Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-10-25 / 42. szám
kerüld járata. Sajnos az ember ezt rendszerint csak akkor találja meg, mikor nagy nehezen átúszik a szifon alatt. Ilyenkor aztán felsóhajt: Jaj, ha itt mentem volna ezen a repedésen, nem kellett volna annyit küszködnöm...- A barlangot is ilyen nehéz megtalálni, vagy ez csak szerencse kérdése?- Azzal kezdeném, hogy Európában az egyik legklasszikusabban kifejlődött karsztvidéknek a Gömör-Tornai hegyvonulatokat tartják - és nem is ok nélkül. Nagyon szép tölcsérszeru bemélyedések, úgynevezett töbrök vannak itt. Ugyancsak gyönyörűek a karsztmezők, a kisebb-nagyobb mészkősziklák, a völgyekben pedig a karsztforrások. Nos, a mi munkánk ezeknek az összeírásával és tanulmányozásával kezdődik Az adatok értékelése után egészen pontosan meg tudjuk határozni, hogy hol kell lenni barlangnak, barlangrendszereknek. Ahol például karsztforrás van, ott szinte biztos, hogy barlangnak is lennie kell.- És azt hogyan állapítják meg, hogy karsztforrásról van-e szó?- A karsztforrás tavaszi, nyári, téli vízhozama között nagy különbség van. A vízhozam néha tízszeresére, sót százmok tanulmányozása során van is mit csinálniuk. Mint érdekességet megemlíthetem, hogy karsztvidékünkön valamikor zebra, kardfogú tigris, barlangi medve, barlangi oroszlán is élt. Ezek csontmaradványait megtaláltuk. A Szlovák Paradicsomban egész medvetemetőkre bukkantunk.- A barlangi medve már az ősember kortársa volt. Ilyen nyomokat nem találtak?- A Szilicei-fennsík barlangjaiban megtaláltuk a neolit korszakban (3,5-4 ezer évvel ezelőtt) élt emberek maradványait. A Szilicei-jégbarlangban - a jégterem alatt -80 m mélységben egy normál hőmérsékletű nagy teremre bukkantunk, amit archeológiái teremnek neveztünk el. A leletek szerint itt egykor több százan is élhettek. A csontokon kívül olyan cserepeket is találtunk, melyeket még nem korongon készítettek. A Szilicei-fennsík egyik barlangjában egy ősemberkoponyát is találtunk. Azt hittük, hogy neán- der-völgyi ember, mert nagyon alacsony volt a homloka. A Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Archeológiái Intézetében viszont azt állapították meg, hogy ez E bben a szakmában nincs jó fizetés. Aki mégis erre adja a fejét, az nem pénzért teszi. Kezdetben talán romantikus elképzelések hajtják, később már nem is tudja megmondani, hogy miért csinálja. Egy biztos, ha kényszerítenék, ha parancsba adnák - nincs az a pénz, amiért hajlandó lenne erre. Megszállottaknak tartják őket. Föld alatti titkokat kutatnak, nehéz körülmények között dolgoznak - sárban, vízben, sötétben. Szívós emberek - barlangkutatók. Ezek egyikével, a negyvenhét esztendős Erdős Miklóssal beszélgetek négyszemközt.- Azt szokták mondani, hogy egy jó barlangász meg sem nősül, vajon igaz-e ez? - kérdezem tőle, és már látom is az arcán, nem várta, hogy a beszélgetés ilyen kérdéssel kezdődjön.- Van benne valami, én is öreg fejjel nősültem - mondja elmosolyodva kis szünet után, és pontosításként hozzá teszi - harminchat éves koromban. A fiam most tíz hónapos. Hogy követi-e maja az apja példáját, azt felelőtlenség lenne megjósolni - már csak azért is, mert ő kassai és nem rozsnyói gyerek... Erdős Miklós észreveszi rajtam, hogy nem értem mire célzott. De mielőtt rákérdeznék, megadja a választ.- Rozsnyóról származom, hazánk legszebb karsztvidékéről. A gyerekeknek akkoriban a barlangjárás jelentette a legnagyobb élvezetet. Az akkori kutató-felfedező utak rám blyan hatással voltak, hogy a barlangkutatás fokozatosan szenvedélyemmé vált.- Gondolom, ahhoz, hogy hivatásos barlangkutató legyen^ nemcsak szenvedély kellett?