Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-11-01 / 43. szám

1981. XI. 1. S alt Lake City (a „Sóstó Városa“) 1200-1300 méterrel a tenger szí­ne fölött fekszik a Sóstó völgyében. Völgynek mondják, valójában az ameri­kai Sziklás-hegységben elterülő fennsík ez, amelyet kanyonok-szaggatta, május­ban is hóborította csúcsok öveznek. A tó vize erősen sós, akár a Holt-tenger; jófor­mán semmi élet sincs benne. A télen zord, nyáron fojtóan forró, hajdan terméketlen fennsíkot ma öntöző- csatornák szabdalják keresztül-kasul, va­lamint autópályák, amelyek a bányákat, ipari üzemeket, kolosszális raktárháza­kat kisebb és nagyobb városokat, tele­püléseket kötik össze. Nem kevés akarat, igyekezet kellett ahhoz, hogy mindezt megteremtsék. Az a néhány ezer telepes, aki ötnegyedszá­zad esztendővel ezelőtt Új-Angliából, az Egyesült Államok keleti partvidékéről ide­vándorolt (ekhós szekéren átszelve csak­nem az egész amerikai kontinenst), ren­delkezett ezekkel a tulajdonságokkal. Megvolt bennük a pionírok akarata, és buzgalmukat táplálta hitük is, amely miatt egyáltalán útra keltek. Ők hozták létre Utah államot, és alapították Salt Lake City-t. A mormonok ők, az alighanem legamerikaibb vallásfelekezetnek - a Ké­sői Szentek (vagy: az Utolsó ítélet Szent­jei Jézus Krisztus Egyházának) - a hívei. Ők teszik ki Utah állam lakosságának kétharmadát, és befolyásuk itt oly jelen­tős, hogy történetük, vallásuk ismerete nélkül a helyi politika, gazdasági élet sem érthető meg. 1823-ban egy, a mai New York állam területén élő fiatalembernek, Joseph Smith-nek, egy nyolcgyermekes gazdál­a többi Latin-Amerikában, Európában, Óceániában. A mormon egyház szenvedélyesen prozelita (térítő). Amikor a fiatal mormon férfi betölti tizennyolcadik életévét, egy rövid tanfolyam elvégzése után rendsze­rint misszionáriusnak megy külföldre. Je­lenleg 30 000 hittérítőjük működik a világ különféle részein. E hazai és külföldi hívek hitéletét, tevékenységét, a hittérítők munkáját és ki tudja, még mi mindent irányítanak ebből a Salt Lake City-i palo­tából. Van ebben a mormon Vatikánban sajtó-, propaganda- és audiovizuális osz­tály, gazdasági és utaztató részleg. Több emeletet foglal el az archívum. Salt Lake City központjában emelkedik a gránitkövekből rakott, hattornyú temp­lom, amelynek legmagasabb tornyáról Moroni próféta aranyozott szobra tör a magasba. Itt, a templomban, a szentek szentélyében tizenkét aranyozott ökröt ábrázoló szobor tartja hátán a kereszte­lőmedencét. Erről csak fényképek és leírások alap­ján tudok beszámolni, mivel magába a templomba csak mormonok léphetnek be. (Ä világon ezenkívül még kilenc temploma van az egyháznak.) Imaháza­ikban, gyűléstermeikben, szociális, kultu­rális intézményeikben azonban mindig és mindenütt szívesen látják az idegent. A Salt Lake City-i templom tőszom­szédságában ált a Tabernaculum, a mor­monok kulturális palotája. A tojásdad ala­kú 8000 személyt befogadó csarnokot még a múlt században építették, állítólag egyetlen fémszög nélkül. Orgonahang­versenyeket tartanak itt, és ez az otthona a 375 tagú világhírű mormon énekkar­nak, amely az utóbbi évtizedekben az R MORMONOK FÖLDJÉN kodó fiának álmában megjelent angyal alakjában Moroni próféta. Meghagyta Smith-nek, hogy egy közeli domb alól ássa ki és fordítsa le angolra az ősi nyelven, ismeretlen betűkkel írott Mormo­nok Könyvét. A legenda szerint Smith megtalálta az aranytáblákat, megfejtette az írásjeleket, lefordította a szöveget, ám a táblák ezután eltűntek. A rájuk irt szö­veg - Smith szerint - arról a két nemzet­ségről szólt, amely i. e. 600-ban elhagyta Jeruzsálemet, és az óceánon átkelve Amerikába hajózott. Ott éltek. Hatszáz esztendővel később, feltámadása után megjelent nekik (Amerikában) Jézus Krisztus és megkeresztelte