Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-08-30 / 34. szám
j KÖNNYŰBÚVÁROK A JÉG ALATT Gennagyij Kadacsigov búvár Lenin- grádból repült Jamalba, hogy segítsen kideríteni a tragédia okát. A Kara-tenger jegén kialakított téli úton a jég egy traktor alatt beszakadt, és a gép elsüllyedt. A vezetőnek nem volt ideje kiugrani a fülkéből. Amióta a Jamal-félszigeten dolgozó szakemberek részére a rakományokat kora tavasszal a szilárd part menti jégre rakják, először fordult elő halálos baleset. A hidrológusok mindig gondosan kiválasztják a jégen létesítendő út helyét, többször mérik a parti jég vastagságát, és csak azután engedik meg, hogy a jégen utat nyissanak a szárazföld felé. A traktorossal történt szerencsétlenség kivételes eset volt. Kadacsigov először azt gondolta, hogy a rá váró munka nem lesz túl nehéz. Ennél vastagabb jég alá is merült már. Ám itt, a Jamal-félszigeten az első merülés után be kellett látnia, hogy ilyen nehéz dolga még nem volt. A víz alatt jégtörmelékek úszkáltak. Valószínű, hogy ezen a télen gyakori volt a jégtorlasz-képződós, a jégtömbök összepréselték, szétmorzsolták a jeget. Amikor Kadacsigov megpróbálta lemérni az egyik jégtömböt, az azonnal lemerült, amint a méröléccel hozzáért. Az ezt követő negyvenperces munka alatt állandóan olyan érzése volt, mintha egy épülő házból egy betonlap készülne rázuhanni. Kadacsigov megértette, hogy miért tévedtek ekkorát a hidrológusok. Biztosak voltak abban, hogy a felszínen látható hatalmas jégtömbök - akár a hídcölöpök - szilárdan állnak a fenéken, és biztosan tartják a part menti jeget. Valójában azonban súlytalanul lebegtek: ha hozzájuk ért az ember, elúsztak. A ,,sztamu- hák", ahogy a hatalmas jégtorlaszokat nevezik, semmiképpen sem voltak alkalmasak a közlekedésre. Természetesen ezt alámerülés nélkül nem lehetett előre tudni. A búvár egy zátonyon fennakadt jéghegy alá úszott, s megütötte a kalapácsával. Mintha vattához ért volna, olyan puhán hatolt be a jéghegy tömegébe. Kadacsigovot pillanatok alatt apró jégdarabok aggasztó felhője vette körül. Még a jelzőkötelet sem látta Lassan odább úszott, nem akarta jobban felkavarni a vizet. Mint a villám hasított bele a gondolat: eltévedt. Rossz előérzete támadt. Ha meg találja is a jelzőkötelet, akkor sem biztos, hogy feljut a felszínre. Kezével a nagyobb jégtömbökbe kapaszkodva úszott, s fogalma sem volt arról, milyen messze lehet a mentőkötél. Feje fölött a kásás jégen át világos foltot pillantott meg. A léket, amelyet a jégen a lemerüléshez vágott magának, apró jégdarabok tömör rétege zárta el. Kadacsigov megpróbált áttörni a jégrétegen. A hidrológusok fentröl segítettek, lapáttal és merítóhálóval távolították el a jeget. Alulról azonban újabb és újabb jégdarabok érkeztek. A felszínig már csak hetven centiméter volt hátra, amikor úgy érezte, a jég teljesen megbénítja. Lejjebb merült, hogy kicsit pihenjen, majd ismét a nyíláshoz úszott. Már csak fél méter volt hátra. Ám ekkor elfogyott a levegője ... ... Csak azt érezte, hogy valaki megragadja a kezét, és felfelé húzza. Amikor a feje már kint volt a vízből, mohón szívta be a fagyos levegőt. Újabb húsz percig tartott, amig a hidrológusok kiszedték a lékből a jégtörmelékeket, és a búvárt végleg kiszabadították a jég fogságából. Kadacsigov hússzor merült le a Kara- tenger jege alá. Víz alatti felvételei lehetővé tették, hogy megismerjék a jégtömbök alsó részének szerkezetét. Megmérte a jégtorlaszokat, kijelölte, hol tilos a jégre menni, és hol lehetnek az emberek biztonságban. A