Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-10-25 / 42. szám
I 1981. X. 25. A szocialista életmód kérdéseinek nagy figyelmet szentelnek a Szovjetunióban. Az SZKP utolsó két kongresszusának határozatai feladatul adták a társadalomtudományoknak, hogy a kommunizmus anyagi-technikai bázisa, a társadalmi viszonyok és az új ember formálása elméletének kidolgozásával együtt oldják meg a szovjet nép szocialista életmódjával összefüggő kérdéseket is. A szovjet tudósok nagy felelősségtudattal valósítják meg ezt a feladatot. Erről az a tény is tanúskodik, hogy a Szovjetunióban az utóbbi időben kiadtak néhány monográfiát s tudományos értekezést, és összehívtak több konferenciát, amely a szocialista életmód elméleti kérdéseivel foglalkozik. Ebben az összefüggésben közzéteszek néhány információt, hogyan közelítik meg ma a szovjet szerzők a szocialista életmód kérdését általában és a nemzeti és nemzetiségi vonatkozása szempontjából. AZ „ÉLETMÓD“ FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA Abból a szempontból, hogy a szovjet szerzők az „életmód" fogalmának meghatározásához hogyan viszonyulnak, három csoportba oszthatjuk őket. Az első csoportba tartozó szerzők ezt a fogalmat nagyon kiszélesítik. Ide számítják az emberi élettevékenység objektív feltételein kívül a termelési módot is teljes egészében, úgyhogy sor kerül az életmód és a társadalmigazdasági formáció azonosítására. Ebbe a csoportba tartozik Sersunov, Boriszov és mások. A szerzők második csoportjára pedig épp az a jellemző, hogy az „életmód" fogalmát és tartalmát leszűkítik. Ilyen szemlélettel Gordon, Klopov, Sztrumilin, Piszarenko, Cipka és mások munkáiban találkozhatunk. Ezek a szerzők úgy határozzák meg az életmód fogalmát, mint az emberek mindennapos viselkedésének rendszerét, amelynek alapfeltételét a konkrét társadalmi rendszer szociális normái és szellemi értékei képezik. Ezt a szociálpszichológiai megközelítésként értékelhetjük, mert a szociálpszichológiai és a szellemi jelenségeket megkülönböztetett figyelemben részesíti, és csökkenti az emberek anyagi és szellemi tevékenysége konkrét, az emberi tudattól függetlenül létező részének jelentőségét. Mindkét nézettel szemben komoly ellenvetések hangzanak el. Az elsővel kapcsolatban arra hivatkoznak, hogy az „életmód" fogalma nem azonos a „társadalmi-gazdasági formáció" fogalmával, hanem csak kiegészíti azt, segít pontosabbá tenni az emberek, az osztályok, a nemzetek és nemzetiségek élettevékenységének sajátosságait az adott társadalmi rendszer viszonyai között. A második csoportba tartozó szerzőkkel folytatott vita során természetesen nem arról van szó, hogy a szellemi, szociálpszichológiai szempontokat igyekszünk kirekeszteni az életmód struktúrájából, de az a helyes, ha úgy közelítjük meg az életmód struktúráját, mint az objektív és a szellemi tényezők egységét. A harmadik nézettel - ez azon alapul, hogy az életmód szerkezetében szervesen összekapcsolódnak az objektív és a szubjektív elemek -Fedoszejev, Glezerman, Rutkie- * vies, Tolsztich, Markov, Popov, Boronojev és mások munkáiban találkozhatunk. Például Glezermann úgy határozza meg az életmódot, mint „az emberek egyéni és csoportos tevékenysége tipikus formáinak és feltételeinek és a kölcsönös kapcsolatoknak a termelési mód által is meghatározott összességét“. Ebben az értelemben az életmód alapvető alkotóelemeiként szerepelnek az emberek munkájának feltételei és sajátosságai; az anyagi és szellemi szükségletek kielégítése: a mindennapi élet és a szabadidő megszervezése; az egyén a társadalmi osztályok, az etnikai csoportok társadalmi aktivitásának színvonala, sajátosságai és egyebek. De ide tartoznak a kölcsönhatás, az érintkezés, az ideálok, az erkölcsök, a hagyomány, a szociális érzések és hangulatok normái is, melyek a mindennapi magatartásban nyilvánulnak meg és amelyeket végeredményben a társadalmi-gazdasági formáció alapvető elemei határoznak meg. Az életmód - mint aránylag tág fogalom - olyan fogalmak révén valósul meg, mint az „életszínvonal" és az „életvitel minősége“. Az életszínvonalat a szovjet szerzők többsége az életmód mennyiségi összetevőjeként fogja fel, amely az emberek anyagi és szellemi szükségletei kielégítésének mutatója. Ez a mennyiségi mutató teszi lehetővé, hogy megkülönböztessük az eltérő társadalmi formációk életmódját. Ebben az értelemben a szocialista életmód különbözik a burzsoá életmódtól. Nemcsak azért, mert teljes mértékben és igazságosan kielégíti a szükségleteiket, állandóan emelkedik az életszínvonal, de azért is, mert