Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-08 / 44. szám
( Th > A — Új Szó ez évi 30. számában r\L „Pornemlepte ötletek“ című riportomban szóltam a prievidzai Bányaépítő Vállalat-ban kifejlesztett, s abban az időben már tesztelt szállító-rakodó gépekről. Ivan Kollár mérnöktől, a vállalat vezető konstruktőrétől megtudtam, az év végéig vizsgálják a mintadarab tulajdonságait, s ha beválik, azonnal megkezdik a sorozatgyártását, ugyancsak a vállalaton belül. Akkori beszélgetésünkből kiderült az is, hogy a szállító-rakodó csaknem kifogástalanul működik, kivéve a hidraulikus elemeit, amelyek jóval a szavatossági idő lejárta előtt mondják fel a szolgálatot. Nemrég meghívót kaptam Prievidzá- ból, amelyben a vállalat vezetősége arra kért, látogassak el ismét hozzájuk, az újonnan kialakult helyzetről tájékoztatnának.- Ha az ,,á“-t kimondtuk, mondjuk ki bátran a ,,b“-t is - ezekkel a szavakkal fogad dolgozószobájában Vladimír Sala- ga mérnök, kereskedelmi igazgató. Ekkorát változott volna közben a helyzet? - gondolom e megjegyzés hallatán, de nincs időm ezen tűnődni, mert beszélgetőtársam azonnal folytatja mondanivalóját. - Tudja, való igaz, hogy vállalatunk is nagyban hozzájárult az ércbányászatban egyre javuló helyzet kialakításához. Az elmúlt években annyi hatékony és főleg szükséges gépet terveztünk és gyártottunk, hogy ma már ritka az olyan hely, ahol nem a gépek végeznék a nehéz fizikai munkát. Az új szállító-rakodó gépnek is ez lenne a fő küldetése. A mintadarab próbaüzemelése olyan biztatóan haladt, hogy elhatároztuk, az első megrendeléseket még az idén kielégítjük. Továbbra is fönnálltak ugyan a nehézségek a hidromotorokkal, de a gyártó minduntalan azt ígérte, rövid időn belül elhárítja ezeket. Bíztunk a vállalkozás sikerében azért is, mert idehaza, vállalaton belül is foglalkoztunk a hidromotorok tökéletesítésével. Úgy gondoltuk, vagy nekünk, vagy a partnervállalatoknak, esetünkben a detvai és brnói nehézgépipari vállalatnak sikerül olyan minőségű hidro- motorokat készíteni, ami eloszlatná aggályainkat. Amikor tehát az első szállítórakodókat legyártottuk, még nem gondoltuk, hogy ez a probléma tartósabbnak bizonyul, mint hittük.- Ezek szerint a mai napig megoldatlan a hidromotorok ügye?- Sajnos, így van. Felméréseinkből kiderül, hogy a nehézségek 90 százalékának okozója éppen ez az egy elem. Nyilván a műszaki kivitelezésnek köszönhetően nagyon alacsony az élettartama. Idáig a legnagyobb üzemképesség úgy 500 motoóra volt, de az átlagélettartam 250 motoóra körül alakul. Ha összevetjük a legjobb külföldi hidromotorok élettartamával, ez nagyon kevés. Például a franciaországi Poclain gyár termékei átlagosan 10 ezer motoórát bírnak ki. És nekünk ezen a téren is a csúcsszínvonalhoz kellene igazudnunk.- Van-e már valamilyen elképzelésük arról, hogyan lehetne ezt a problémát megoldani?- Pillanatnyilag egy tucat hibás hidro- motor van a lerakaton, amelyeket a gyártókkal közösen szeretnénk megvizsgálni. Sajnos, romlanak már azokon a termelésben dolgozó szállító-rakodókon is ezek az elemek, amelyek az előző típussorból valók, ezért annak érdekében, hogy az ércbányászatban ne csökkenjen az ércfejtés, kénytelenek voltunk kiszerelni a már kész szállító-rakodókból a hidromotorokat, és ezeket adni cserébe a rosszakért. Elképzelheti, hogy mit jelent, ha már a készterméket kell ismét megbolygatni és használhatatlanná tenni. A pillanatnyilag hasznavehetetlen vázak viszont jelenleg is itt porosodnak vállalatunk udvarán. Ennek következtében is olyannyira égetővé vált a probléma, hogy most már mindenképpen ten- 'nünk kell valamit. Elképzeléseinket három alternatív megoldásra alapozzuk. Az első a Nehézgépipari Művekkel való további együttműködésen alapszik. A legújabb megállapodás