Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-07-12 / 27. szám

ROSSZ VÁLASZTÁS HOMOK A FIATALOK NYARA- Szavamra, lennék csak legalább kilencedikes!- Mondd, Lala, tényleg végignézted Czeizel Endre genetikai tévésorozatát? Mikus Sándor karikatúrái Velős mondások Régi humoros folyóiratokat is érdemes olykor fellapozni, mert számos olyan vicc, mondás található az elsárgúlt lapokon, amely ma sem veszített időszerűségéből. Ezúttal népi mondásokat, szólásokat gyűjtöt­tünk egy csokorba. Bírónak meg a falu bikájának mindent szabad. xxx Okos egérnek több lyuka van. xxx Öreg házon, ifjú menyecskén mindig akad igazítani való. xxx Akinek nem ura, ne vegye magára. xxx Akárki kakasa csinálta, az én tyúkom tojta. Rövid beszéd, hosszú kol­bász, az a jó! xxx Megürült butykosnak csal a kotyogása. xxx Sok beszédnek, kövér lány­nak sok az alja. A leány szép szótól, Lackó po- fozástul nem gömbölyödik. xxx Holdvilágért kerge szuka sem ugrik a kútba. f Vásárolni ment egyet-mást a férj feleségével. Férjemuram mindenből a legolcsóbbját válo­gatta.- No hiszen - zsémbeskedik az asszony -, te is ugyan mindennek a legrosszabbját választod.- Bizony, kedves feleségem, akkor szoktam erre a rossz szo­kásra, amikor téged vettelek fele­ségül. DON JUAN ön nem ismeri a női nemet, Árpád!- Igaza van, asszonyom. Én csak a női „igent" ismerem. GYEREK- Mondj egy olyan mondatot, Karcsi, amelyben a gyerek szó bent foglaltatik.- A nővérem esküszik.- Hát hol itt a gyerek?- Abban már benne van a gyerek. BLÖD- Doktor úr kérem, annyira hor­kolok, hogy saját magamat fel- kő ltom.- Mi sem könnyebb ennél — mondja az orvos. - Menjen egy másik szobába aludni. HajfM a (A. eJL; 1 ó'Mr . A HÉT VICCE Két barátnő beszélget:- Szeretném valamivel meglepni a vőlegényemet.- Mondd meg neki, mikor születtél. AZ ÚJDONSÜLT APA Az utcán megállítja egy illető siető barátját.- Hová úgy sietve?- Sürgönyt kaptam, hogy apa lettem.- És a kedves feleséged hogy van?- Pszt... ezt ó még nem tudja. BOLDOGSÁG Egy fiatal házaspár megegyezik abban, hogy minden boldog per­cért egy koronát tesznek félre a perselybe. Vénségükre fölnyitják a perselyt és a sok egykoronás között több nagyobb pénzdarab is volt.- Hogy kerültek ezek ide? - kérdezi a férj.- Hát nem mindenki volt olyan smucig, mint te!- Szia, kislányom, hogy érez­ted magad az üdülésen? (Várnai György karikatúrája) AZ ERŐSZAK Guttmanné panaszkodik az' urának:- Képzeld, tegnap abarátoderö- szakkal megcsókolt.- Ez csak a te hibád.- Miért?- Mert ha nem védekezel, akkor nem kellett volna erőszakot alkal­maznia. FÉLREÉRTÉS Orvos: - Maga egyáltalán nem tetszik nekem. Beteg: - No jól mondja, maga sem a legszebb doktor úr a vi­lágon. SZÓRAKOZOTTAN Asszony: - Azt hiszem, férjecs- kém, hogy a bárány a legostobább állat a világon. Férj: - Igazad van, báránykám. Verseghy Erzsébet Nagyanyó meséje A minap nagyanyó elmesélte nékem, milyen volt a világ az ő idejében... Hol volt és hol nem volt, ötven-hatvan éve, fiatal éveit ekképpen idézte: „Hej a mi korunkban bezzeg más világ volt! Kirándulóközpont nem volt az öreg Hold, a csillagos eget mi is észrevettük, de nem az űrhajót, egymás száját lestük. Repülő csészealj híre sose járta, csupán ha az asszony a férjéhez vágta! Csak embert ismertek, ha lassú vagy fürge nem mondták rá: pacák, balek, tag, vagy ürge. A táncot nem pop- s beat ritmusára ropták szövetkezet nem volt, szénáját nem lopták, s nem működött persze az üzemi konyha, kevesebb embernek fájt akkor a gyomra... Akkortájt a festők oly képet festettek; tudtad, mit ábrázol, ha megtekintetted. Ma? Veszel egy festményt, mely város, sok tornyú, otthon megnézed, hát tarka bikabornyú. Tévé nem zavarta éji nyugalmunkat mellette nem untuk halálra magunkat, ifjú szíveinket nem mardosta bánat, nem fúrták szüntelen csendes kis utcánkat... Pelenkát nem mosott a büszke férfinép nem éltek manuszok, szivarok és spinék, cigit nem az asszony, hanem férje szívott, randevúra legény, s nem a leány hívott. Hosszú hajat, gyöngyöt a fiúk nem hordtak, s szia helyett kezétcsókolomot mondtak, a fiú a leányt nem nyakánál fogta, s azt, hogy »öreglány« anyjának nem mondta. Leányra nem simult nadrág, slicceit szoknya, térde alig látszott, nem pedig a combja! Nem volt borotválva a nők szemöldöke, el volt még takarva a hölgyek köldöke. S ha az ideálunk messzire utazott, szerény vásárfiát mindenünnenn hozott: pár szál virágot, vagy mézeskalácsszivet, de biz’ antibébitablettát - senkinek. A nő nen vetkőzött nyilvánosság előtt, vagy ha netán, akkor mentők vitték el őt... Ma? Azt mondják: sztriptíz, csomó pénz jár érte, s pohos kéjenc ürgék azt mondják: Megérte.“ Nagyi felsóhajtott: „A mesének vége... Változott a világ, más jött a helyébe, szebb jobb volt a régi..., s hogyan lehetséges?... Én mégis szeretnék most lenni húszéves...“ 1981. VII. 12. ÚJ SZÚ

Next

/
Thumbnails
Contents