Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-09-06 / 35. szám
H ét órakor éles sípszó hasítja fel az üdülő csendjét. A nappali ügyeletes csoportvezető nyomban hangos ,,Jó reggelt!“-eket kívánva sorra bekopogtat a szobákba.- Ébresztő! Tessék szépen felkelni! Másutt talán még jólesne az alvás, vagy egy negyed-, félórás lustálkodás az ágyban. A Losonci (luöenec) Járási Építőipari Vállalat divíni üdülőjében azonban senkit sem kell nógatni az ébredésre. Perceken belül hangos gyermekzsivaj tölti meg az épületet. A kényelmes szobák negyvennégy 9-15 éves korú lakója a világért sem fecsérelné lustálkodásra az időt. Újabb ritka élmények ígéretével kezdődik a nap.- A Szlovákiai Rokkantak Szövetsége Központi Bizottságának kezdeményezésére háromhetes pionírtábort szerveztünk azoknak a testi fogyatékos gyermekeknek, akik legtöbbje még sohasem volt hasonló nyaraláson - magyarázóéra szokatlan nyüzsgést Helena Michalicová táborvezető, bratislavai gyógypedagógus. - Mozgássérült, béna, balesetet szenvedett vagy egyéb egészségkárosodással sújtott gyermekeket hoztunk el Szlovákia több vidékéről a ruzinái víztároló partjára. Az idei nem az első táborozásunk. Tavaly 30 rokkant gyermeket nyaraltattunk Ke- let-Szlovákiában. Akkor valamennyivel könyebb volt a dolgunk, mert a részvevők kórlapján ugyanaz a diagnózis szerepelt. Ezúttal sokkal körültekintőbben, a gyermekek különbözőképpen korlátolt képességeihez mérten kellett összeállítani a háromhetes programot. A folyosó műanyag borítású padlóján közben szüntelenül kopognak a mankók, zörögnek a küszöbhöz, ajtófélfához koccanó tolókocsik. A mosdóban és az öltözködésnél csak kevesen boldogulnak egyedül. Igazi nagy szükség van a bizonytalan, vagy görcsös mozdulatok felett oltalmazóan őrködő bámiben segítő felnöttkezekre. Az üdülő személyzetén kívül tíz lelkes ember egymást váltva állandóan vigyázza, gondozza és a leglehetetlenebbnek tűnő ötleteket is megvalósítva vidítja a gyermekeket.- Rendkívül mozgalmasak a napjaink - mondja dr. Ján Luóansky, a bratislavai Komensky Egyetem gyógyszerészeti karának tanársegéde, aki Helena Michali- öovával együtt az idén ismét rendes évi szabadságát áldozta fel a rokkant kiskorúak első és igazi nyaralása érdekében. - Már több fél- és egész napos kiránduláson, üzemlátogatáson voltunk. Ezek megszervezéséhez komoly segítséget kaptunk a rokkant szövetség losonci járási vezetőitől, köztük Hegedűs Károly és Dirbák Pál elvtársaktól, akik autóbuszokat szereztek, elintézték az üzemlátogatások időpontját, az uszoda és a közlekedési gyermekjátszótér néhány órás átengedését. Közbenjárásukra a járási építőipari vállalat háromszor, a Pol'ana vállalat és a jnb egyszer, illetve kétszer ingyen rendelkezésünkre bocsátotta az autóbuszát. A gyári vezetők is mindenütt nagyon szívesen fogadtak minket. Megmutatták a termelést, apró ajándékokkal kedveskedtek, a foglalkozásokhoz, a kézimun- kázáshoz, valamint az uzsonnához és az esténkénti tábortüzhöz nyersanyagot, kalácsot, kolbászt is kaptunk tőlük. A táborlakók hasonlóan felejthetetlen élményekkel gazdagodva jöttek haza a távolabbi kirándulásokról is. A betléri (Betliar) kastélyba, a Krásna Hörka-i várba, vagy a többi meglátogatott nevezetes turistaközpontba szüleivel a legtöbb gyermek talán sohasem jutott volna el. Otthon még a strandra sem viszik őket.- Most, hogy nagyobb csoportban, sorstársaik között vannak ezek a gyermekek, feloldódtak a gátlásaik, szinte elfelejtették a bajukat - mondják a gondozóik. - A legforróbb napok dél körüli óráit főleg strandolással és csónakázással töltjük. Az egészséges emberek el sem tudják képzelni, mekkora boldogságot jelent a kiskorú rokkantaknak egy- egy ilyen ritka alkalom. A furcsa strandolásnak rengeteg nézője is akadt azt első napon. A táborvezetőség egyetlen férfi tagjának, dr. Ján Lu- canskynak, több mint négy órán át, amíg mind a 44 gyermek legalább kétszer, háromszor sorra került a lubickoláshoz, majd a csónakázáshoz, szusszanásnyi ideje sem maradt.