerint változatos a szemle műsora. Nézzük hát, milyen filmeket ígér a fesztivál. Történelmi kalandfilm a Kenyér és pisztoly, mely a polgárháborús összecsapásokat újabb változatban jeleníti meg. Egy kis vasútállomáson zajlanak az események, itt ütköznek össze a vörösök és a fehérek. Kíméletlen küzdelem folyik köztük; a fehérek tüzet nyitnak a vörösökre, akik élethalálharcot folytatnak azért, hogy egy moszkvai gyermekotthonba szállítandó gabona az ellenség kezébe ne kerüljön. A kalandban és lélegzetelállító jelenetekben bővelkedő filmet Szamvel Gaszparev rendezte. Szovjet-olasz koprodukcióban készült Grigorij Csuhraj legújabb filmje, Az élet szép. A történet egy meg nem nevezett földközi-tengeri országban játszódik, ahol fasiszta diktatúra van uralmon. Ennek ellenére a film főhőse számára ,,az élet szép", mert van munkája, szép szerelmese. Antonio taxisofőr, de korábban pilóta volt, s mert egy akció során megtagadta, hogy ártatlan civil lakosokra, védtelen néger gyermekekre támadjon, el- bocsájtották a hadseregből. Most arról álmodik, hogy egyszer majd kis magánrepülőgépe lesz, újra a levegőbe emelkedhet. Antoniora váratlan, emberformáló megpróbáltatások várnak a filmben. Eleinte nem is gyanítja, hogy szerelmese, a kávéházi pincérnö naponta életveszélyes, komoly játékot űz: illegális szervezkedésben vesz részt. S Antonio éppen szerelmese miatt kerül ártatlanul börtönbe. A próbát azonban kiállja s tudatos antifasiszta harcossá válik; sikeres szökést tervez és hajt végre. Á figyelemre méltó alkotás szerelmespárját Giancarlo Giannini és Ornella Muti olasz, a többi szerepet szovjet színészek, Regimantasz Adomajtisz, Juozasz Budrajtisz játsszák. Rendkívüli feladat a címe Jev- genyij Matvejev filmjének, melyben az alkotó a Nagy Honvédő Háború első évét idézi meg. A cselekmény a hátországban játszódik és egy nagyüzem dolgozóit mutatja be, akik már a háború előtt is IL-2 típusú vadászgépeket gyártottak. A rendező érdeklődésének középpontjában két házaspár áll, akiknek a háború kettétörte életüket. A bensőséges és emberileg hiteles történet azoknak az egyszerű embereknek állít emléket, akik nem a fronton, hanem üzemekben, gyárakban nehéz körülmények között helytállva lettek hősökké. Jevgyenij Matvejev, Valeria Zaklunnaja, Ljudmila Gur- csenko és Nyikolaj Krjucskov játssza a humanista gondolatokat tartalmazó film főbb szerepeit. Két fiatalról, egy brigádvezetö- ről és egy főiskolai hallgatóról, szerelmükről és elválásukról szól az Anfisza, drágám, melyet Eduard Gavrilov rendezett. Nyikolaj és Anfisza rövid ismerettseg után egymásba szeretnek, jóllehet természetük és felfogásuk merőben eltérő. A lány határozott és magabiztos, a fiú akaratgyenge, aki helyett mindig mások döntenek. így nem csoda, ha Nyikolaj elveszti szerelmesét, mert képtelen őt megvédeni és megmagyarázni a szüleinek, hogy terveik komolyak. Natalja Gundarjova főszereplésével - Jurij Jegorov rendezésében - készült a Húsz évvel ezelőtt. A film egy tízgyermekes anya életútját követi nyomon; az asszony régi osztálytársaival találkozva sikerekről, karrierről nem igen számolhat be, hiszen mig az egyik barátja akadémikus, a másik költő lett, és sokuknak attraktív a foglalkozása, az egykor osztályelső diáklány, csupán annyit mondhat magáról, hogy anya. Észt filmesek készítették a Hotel a Halott Alpinistához című filozofikus tartalmú, tudományos-fantasztikus történetet. A külvilágtól elvágott kis hegyi szállodában megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Megérkezik Gelbszki nyomozó, aki vidám társaságra talál a vendégek között, de egyre kelle- metlenebbül érzi magát; névtelen, fenyegető levelet