őket. A Mor­monok Könyve egyébként i. sz. 400-ig követi nyomon a két nép egyikének a tör­ténetéh* (E hit szerint az inkák, az indiá­nok is innen származnak.) Utolsó prófé­tájuk Mormon, az ő fia pedig Moroni volt. Joseph Smith helyreállította az ősi egyházat, amelynek élén azóta is a Ti­zenkét Apostol Tanácsa, illetve az elnök áll. A Bibliát elismerik („amennyiben he­lyesen van lefordítva“), de a Mormonok Könyvével egyenragúnak tartják. Nyolc­éves korukban megkeresztelik gyerme­keiket. Jövedelmük egytizedét fizetik egyházi adóként. Tiltják á dohányzást, a szeszes italt, de még a kávé és a tea fogyasztását is. (Ettől valószínűleg nem független az a hivatalos statisztikai adat, amely szerint Utah államban 30 száza­lékkal kevesebb mormon betegszik meg rákban, mint nem-mormon.) Az új vallás híveit - mindjárt az egyház létrejötte után - üldözni kezdték, magát a prófétát, Joseph Smith-t pedig - ameri­kai módra - meglincselte a csőcselék. A mormonok akkor az új elnök, Brigham Woung vezetésével megindultak Nyugat felé. Több év alatt sok ezer kilométert tettek meg, időről-időre letáborozva, mig végül 1847 nyarán elérték az ígéret kopár földjét, a Sóstó völgyét, ahol is végleg letelepedtek. Noha a mormonok jó amerikaiaknak tartották magukat, és a polgárháborúban is részt vettek, a washingtoni kormány csak a múlt század legvégén ismerte el földjüket, Utah-t szövetségi államnak. Ennek előfeltétele az volt, hogy mondja­nak le a többnejúségről, amely addig hittételeik egyik sarkköve volt. Salt Lake City belvárosában, a sima, csupa-üveg irodaházak erdejében hú­zódik meg egy szerény egyemeletes fa­ház: Brigham Young, a próféta lakott itt 1854 és 1877 között. Mögötte szupermo­dern tizenkét emeletes toronyépület emelkedik: a mormon világegyház köz­pontja. A vallásfelekezetnek ma világ­szerte mintegy 3 és fél millió tagja van. Másfél millió az Egyesült Államokban, egyházi zene mellett immár világi kórus­muzsikát is ad elő. Utah azonban nem csak a mormonok­ról nevezetes. Ez ma az Egyesült Álla­mok hatodik leggyorsabban fejlődő álla­ma. Amikor ennek okairól érdeklődtem, Fred Ball, a helyi kereskedelmi kamara alelnöke elsősorban a munkaerővel és a vidék területi fekvésével magyarázta. A dolgozók többsége vallásos mor­mon. Dolgos, szorgalmas (erre neveli őket a jövedelmük tíz százalékában ré­szesedő egyház), nem iszik, nem lop, jámbor és nem alakít szakszervezetet. Vagyis jól jár az a tőkés, aki itt alapít üzemet. A földrajzi fekvésnek köszönhető, hogy a hagyományos bányászaton (itt működik a világ legnagyobb külszíni réz­bányája) és az új iparágon, az elektroni­kán kívül, ide települnek mindazok a készletező, csomagoló, feldolgozó, szolgáltató vállalatok, amelyek az olcsó telek és az ugyancsak olcsó (mert nem szakszervezeti) munkaerő birtokában Seattletól San Franciscóig és Las Vegas- tól Phoenixig innen kívánják ellátni áruval az Egyesült Államok nyugati vidékét. Ezek a városok ugyanis mind elérhetők innen 24 órán belül kamionnal. Utah gazdaságának növekvő ágazata az idegenforgalom is. A Salt Lake City-i repülőtértől gépkocsival háromnegyed óra alatt megközelíthető síparadicsomok­ban november közepétől május közepéig lehet síelni Sok száz kisebb és nagyobb szálló, motel, sífelvonó várja az Egyesült Államok minden részéből érkező - ter­mészetesen jómódú - síelőket. Magában a városban a fő látványos­ság a mormon templom a Tabemaculum- mal és egy sereg más épülettel, szobor­ral, múzeummal, történelmi emlékkel. Ezek megtekintése ingyenes, viszont a turisták laknak, esznek, emléktárgyakat és használati cikkeket vásárolnak. Egy­szóval a helyi szolgáltatók, kereskedők hasznára vonzza a látogatókat a mormon egyház. Meg természetesen a magáéra is. Hiszen a város legnagyobb szállodája az övé, és megint