Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-09-06 / 35. szám

• Jack Henry Abbott: A vadállat hasá­ban (Levelek a börtönből) című köny­ve Norman Mailer előszavával K ettesben vagytok a cellában. Csöndben előhúzod késed (két­élű, 20-22 centiméter hosszú). A lábszá­raddal takarod, hogy a társad np lássa. Az ellenség mosolyog, cseveg veled va­lamiről. Azt hiszi, te is tréfálkozol vele: bízik benned. Látod a célt. Ez a pont a második és a harmadik inggombja között van. Nyugodtan mosolyogsz, tovább beszélsz, közben a bal lábadat egy lépéssel előbbre tolod teste jobb oldala irányában. Jobb váltaddal könnye­dén felé fordulsz és felborul a világ: késedet máris markolatig döfted melle közepébe. (Részlet Jack Abbott: A vadállat hasában című müvéből) Július 18-án hajnalban a New York-i Alsóváros egyik kisvendéglőjében egy visszaeső bűnöző bicskájával szíven szúrt egy pincért, aki azonnal meghalt. A tettes megszökött a helyszínről. A rend­őrség körözi. Krimi? Egy író megölt egy irót. Ez már sokat sejtetőbben hangzik. Netán: irodalmi gyilkosság művészi féltékenységből? Nem. Az említett esetnek (mert ugyan­arról van szó), nem indítéka, legfeljebb a háttere irodalom. x x x Jack Henry Abbott — egy ír származá­sú amerikai katona és egy amerikai-kínai leányanya lelencházban felnőtt gyerme­ke - tizenkét éves korában került először szembe a törvénnyel. Néhány esztendő­vel később, a javítóintézetből távozva betört egy cipőüzletbe, öt évet kapott. A börtönben leszúrta egy rabtársát. Ezért húsz évre ítélték. 1971-ben megszökött a utah-i fegyházból, és alig négy nappal később fegyveres bankrablást követett el. Tizenkilenc évi szigorított börtönt rótt rá egy szövetségi bíróság. Abbott a fegyházban olvasni kezdett. Részben nővére küldött be neki könyve­ket, részben az amerikai PEN-klub, amelynek elnöke akkor Jerzy Kosinski volt. Abbott több levelet írt neki. Az író később érvelő, agitatív és nyomasztó élménynek nevezte e leveleket. 1977-ben az elítélt egy újságban arról olvasott, hogy Norman Mailer könyvet írt Gary Gilmore-ról, a Utah államban halál­ra ítélt és kivégzett gyilkosról. Abbott ekkor már belejött a levelezésbe. Fel­ajánlotta Mailernek, hogy saját tapasztala­tai alapján leírja neki, mit érez, hogyan gondolkodik egy hosszú időre elítélt rab, milyen az élet a rács mögött. Abbott két év alatt húsz levelet küldött Mailernek. Kézzel körmölte őket, noha egyiknek-másiknak a terjedelme a húsz nyomtatott oldalt is meghaladta. Beszá­molt bennük a kegyetlen börtönviszo­nyokról és arról a bátorságról és tartásról, amely szerinte szükségeltetik ahhoz, hogy az elítélt ne bolonduljon meg és emberként, ne pedig hitvány rongyként sikerüljön letöltenie, túlélnie a rászabott büntetést. Mailért megragadták a levelek. Nem­csak tartalmuk, az emberi szenvedés ismeretlen mélységeit bemutató sorok, hanem még a stílusuk is. Pedig mint Abbott később elmondta, autodidakta volt, a börtönben olvasott könyvekből szerezte ismereteit. „Szótáram kilencti­zed részét csak leírva ismertem, soha­sem hallottam kimondva e szavakat“ - írta. Tavaly júniusban a New York Review of Books, a legrangosabb kritikai hetilap válogatást közölt Abbott leveleiből Nor­man Mailer előszavával. Az írásokra felfi­gyelt Errol McDonald, a Random House nevű előkelő New York-i kiadóvállalat lektora és szerződést ajánlott a szerző­nek. Két hónappal később a tizenkilenc évi börtönbüntetését töltő gyilkosnak és bankrablónak már a kezében is volt a könyvére adott 12 500 dolláros előleg­ről szóló csekk. Életében ekkor már gyorsan követték egymást az események. Lektora, irodal­mi ügynöke, továbbá Mailer és Kosinski beadvánnyal fordult a börtönhatóságok­hoz Jack Abbott szabadlábra helyezése érdekében. Az Egyesült Államokban nem ritkaság, hogy visszaeső bűnözők - gyilkosok, rablók, erőszakolok - büntetésük letölté­sének már a fele előtt szabadlábra kerül­nek. Kivált manapság, amikor úgy tele vannak az amerikai börtönök, hogy az egyes államok kormányzói néha már olyan utasítást adnak a fegyintézetek igazgatóinak, hogy engedjék ki a rabok egynegyedét, vagy egy harmadát... A hatóságok ezért örömmel teljesítet­ték a kérést. Hiszen az Üdvhadsereg vállalta, hogy addig is, amíg törvényesen feltételesen szabadlábra lehetne helyez­ni, szállást biztosít részére egy megtérő bűnözők számára fenntartott otthonban, ahol továbbra is ellenőrzés alatt áll. (Sza­• Jack Abbott szabadlábon felfedezőjével és támogatójával, Norman Mailerrel, a neves amerikai íróval gában Abbott betért egy Bini-Bon nevű alsóvárosi vendéglőbe, amelyet főként bohémek látogatnak. Abbott megkérdezte