Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-12 / 27. szám
H uszonkét év alatt tizenegy film. Ennyi az idén hatvanéves Luis Garda Berlanga spanyol filmrendező életműve. Pedig pályája kezdetén igen termékeny alkotónak bizonyult, évenként készítette müveit; közülük annak idején nálunk az Isten hozta, Mr. Marshall! - aratott kiemelkedő sikert, aztán fergeteges szatírái, vígjátékai egyre ritkábbá lettek, egyre többször kellett kilátástalan harcot folytatnia a spanyol cenzúrával, s egy kicsit bele is fáradt ebbe a harcba. Mégis mindenki kíváncsian várta, hogy Berlanga a Franco halála után elkezdődött demokratizálódás során ismét felveszi-e a kesztyűt, ismét felvevő- gép mögé áll-e, ismét kifejti-e véleményét a spanyol közállapotokról. Nos, senki sem csalódott... Tizenegy film 1978 szeptemberében Madrid legelegánsabb mozijában sokan tanúi lehettek az egyik legspanyolabb filmrendező diadalmas visszatérésének. Az óriási nézőtér zsúfolásig megtelt (nagy ritkaság ez manapság Spanyolországban!), s a rendezőnek a főcímen megjelenő nevét még csak udvarias taps, de a főcím végén egyre erősödő tehénbőgést már élénk kiáltások és vastaps fogadta. A rendező öt perc alatt újra megnyerte a csatát; a közönség megértette szándékát: harsány, vitriolos szatíra következik az uralkodó osztály degenerált tagjairól. A nemzeti vadászat című film egyetlen jelképes vagy igazi helyszínre hozza össze a régi és új gazdagokat, akikről pillanatok alatt kiderül, hogy tulajdonképpen semmiben sem térnek el egymástól. Nagyon valószínű, hogy a film finom és kevésbé finom utalásai külföldön nem érik el a szkeptikus Berlanga spanyolországi hatását, de az szinte biztos, hogy a szellemes, vérbeli szatíra fővonalai mindenhol közérthetőek. A siker Berlanga számára új lendületet adott, s már forgatja is a film folytatását, ugyanezen szereplőkkel, ugyanezen forgatócsoporttal. (sg) T enyérnyi cellában szorongunk. Jobbról három vaságy, fölöttük a polcokon elnyűtt szivacs, szappandarab, fogkefe; a rácsos ablak alatt asztal. A mállott-foltos szürke falon kábultan úsznak a betűk: Itt raboskodtam 1949 februárjától 50 májusáig. Délidő van. A két fiafal férfi alig- alig eszik a gőzölgő krumplileves- bpl, inkább a szavak ízét kóstolgatja; a harmadik, aki ötven felé jár, magába roskadva falatozik. Hannover István a szerelmét hozza szóba. Boldog, ha beszélhet róla.- Tudod, milyen volt Netti hangja? - kérdezi fiatal társától, akinek arcán májszínü folt éktelenkedik.- Honnan tudnám? Azt tudom róla, amit elmondasz - feleli halkan, szinte magának a fiú.- A járása... akár az őzé. Egyetlen lépésében annyi szépség volt, mint amikor felröppen Pelle Gyula szerepét Gálffy László alakítja (Inkey Alice felvétele) FÁBRI ZOLTÁN KÉSZÜLŐ FILMJÉRŐL egy madár, körbekering egyet és újra leszáll. Pelle Gyula szótlanul hallgatja. Akár le is vizsgázhatna már Netti- böl, annyit tud róla Pista szavaiból. Ismeri a hangját, járását, bőrét, mellét, hasát, nyakhajlatát, de még a csókjait is; úgy ismeri, hogy tovább tudna vele élni ott, ahol Pista abbahagyta. Képzeletében most is Nettit látja. De tovább még csak gondolatban sem mer eljutni. - A te fő bajod az, hogy félsz- folytatja határozottan Pista.- Nem mered szeretni a nőket. Pedig sokkal könnyebb megkapni egy szép nőt, mint egy csúnyát. A szépség hisz saját küldetésében. .. A magas, vékony csontú fiú a falnak dőlve szívja magába társa szavait. Feje fölött vékony sugárban tör be a fény a cella ablakán. S itt zökkenünk vissza a mába; színész, rendező operatőr egyszerre lép ki az ötvenes évek történetéből, a két fiatalember alakja pedig a filmszalagon él tovább. S aki filmre viszi őket: Fábri Zoltán. Készülő munkájának Rekviem a címe, s akárcsak az Isten hozta, őrnagy urat, ezt is Örkény István írása alapján forgatja. Mivel a novella mindössze tizenkilenc oldal, Fábri Zoltán kiegészítette a történetet, úgy, hogy közben hú maradt a szerző gondolataihoz. A Rekviem három ember emlékfoszlányait fogja össze. Hannover Istvánét, aki vádemelés nélkül került a váci fegyházba, Pelle Gyuláét, aki másfél évet töltött büntetlenül a börtönben és Nettiét, aki már csak Gyulával találkozhatott. De ez a találkozás mindkettőjük életében meghatározó lett. A cellajelenet után Gálffy Lászlóval, Gyula életre keltőjével beszélgetünk. Elősször a fiúról, aki kezdetben rá sem mert nézni Net- tire, aztán meg hunyorogni sem akart, mert akkor egy szempillantásig nem láthatta őt, majd Fábri- ról, akivel most dolgozik először.