jamal-félszigeti karéjjég sajátosságait szakcikkekben is ismertette. Kadacsigov megfigyelései teszik lehetővé, hogy a jövőben pontosan jelöljék ki a jégen át vezető biztonságos utakat. MILYEN A JÉGHEGY ALJA? Az ember régóta szeretne otthonosan mozogni a jég birodalmában. Ez azonban mindaddig csak vágy marad, amíg meg nem ismerjük ezt a titokzatos öselemet. A tudósok eddig csak a jéghegy csúcsát vizsgálták, s nem foglalkoztak a víz alatti részével. Csak megközelítő pontossággal tudták megmondani, milyen gyorsan hízik, vagy olvad a jég, s csupán szemmérték alapján határozták meg, hogy alkalmas-e a jég repülőgépek leszállásához. Nemegyszer tévedtek is. Több repülőszerencsétlenség történt már amiatt, hogy pontatlanul állapították meg a jég vastagságát. Sok hajó rekedt meg az atomjégtöró vágta csatornákban, holott a vízi út hajózhatónak látszott. Miért? Válaszolni kell ezekre a kérdésekre, egyébként nem tudjuk bővíteni a kutatásokat az Északi-sark központi területein, ahol a repülőgép és a jégtörő hajó a fő szállítási eszköz. A tudomány sem nélkülözheti az Északi-Jeges-tenger 13 millió négyzetkilométernyi vízfelületét borító jég természetének, sajátosságainak ismeretét. Mindez csak akkor válhat valóra, ha bepillantunk a jég szívébe, a mélyből vizsgáljuk a jégpáncélt. A jéggel foglalkozó tudomány új ága- a víz alatti jégfelderítés. A leningrádi Arktisz és Antarktisz Intézet könnyűbúvárai foglalkoznak ezzel a tudományággal. Kadacsigov tizennyolc éves kora óta dolgozik az intézetben. Sok expedícióban vett részt. Automata rádiómeteorológiai állomásokat helyezett el a jégmezőkön. Ez a legnehezebb munkák egyike az Északi-sark vidékén. Aki már végzett ilyen munkát, bármilyen expedícióban hasznosítani tudja tapasztalatait. SZÉPSÉG ÉS KOCKÁZAT Kadacsigovot mindig vonzotta a szokatlan, kockázatos munka. Alpinizmussal is foglalkozott, szabadsága idején hegyi mentőként dolgozott. Amikor megtudta, hogy könnyűbúvár-csapatot szerveznek, kérte a felvételét. Kadacsigov azóta összesen ezer órát töltött az Északi-Jeges-tenger jege alatt. Úszó állomásokon végzett víz alatti kutatásokat. Csupán az SZP-22 állomáson csaknem 600 merülést végzett.- Mindig emlékezetes marad számára az első merülés az SZP-18 állomáson. Az emberek, akik fenn, a biztosító kötél mellett álltak, a rádiófejhallgatóban csupán a búvár lélegzését hallották. Kadacsigovot annyira lekötötte a látnivaló, hogy eszébe sem jutott beszélni. Amikor a felszínre emelkedett, csak annyit mondott:- Mintha egy másik bolygón lettem volna. Ennyi szépet még sohasem láttam. A jég világáról, a jég csodáiról és titkairól órák hosszat tud beszélni. Kevés embernek adatott meg, hogy bepillantson a jég birodalmába. Az Északi-sark vidékén könnyűbúvárként dolgozni - rendkívül nagy kockázattal jár.- Sohasem tudhatjuk előre, mi vár bennünket. A Fekete-tengeren, ha húsz méter mélyben a búvárkészülék felmondja a szolgálatot, a maradék levegő elegendő ahhoz, hogy a felszínre jussak. Itt, ha húsz méterre merülök a jég alá, s ötven méterre eltávolodom a lemerülés helyétől, már nem tudom, hol bukkanok fel... Egyszer, félholtan, mint egy zsákot, úgy vonszoltak ki a jelzőkötél segítségével. Szerencsére nem távolodtam el messzire a lemerülés helyétől. Mégsem szállt el'a bátorsága. Folytatja veszélyes munkáját: újra és újra a jég alá merül. .. .Egy berepüló-pilóta, amikor megkérdezték tőle, mekkora kockázattal jár a munkája, így válaszolt: „A gyönyörű, csodálatos munkáért, amelyet a szerencse osztályrészemül juttatott, a kockázat a fizetség.