az egyik pincért, merre van a mellékhelyiség. Az azt felel­te, hogy csak a személyzet látogathatja, a vendégek nem. Abbott erre durván leszidta, a pincér sem maradt adós a vá­lasszal. Szó szót követett. Abbott végül kihívta a fiút az utcára és - csaknem pontosan úgy, ahogyan könyvében leírta - kését orvul előhúzva, a szerencsétlen fiatalamber szivébe döfte. Gyorsan eltávo­zott a helyszínről, néhány órával később még felkeresett egy írót, akivel Maileméi ismerkedett meg, azóta senki sem látta. Legalábbis e tudósításom postára adása pillanatában a bűnüldöző szervek még mindig mit sem tudnak hollétéről. xxx badon elhagyhatja az épületet, de napjá­ban hétszer jelentkeznie kell.) Hiszen Mailer közölte, hogy irodalmi munkatárs­ként alkalmazza. Hiszen egyéves ösztön­díjat ajánlottak fel számára egy alkotó­ház-félében való bentlakással egyetem­ben. Hiszen kiadója írásba adta, hogy nagy irodalmi tehetség. 1981. június 5-én a 37 esztendős Jack Abbott elhagyta a börtönt. Felnőtt életét csaknem egészen fegy­intézetben töltötte. Mint irodalmi ügy­nöke később elmondta, ő tanította meg csekket kiállítani, ő ment vele első alka­lommal a fogorvoshoz, azután fogkefét és ruhát vásárolni, társadalombiztosítási személyi számát kiváltani, mert Abbott- nak fogalma sem volt arról, hogyan kell intézni e hétköznapi dolgokat. Közben elkészült a régény, amelyre előleget, ka pott, és június 30-án megjelent az ameri­kai könyvesboltokban A vadállati hasá­ban címmel. A börtönéletröl szóló mű dicsérő bírá­latot kapott a sajtóban, elég jól vásárol­ták. Abbott-tól interjút kért több újság és az egyik legnézettebb tévéműsor: az ABC reggeli híradója. A fiatal író tisztele­tére felfedezői - a New York Review of Books, Mailer, Kosinski és McDonald - ebédet adtak. Július 18-ra virradóra éjszaka egy francia és egy thaiföldi diáklány társasá­• Az áldozat: Richard Adan színész, táncos és író- éjszakánként: kisegítő pincér A huszonkét éves áldozat Richard Adan kubai származású amerikai táncos és tévé-színész volt, akinek a New York-i Alsóváros életéről szóló színmüvét már elfogadta bemutatásra a La Mama nevű kísérleti színház. Nemrégiben nősült, és jövedelme kiegészítése céljából dolgo­zott éjszakánként apja vendéglőjében. Ez a két író története. Ha Londonban Károly herceg nem esküszik örök hűsé­get Lady Diana Spencernek, és ha Was­hingtonban Reagan elnök nem terjeszti a képviselőház elé hároméves adócsök­kentési javaslatát, ez lett volna júliusban az első számú story az Egyesült Államok­ban. De azért így is éppen eleget cikkez­tek róla. Pszichológusok, írók, papok, börtönőrök, megtért bűnözők és hivatá­sos kommentátorok tucatjai mondták el véleményüket az ügyről. Mailer sajnálkozott. Kosinski magát hi­báztatta, mondván, hogy csak a kész írót látták Abbott-ban, előéletéről voltakép­pen megfeledkeztek. Mások felidézték ifj. William F. Buckley-nak, a jobboldali író­nak kísértetiesen hasonló esetét. Ő még a 60-as években segített kijönni a börtön­ből egy irodalmilag tehetségesnek tünö gyilkosnak, aki hamarosan ismét gyilkos­ságot kísérelt meg. Az áldozat apósa, Henry Howard nyugdíjas színész így nyilatkozott: „Nem haragszom Mailerre és a Random House kiadóra. Hiszen az ő dolguk az, hogy irodalmi tehetségeket fedezzenek fel, és Jack Abbott-ban ilyenre leltek. Én a bör­tönhatóságokkal és az estabilishmenttel perelek. Tudniillik az ő dolguk az, hogy tárgyilagosan, ne pedig írók és kiadók nyomására döntsenek arról, hogy kit le­het szabadlábra helyezni. Ha pedig kí­sérletezni akarnak, ültessék be Abbott-ot a Fehér Házba, vagy próbálják ki a képvi­selőház jogi bizottságának elnöki széké­ben, de ne a New York-i utcákon“. De hát az erőszak, a bűnözés kultusza sohasem volt idegen az amerikai köz- gondolkodástól. Ha egy író a bűnözésről ír, az máris érdekes. De ha ő maga bűnöző - kétszeresen az. (A siralomház­ban az ítélet végrehajtását váró többszö­rös gyilkosok ezreket és tízezreket kap­nak a képeslapoktól interjúkért, vissza­emlékezésekért, gyermekkori fényképei­kért.) Ezzel is magyarázható, hogy A vadál­lat hasában-t kezdettől fogva sokan vá­sárolták. Mióta azonban szerzőjét gyilkosságért körözik (micsoda ingyen reklám!) a re­gény immár hetek óta jócskán elórerúg- tatott az amerikai bestseller-listán. Min­den bizonnyal hamarosan utána is kell nyomni. A kiadó egyelő" ~sak azt nem tudja, hogy hova küldje a plusz-példány- számért járó írói tiszteletdíjat KULCSÁR ISTVÁN • A New York-i utcán (balról jobbra): Norman Mailer író, a pártfogó, Jack Ab­bott és szerkesztőié, Errol McDonald (arch.-felv.) New York-i levél

Next

/
Thumbnails
Contents