- Ha saját szememmel nem látom, el sem hiszem, hogy mennyi áldozatvállalásra képesek ezeknek a gyermekeknek a gondozói - bizonygatja később Jozef Macuda, a Banská Bystrica-i Magasépítő Vállalat szomszédos üdülőközpontjának vezetője, aki a csónakokat kölcsönözte. - ölben, háton, vagy tolókocsiban hordták a vízbe, aztán negyedóra múlva napozni a pázsitra, majd, hogy le ne égjenek, a távolabbi árnyékba és néhányszor megint vissza a kis betegeket. Patakokban ömlött róluk a veríték, de rólunk is, amikor besegítettünk. A gyermekek határtalan örömet és hálát sugárzó tekintetekkel újságolják a nyaralás élményeit.- Én itt fürödtem először igazi nagy vízben - gurul mellém a délutáni tolókocsis ügyességi versenyre készülpdö csoportból egy béna lábú fiú, a 15 éves bratislavai Marian. - Otthon még az utcára sem vitetem magamat szívesen. Bánt, hogy olyan furcsán néznek az emberek. Itt viszont mindenki a barátom. A táborvezető tanító néni, a doktor bácsi, a rehabilitációs nővérek és a nevelőnők őszinte nagy szeretettel vesznek körül minket. Bármilyen kívánságunkat teljesítik.- Nekem is a strandolás tetszett a legjobban - bólogat mellette a másik tolókocsiból egy tízévesforma mozgásképtelen kislány. Pici korában szolgálati vasutasházban laktak, sorompóőr volt az édesapja. Másfél évesen, amikor egy pillanatra senki sem nézett rá, a sínekre botladozott. Kezét, lábát levágta az átrobogó vonat.- Ha jövőre megint lesz hasonló tábor, nagyon szeretnék oda is eljutni - sóvárog Róbert, aki Vágsellyéröl került a rokkant gyermekek bratislavai gyógypedagógiai intézetébe. - Talán sikerül... . Hihetetlenül sok gonddal járt az idei táborozás előkészítése. A Szlovákiai Rokkantak Szövetségének Központi Bizottsága nem rendelkezik saját üdülővel. Autóbuszuk sincs. Pedig nagyon kellene. Az ideális megoldás egy speciálisan átalakított, rokkantak szállítására is alkalmas jármű beszerzése lenne. Ugyanis a standard felépítésű, magas lépcsős és szűk utasfolyo- sós, bérelt autóbuszon roppant nehéz a járni nem tudók szállítása. Az egész napos betléri kiránduláskor például összesen nyolcszor kellett szétszedni, összecsomagolni, a poggyásztérbe gyömöszölni és kiráncigálni a súlyos tolókocsikat. Az útközben tartott pihenőhelyeken és vendéglői ebédhez ölben, karon cipelték ki a buszból a béna gyerekeket.- Az idei nyaralás tapasztalatainak értékelése után a jövő évi táborozás érdekében már szeptemberben újra megkezdjük a kilincselgetést - sóhajt nagyot Helena Michalicová. - Nem köny- nyú olyan vállalatot találni, amely éppen a töidényben átengedi nekünk az üdülőjét. Szerencsére nem vagyunk kevesen, akiket füt a cselekvésvágy és nemcsak beszélünk ezekről a gyermekekről, hanem tenni is egyre többet tervezünk értük. A mostani rehabilitációs nővérek és a nevelönök, Alexandra Necpalová, Katarina Svecová, Jana Valachoviöová, Bagmar Horváthová, Mária Petková, Anna Gúcka, Ingrid Húscalová és Magda Belisová például szintén jól tudta, hogy rendkívül nehéz három hetet vállal. Mégis valamennyien az első hívó szóra eljöttek. Bármennyire is fárasztó a rokkant A losonci közlekedési játszótéren is örömteli órákat töltöttek a rokkant gyermekek gyermekek gondozása, ellátása, szórakoztatása, a táborvezetőség mind a tíz tagjára a jövő nyáron is számíthatnak. Nem fizetésért teszik ezt. A rehabilitációs nővérek és a nevelönök három heti kemény munkájukért 700 korona költségmegtérítést kapnak. A táborvezető és a helyettese - mindketten egy-egy rokkant gyermek szülei - pedig a saját zsebéből fizeti a kiadásokat.