“ VLAGYIMIR SZTRUGACKIJ A gyógypedagógiai iskolahálózat a közoktatás szerves része a Német Demokratikus Köztársaságban. A kisegítő iskolák, a süketek, gyengén hallók, vakok, gyengén látók, beszédhibás és mozgássérült gyermekek részére létesített intézmények, valamint a kórházakban, szanatóriumokban működő iskolák módot adnak e károsultaknak arra, hogy az élet valamelyik területén hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak. Jelenleg 535 különleges iskolában csaknem 65 000 gyermek testi-lelki fejlődéséről gondoskodnak. A speciális képzésben részesült tanerők, nevelők száma 14 ezer. Az osztályok létszáma általában alacsony, átlagosan 11 gyermek jár egy-egy gyógypedagógiai osztályba. A most befejeződött ötéves terv alatt 60 új gyógypedagógiai intézmény nyitotta SÉRÜLT GYERMEKEK ISKOLÁI meg kapuit. Ez ezer korszerűen berendezett tantermet, hatezer kollégiumi helyet jelent. Csupán a legutóbb átadott két gyógypedagógiai iskola költségeire 45 millió márkát fordított az állam. A testileg és szellemileg sérült gyermekekről való gondoskodás már az iskolás kor előtt megkezdődött. A diagnosztizálás és a lehetséges gyógyítás az anya- és csecsemővédelmi állomásokon veszi kezdetét. A következő feladat az iskolára való előkészítés. A gyógypedagógiai iskolák csaknem mindegyike rendelkezik iskola- előkészítő osztállyal. Itt speciálisan képzett tanárok és egészségügyi szakdolgozók foglalkoznak a gyermekekkel. A gyógypedagógiai iskolák különleges osztályai mellett gyógyóvodák is működnek. Sok segítséget nyújtanak a gyógypedagógiai tanácsadó állomások is. A Német Demokratikus Köztársaságban a tankötelezettség tíz évre terjed. A gyógypedagógiai iskolákban a tanulóidő általában 8 év, de van az egészséges gyermekekéhez hasonló idejű, tízosztályos képzés is. A tanterv a normál iskolai tanmenetet követi, de beiktatnak olyan tantárgyakat is, amelyek - a károsult gyermekcsoport számára hasznos - egyéb ismereteket nyújtanak. Ilyen például a gyors-gépírás-oktatás, a háztartástan és a modellezés. Minden végzett fiatal számára az álleim megfelelő munkahelyet biztosít. Hogy a károsult gyermekek ne csak a kenyerüket kereshessék meg, de megtalálják az utat a társadalmi életbe is, az iskolánkivüli tevékenység kibontakoztatása is segít. Százával működnek szakkörök, énekkarok, bábjátszó csoportok, kézimunkakörök, sportkörök. Ez utóbbiak a testileg károsultak számára is nyújtanak testedzési lehetőséget. Magától értetődő, hogy a gyermekek egészségügyi - sokszor nagyon költséges - ellátása teljesen díjtalan. Kedvezményes menetjegy jár számukra és szüleik csupán csekély összegű névleges hozzájárulást fizetnek az internátusi ellátásért. ÚJ FELTÉTELEK AZ AMERIKAI SEGÉLYHEZ? 1981. Vili. 30. A kilátások nem valami örvendetesek a hagyományok hívei1 számára, akik abban reménykedtek, hogy a Reagan-kormányzat megerősíti az Egyesült Államok multilaterális segélyelkötelezettségeit olyan intézmények mellett, mint a Világbank, és a Nemzetközi Valuta Alap. Ehelyett előreláthatólag az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben támaszkodik majd kétoldalú megállapodásokra, amelyeket nyíltan eszközként használnak fel a rövid távú külpolitika támogatására. A nemzetközi gazdaságpolitika koordinálása a Nemzetbizottsági Tanács feladata lesz.