Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-09-13 / 36. szám
ft ► * t t l * TUDOMÁNY TECHNIKA A műanyagok többségére, számtalan jó tulajdonságuk mellett, nem nagyon jellemző a nagy szilárdság és hőállóság. E tulajdonságaiknak javítására erősítő- anyagokat használnak, melyek általában szálas anyagok. Az erösí- tőszálák anyagaival szemben támasztott főbb követelmények: a jó hő- és korrózióállóság, nagy szakítószilárdság, kis elemi szál átmérő, kis szakadási nyúlás és nem utolsósorban az alacsony ár. E követelmények mindegyikének csak kevés szerkezeti anyag felel meg, ezért a műanyagiparban jelenleg használt erősítóanyagoknak körülbelül a 99 százaléka üvegszál. Az öntött üveg rendkívül rideg, amorf szerkezetű anyag. Ha azonban üvegből vékony szálakat képeznek, úgy hajlékony rugalmas és igen nagy szilárdságú anyaggá 1. számú ábra Üvegszál erösítöanyagok válik. Az egy századmilliméter átmérőjű üvegszál szakítószilárdsága 20-40-szer nagyobb, mint az öntött üvegé. Műanyagok erősítésére 18 mikrométer átmérőjű alu- mínium-bór-szilikát üvegből készített szálakat használak, amelyek gyártása fúvókán húzással készül. A szálhúzás platinakádban történik. A megolvasztott üveg a kád alján levő 1-1 milliméter átmérőjű furatokon lép ki, majd nagy sebességű elhúzás eredményeképp alakul ki a kívánt átmérőjű üvegszál. Az elemi szálakat közvetlenül a fúvóka alján való kilépés után felületkezelő anyagokkal permetezik, amelyek a további műveletek során megvédik a szálakat a súrlódási és a mechanikai károsodások ellen. Az elemi szálakat felületkezelés után meghatározott számban ún. pászmává fogják össze és ezt csévére tekerik (1. számú ábra). Az így készült pászmákat a műanyagiparban használatos üvegszáltermékek valamelyikére, a ro- vingra, vágott üvegszálakra, üvegszövetekre, üvegfátyolra, vagy üvegpaplanokra dolgozzák fel. A roving úgy készül, hogy 20-60 pászmát köteggé fognak össze. Ezeknek a felületkezelése olyan kötőanyagokkal történik, amelyek alkalmazásával azt akarják elérni, hogy a roving telítetlen poliészter- és epoxidgyantákkal való feldolgozásra alkalmas legyen. A vágott üvegszálak szokásos hossza 2 és 25 milliméter között szokott lenni, és a sajtolóanyagok gyártásánál használatosak. Vágott rövid üvegszálakról akkor beszélünk, amikor a szál hossza 3 milliméternél kisebb. Ezek fő felhasználási területe az öntőgyanták, müanyagragasztók és műanyagbetonok gyártása. Az üvegszövet folytonos szálakból készített termék, amelyben a párhuzamos, hosszirányban haladó láncfonalakat az azokra merőleges keresztirányú vetülékfonalak felváltva alul-felül átfogják. (2. számú ábra). A fonalak összesodort elemi üvegszálak, amelyekből a végtermék szövéssel készül. A vékony fonalból gyártott termékeket a gyakorlatban selyemszöveteknek, míg a vastagabb fonalakból készült lazább szövésű terméket szövetnek nevezik. Ezen kívül szövetek illetve szalagok készülhetnek rovingból is, ezek a rovingszövetek illetve - szalagok. Előnyük a műanyagipar szempontjából az, hogy nagy szilárdságúak és könnyen impreg- nálódnak. Az üvegfátyol nem szőtt, rendezetlenül fekvő, ragasztóanyaggal összetartott végtelen vagy vágott szálakból készített vékony termék. Jelentősége a javított felületi minőségű vagy korróziógátló üvegláac fonal szállal erősített termékek gyártásánál van. Vágott vagy folytonos, rendezetlen szálak egymáshoz ragasztásával kémiai kötésű üvegpaplan, tűzésével mechanikai kötésű paplan állítható elő. Az egyes paplantípusok különböző