- Mennyibe kerül ez a táborozás?- Előzetesen 1200 koronás keretet terveztünk egy-egy gyermek számára. Ebből azonban csak 432 koronát kértünk a szülőktől. A többit és az üdülő bérleti diját a rokkantszövetség adja. A pénzt minden évben sokkal több gyermek nya- raltatására is aránylag könnyen előteremtenénk. Sajnos a többi feltétel biztosítása már nem rajtunk múlik... Az üdülőben reggeltől estig észrevétlen gyorsasággal peregnek a gazdag tartalommal teli órák. Az egyéni képességekhez mért különféle vetélkedők után most az ebédlőben kézimunkázik az egyik csoport. Nyers tésztából állatfigurákat formálnak a bámulatosan fürge mozgású kezek. Amíg elkészül egy tepsire való kisegér, sündisznó és madárfióka, bemelegszik a villanysütő. Emléktárgyat is viszi haza mindenki a táborból. A legizgatottabban várt pillanat azonban mégiscsak az esti tábortüzgyújtás ideje. Nyolc órakor már magasan lobognak a lángok. Később kolbász pirul az izzó parázs fölött. A Losonci Húsipari Vállalat dolgozói küldtek mára egy nagy kosárnyi, nyársakra való .ízletes csemegét. Közben gondtalanul folyik a vidám játék, messzire száll a csengő ének. Egy farönkre ültetve az a félig béna kislány is önfeledten fújja a dalt, akinek otthon eddig csak igen ritka alkalmakkor hallhatták a hangját. lALO KÁROLY Több mint százezer beteget kezeltek Jubiláló szanatórium A tábortűz mellől egész este vidám játék, boldog énekszó hallatszik (Igor Svítok felvételei) Tuberkulózis vagy tüdővész. Egyetlen szó, amely még a közelmúltban borzalmat, félelmet váltott ki az emberekben. Jogos félelmet, mert a harmincas évek táján a tbc gyógyítása bizony eléggé problematikus volt. Sok minden ehhez szükséges dolog hiányzott: elegendő férőhely a kórházakban és hatásos gyógyszerek. Ezzel szemben sok volt az olyan beteg, aki tudatlanság vagy egzisztenciális okok miatt, állását féltve nem gyógykezeltette magát, betegségét eltitkolta. Ennek egyik következménye volt az elhalálozások ' számának rohamos növekedése. A tbc elleni harc nem volt elég eredményes a burzsoá köztársaság idején, főleg a munkások, bányászok és a falun élő emberek körében. Ez a kedvezőtlen helyzet kényszerítette az akkori szociális biztosítási intézményt egy gyógyintézet felépítésére. Legalkalmasabb helyszínnek a Magas-Tátra, Vysné Hágy bizonyult. A tervet két kiváló prágai építész, Libra és Kahn mérnök készítette el s ennek alapján 1934-ben elkezdték az intézet építését. Többek között ezt olvashatjuk a jubiláló Vysné Hágy-i Gyógyintézet krónikájában. Meg azt is, hogy átadását eredetileg az első köztársaság megalakulásának 20. évfordulójára tervezték, de a fasizmus uralomra jutása mindezt meghiúsította. Az első beteg csak 1941 nyarán léphette át az intézmény küszöbét. Az intézet első igazgatója az antifasiszta Dr. Sobéslav Sobek volt, aki később koncentrációs táborban lelte halálát. A sebészeti osztály első főorvosa a neves Dr. Karol Siska sebészprofesz- szor volt. A jubiláló gyógyintézet felépítése a munkásosztály győzelmét is jelképezi. Hiszen a CSKP vezette munkásosztály kényszerítette a Munkás Szociális Biztosító Intézetet arra, hogy - tulajdonképpen a munkások pénzéből - mindez megvalósuljon.- A tbc elleni igazi harc a felszabadulást követő esztendőkben kezdődött el - tudtuk meg Dr. Milan Jurikovic kandidátustól, a Vysné Hágy-i gyógyintézet igazgatójától. - A fertőző- és egyéb betegségek megelőzését elsőrendű feladatnak tekintő szocialista egészségügyünk hathatós intézkedései alapján 1948-tól 30 éves korig a lakosság 100 százaléka védőoltást kapott s így sikerült nálunk felszámolni a gyermek-tuberkulózist. A felnőtteknél szintén jelentős eredményeket értünk el. Ebben a hasznos munkában a mi negyvenesztendős intéBŐIDDÉ NAPOK