úgy szól, hogy rendszeres időközökben egy új változatot készítenek, amit mi azonnal tesztelni kezdünk. Ez a ciklus maximum egy hónap lehet. Másik járható út továbbra is a vállalaton belüli fejlesztés lehetne. Mi idehaza gyorsjáratú hidromotorok alkalmazásán dolgozunk. Ezeket ugyanis képesek vagyunk megfelelő minőségi szinten gyártani. Konstruktőreink feladata megoldani, hogy a magas fordulatszám megfelelő áttételezéssel a kívánt szintre legyen csökkenthető, s így alkalmazható is a szállító-rakodókba. A harmadik változat viszont egy, nemzetközi együttműködéssel számol. Szakembereink jártak a francia Poclain cégben, ahol szó volt egy esetleges kooperációról. Ha ez megvalósulna, közösen gyártanánk a hidromotorokat, kölcsönösen kifizetődő feltételek mellett. A piacot is úgy osztanánk el egymás között, hogy érdekeink ne ütközzenek egymásba. Jelenleg tehát minden attól függ, a három közül melyik megoldás hoz gyorsabban konkrét eredményeket. Van a szállító-rakodók gyártásával kapcsolatban még egy probléma, amiről ugyan eddig nem esett szó, de amíg megoldatlan marad, nagyban hat e termék alkalmazhatóságára a termelésben, valamint az esetleges kivitel alakulására. Ez a kipufogó gázok összetételével függ össze. Azt, hogy milyen messzemenő következményei lehetnek a dolognak, mi sem bizonyítja jobban, mint a következő eset. Nemrégen magyarországi megrendelők jártak Prievidzában azzal a szándékkal, hogy szállító-rakodókat vásároljanak. Miután tájékoztatták őket a kipufogó gázok mennyiségéről és összetételéről, csaknem elálltak üzletkötési szándékuktól. Végül is olyan megegyezés született, miszerint csak akkor vásárolnak nálunk, ha vagy gyorsan megoldjuk idehaza a problémát, esetleg a magyarországi szállítmányba a hazai Zetor motorok helyett az NSZK-ból rendelt Mercedes-mo- torokat szerelünk. Ez utóbbi nemcsak a termelés devizaigényességét növelné, de a meglévő szállító-rakodó módosítását is megkövetelné; a motorház átépítését mindenesetre. Ésszerűbb és gazdaságosabb megoldásnak itt is a hazai szellemi töke igénybevétele tűnik. Jó lenne, ha a Bányaépítő Vállalat szakemberei jobban szétnéznének hazánkban, megoldást kereső szándékkal. Könnyen meglehet, hogy a gépgyártás egy más szakaszán hasonló problémára máris találtak megoldást. A prágai ŐKD kutatóintézetében például tíz év szorgalmas munka árán meglelték a módját, miként lehetséges a nagy típusú dízel-motorok kipufogó gázaiban egyszerű módosítással csökkenteni a nitrogénoxid mennyiségi szintjét. Látszólag hosszúra nyúló kutatás eredménye ez, de ha figyelembe vesszük, hogy minden eddigi ötlet lényeges változásokat igényelt a motor szerkezetén, vagy a siker elérésének érdekében esetleg költséges kiegészítő berendezéseket kellett volna a motorra szerelni, akkor máris egészen másként kell megítélni e kutatómunka gyümölcsét is. Elkerülve a bonyolult műszaki leírásokat, a lényeg az, hogy az újításnak köszönhetően mindig csak annyi üzemanyag kerül keverékként a motor robbantó térségébe, amennyi a pillanatnyi megterhelés, illetve fordulatszám és teljesítmény megtartásához szükséges. Ami nagyon lényeges, a megoldás egyszerűségének köszönhetően nehézségek nélkül alkalmazható a régebbi típusú motoroknál is. A kutatók a siker jeleként könyvelhették el, hogy a módosított motorok 25-30 százalékkal kevesebb nitrogénoxidot termelnek abban az esetben, ha a motort egyfolytában nem a legmagasabb teljesítményen üzemeltetik. De vizsgáljuk meg azt is, milyen következményekkel járna, ha a szállító-rakodó gépek mégis a jelenlegi rossz minőségi szinten maradnának. Noha a szállító (esetünkben a Bányaépítő Vállalat) és a megrendelő (főleg hazai és külföldi ércbányák) közt születhetnek bizonyos kompromisszumok, ez a béketürés mégsem lehet végtelen. Az