- Régen túl vagyok már az első filmfőszerepen, most mégis azt kell mondanom, ilyen komoly színészi feladattal még nem bíztak meg. Zsombolyai Jánosnál, Bacsó Péternél és Mészáros Mártánál bizonyos fokig mindig önmagamat adtam, Fábrinál a szó klasszikus értelmében szerepformálásra kell törekednem. Akkor is, ha nem olyan nagy ívű a szerep, mint ahogy első megítélésre hiszi az ember. A kezdő és a végső pont között ugyanis nincs különösebb mozgás. Statikusan, egyenletesen kell hozni magamat.- De hát a Netti iránt érzett szerelem sokat változtat Pelle Gyulán.- Igen, csakhogy ezt már nem látni. A történet elején leütöm az akkordot és azt kell végigvinnem.- Néhány hónappal ezelőtt Jan- csó Miklóssal forgatott, aki egészen más játékstílust követel, a színészeitől.- Szerencsés vagyok, mert rövid idő alatt sokféle rendezővel dolgozhattam, igaz, sokszor a végletek között hánykolódtam. Fábrinál az lepett meg, hogy minden előre ki van dolgozva, mert a forgatókönyv megírása során vizuálisan képzeli el a filmet. Impro- vizatív típus vagyok, de a rögtönzés gondolatát már a forgatás első napján el kellett vetnem. Bevallom, számomra szokatlan, hogy a rendező még a mozdulatokat is előre látja, s ragaszkodik a megálmodott kellékekhez is, hiszen a fiatal filmrendezők nem ilyen következetesek. Fábrinál semmi sem esetleges, és ez a rendkívüli precizitás a színészt is alaposan megdolgoztatja. Ö mindent megvalósít, amit megálmodik. Igaz, éppen ezzel teszi próbára a színész türelmét; én mégis örülök, hogy dolgozhatok vele. Érzem, szegényebb lennék, ha nem járnám végig az iskoláját. G. SZABÓ LÁSZLÓ Michal Docolomansky, a Szlovák Nemzeti Színház népszerű színésze újabb filmszerepet kapott a barrandovi stúdióban. Oldrich Lipsky rendező kérte őt fel Titkos vár a Kárpátokban című új filmjéhez, amely Verne Gyula müveinek motívumaira épül. A szlovák színészen kívül Milos Kopecky, Rudolf Hrusinsky és Evelyna Steimarová is szerepel az alkotásban. Felvételünkön Michal Docolomansky, Jan Hartllal a film egyik jelenetében PÁRIZS- LVOVBAN Új szovjet filmkomédia Egy kevés időre Lvov - Párizzsá változott, XVI-XVII. századi műemlékekkel teli piactere pedig korzóvá. A járdákon elegáns párizsi hölgyek és dandyk, hatalmas fekete dogok és selymes szőrű pincsik. A hangulatos kávézó vendégei mintha a forróság elől rejtőznének a szivárványszínű napernyők alá. Az úttesten könnyű hintók, konflisok, csézák gurulnak. Szigorú rendőr sétál fel s alá. Végre felragyogott a Lvovban ritka napsütés, és máris- vezényszavak:- Figyelem! Felkészülni? Felvétel! Ismét minden mozgásba lendül: emberek, lovak, kutyák. Sőt a szél is, leröpítve a kalapokat, meglengetve rajtuk különleges tollaikat.- A fiatalember a doggal ne menjen ki a képből?- Ne riogassa a galambokat! Hadd maradjanak!- Rendőr! Rendőr! Nem hallja... Rendőr! Vászja! A nézők kirobbanó nevetése ... A Tiflisz-Párizs retúr című szélesvásznú film utolsó, Párizsban játszódó felvételei folynak. Rendezője - az új filmkomédia reprezentánsa - a Grúz Köztársaság népművésze, Lei- li Abasidze. Ez az első film, amelyben nem csupán színészként, hanem számára is új minőségben - rendezőként mutatkozik be. Forgatás után találkozunk, ekkorra már a Ivovi utcákat is bejárta a rendező, ahol majd később a külső felvételeket készítik.- A filmkritikusok és a nézők által is elismert film: a Várakozás az ön forgatókönyve alapján készült. És most kész a Levin Cselidzével közösen írt szövegkönyv, a - Tiflisz-Párizs retúr. Beszéljen, kérem, erről a munkájáról.- A téma Grúzia történelméből, az ősi Tiflisz iránt érzett szerelmünkből született. Felhasználtuk a forgatókönyvben a városi folklórt, románcokat és legendákat. Az alaptörténet félig igaz, félig kitalált. Az 1900-as évek elején játszódnak az események. A cselekmény egyik szála egy egyszerű mosogatólány története, aki tábornokné lesz, de minthogy új életével elégedetlen, megszökik a tábornoktól, elhagyja Tifliszt, és kalandos úton Párizsba kerül. A többi szereplő szintén véletlenek következtében él ebben a városban. És habár minden remekül sikerül- mindnyájan a hazatérésről álmodoznak. Leila Abasidze játsza a mo- sogatólány-tábornokné szerepét. A felvételek forgatásánál Elgudzsa Zsgenti rendező segít neki. Hogy került Párizs Lvovba?- Lvov nagyon hasonlít a francia fővárosra. A piactéren vettük fel hőseink első lépéseit egy idegen nagyvárosban, kalandjaik kezdetét, és alkalmazkodásukat egy új élethez. De már közeledünk a munka végéhez, következnek a tbiliszi felvételek... (sze) 1981. VII. 12. 14 (Vladimír Soucek felvétele) (