- Az volt a legfontosabb, és a kitartás. Én Prágában jártam főiskolára. Építész- mérnöknek tanultam, de közben rendszeresen végeztem barlangkutatói terepmunkát, sőt akkor is, amikor már mérnökként dolgoztam. 1965-ben aztán a Keletszlovákiai Múzeum keretében megszervezték a barlangok kezelését és én oda szegődtem munkatársnak. 1970-ben Lip- tovsky Mikuláson megalakult a Szlovák Karszt Múzeum és átvette Szlovákiában a barlangok kezelését. A múzeum kassai részlegének három dolgozója van. A két kollégám méréseket, tehát geodéta munkát végez. Az én feladatom a barlangkutatói munka és dokumentáció elkészítése A kelet-szlovákiai karsztvidékek kutatásával foglalkozunk. Munkánkban rendkívül sok segítséget kapunk az önkéntes barlangkutatóktól. Szlovákiában 32 csoportban tevékenykednek. Nálunk a rozsnyói, a jászói, a Spiéská Nová Ves-i és a rimaszombati csoport dolgozik a legjobban.- Úgy tudom, hogy Szlovákiában a nagyközönség által mindössze tizenkét barlang látogatható. Nekem úgy tűnik, ez nem sok. Ilyen kevés barlangunk lenne?- Nagyon sok barlangunk van. Csak Kelet-Szlovákiában több mint háromszázról tudunk. Jóllehet, ez a szám szinte naponta változik. Sokszor elég a fennsíkon egy pár követ félre dobni és máris egy új zsomboly jelenik meg. (A zsomboly aknaszerü függőleges szakadék.) Hogy a közönség számára megnyitott barlangok száma kevés-e vagy elegendő, azt egyértelműen nem is könnyű megmondani. Franciaországban például sok barlangot megnyitottak, de idővel csökkent a látogatottságuk, ezért többet be is csuktak.- Nálunk akkor nem is számolhatunk új barlangok megnyitásával?- A krasznahorkai várral szemben, Várhosszúrét határában, az egykori kőfejtő olalában, a Buzgó-forrásnál a rozsnyói önkéntes barlangkutatók bejutottak egy nagyon szép barlangba. Ebből a barlangból eddig 700 méteres szakaszt tártunk fel. A feltárt szakasz végén van a 20 méter széles Marika-tó, ahol egy rendkívül nagy, 35 méter magas cseppkövet találtunk, melynek az alja 12 méter széles. Ismereteink szerint ez a világ egyik legnagyobb, ha ném a legnagyobb cseppköve. Nos, szeretnénk, ha ezt az ide látogató turisták is megtekinthetnék. A barlang bejárata elkészült, és a turista célokra való felhasználásának terve is készen van. Erről egyelőre tehát ennyit mondhatok. A krasznahorkai barlang persze nem 700 m hosszú. A Marika- tóban van egy szifon. (A szifon azt jelenti, hogy a földalatti patak benyúlik a sziklák alá.) Nos, a barlangkutatásban az ilyen szifonokon való átjutás jelenti a legnagyobb megpróbáltatást. Hazai búvárjaink, de magyarországiak és angolok is próbálták átúszni, de éveken át nem sikerült, mígnem a trenóíniek mégiscsak átjutottak rajta. A másik oldalon szintén egy nagy tó, azaz terem van.- Ha ilyen problematikus az átúszás, hogy lehet ezt az utat idővel járhatóvá tenni?- Mi csak azt akarjuk ilyenkor megtudni, hogy milyen irányban halad a szifon. A szifont aztán el kell tüntetni, vagyis lerobbantani Mindezt persze úgy, nehogy károkat okozzunk. Igaz, a tapasztalat szerint majdnem minden szifonnak van szorosára is megnő, mégpedig azért, mert ahol nagy barlangrendszerek vannak, ott van hova felszívódnia a víznek. A kis repedésekből nem fakad karsztos víz. A kis repedés télen - nyáron egyformán ereszti át a vizet. A barlangrendszerek hosszát egyébként vízfestéssel a legegyszerűbb megállapítani. A víz folyását követve azt mérjük, hogy a megfestett víz milyen távolságra, mennyi idő alatt, milyen erős színezéssel jut el. Ebből az ismeretlen szakasz hosszúságát, a földalatti termek és üregek nagyságát meg lehet határozni. A Domicai-barlangon kívül több barlangot is ezzel a módszerrel fedeztek fel - a gombaszögit is például. Igaz, a Gombaszögi-barlang nincs még egészen feltárva. Eddig csak 1,5 kilométeres mélységig jutottunk le. A Gomba- szögi-barlangnak két ága van. A fő ága a Szilicei-jégbarlangtól a forrásig húzódik, a másik ága pedig a Vöröskői víznyelőhöz, a Nyírsáig. A Nyirsa már Borzova határában, nem messze Domicától található. Ott most a rozsnyói barlangászok dolgoznak.