Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-09-06 / 35. szám

V ► * SZÁZAS- Helló, Jocó! Hogy vagy?- Amint látod, jól.- És az egészséged, hogy szolgál?- Hogyhogy egyszerre ennyire érdekel az egészségem?- Hát ha kölcsön akarok kérni tőled egy százast, akkor valat el kell kezdenem, nem? HaJídtuA tuuÁ. írUsfwtALi. Múlik a nyár... Még tart a nyári időszak, ám a modern népvándorlás­nak, a nyári szabadságoknak és utazásoknak vége sza­kadt. Friss emlékeket idézve, az idei nyárt búcsúztatva közöljük az alábbi rajzokat. AZ ÜDÜLÉS VÉGE FELÉ- Arra gondoltam, osztályvezető kartárs, hogy most már tényleg itt az ideje megbeszélnünk a prémium ügyét... Mikus Sándor karikatúrája- Kiürült a sátram és a pénztárcám elfogyott az italkészle­tem, ideje hazaindulni! (Lubomír Nikolíni rajza)- Mindehol jó, de a legolcsóbb otthon... (Lubomir Kotrha rajza)- Hurrá! Vég­re ismét otthon vagyunk! (Andrej Sekela karikatúrája) Kánikula a Paradicsomban (Elek Tibor rajza) ITAL Párbeszéd a vendéglőben:- Két deci bort kérek!- Nem szolgálhatok föl magá­nak szeszes italt!- Miért!- Mert ittas!- Én meg azt hittem, azért nem, mert fiatalkorú vagyok. SZERENCSE Kovács sugárzó arccal újsá­golja Szabónak:- Majdnem megjártam tegnap este.- Mi történt?- Egy ragyogóan szép, fiatal leánykával volt randevúm a szi­geten, és belebotlottam a fele­ségembe.- Képzelem, volt mit hallanod a feleségedtől!- Tévedsz! Soha az életben nem volt ilyen óriási szeren­csém ...- Hogyan?- A feleségem sem volt egyedül. Ö mondta...- Ákos, ha köhögsz, tedd a kezedet a szád elé! - figyel­mezteti az óvó néni az egyik kiscsoportos óvodást.- Hiába teszem oda, akkor is köhögök - válaszolja Ákos. XXX- Péter, hol dolgozik az apukád? - kérdi az óvó néni az új gyerektől.- Munkában.- Na és ott mit csinál?- Pénzt keres. XXX Kornél szeret verekedni, megfosztani társait a játé­koktól. Egy alkalommal, miu­tán az óvó néninek már több óvodás panaszkodott Kornél magatartására, az óvó néni a sarokba állította a kisfiút. Pár perc múlva észreveszi, hogy a megbüntetett ismét társaival civakodik.- Kornél, hova küldtelek az előbb?- Én már voltam ott - vála­szolja a kérdezett. XXX. A nemzetközi gyermeknap alkalmából a szakszervezet­től minden gyermek csoma­got kap. Kinga apukája is nagy örömmel viszi haza négy­éves kislányának az édes­séggel megrakott csomagot. Kinga türelmetlenül nyitja ki az ajándékot, miközben hal­kan dünnyögi: - Ez is csoki, itt is csoki, még egy csoki, könyv meg sehol? - Apukája próbálja megmagyarázni a csalódott kislányának.- Tudod, kislányom, ezt nem én vettem neked, ezt a szakszervezet küldi.- Mondd, apu, ez a szak- szervezet bácsi csak a csokit szereti, a könyvet nem? MEZEY NÓRA KALAND A kisfiú kalandregényt olyas. Amikor befejezi, megkérdezi a mamájától:- Mamácska, ha nagy leszek, lehetek kalóz?- Lehetsz, kisfiam... De akkor jónak kell lenned! DICSEKVŐ- Nálunk én vagyok az úr a háznál - dicsekszik a törzsasztal egyik tagja. - Tegnap például így szóltam a feleségemhez: három percen belül meleg vizet akarok! És három percen belül ott volt a meleg víz.- Remek! És mire kellett neked olyan sürgősen a meleg víz?- Mosogatni. REGÉNY Egy elkeseredett szerző - aki már jó pár hónapja beküldte kéz­iratát a kiadó szerkesztőjének elbírálásra -, úgy döntött, hogy nem vár tovább: telefonon fel­hívta a szerkesztőt és érdeklő­dött a beküldött regénykézirat sorsa felöl.- Mi is volt az? Történelmi regény? - kérdezte a szer­kesztő.- Nem - felelte az író dühö­sen. - Legalábbis amikor be- küldtem, még nem volt az... MÉG NEM- Ide hallgass, fiú! A te apád még soha életében nem hazudott. Te is ugyenezt állíthatod ma­gadról?- Igen, papa, csakhogy olyan becsületes képpel, amilyen a tiéd, nálam még nem megy olyan köny- nyen. BALESET Fehér kérdezi a barátjától, Fe­ketétől:- Hogy értél haza tegnap az ünnepségről?