Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-09-06 / 35. szám
• Jack Henry Abbott: A vadállat hasában (Levelek a börtönből) című könyve Norman Mailer előszavával K ettesben vagytok a cellában. Csöndben előhúzod késed (kétélű, 20-22 centiméter hosszú). A lábszáraddal takarod, hogy a társad np lássa. Az ellenség mosolyog, cseveg veled valamiről. Azt hiszi, te is tréfálkozol vele: bízik benned. Látod a célt. Ez a pont a második és a harmadik inggombja között van. Nyugodtan mosolyogsz, tovább beszélsz, közben a bal lábadat egy lépéssel előbbre tolod teste jobb oldala irányában. Jobb váltaddal könnyedén felé fordulsz és felborul a világ: késedet máris markolatig döfted melle közepébe. (Részlet Jack Abbott: A vadállat hasában című müvéből) Július 18-án hajnalban a New York-i Alsóváros egyik kisvendéglőjében egy visszaeső bűnöző bicskájával szíven szúrt egy pincért, aki azonnal meghalt. A tettes megszökött a helyszínről. A rendőrség körözi. Krimi? Egy író megölt egy irót. Ez már sokat sejtetőbben hangzik. Netán: irodalmi gyilkosság művészi féltékenységből? Nem. Az említett esetnek (mert ugyanarról van szó), nem indítéka, legfeljebb a háttere irodalom. x x x Jack Henry Abbott — egy ír származású amerikai katona és egy amerikai-kínai leányanya lelencházban felnőtt gyermeke - tizenkét éves korában került először szembe a törvénnyel. Néhány esztendővel később, a javítóintézetből távozva betört egy cipőüzletbe, öt évet kapott. A börtönben leszúrta egy rabtársát. Ezért húsz évre ítélték. 1971-ben megszökött a utah-i fegyházból, és alig négy nappal később fegyveres bankrablást követett el. Tizenkilenc évi szigorított börtönt rótt rá egy szövetségi bíróság. Abbott a fegyházban olvasni kezdett. Részben nővére küldött be neki könyveket, részben az amerikai PEN-klub, amelynek elnöke akkor Jerzy Kosinski volt. Abbott több levelet írt neki. Az író később érvelő, agitatív és nyomasztó élménynek nevezte e leveleket. 1977-ben az elítélt egy újságban arról olvasott, hogy Norman Mailer könyvet írt Gary Gilmore-ról, a Utah államban halálra ítélt és kivégzett gyilkosról. Abbott ekkor már belejött a levelezésbe. Felajánlotta Mailernek, hogy saját tapasztalatai alapján leírja neki, mit érez, hogyan gondolkodik egy hosszú időre elítélt rab, milyen az élet a rács mögött. Abbott két év alatt húsz levelet küldött Mailernek. Kézzel körmölte őket, noha egyiknek-másiknak a terjedelme a húsz nyomtatott oldalt is meghaladta. Beszámolt bennük a kegyetlen börtönviszonyokról és arról a bátorságról és tartásról, amely szerinte szükségeltetik ahhoz, hogy az elítélt ne bolonduljon meg és emberként, ne pedig hitvány rongyként sikerüljön letöltenie, túlélnie a rászabott büntetést. Mailért megragadták a levelek. Nemcsak tartalmuk, az emberi szenvedés ismeretlen mélységeit bemutató sorok, hanem még a stílusuk is. Pedig mint Abbott később elmondta, autodidakta volt, a börtönben olvasott könyvekből szerezte ismereteit. „Szótáram kilenctized részét csak leírva ismertem, sohasem hallottam kimondva e szavakat“ - írta. Tavaly júniusban a New York Review of Books, a legrangosabb kritikai hetilap válogatást közölt Abbott leveleiből Norman Mailer előszavával. Az írásokra felfigyelt Errol McDonald, a Random House nevű előkelő New York-i kiadóvállalat lektora és szerződést ajánlott a szerzőnek. Két hónappal később a tizenkilenc évi börtönbüntetését töltő gyilkosnak és bankrablónak már a kezében is volt a könyvére adott 12 500 dolláros előlegről szóló csekk. Életében ekkor már gyorsan követték egymást az események. Lektora, irodalmi ügynöke, továbbá Mailer és Kosinski beadvánnyal fordult a börtönhatóságokhoz Jack Abbott szabadlábra helyezése érdekében. Az Egyesült Államokban nem ritkaság, hogy visszaeső bűnözők - gyilkosok, rablók, erőszakolok - büntetésük letöltésének már a fele előtt szabadlábra kerülnek. Kivált manapság, amikor úgy tele vannak az amerikai börtönök, hogy az egyes államok kormányzói néha már olyan utasítást adnak a fegyintézetek igazgatóinak, hogy engedjék ki a rabok egynegyedét, vagy egy harmadát... A hatóságok ezért örömmel teljesítették a kérést. Hiszen az Üdvhadsereg vállalta, hogy addig is, amíg törvényesen feltételesen szabadlábra lehetne helyezni, szállást biztosít részére egy megtérő bűnözők számára fenntartott otthonban, ahol továbbra is ellenőrzés alatt áll. (Sza• Jack Abbott szabadlábon felfedezőjével és támogatójával, Norman Mailerrel, a neves amerikai íróval gában Abbott betért egy Bini-Bon nevű alsóvárosi vendéglőbe, amelyet főként bohémek látogatnak. Abbott