- A bilaterális út követése az egyetlen lehetőség az ezekkel a kölcsönökkel elért teljesítmények és hasznosságuk mérésére - mondta Reagan egyik legfontosabb tanácsadója. - Aggaszt a multiláterális intézmények istenítése. Ettől ugyanis már csak egy kis lépés vezet az új nemzetközi gazdasági rendhez, amit a harmadik világ egyes szóvivői követelnek. Ez az értekelés éles ellentétben áll a korábbi Carter kormányzatéval, amely egyes NATO-hatalmakkal együtt a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap megerősítésében látta az egyetlen lehetőséget az egyre radikálisabb harmadik világbeli követelésekkel szemben. Az egyik oka annak, hogy Reaganék el akarnak távolodni a multilaterális segélyek koncepciójától, az elnök és munkatársai meggyőződésében rejlik, miszerint a kongresszus és a közvélemény torkig van azzal, hogy nemzetközi szerveknek szétosztásra feltételek nélkül nagy pénzösszegeket bocsássanak rendelkezésre. - Ez idealizált elképzeléseknek megfelelhet - mondotta Reagan egyik tanácsadója -, de egyre nehezebb a választókkal elfogadtatni. Mindent összevetve, Reagan munkatársai azt javasolják, vizsgálják meg külön-külön a segélyben részesülő ország mennyire fontos az Egyesült Államok nemzeti érdekei szempontjából, s milyen magatartást tanúsít Amerika iránt - s ezt a vizsgálatot még a dollárok osztogatása előtt kell elvégezni. (The Washington Post) 1 QQO december 15-én I vOU. éjjel az Egyesült Államok hadseregének magas rangú felderítői több órát töltöttek az operatív központ képernyője előtt. A műholdak által közvetített kódolt adatok nem hagytak kétséget afelől, hogy az Atlanti-óceán közepes szélességi köreinél a dél-afrikai partoktól meglehetősen távol arombomba robbant. A dél-afrikai tudósok már 1977-ben közel álltak első nukleáris kísérletük elvégzéséhez. Emellett a sajtó közölte, hogy Izrael vállalta: technikai segítséget nyújt Dél-Afrikának uránért és más nyersanyagért cserébe. Azt, hogy a nukleáris kísérletekre szolgáló berendezés Izraelből származott, Washington is megerősítette. A Dél-afrikai Köztársaság atomprogramját francia, amerikai és nyugat-európai cégek és szervezetek támogatták. Megvalósítására az afrikai köztársaság különösen szoros kapcsolatot létesített Tel-Aviv- vai. A kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok a haditechnika terén a Dél-afrikai Köztársaság és Izrael között különösképpen 1967 óta váltak tevékenyebbé. Ettől az időtől kezdve a legkülönbözőbb skálájú katonai fogyasztókra talált Dél- Afrikában - a partizánok elleni harc instruktoraitól kezdve a legbonyolultabb fegyverek, repülőgépek és rakéták szakértőig.- Cserebe Izrael délafrikai uránt kapott. Forster dél-afrikai miniszterelnök 1977. évi áprilisi Izraelben tett látogatása után a két ország közötti katonai együttműködés végleges formát öltött. Az első nukleáris kísérletet a Dél-afrikai Köztársaság 1979. szeptember 22-én hajtotta végre az Atlanti-óceánon, amelyet a „Vela“ típusú amerikai kémhold rögzített. Új-Zé- landban az esővíz radioaktivitásának jelentős növekedését észlelték. Ugyanabban az évben, november 8-án a Jediot Ahranot című izraeli lap közzétette azt a nyilatkozatot, amelyet Amosz Orev izraeli ezredes, a haifai technológiai intézet igazgatója tett Johannesburgban. „Izrael műszaki lehetőségei és tudományos ismeretei lehetővé teszik a nukleáris fegyver előállítását" - jelentette ki Orev, majd hozzátette, hogy ő maga is dolgozott a dél-afrikai szakértőkkel együtt az atomtervezeten. 1980 februárjában a CBS amerikai televíziótársaság tudósítója Rómában megerősítette, hogy az Atlanti-óceán középső térségében felrobbantott nukleáris szerkezet izraeli eredetű volt. így, a kezdetben gondosan titkolt dél-afrikai és izraeli nukleáris kísérlet nyilvánosságra került. (Panorama)