teljesen új, szocialista alapelvek szerint történik az elosztás. Az életvitel minősége fogalmat néhány szovjet szerző (de néhány NDK-beli is) elutasítja, mint a burzsoá ideológia propagandarendszerének jelszavát, amely a burzsoá életmód megszilárdítására irányul. Popov szerint az életvitel minőségét nem kell látszólagos problémának tekinteni, mert ez a fogalom egy bizonyos életforma nagyon fontos jellegzetes vonásait foglalja magába; ha erre nem vagyunk tekintettel, nem lehetséges a különböző társadalmi-gazdasági formációk - például a burzsoá és a szocialista életmód - sajátosságainak komoly tanulmányozása. Boronojev szerint az életvitel minősége az emberek tevékenységének szociális minőségét fejezi ki, életkörülményeik minőségét, a személyiség szabadságának fokát, az egyének életmódját és szociális közérzetét. Parigin is az életvitel minőségét jelöli meg a legmegfelelőbb életmód egyik legfontosabb kritériumaként, mert megmutatja, mennyire elégedett az ember munkája jellegével és a körülményekkel. Térjünk még vissza Boronojev nézeteihez, aki azt mondja, hogy az életszínvonal és az életvitel minőségének egysége kifejezi az életmód mindkét- mennyiségi és minőségi - oldalát. A SZOCIALISTA ÉLETMÓD Alapja a kapitalista termelési viszonyok, a termelőeszközök magántulajdonának, az ember ember által való kizsákmányolásának felszámolása és a leghumánusabb ideológia, a marxizmus-leninizmus. Jellemző rá az egész társadalom, az osztályok, a nemzetek és az egyének tevékenységének új formája, minőségileg újszerű tartalma és feltételei. A szocialista életmód internacionalista jellegű, de megkülönböztethetők benne a történelmi, szociális és gazdasági feltételekhez kötött nemzeti sajátosságok is. A folyamatos és mélyülő szocialista integráció elvezet a szocialista közösség nemzetei és nemzetiségei életmódjának egységesüléséhez. A szocialista életmód általános és közös vonásai Boronojev szerint a következők: a társadalmi osztályok és rétegek közt nem áll fenn antagonisztikus viszony: a nemzeti és nemzetiségi közösségek barátságban élnek, egyenlőek- öntudatosan viszonyulnak a munkához, kollektív és versenyszellem uralkodik; állandóan emelkedik és minőségileg javul az életszínvonal; továbbá a társadalmi optimizmus, a mély emberi kapcsolatok, a magas fokú humanizmus jellemzik. A szocialista életmód alapvető normái a következőek: a szocialista internacionalizmus. A kommunista párt céltudatosan irányítja a szocialista életmód formálását minden vonatkozásban: a munkát, a munka utáni szabad idő kihasználását, a kulturális, a művelődési, a társadalmi és politikai tevékenységet s más területeket. NEMZETI LÉLEKTAN Említettük, hogy a szovjet szerzők nézete szerint a szocialista életmód szerves részét képezi néhány szociálpszichológiai jellegű elem is. Ebben az összefüggésben aktuális kérdésként merül fel az, amit hagyományosan az ún. nemzeti lélektan kifejezés foglal magába. Ebben a problémakörben a szovjet szerzők még nem jutottak egységes álláspontra; ez annak a következménye, hogy a kutatás metodológiai alapelvei ezen a részterületen még nincsenek kellőképpen kidolgozva. Erről tanúskodik a használt fogalmak változatossága is „a nemzeti lélektan" a „nemzeti tudat", a „nemzeti jelleg" a „nemzeti öntudat" és más kifejezések. A nemzeti lélektan szerkezetében vertikális síkon az összetevők három csoportját különböztetjük meg. Elsősorban itt vannak azok az elemek, amelyek a nemzeti közösség létének közvetlen visszatükröződései (úgy nyilvánulnak meg, mint érzelmi élmények, bonyolultan összetett érzések, hangulatok stb.). Másodsorban a szilárdabb elemek, amelyek a közösség életének folytonosságával, a „szociális örökséggel" függnek össze, melyek úgy nyilvánulnak meg, mint a tömegtapasztalatok, a társadalmi érintkezés és tevékenység különleges jelenségei vagy a lét természetes feltételeinek hatása. Konkrét megnyilvánulási formája a jellem, a hagyomány, a szokások és beidegződések. Harmadszor ide tartozik az öntudat, amely genetikus szempontból az előző két elem után jön létre. Ha hiányzik a közös öntudat, a nemzet még nem aktív alanya a történelmi folyamatnak, nem tudja, mik az érdekei, és hol a helye a többi nemzet között. Zatejev szerint az öntudat kialakulása kapcsolatban van a nemzetnek, mint közösségnek a történelem cselekvő részesévé való átalakulásával. A nemzeti öntudat kialakítása kapcsolatban van az etnikai öntudat elemeivel, de főleg a közösség szociális- ekonómiai és politikai fejlettségének színvonalával. A nemzeti öntudat kialakítására nagy befolyást