talál a zsebében ... Később különös események zajlanak le: a betegnek nyoma vész, helyette a hóban ismeretlen haldokló embert találnak, aki az egyik vendég nevét emlegeti: a vendéget azonban holtan találják a szobájában: a fizikus rémálomszerű sztorit mesél, amelynek áldozata viszont él. A teljes tanácstalanság közepette a fizikus megkockáztat egy képtelennek látszó feltevést: földön túli lények támadásának a tanúi, állítja. A nyomozó nem hisz a képtelen feltételezésnek, újabb halálesetek után azonban rájön: hibát követett el, amikor megkérdőjelezte a képtelen állítást... A nyugtalanító, furcsa hangulatú történetet Grigorij Kromarov forgatta, s a főszerepet Juri Jarvet ismert színészre bízta. A szemle egyik legértékesebb bemutatója Georgij Danyelija Ne búsulj! című filmjének felújítása. E könnyed humorú, megmosolyogtató vígjátékot - melynek hőse egy fiatal, nemes lelkű orvos - az egyéni látásmódú alkotó 1969- ben készítette Claude Tillier francia író Benjamin bácsikám című regénye alapján a cselekmény színhelyét azonban a régi Grúziába vitte át. A film költői metafora, amely az élet valódi értékeit emeli ki lenyűgöző egyszerűséggel, őszinteséggel. Szerepeit ismert színészek: Vahtang Kikabidze, Szofiko Csiaureli, Anasztaszija Vertyinszkaja és Jevgenyij Leonov alakítják. (tölgyessy) SZOVJET FILMEK SZEMLÉJE Jelenet Az élet szép című filmből; a képen Giancarlo Giannini és Ornella Muti olasz színészek ► Mint a parázs Találkozás Frajt Edittel fogékonynak kell lenni... (Máté Magda felvétele) Z song-bong a Zserbó, amikor megjelenik. Megáll, körülnéz, én meg hagyom, hogy keressen, de gyorsabban megtalál, mint gondoltam. És amint lassan, ráérősen elindul felém az aszatalok között, Örkény jut eszembe: „olyan a járása, mint az őzé...“ Kláriból a nyitottságot, Nettiből a határozottságot hozza magával; a gyakori befeléfordulás már az övé. S akárcsak szavainak, a hallgatásával teremtett csendnek is súlya van. Frajt Edit tudja, érzi, bármiről beszél, önmagát is feltárja.- Tizennégy nap csak annak tűnik hosszú időnek, aki rettenetesen vár valamire - kezdi. - így voltam én az Ideiglenes paradicsommal, amely idén ezüstdíjat kapott a moszkvai filmfesztiválon. Nem volt mindegy, hogy Kovács András, a film rendezője rám bízza-e a főszerepet vagy sem, mert Klári sorsa, magatartása már a forgatókönyv elolvasása után megérintett. Klári azok közé tartozik, akik teljesen reálisan látják az életet. Férjével, aki a katonatiszti karriert választotta, kétéves házasság után szakított, szerelmével, a francia menekülttel élete legsebezhetőbb időszakában találkozott. De tudunk-e hinni valakinek, ha a csalódás okozta fájdalom minden porcikánkat átjárja? Klári kapcsolatokat keres, tiszta helyzetet. Tartozni akar valakihez. Jacques semmit sem ígér. Német fogságból szökött; otthon, francia földön családja várja. Egyszer biztosan hazamegy, de Klári még az ideiglenes összetartozást is elfogadja, mert szereti a férfit. Bevallom, sokat töprengtem Klári sorsán, azon, hogy mit tettem volna az ő helyében. Biztos vagyok benne, hogy én is vállaltam volna egy ilyen kapcsolatot, még akkor is, ha meghatározatlan időre szól. Persze sokkal nehezebb kilábolni egy kapcsolatból, mint belemenni. Huszonhat éves vagyok, de tudom, hogy szakítás után mindig újra kell teremteni magamat, nyitottnak és fogékonynak kell lenni, még akkor is, ha kínokkal küzd ez ember.