ércbányákban mindenesetre két megoldás között választhatnának. Az első, hogy külföldről hozatnának szállító-rakodókat, ami ugye furcsa lenne. Főleg annak tudatában lenne az, hogy idehaza is van egy vállalat, ami ennek a terméknek a gyártására szakosítja magát. A másik megoldás nem megoldás, mert ez az eddigi termelés csökkentését jelentené. Megfelelő gépek híján ugyanis, a bányákban kénytelenek lennének visszatérni az ércfejtés elavult módszereihez. Nem lenne teljes a kép, ha a szállítórakodókról szólva nem beszélnénk még egy jelenségről, ami az itteni bajokat még jobban súlyosbítja. Furcsa mód most, a sorozatgyártás megkezdésének idején kiderült, hogy a prágai Érckutató Intézet által évekkel ezelőtt végzett felmérések nincsenek összhangban a valósággal. Az akkori eredmények szerint - amelyek számoltak az ércbányászatban időközben megvalósuló dinamikus fejlődéssel is - hazai szükségletünk különböző fejtő, szállító, rakodó és egyéb gépekből napjainkban eléri az évi 50 darabot. A prievidzai Bányaépítö Vállalat e szerint alakította ki termelési kapacitásait is. Csakhogy jelenleg a valóság „kicsit“ módosult. A legújabb felmérések azt bizonyítják, hogy hazai igényeinket bőségesen kielégítjük, ha évente átlagosan 15 gépet szállítunk a bányáknak, ugyancsak vegyes összetételben. Konkrétan, rakodószállítókból évente mindössze hét (7!) darabra lesz szükség. Meg kell mondani, hogy ezt az állapotot bizonyos mértékben az is előidézte, hogy időközben több tervezett bányát még nem nyitottunk meg. Azokra a gépekre, amelyeket az újonnan nyitott bányákba terveztünk, most még ugyancsak nincs szükség. A 7. ötéves tervidőszakban a helyzet szinte változatlan marad. Az előrelátások szerint a termelési-gazdasági egység 9 darab szállító-rakodóra tart majd igényt a tervezett 103 helyett.- Mennyire hatnak ezek a tények az önök termelési programjára? - kérdezem ismét Vladimír Salaga mérnöktől.- Nagyon káros hatással vannak termelésünkre. A mostani állapot azt is jelenti, hogy jelenleg -, amikor már például a jövő évi tervünkkel is tisztában kéne lennünk - keresünk kieséspótló megoldásokat. Érthető, hogy ilyenkor már nem kapunk olyan megrendeléseket, amelyek a gazdaságos termelést is biztosítani tudnák számunkra. Mindenesetre igyekszünk olyan munkát vállalni, ami összefüggésben van a bányaiparral.-És ha a szállító-rakodó minőségével kapcsolatos problémák megoldódnának, az esetleges kivitel mennyire enyhítené gondjaikat?- Akkor az érvényben lévő szakosító szerződés értelmében szállítanánk, főleg a KGST-országokba. Sajnos, oda sem az eredeti felmérés szerinti mennyiségben. Ma már tudjuk például azt is, hogy a tervezett 165 szállító-rakodó helyett csupán 43 darabra lesz szükség a szerződő országokba a 7. ötéves tervidőszakban. Abban reménykedni, hogy a legújabb felmérés is hibás, s így talán a valóságban mégiscsak több gépre tartunk igényt idehaza, de külföldön is, teljes képtelenség. Persze, a bőséges kivitel sok nehézségtől óvná meg a vállalatot, többek közt tisztázódhatna végre a gyártási programja is, s így abban a tudatban termelhetnének, hogy valódi igényeket elégítenek ki munkájukkal. Csakhogy kivitelre, - de nemcsak oda - ma már csupán olyan gépeket szánhatunk, amelyek minden tekintetben kielégítik az elvárásokat. Prievidzán is mielőtt bel- és külföldi üzlettársaikkal tárgyalnának, előbb a termék kifogástalan állapotáról kéne gondoskodniok. KESZELI BÉLA Felméréseinkből kiderül, hogy a nehézségek 90 százalékának okozója a hid- romotor - mondja Vladimír Salaga mérnök Külföldre is csupán 43 szállító-rakodó kell 165 helyett Igyekeztek olyan munkát vállalni, ami összefüggésben van a bányaiparral A pillanatnyilag hasznavehetetlen vázak a vállalat udvarán prosodnak (A szerző felvételei) /