gyakorolt az államiság. Boronojev megállapítja, hogy helytelen, ha elutasítjuk a nemzeti lélektan gondolatát, mint olyasmit, ami ellentmond az internacionalizmusnak. Amennyiben osztály- és nemzeti pszichológiai viszonylatról van szó: az osztály szellemi alkatában végeredményben az a helyzet és állapot tükröződik vissza, amelyet az osztály az adott formáció termelési viszonyainak rendszerében elfoglal. A nemzet szellemi alkatára meghatározó befolyást gyakorolnak a kulturális és történelmi jellegű tények, a hagyományok és hasonlók. A szovjet kutatók nézete egységes a tekintetben, hogy a szovjet nép egységes szellemi alkatának kialakítása semmi esetre sem jelenti a nemzeti és nemzetiségi érzés jellegzetes vonásainak elvetését. Ebben a folyamatban két irányzat érvényesül; először a nemzeti és nemzetiségi közösségek szellemi arculata legjobb vonásainak fejlesztése, általános kibontakozásuk a szocializmus viszonyai között; másodszor: a közös, a szovjet vonások, hagyományok, erkölcsök és öntudat kialakítása. Ez azt jelenti, hogy a szovjet nép egységes szellemi alkata kialakításának folyamata összekapcsolódik a szellemi jellegű nemzeti vonások tartalmi átalakításával és az új közös tulajdonságok kialakításával. A szovjet nép szellemi alkatának struktúrájában vezető helyet foglal el az öntudat, amely a szovjet emberek nézeteinek és eszményeinek egységét fejezi ki, függetlenül nemzetiségi hovatartozásuktól. Az egységes szovjet öntudat a Szovjetunió nemzetei szociális, gazdasági, politikai és eszmei egységének, közös sorsuknak, világnézetüknek és életmódjuknak az eredménye. A szovjet nép egységes szellemi alkata minőségileg új erkölcspszichológiai jelenség, amely különbözik a konkrét nemzetek szellemi alkatától. Ez szociálpszichológiai ekvivalens a Szovjetunió népei szociális, gazdasági, ideológiai és politikai egységét, életmódjuk egyöntetűségét fejezi ki. Ez nagyon fontos vonás, amely a szovjet nép, egy új történelmi közösség kialakulására jellemző. ÉLJÜNK A SZOVJET TAPASZTALATOKKAL A szocialista életmód kialakításának kérdéseire nálunk a CSKP KB 15. ülése hívta fel a figyelmet az 1980-as évben a politikai nevelő és ideológiai munka színvonalának és hatékonyságának növelésével kapcsolatban. Vasil Bil'ak elvtárs ezen az ülésen kijelentette, hogy „pártunk és a szocialista állam figyelme a szocialista életmód kialakítására és megszilárdítására irányul, ez az intenzív nevelő munka tárgya." Hangsúlyozta, hogy a szocialista életmód nem alakul ki elemi módon, konfliktusok nélkül, hosszan tartó, összetett folyamatról van szó, melynek során céltudatosan kell harcolni az újért, egyúttal le kell küzdenünk a kizsákmányoló társadalmaknak megfelelő értékrendszereket. A szovjet szerzők elméleti kutatásai és gyakorlati tapasztalatai számunkra határozottan érdekesek és hasznosak, mivel a Szovjetunióban több mint száz nemzet és nemzetiség él együtt, s ilyen körülmények közt alakítják ki a szocialista életmódot. A szovjet kutatók következtetései óvatosságra intenek; először: látni kell a különbséget a szocialista életmód s annak általános tulajdonságai és a mai társadalmunk életmódjának konkrét megnyilvánulásai között. Másodszor: arra buzdítanak, hogy különböztessük meg a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség szocialista életmódját, látni kell a közös és az elválasztó jegyeket a társadalmi osztályok és szociális csoportok életmódjában. Harmadszor: arra figyelmeztetnek, hogy látnunk kell, hogy a szocialista életmód nálunk is társadalmunk nemzeti és nemzetiségi összetétele szerint alakul. Ilyen értelemben társadalmunk életmódjában tükröződnek a csehek és a szlovákok s az itt élő nemzetiségek életmódjának progresszív elemei a szocialista társadalmi viszonyok közt nemcsak fennmaradnak és fejlődnek az adott társadalmak keretein belül, hanem minden nép közös kincsévé válnak: a nemzeti nemzetközivé válik. Egyidejűleg a nemzetközi is visszahat a nemzetire, mentesítve a nemzetit attól, ami elavult és arra buzdítja, hogy új, a társadalom fejlettségi színvonalának megfelelő elemeket alakítson ki, melyek megfelelnek az időszerű és távlati szükségleteknek. JÁN BUBEÜNI kandidátus A kiváló munkáért címmel kitüntetett trenéíni Jurij Gagarin Gimnázium pedagógusai 1975-ben az elsők között kezdték meg a kísérleti szakoktatást. Kezdetben a gépipar alapjait, később az elektrotechnika és a mezőgazdasági termelés alapjait is tanították. Felvételünkön: Mária Hasáková és Milan Hohrtek (balról) negyedik osztályos tanulók (Pavol Neubauer felvétele - CSTK) AZ ÚJ EMBER