- A tudományosságnak tehát nagy szerepe van a barlangkutatásban?- Természetesen. A spaleológia ma már olyan széleskörű tudománnyá vált, hogy egy embernek az egészet átfogni szinte lehetetlenség. A barlangászok között ma már geológusok, régészek, biológusok, orvosok, mérnökök, meteorológusok, antropológusok — és még nagyon sok tudományág képviselői dolgoznak. A földtörténeti múlt, az ősvilági életnyois neolit korabeli ember volt. A koponyalelőhely töbrében (tölcsérszerú bemélyedés) még egy kisebb teremre is rábukkantunk, ahol legnagyobb meglepetésünkre egy elegyengetett száraz falat találtunk...- A népi emlékezet úgy tartja, hogy a fennsík barlangjaiba kincseket is elrejtettek. Van ennek valami valós alapja?- A falusi emberek most is kincskeresőknek hívnak minket. A kincskeresés a századforduló táján vált divatossá ezen a vidéken, s ehhez a betyárokhoz fűződő mondák adtak alapot. Megmondom őszintén, én ezekben soha nem hittem, kivéve a berzétei várral kapcsolatos mondát. A berzétei vár a Sajó-völgyében, a Szilicei-fennsík oldalában, egy kinyúló domb tetején volt. A középkorban úgynevezett vörös barátok lakták a várat, s tény, hogy vámot szedtek a Sajó- völgyében vezető úton. A fennsíkról lenézve ma is észrevehető, hogy hol volt az egész völgyet elzáró fal. Ezen a falon csak egy helyen lehetett átmenni, ott szedték a vámot. A vámosokból - a monda szerint - később rablószerzetesek lettek, amit a király is megsokallt. Körül- zárattatta, megostromoltatta a várat, de legnagyobb meglepetésére, a várban senkit sem találtak. A várlakók egy földalatti úton feljutottak a fennsíkra és elmenekültek. Nos, van néhány olyan levéltári feljegyzés is, ami halványan utal ilyesmire, de ezután jobban utána kellene nézni. Mi barlangászok ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy az egykori vár alatt van egy nagy karsztforrás, amiből arra lehet következtetni, hogy a vár körül nagy barlangrendszer van.- És a mai kincskeresők, - gondolok itt a nem nyilvántartott barlangkutatókra - nem okoznak önöknek gondot?- A Szlovák Karszt államilag védett terület. Karsztmúzeumunk június 1-től a Központi Természetvédelmi Intézethez tartozik. Való igaz, nem igen örvendetes számunkra, ha valaki belekontárkodik a munkánkba. Sajnos a nyilvántartásban nem szereplő barlangkutatók száma nem kevés. Ezek az emberek velünk-, de magukkal szemben is felelőtlenek. Legutóbb például Prágából érkezett a Szilicei- fennsíkra egy fiatalokból álló csoport. Nem szóltak senkinek, leereszkedtek a Vaddisznó-zsombolyba. Csak egy volt köztük, akinek volt némi barlangkutatói tapasztalata. így nem is csoda, hogy egyikük egy 26 méteres mélységbe zuhant, ahol egy másik társára esett. Szerencsére ezután az egyikük kijutott a zsombolyból és értesítette a rozsnyói barlangmentó csoportunkat, s segítettek rajtuk. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi örülünk az utánpótlásnak, szívesen fogadjuk a fiatalokat, de kérjük őket, hogy jelentkezzenek a nyilvántartott barlang- kutatók önkéntes csoportjainál. Kedvtelésüknek így biztonságosabban tehetnek eleget, nem beszélve arról, hogy ezeket a csoportokat módszertani és egyéb támogatásban is részesítjük. Lám, adott a lehetőség, a jó tanácsokat pedig szerintünk is érdemes megszívlelni. SZASZÁK GYÖRGY "O 0 ;0 0 Í '0 :0 > ^ 0 C **- :0 0 ^ -o O) ^ 2 5 S. 10 2 2 ^ LU Je 0 0 c 1 I :0 Je a & V) Ü 0 0 1 0 0 O) c 0 v. 5 0) ■O 8 j 1 0 O) 1981. X. 25. ÚJ SZÓ I 2 I 5 1 •o 0 ■c 1 2 c 8 2 io 2 0 Í (0 c c £ if 21 0 « Sc