feldolgozási technológiákra alkalmasak. Az üvegszállal erősített műanyagokból sokféle termék készülhet. Csövek, tartályok, nagyméretű sík- és hullámlemezek, különböző keresztmetszetű profilok, különleges követelmények kielégítésére szolgáló kis- és nagyméretű egyedi darabok vagy sorozatok gyártását teszik lehetővé. Üvegszállal erősített műanyagból készülnek csónakok és kisebb hajótestek, de ilyen anyagból készül a rúdugrók sporteszköze is. A műanyagipar egyik fontos terméke, a telítetlen poliésztergyanta, mintegy 95 százalékát különféle üvegszál erősítőanyagokkal társítva dolgozzák fel és alkalmazzák. Azoknak a műanyag tárgyaknak, amelyek felerészt üvegszálakat tartalmíiznak, különösen kicsi a vetemedésre való hajlamuk. Hő- állóságukkal, merevségükkel akár fémtárgyakat is helyettesíthetnének. Az egyre időszerűbbé váló fémtakarékossági intézkedések ösztönzőleg hatnak az üvegszállal erősített műanyagok alkalmazási területeinek további bővítésére. SZOMOLAY FERENC vrtülékfbnal As üvegBiövetek váalatoa felépítés« 2. számú ábra ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK ROBOT BETEGEKNEK A Franciaországban 1975 óta folyó Spartacus-program célja egy amputált vagy mind a négy végtagjára béna beteg által vezérelhető robot kialakítása. Az iparnak készültek már ismétlődő munkák elvégzésére alkalmas manipulátorok, de ezek működtetése a betegnek jóval nehezebb feladat. Az emberi kéz komplex mozdulatai az agyból érkező információk nagy mennyiségét követelik meg, ezek küldik a parancsokat az izmoknak. Ez a bonyolult folyamat nem reprodukálható az izmoknak. Ez a bonyolult folyamat nem reprodukálható egy műkéz esetében, amit a betegnek a még rendelkezésére álló néhány lehetőség felhasználásával a megmaradt néhány működőképes mozgatóideggel - pl. fejének vagy vállának a mozgatásával -, sőt esetleg csak hangjával kell irányítania. Ez azt jelenti, hogy a távmanipulátor mozdulatait nagymértékben automatizálni kell, és az érzékeit parancsokat le kell fordítani a kívánt műveleteknek megfelelően. A legnagyobb nehézséget az adaptáció megteremtése jelenti: a mükéz mozdításához szükséges óriási mennyiségű és a csökkent képességű beteg által kiadható kevés információ között. Ugyancsak problémát jelent a protézis súlya és a szükséges elektronikai és mechanikus alkatrészek megfelelő miniatürizálása. SZERVES FESTÉK ALKALMAZÁSA FOTOCELLÁBAN A Shell Thornton kutatóközpont most közzétett kutatási eredményei új, olcsó napelemgeneráció előállításának lehetőségét vetítik előre. Az új napelemeket - bár ezeknek legalább ötvenszer kisebb a hatásfokuk, mint a műholdakon jelenleg alkalmazott szilícium elemeké - jóval könnyebben és olcsóbban lehetne tömegesen gyártani, és így alkalmasak lennének nagyméretű földi generátorokhoz. A szendvicsszerkezetű napelemben a rendkívül vékony, átlátszó alumínium hártyát és a festékréteget egy ugyancsak vékony alumíniumoxid réteg választja el. Az elumínium és alumíniumoxid rétegen áthaladó fényt a festékréteg abszorbeálja, gerjesztett állapotba kerül s elektronokat ad le. Az elektronok bonyolult transzferfolyamat segítségével jutnak el az alumíniumhoz. Ez a folyamat elektromos Feszültséget hoz létre a közbülső oxidréteg két oldala között. Bár a kutatóknak még sokat kell fáiadozniuk, hogy megértsék a folyamat lényegét, már most is képesek a festékmolekulák kémiai szerkezetének olyan átalakítására, amely javítja a hatásfokot és a napelem jellemzőit. