Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-10-04 / 39. szám

SI LÓTORNYOK A HALASTAVAK PARTJÁN Az Állami Halgazdaság Őeské Budéjo- vice-i vállalati igazgatóságán tanácsol­ták, hogy nézzünk körül a Jindrichüv Hra- dec-i tógazdaságban, mert ott új kísérle­tekbe kezdtek. Elképzeléseik, terveik megvalósítását a magyarországi Horto­bágyi Halgazdaság képviselői /el folyta­tott tárgyalások is elősegítik. Ivan Jarossal, a Jindrichüv Hradec-i üzem haltenyésztési technikusával be­szélgetünk, romantikus környezetben. Az udvaron száradó hatalmas hálók jelzik, hogy hamarosan megkezdődik az annyi­ra híres dél-csehországi lehalászás. A technikus bizakodó:- Az idén jól fejlődtek a halak, mert elég jó volt az időjárás. Megadtuk nekik a szükséges takarmányt, és az egészség- ügyi szolgálat is színvonalasabb volt, mint az előző években. Úgy vélem, ex­portfeladatainkat is teljesíthetjük. Elbeszéli, hogy a kerületben termelt halnak az egész világon jó híre van. A treboni ponty 1936-ban nemzetközi védjegyet kapott. Ez egyrészt biztos vá­sárlót garantál, másrészt megköveteli a tenyésztőktől, hogy csak első osztályba sorolható halat adjanak el. A hírnéven nem eshet csorba. Gazdaságuk ezen a téren az élen jár, mert a minőséget eddig még nem érte kifogás, és mindig idejében eleget tettek a megrendelé­seknek. Szó esik arról is, hogy még a mai feltételek között sem könnyű itt a halte­nyésztés. A 3244 hektárra kiterjedő hal­gazdaság 500 tóból áll. Ez megnehezíti a takarmány szállítását és a munkacso­portok is széttagolódnak. A haltenyész­tést viszont a hagyományoknak megfele­lően szakosították. A halállomány 90 szá­zaléka nagypikkelyes ponty. Ez a fajta bírja a legjobban az itteni éghajlati viszo­nyokat. Az etetési technikáról a 245 hektáros Holná tónál beszélgetünk. A gátakat a sokat emlegetett Jakub Krcín tervei alapján építették, a 16. században. Ma már partjain silótornyok emelkednek, amr'yből megfelelő összetételű takar­A pontyok előbb tartályokba, majd tárlókba kerülnek. Ez utóbbiakból december közepén kezdik szállítani a karácsonyi piacra (Josef Hrouda felvételei) mányt eresztenek a csónakokba. A takar- már.ypogácsa összetétele többnyire ár­pa, rozs, kukorica, szükséges kompo­nensek és vitaminok, valamint gyógy­szerek. Szóba kerülnek a víziszárnyasok is. Évek óta tenyésztenek kacsákat és libá­kat. A kezdeti kudarcok után - elég sok volt az elhullás a ponty-kacsa és ponty­liba kombinált haltenyésztés jól bevált. A technikus az eredményekről így be­szél: — Ahol kacsa van, ott biztos, hogy legalább ezer kilogramm pontyot halász­hatunk ki hektáronként. Természetesen ügyelnünk kell az arányokra, hogy a víz szennyeződése ne fékezze a halak fejlő dését, illetve ne okozzon betegségeket. Komoly gondokat okoz a halastavak el- iszapodása és a túl sok vízinövény. Az egyensúly helyreállítása céljából vettük fel a kapcsolatokat a megyarországi hal­gazdaságokkal, amelyektől növényevő halivadékokat kapunk. Többek között az amurt, a fehér, és a pettyes busát. Idén ötvenezer halivadékot telepítettünk be a tavakba. A kísérletek beváltak, tehát még több növényevő halat hozunk be Magyaroszágról, főleg a Százhalombat­tai Temperált Vizű Halgazdaságból. Ott nagyon kedvezőek szaporodásukra a fel­tételek, és ha megerősödnek, már a csehországi hidegebb vizű :avakban is eléggé gyorsan növekednek. Kőrútunkon még megtekintjük a Pólóm halastavat, amelynek partján kőművesek dolgoznak. Miroslav Hruska csoportve­zető irányítja a munkát.