megkérdezte az egyik pincért, merre van a mellékhelyiség. Az azt felelte, hogy csak a személyzet látogathatja, a vendégek nem. Abbott erre durván leszidta, a pincér sem maradt adós a válasszal. Szó szót követett. Abbott végül kihívta a fiút az utcára és - csaknem pontosan úgy, ahogyan könyvében leírta - kését orvul előhúzva, a szerencsétlen fiatalamber szivébe döfte. Gyorsan eltávozott a helyszínről, néhány órával később még felkeresett egy írót, akivel Maileméi ismerkedett meg, azóta senki sem látta. Legalábbis e tudósításom postára adása pillanatában a bűnüldöző szervek még mindig mit sem tudnak hollétéről. xxx badon elhagyhatja az épületet, de napjában hétszer jelentkeznie kell.) Hiszen Mailer közölte, hogy irodalmi munkatársként alkalmazza. Hiszen egyéves ösztöndíjat ajánlottak fel számára egy alkotóház-félében való bentlakással egyetemben. Hiszen kiadója írásba adta, hogy nagy irodalmi tehetség. 1981. június 5-én a 37 esztendős Jack Abbott elhagyta a börtönt. Felnőtt életét csaknem egészen fegyintézetben töltötte. Mint irodalmi ügynöke később elmondta, ő tanította meg csekket kiállítani, ő ment vele első alkalommal a fogorvoshoz, azután fogkefét és ruhát vásárolni, társadalombiztosítási személyi számát kiváltani, mert Abbott- nak fogalma sem volt arról, hogyan kell intézni e hétköznapi dolgokat. Közben elkészült a régény, amelyre előleget, ka pott, és június 30-án megjelent az amerikai könyvesboltokban A vadállati hasában címmel. A börtönéletröl szóló mű dicsérő bírálatot kapott a sajtóban, elég jól vásárolták. Abbott-tól interjút kért több újság és az egyik legnézettebb tévéműsor: az ABC reggeli híradója. A fiatal író tiszteletére felfedezői - a New York Review of Books, Mailer, Kosinski és McDonald - ebédet adtak. Július 18-ra virradóra éjszaka egy francia és egy thaiföldi diáklány társasá• Az áldozat: Richard Adan színész, táncos és író- éjszakánként: kisegítő pincér A huszonkét éves áldozat Richard Adan kubai származású amerikai táncos és tévé-színész volt, akinek a New York-i Alsóváros életéről szóló színmüvét már elfogadta bemutatásra a La Mama nevű kísérleti színház. Nemrégiben nősült, és jövedelme kiegészítése céljából dolgozott éjszakánként apja vendéglőjében. Ez a két író története. Ha Londonban Károly herceg nem esküszik örök hűséget Lady Diana Spencernek, és ha Washingtonban Reagan elnök nem terjeszti a képviselőház elé hároméves adócsökkentési javaslatát, ez lett volna júliusban az első számú story az Egyesült Államokban. De azért így is éppen eleget cikkeztek róla. Pszichológusok, írók, papok, börtönőrök, megtért bűnözők és hivatásos kommentátorok tucatjai mondták el véleményüket az ügyről. Mailer sajnálkozott. Kosinski magát hibáztatta, mondván, hogy csak a kész írót látták Abbott-ban, előéletéről voltaképpen megfeledkeztek. Mások felidézték ifj. William F. Buckley-nak, a jobboldali írónak kísértetiesen hasonló esetét. Ő még a 60-as években segített kijönni a börtönből egy irodalmilag tehetségesnek tünö gyilkosnak, aki hamarosan ismét gyilkosságot kísérelt meg. Az áldozat apósa, Henry Howard nyugdíjas színész így nyilatkozott: „Nem haragszom Mailerre és a Random House kiadóra. Hiszen az ő dolguk az, hogy irodalmi tehetségeket fedezzenek fel, és Jack Abbott-ban ilyenre leltek. Én a börtönhatóságokkal és az estabilishmenttel perelek. Tudniillik az ő dolguk az, hogy tárgyilagosan, ne pedig írók és kiadók nyomására döntsenek arról, hogy kit lehet szabadlábra helyezni. Ha pedig kísérletezni akarnak, ültessék be Abbott-ot a Fehér Házba, vagy próbálják ki a képviselőház jogi bizottságának elnöki székében, de ne a New York-i utcákon“. De hát az erőszak, a bűnözés kultusza sohasem volt idegen az amerikai köz- gondolkodástól. Ha egy író a bűnözésről ír, az máris érdekes. De ha ő maga bűnöző - kétszeresen az. (A siralomházban az ítélet végrehajtását váró többszörös gyilkosok ezreket és tízezreket kapnak a képeslapoktól interjúkért, visszaemlékezésekért, gyermekkori fényképeikért.) Ezzel is magyarázható, hogy A vadállat hasában-t kezdettől fogva sokan vásárolták. Mióta azonban szerzőjét gyilkosságért körözik (micsoda ingyen reklám!) a regény immár hetek óta jócskán elórerúg- tatott az amerikai bestseller-listán. Minden bizonnyal hamarosan utána is kell nyomni. A kiadó egyelő" ~sak azt nem tudja, hogy hova küldje a plusz-példány- számért járó írói tiszteletdíjat KULCSÁR ISTVÁN • A New York-i utcán (balról jobbra): Norman Mailer író, a pártfogó, Jack Abbott és szerkesztőié, Errol McDonald (arch.-felv.) New York-i levél