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a kutató- csoport alaposan megismerte, hogyan függenek a napelem jellemzői a festék kémiai tulajdonságaitól, valamint a festékréteg és az elektronfelvevő szennyezés közti töltésátvitel kinetikáját. Sokoldalú együttműködés az Interkozmosz-program megvalósításában Az Interkozmosz program a szocialista országok sokoldalú együttműködését jelenti a kozmikus térség kutatásában, és békés célokra történő kihasználásában. A végrehajtásba 10 ország kapcsolódik be: a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Vietnami Szocialista Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, Kuba, a Mongol Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, Románia, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. 1965 áprilisában a Szovjetunió kormánya levélben fordult a szocialista államok kormányaihoz, és javasolta, tanulmányozzák, milyen konkrét lépéseket lehetne tenni a közös kutatásban és a világűr békés célokra való kihasználásában, figyelembe véve az adott tudományos-műszaki lehetőségeket és az egyes államok érdekeit. A szocialista államok kormányainak állásfoglalásával összhangban 1965 novemberében és 1967 áprilisában Moszkvában értekezleteket tartottak a BNK, az MNK, az NDK, Kuba, az MoNK, az LNK, Románia, a Szovjetunió és a CSSZSZK képviselői, amelyeken megvitatták az ilyen együttműködés tartalmát és formáit. Az 1967 áprilisi tanácskozásokon elfogadták a világűrkutatási együttműködés komplex programját, amelyet 1970-ben a nemzeti koordinációs szervek vezető képviselőinek találkozását Interkozmosz-programnak neveztek el. A felsorolt 9 szocialista állam képviselői 1976 június 13-án Moszkvában aláírták az együttműködésről és a világűr békés célokra való kihasználásáról szóló Egyezményt, amely 1977. III. 25-én lépett érvénybe. Az Interkozmosz nyitott szervezet, ami azt jelenti, hogy további államok is csatlakozhatnak az Egyezményhez. 1979. május 17-én a Vietnami Szocialista Köztársaság is bekapcsolódott a programba, így az Interkozmosz szervezethez tartozó államok száma elérte a tízet. Az Interkozmosz program keretében a kutatás a következő irányokban valósul meg:- kozmikus fizika- kozmikus meteorológia- kozmikus biológia és orvostudomány- kozmikus távközlés- a Föld kutatása kozmikus eszközök igénybevételével. Ma már minden tagállamban nemzeti koordinációs szerv működik, amely általánosságban szervezi és biztosítja mind a jóváhagyott programokat, mind pedig a multilaterális tervek, kísérleti programok és témakörök kidolgozását, egyeztetését. Az Interkozmosz csúcsszerve: a nemzeti koordinációs szervek vezető képviselőinek tanácsa, amely a közös munka szervezésével és végrehajtásával kapcsolatos kérdések megvitatására és megoldására összpontosít. Ez a szerv évenként legalább egyszer ülésezik, és a tanácskozás mindig más tagországban zajlik. A döntések és a javaslatok, amelyeket a Tanács elfogadott, azokra a tagállamokra nézve kötelezőek, amelyek képviselői egyetértettek ezekkel. A felsorolt öt fő munkaprogram gyakorlati végrehajtására a tagállamokban állandó munkacsoportokat hoztak létre, amelyek tudományos kutatókból és szakemberekből állanak. A munkacsoportok a közös kozmikus kutatások és kísérletek végrehajtásáról gondoskodnak, rendszeresen megvitatják és értékelik a jóváhagyott tervek, kísérletek megvalósítását, közös munkaterveket dolgoznak.ki, kibontakoztatják az együttműködés új formáit és módszereit, tudományos műszerek tervezését javasolják és hozzájárulnak ezeknek a berendezéseknek az