- Hamarosan hozhatják a neveidébe a kacsákat - mondja. - A könnyű ele­mekből gyorsan összeszereljük az épü­letet. A technikus hozzáfűzi, hogy egy-egy telepítéskor hatezer napos kacsát he­lyezhetnek majd el. Ha megerősödnek vízre bocsátják őket és tovább törődnek gondozásukkal. Más tavakon a libate­nyésztést lendítik fel. A fiatalember jól ismeri az országos fejlesztési terveket is. Járt már Szlovákiá­ban, a Stupavai Halgazdaságban. Egyre mélyítik kapcsolatukat mind a belföldi, mind a külföldi haltenyésztőkkel. Szerinte az együttműködés teszi lehetővé, hogy jelenleg évente 14 058 tonna halat ter­melhetnek, a 7. ötéves tervidőszak végén 19 500 tonnát és tíz év múlva pedig 26 500 tonnát. Nehéz búcsút venni a romantikus vi­déktől. Az üde fenyvesektől és a barátsá­gos emberektől, akik beosztásuk szerint hűen örködnek a halastavak fölött. BÁLLÁ JÓZSEF ÖRVENDETES FEJLŐDÉS a tudományos-műszaki dolgozók képzésében A világgazdaságban végbemenő gyors változásoknak köszönhetően a gazdasági fejlődés lehetőségei, az előre­lépés, útjai is megváltoztak. Míg tegnap a többet termelő ország gyarapodott eredményesebben, ma az kerül ki győztesen a gazdasági versenyből, amely eredményesen hasznosítja a szellemi potenciálját, gyorsabban alkal­mazza a gyakorlatban az új tudományos és műszaki ismereteket, a legújabb technológiai eljárásokat. Az inno­vációs ciklus folyamatában tehát döntő szerepe van az embernek, mégpedig az elméleti, szakmai és politikai szempontból egyaránt jól felkészült embernek. Milyen a helyzet hazánkban a tudományos és a tudományos­műszaki szakemberek felkészültségét illetően? Milyen az e téren dolgozók állományának szerkezete, és milyen irányú a tudományos-műszaki bázis fejlődése? Az alábbi­akban ezekre a kérdésekre igyekszünk a tények alapján válaszolni. Hazánkban a tudományos munkahelyeken, a kutatás­ban dolgozók száma az utóbbi öt esztendőben 14,6 százalékkal növekedett, s számuk átlagosan elérte a 178 ezret. Akárcsak az előzőekben, a 6. ötéves tervidőszakban is gyorsabban növekedett az országos átlagnál a szlová­kiai tudományos-műszaki potenciál. A gyors ütemű növe­kedésnek köszönhetően a szlovákiai tudományos és tudo­mányos-műszaki dolgozók részaránya országos viszony­latban az 1975-ös évi 25,5 százalékról az 1980-as évi 27,7 százalékra növekedett. Az értékelt időszakban tovább növekedett e téren a főis­kolai végzettségű szakemberek száma is, s részarányuk már megközelíti az optimumot, 1980-ban ez 29 százalékot tett ki. Az új tudományos dolgozók képzésében a 6. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatokat 13 százalékkal túl­teljesítettük, s a szakok szerinti szerkezeti összetételük a következőképpen alakult: CSSZSZK SZSZK természettudományok 19,2 % 18,7% műszaki tudományok mezőgazdasági, erdőgazdálkodási 31,6 % 29,9 % és állatorvos-tudomány orvosi és gyógyszerészeti 9,1 % 9,5 % tudományok társadalomtudományok és a 8,3 % 8,8 % többi tudomány 31,8 % 33,1 % ebből: gazdasági tudományok 10,9 % 15,3 % A táblázatból is kitűnik, hogy a tudományos dolgozók képzésének szerkezete nem felel meg teljes egészében a népgazdasági szükségleteknek. Szlovákiában például a fiatalok még mindig nagyobb érdeklődést tanúsítanak az orvosi-gyógyszerészeti, a mezőgazdasági-erdőgazdálko­dási és főleg a társadalomtudományok iránt, mint a termé­szet- és a műszaki tudományok iránt. A helyzet javítása érdekében intézkedéstervezetet dolgoztak ki, amelyet az SZSZK kormánya 5/1980-as számú határozatában hagyott jóvá. 1 A 7. ötéves tervidőszakban arra törekszünk, hogy tovább fokozzuk a kutatásban és fejlesztésben dolgozók munkájának hatékonyságát, s ebben elsősorban a belső tartalékok kihasználására és az irányító munka javítására támaszkodunk. Mindez pedig visszatükröződik abban, hogy lassúbb lesz az e téren dolgozók állományának évközi növekedési üteme (az SZSZK-ban 2,4 százalékos lesz a 6. ötéves tervidőszakban elért 4,7 százalékkal szemben). Kutatási-fejlesztési potenciálunkat további 9 ezer dolgozóval erősítjük meg, így a CSSZSZK viszony­latában 188 ezer, ezen belül pedig az SZSZK viszonylatá­ban 56 ezer személy dolgozik majd ezeken a munkaterüle­teken. Növeljük a kutatók részarányát Úgy tervezzük, hogy 1985-ben a kutatási-fejlesztési szféra dolgozói között a tudományos kutatók részaránya eléri a 6,5 százalékot. Ez azt jelenti, hogy hazánkban a 10 ezer lakosra eső tudományos kutatók száma 1980 és 1985 között 12-ről 15-re emelkedik. Ha a népgazdaságban dolgozók létszámát vesszük