ne feledjük, hogy az üzlet- és étteremtulajdonosok - ha mor­monok - jövedelmük után tizedet fizetnek az egyháznak. Egyébként - és ez már inkább a mor­mon egyház befolyását jelzi - az övé a két Salt Lake City-i napilap egyike, továbbá az egyik helyi rádió- és tévéállo­más is. Az egyházi tizeden kívül a mormonok még egy módon adóznak. Havonta két alkalommal böjtöt tartanak és az így el nem fogyasztott ételnek az ellenértékét jótékony célra fizetik be. Részben ebből tartják fenn az egyházi szeretetotthono­kat, egészségügyi intézményeket és a szegény híveket ingyenes élelemmel ellátó ün. püspök üzleteket. Ezeknek az üzleteknek a hálózatát egyébként jelentős részben a mormon jótékonysági egyesület saját farmjai, tej­üzemei, kertgazdaságok látják el élelmi­szerrel. Az említett üzemekben főként vallásos önkéntesek, azaz ingyenmunká­sok dolgoznak. A szegényeiknek a mormonok ruhát is • A mormon egyház állásfoglalása előtt folyt a vita az utah-i rádióban és tv-ben (azt reklámozza az óriási plakát): kell-e az MX rakétarendszer? (A szerző felvételei) osztanak, gyermekeiknek, ha tehetsége­sek, főiskolai öszöndíjakat adnak. Szeretik az egész szociális munkát maguk elvégezni. Véleményük szerint ugyanis ez nem a hatóságok dolga. Azoknak, úgymond, az a feladatuk, hogy utakat, közműveket építsenek, rendőrsé­get tartsanak fenn... és kész. E nézetet azonban Amerikában nem­csak a mormonok vallják. Nagyon leegy­szerűsítve ez a republikánus „ideológia" lényege is. De másban is találkoznak. Például a nők társadalmi szerepére vonatkozó nézeteikben. Reagan elnök ellenzi, hogy egy alkotmány kiegészítéssel törvénybe iktassák Amerikában a nők egyenjogúsí­tását. Ezt vallják a mormonok is. Éppen a közelmúltban közösítettek ki egyházuk­ból egy asszonyt, aki az ismételt figyel­meztetés ellenére tovább tevékenykedett a nők egyenjogúságát kimondó alkot­mánymódosítás érdekében. Ezért aztán nem véletlen, hogy a utahi lakosság nagy része most a republiká­nusokat támogatja. De azért nem mindenben... A Reagan-kormányzat megörökölte elődjétől az úgynevezett MX rakétarend­szer tervét. Eszerint Utah és a szomszé­dos Nevada államban több ezer négyzet- kilométeren 4600 betonsilóban 200 da­rab atomfejekkel ellátott interkontinentá­lis rakétát telepítenének. És a mormon egyház, amely pedig külpolitikai, nemzetbiztonsági kérdések­ben hagyományosan merev, konzervatív, néhány hónappal ezelőtt elítélte a was­hingtoni kormánynak ezt a szándékát. (Ugyanígy járt el egyébként a Salt Lake City-i katolikus püspök is.) Spencer Kimball, a mormon egyház elnöke, a Tizenkét Apostol Tanácsával egyetemben hivatalosan kinyilatkoztatta: ellenzi, hogy tömeggyilkos fegyvereket helyezzenek el Utah-ban, ott, ahonnan a mormon tanok kisugároznak az egész emberiség felé. A The New York Times vezércikkében azt állította, hogy a mormonok csak a sa­ját vidékükön való telepítést ellenzik, mert egyszerűen attól félnek, hogy ahonnan lőnek, oda vissza is lőnek, és hogy ily módon egy világkonfliktus esetén a mor­mon egyház központja, magja elsőnek semmisülne meg. Jerry Cahill, az egyház szóvivője azonban beszélgetésünk alkal­mával határozottan cáfolta ezt. Azt mondta: egyszerűen humanitárius okok­ból ítélik el a tömegpusztító fegyvereket. Az MX rakétarendszer eredeti telepíté­si terve így teljességgel megbukott a mormon többségű utah-i lakosság ellen­állásán Amikor e sorokat papírra ve­tem, az amerikai vezetésen belül még folyt a vita arról, hogy repülőgépeken helyezzék el, régi vagy új betonsílókba telepítsék-e ezeket a rakétákat, de hogy Utah államot nem rakják tele velük, az már egészen bizonyos. A mormonok földjének méhe nem fog gyilkos eszközöket befogadni. KULCSÁR ISTVÁN • A mormonok szent temploma Salt Lake City-ben

Next

/
Thumbnails
Contents