- Ó, egész jól... Csak a ka­punktól nem messze valami iszá­kos alak a kezemre lépett. Naum Labkovszkij Hogyan lettem sportújságíró Elhatároztam, hogy sportolni fogok. Jobb későn, mint soha. Akkor jutottam erre az elhatározásra, amikor a vonatban megtámadtak a huligánok. Már akkor rájöttem, hogy ha önvédelemre van szükség, nem várhatom meg a rendőrség közbeavatkozását. Jó táplált sőt - őszintén szólva - túlságosan is jól táplált férfiú vagyok. Gyermekkoromban az édesanyám úgy felhizlalt, mint egy kismalacot, mivel nem ismerte a korszerű táplálkozás módszereit, ezért aztán meglehetősen lagymatag vagyok. A televízió és a sportsajtó végül is ráébresztett arra, hogy olyan személyiségek közé tartozom, akiknek több súlyt kell fektetniük a testkultúrára. Lakásszomszédom, aki régebben lepkesúlyban öklözött, de most már nyugdíjas és a lepkének sem árt, vállalta, hogy az edzőm lesz.- Először is - mondta - ki kell választani a legmegfelelőbb sportágat, aztán a legmegfelelőbb sportegyesületet, aztán be kell szerezni a szükséges sportfelszerelést és csak azután látunk hozzá az edzéshez. A labdarúgás mellett döntöttem.- Rendben van - mondta az edzőm. - Melyik csapatban fog játszani?- Hát az üzemi csapatunkban. Ám a labdarúgásból - sajnos - nem lett semmi. A futballabdák termelési tervét az ipar teljesítette. Terven felül azonban vagy további százezer labdára lett volna szükség, s ezért a mi üzemi csapatunk­nak nem jutott labda.- Nem kell csüggedni - mondta a szomszéd. - Annál is inkább, mert a labdarúgó idénynek már úgy is vége, kezdődnek a jégkorong­mérkőzések. iratkozzék be az üzemi csapatba, hiszen önöknél ilyen is van. A jégkorongozással ismét volt egy kis baj. A jégpálya elkészült, korongokkal is el voltak látva. De ami az ütőket illetti. .. Az ipar teljesítette az ütők gyártási tervét, ám az ütők eltördöstek terven felül is, ezért üzemünk csapatának nem jutót egyetlen ütő sem.- Nem kell elkeseredni - mondta a szomszédom inkább örüljünk, hogy nálunk ilyen örvendetes iramban növekszik a sporto­lás iránti érdeklődés. Egyébként a sízés is azon sportok közé tartozik, melyek az egész szervezet számára hasznosak. Mivel a síző állandóan a friss levegőn tartózkodik, tisztul a vére és javul az emésztése. Legyen síző. Szereztem sítalpakat. De ami a sícipőket illeti... Most az a divat, hogy sok fiatal hord sicipöt, de sízni esze ágában sincs. Ezt az új divatot az ipar nem láthatta előre...- Világos! - kiáltott fel a szomszédom. - Nem ennyire elterjedt tömegsportot kell választani. Válassza inkább a vívást vagy az asztaliteniszt. A víváshoz kardot, az asztaliteniszhez labdát nem tudtam sze­rezni. A kereslet mindenütt nagyobb volt, mint a kínálat. A sportmoz­galom elemi erővel terjedt, ám az ipar nem volt képes ezzel lépést tartani. Ekkor a szomszédom széttárta a két karját, jelezve, hogy veresé­get szenvedtünk. Igen ám, de hát én elhatároztam, hogy sportolni fogok! Csak hát hogy sportolhatok, ha az egész sportfelszerelésem három golyóstoli­ból áll?- Magának van három golyóstolla - kiáltott fel a nyugdíjas ökölvívó —, és ir mind a három! Hát ez nagyszerű! Akkor legyen sportújságíró! Sportújságíró lettem. És úgy látszik, véglegesen, mert a golyós- toll-gyártás egyre növekszik, a golyóstollak ára egyre csökken. Sportfelszereléssel tehát jól el vagyok látva! SÁGI TÓTH TIBOR fordítása A hét vicce Andalgás közben a jövőről ábrándozik az ifjú pár. A fiú lehet már legalább 17 éves, a lány 16. Már a házassági terveknél tartanak. A lány nagyot sóhajt:- De be kell vallanom, hogy nem tudok főzni.- Sebaj - nyugtatja meg a fiú -, én meg nem keresek annyit, hogy mind a ketten együnk. 1981. IX. 6. ÚJ SZÚ

Next

/
Thumbnails
Contents