figyelembe, akkor a 10 ezer személyre eső tudományos kutatók száma (ugyanabban az időszakban) 24-ről 30-ra emelkedik. Különösen nagy figyelmet fordítunk a természettudomá­nyi kutatásokra és a műszaki tudományok művelésére. A természettudományokban főleg a következő ágazatok­ban növeljük erőteljesen a tudományos dolgozók számát: biológia, geológia, kémia, fizika-matematika. A műszaki tudományokban elsősorban ezeket az ágazatokat része­sítjük előnyben: nukleáris tüzelőanyagtechnológia, nukleá­ris berendezések építése, erősáramú elektrotechnika és energetika, élelmiszeripari technológia, vegyipari technoló­gia, műszaki mechanika stb. Feltételezhető, hogy a tudomány és a technika gyors fejlődésének köszönhetően integrálódnak a tudomány­ágak, megszűnnek a hagyományos tudományágak közötti határok, és új tudományágak keletkeznek. A népgazdasági igényekkel összhangban Társadalmi érdek, hogy annyi szakembert képezzünk, ki amennyire szüksége van az országnak. E tényből kiin­dulva már hozzáláttunk a távlat szakemberigény-előrejel­zések rendszerének kidolgozásához, illetve az ezredfordu­lóig terjedő prognózis elkészítéséhez. Ugyanilyen fontos feladat a képzés tartalmának tökéletesítése is. A szakem­berképzésnek összhangban kell lennie a tudomány min­denkori színvonalával. A kutatási-fejlesztési munkahelyek csak így reagálhatnak idejében és a tudományos-műszaki politikával összhangban a folyamatosan változó igényekre. < A tudomány csak így válhat igazán termelőerővé, és így járulhat hozzá az egész népgazdaság hatékony fejleszté­séhez. Amikor a képzettségi szerkezetről esik szó, újabban külön említik a tudományos dolgozókat és külön a tudomá­nyos-műszakiakat. Felmerül a kérdés: Milyen kapcsolat van a tudományos és a tudományos-műszaki képzettség között? Nyilvánvaló, hogy a tudományos fokozatok jelentőségét a továbbiakban sem becsüljük alá. Ellenkezőleg, a jövő­ben még jobban megbecsüljük azokat a kutatókat - ugyanakkor azonban a műszaki téren kiváló eredménye­ket elérő műszakiakat is akik alkotó tevékenységüknek köszönhetően új ismeretekkel gazdagítják az általuk művelt tudományágat, illetve kimagasló eredményeket mutatnak ki a technikai kultúrában. Azt azonban minden­képpen meg akarjuk gátolni, hogy bárki is öncélúan törekedjék tudományos fokozat (kandidátusi cím) elnye­résére. Kettős - tudományos és tudományos-műszaki - kép­zettségi fokozatrendszert vezetünk be, ami azonban sem­miképpen sem jelenti a két kategória elszigetelését. A főis­kolákon végzett fiatal szakemberek számára mindkét irányban megteremtjük a továbbképzés és az alkotás lehetőségeit, és ezt a képzettségi fokozatok odaítélésében is kifejezésre juttatjuk. Az egyes munkahelyek szükségleteivel és a dolgozók jelenlegi, illetve távlati munkaterveivel összhangban megengedhető, hogy a tudományos fokozatot elért dől- J gozó a továbbiakban tudományos-műszaki fokoza­tokat kapjon, és fordítva, hogy a tudományos-műszaki területen dolgozók kiváló eredményeit tudományos kandi­dátusi fokozattal honorálják. Nemzetközi együttműködéssel A tudományos és a tudományos-műszaki dolgozók képzettségének fokozásában kihasználjuk a KGST-tagor- szágok közötti együttműködés nyújtotta lehetőségeket is. A KGST tudományos-Műszaki Együttműködési Bizottsá­gának keretében még 1972-ben létrejött a tudományos dolgozók felkészítését és továbbképzését irányító állandó munkacsoport, annak érdekében, hogy egységesítse a szocialista országok ilyen irányú tevékenységét. Kidol­gozták többek között a tudományos-műszaki dolgozók tagországok közötti cseréjének alapelveit, a külföldi tanul­mányutak igénybevételének alapelveit stb. A jövőben arra törekszünk, hogy KGST-tagországok együttműködését ezen a téren is összehangoljuk az egyes népgazdaságok szükségleteivel, a tagországok közötti integráció elmélyítésével. JOZEF HRIC, mérnök, az SZSZK Fejlesztési és Műszaki Minisztériumának kutatás-irányítási főosztályvezetője 1981. X. 4. ÚJ SZÚ Lehalászás közben

Next

/
Thumbnails
Contents