- Nettivei, a Rekviem főhősével máshogy találkoztam. Fábri Zoltán elküldte a forgatókönyvet, de amint elolvastam, vissza is adtam azzal, hogy köszönöm, nem vállalom. Mert azt a pár intim jelenetet, amelyet a szerep megkíván, úgy gondoltam, képtelen vagyok eljátszani. Csakhogy Netti annyira megfogott, hogy éreztem, nem tudok elmenni mellette. Amint megérett bennem a gondolat, hogy minden mozzanat indokolt és elkerülhetetlen a filmben, magam kerestem fel Fábrit, hogy ha még gondol rám, nagyon szívesen megcsinálom a próbafelvételt. Most, hogy ezzel a filmmel is készen vagyok, gyakran összehasonlítom a két szerepet. Netti erősebb, mint Klári, ő egyedül is képes újrakezdeni az életét, bár más körülmények között él, hiszen a Rekviem cselekménye az ötvenes évek elején játszódik. Netti még a biztos jólétről is le tud mondani, mert az elveit, s az érzelmeit mindennél fontosabbnak tartja. Hogy holnap mi lesz, nem tudja, de megtalálta önmagát, és úgy hiszem, ez az egyik legfontosabb dolog az életben. Hallgat. Nem folytatja. Mindent elmondott, amit lényegesnek talált. Először magába mélyed, aztán a szemembe néz, mintha a véleményemre várna, de én se szólok. A csend úgyis válaszol helyettem. Szedelőzködünk. Hangosabbnak tűnik a csacsogás, kirajzolódnak az előbb még elmosódott arcok; úgy érzem, egészen más a légkör, mint egy órával ezelőtt. Már kinn járunk a szakadó esőben, amikor újra megszólal. Párizsi útjáról beszél, s az impresszionistákról, Toulouse-Laut- recról és Renoirról („magammal tudtam volna hozni pár képüket“), aztán Moszkváról és a Vörös térről („valahogy nagyobbnak hittem“), Netti estélyi ruhájáról („Fábrival találtuk ki, hogy fekete legyen, hiszen az egyszerű és elegáns“) és arról, hogy csak parázs-állapotban tud élni; kicsit romantikusan, kicsit álmodozva, mert csak az hajtja igazán az embert. SZABÓ G. LÁSZLÓ ► Nyittotnak és A hatvanas évek végén Grigorij Kozincev filmrendező címszereplőt keresett Lear-adaptációjá- hoz. Már tizennyolc híres és kedvelt színésszel készített próbafelvételt, amikor találkozott Juri Jarvettel. Először beszélgetésük így kezdődött: - Szívesen filmezik? - Nem - hangzott a válasz Nem póz volt ez, hanem való igaz. Az addig elkészült filmjeit Jarvet meg sem nézte, a forgatások után mindig elégedetlen volt magával. Aztán eljátszotta a Lear király filmváltozatának címszerepét és a világ megismerhette nevét. Tíz évvel ezelőtt történt. Akkor ötvenkét éves volt. Jarvet Tallinban született, ott végezte a színiiskolát és 1940 óta ott színész. 1959-ben filmezett először és az első évben csak az észt stúdiókban állt a kamerák elé, de aztán gyakran hívták a moszkvai, a leningrádi filmesek és a televízió is. A most vászonra kerülő Hotel a Halott Alpinistához című tudományos-fantasztikus produkcióban kapta meg huszonkettedik filmszerepét. A forgatás szükebb hazájától távol, Kazahsztán hegyei AZ EMLÉKEZETES LEAR KIRÁLY között, az egyik síparadicsomban zajlott. Akkor készült egyik interjújában mondta a többi között:- Szerintem a jó színésznek három tulajdonsággal kell rendelkeznie, logikával, takarékossággal és azzal a képességgel, hogy meglepje a nézőket. Az első kettőre szorgalommal lehet szert tenni. A harmadik már a tehetség ,,birodalmába" tartozik - nem lehet megtanulni. A kérdésre, hogy mi a véleménye Juri Jarvetnek - Juri Jarvet színészről, így válaszolt: - Tudom, mi húzódik meg játékának látszólagos könnyedsége mögött, mennyi munkájába telik, hogy úgy érezze magát a szerepben, mint hal a vízben. Tudom, milyen rosszul alszik, és hegy milyen ideges, amikor tanulni kezd egy szerepet... És nagyon sajnálom, mert soha nincs ideje sakkozásra. Hogy szerencsés színésznek tartja-e magát? - Még ma sem értem, miért engem, a kicsi, jelentéktelen embert hívnak a színházak, a film. De sok olyan szerepet eljátszhattam, amelyről álmodtam. Tehát szerencsésnek mondhatom magamat. (P"i) 1981. XI. 8. 14