előállításához, és biztosítják a kutatási, kísérleti eredmények tudományos és gyakorlati hasznosítását. Szükség esetén a munkacsoportok javaslatokat terjesztenek a Tanács elé. Az Interkozmosz program már csaknem 15 éve létezik, és az ismertetett szervezeti felépítésben már jelentős eredményeket ért el. Lehetővé teszi az egyes szándékok operatív megvalósítását, a tagországok érdekeinek és javaslatainak rugalmas érvényesítését. A nemzeti szervek munkájának összehangolásáról a Tanács ülései közötti időszakban a Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő Interkozmosz Tanács gondoskodik. Az Interkozmosz-programban résztvevő államok nem hoztak létre közös pénzalapot. Minden tagállam érdekeinek megfelelően kapcsolódik be a tudományos műszerek fejlesztésébe és gyártásába, illetve a kísérletek végrehajtásába. Ugyanakkor a Szovjetunió a partnereknek térítésmentesen a rendelkezésére bocsátja a világürkutatási rakétatechnikát, és biztosítja a kozmikus berendezések keringési pályára juttatását. A közös kísérletek tudományos eredményeit az adott akció minden résztvevője számára hozzáférhetővé teszik. Az Interkozmosz program végrehajtása során elért eredményeket az alábbi adatokkal jellemezhetjük: 1969 októbere és 1980 novembere között 20 „Interkozmosz“ mesterséges holdat, 8 „Vertikál“ típusú, magas röppályájú kutatórakétát és nagy számú meteorológiai rakétát lőttek fel az ionoszféra és a magnetoszféra kutatására, a Nap és a naptevékenység, a kozmikus sugárzás és az atmoszféra felső rétegei paramétereinek tanulmányozása céljából.A különböző kísérletek végrehajtásán kívül a CSSZSZK részéről a Magion nevű mesterséges holdat is fellőtték. Az Interkozmosz program végrehajtása során értékes tudományos eredményeket értek el a tagállamok. Ezek jelentősen előrelendítették az űrkutatást, de számos esetben közvetlen haszonnal is jártak a népgazdaság különböző ágazataiban. A kutatási eredmények alapján több mint 500 közös tudományos értekezést dolgoztak ki. A közös munka eredményeit rendszeresen előterjesztették a COSPAR egyes szekcióinak ülésein és más nemzetközi tudományos értekezleteken. 1976-ban a Szovjetunió javasolta, a többi szocialista ország állampolgárai is vegyenek részt ember irányította űrhajókkal végzett vállalkozásokon. 1976 júniusában és szeptemberében a tagállamok képviselői megvitatták a kérdést, és döntés született, hogy az összes résztvevő köztársaság kijelöli a leendő űrhajósokat, akik szovjet űrhajósokkal együtt majd résztvesznek az említett űrutazásokon. 1978 márciusa és 1981 márciusa között 8 űrepülésre került sor nemzetközi legénységgel. Ezeket a vállalkozásokat a CSSZSZK, az LNK, az NDK, a BNK, Vietnam, az MNK, Kuba és Mongólia űrhajósainak részvételével hajtották végre. Az eddig végrehajtott közös űrrepülések során körülbelül 100 tudományos kísérletet valósítottak meg, amelyeket a szocialista országok tudósai és specialistái készítettek elő. A kísérletek során az Interkozmosz program hagyományos kutatási területeire: a kozmikus biológiára és orvostudományra, a kozmikus anyagkutatásra, a kozmosz fizikai tulajdonságainak, valamint a Föld légkörének és felületének tanulmányozására összpontosítják. A közös repülések során szerzett ismeretek is hozzájárulnak a későbbi úrvállalkozások biztonságosabbá tételéhez, a földi technológia színvonalának fejlesztéséhez, a Föld erőforrásainak megismeréséhez és a környezetvédelmi gondok megismeréséhez, illetve megoldásához. PINTÉR ISTVÁN Á1981. IX. 13. ÚJ SZÚ
