Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-08-30 / 34. szám

leteket Livovba iek Arisztarhov. Ijankákat ásott, ;órházat rende- íasenkóhoz és i pedig velünk >lt délután sirva lek, Utkinra sá- élvezettel ciga­ihájuk alá lopó- ik hangtalanul tt egy magas, i állt. S mögötte egyenruhában, jlóan az orvos, lelt Utkin mellé, jy a megdöbbe- itt ki a száján, ezelőtt Gubin, sszeégett arcot, >1 árulkodott. De tt magán, letér- ajolt, felhajtotta 61 folyt az eső, n, kezeslábasa lába rongyokba js, magas láz, és kezén má- (si sebek, törött tejet! - paran- ialint meg koffe­Gubin az orvos intetét. ma sem rándult. Duzzadt szem­sárga, kialvatlan <ezeslábasának jpotban, a tépett a lábszára, a lá- ;ötés alsónemú- i keze feje szét­íseket vizsgálta, irhov, a komisz­llanatra! - Félre- en kérdés volt. i kell szállítani ta Radac. - De jpotuk. i szemöldökét: szi erdőben rövi- <is csoport. Elöl >i, rajta Gubin és és Arisztarhov. dóben a zemljan- n hordágyét szo- a negyvenen, az áradt ejtőernyős, os, gennyes se- , és hosszú ideig idő parázsra em- ég Ivan, az örök- latróz is elhallga­tta Utkint. A vak- lómej pedig, aki a vizet, és úgy idenkinek viszke- ylincsolon találtak , Varholomej szó <i a fiatal Csapa- Csapanov bom­tag, szüntelenül pilóta felemelke­ej, csak tedd kö- jyütt az égi had­ié nem gyógyult tni a fronton, egy r pedig felderítő útnak Cerhovból, ást, s ide hozták córházba. Sírhat- 6 megnyomorított átai harcolnak, adott el először, hogy Svegyin és ölött a levegőbe >t. ar, amikor a rádió- , s a zemljankát tötte be, jelentve, ladult. A csontig eteg katonák láz- irömükben ugrán- iszüket vesztették is mosolygott Ut- gépük fél évvel inai, Svegyinnel, ele a fedélzeten, geken, Livov fölé sreszkedett, szár­matetős kunyhók- agyta a felbolydult z Csilla fordítása GALGÓCZI ERZSÉBET Júniusban történt, tavalyelőtt. Az újságok nem írtak róla, nekem balatoni emberek beszélték el. Dömper haladt a műúton, tele sárga, frissen bányászott homokkal. A műút szalagja szembántóan fénylett az erős napsütésben. Nem volt messze a dél. Kétoldalt a szederfák tömzsi kis árnyékot vetettek, csak éppen a lábuk elé, nem az útra. A dömper szembe haladt a nappal. S az út csillogott, villogott, tüzelt, mint a színezüst. A sofőr szeméből szivárgott a könny. Hiába hunyorított, hiába próbálta rövid pillái árnyékába bújtatni a szemét, az erős fény könnyekre ingerelte. Képtelen volt uralkodni magán, ha akarta, ha nem, szeméből szivárgott a könny. A vezető kacagott; káromkodott és kacagott ezen a furcsa jelenségen: nahát, ilyet se tapasztalt még. Persze, elszokott a fénytől. Hat évig nem sütött a szemébe a nap. Hat évig nem látott ilyen nagy darab, fényes eget és ilyen nagy darab földet maga körül. Hat évig nem látta, hogy kerek a világ, hat évig szögletes volt a világ, és szögletes volt fölötte az ég is. Milyen szerencséje, hogy a tegnapi vizsgán felhős volt az idő. Ha így sütött volna a nap, kiderül, hogy gyönge a szeme, s talán vissza se kapja a jogosítványát. A sofőr harmincöt éves, sovány, jelentéktelen külsejű férfi, ma, első munka­napján patyolatfehér inget viselt. Arca, keze bőre alig vált el az ing színétől, fehéres-sárgás színe volt, januári, így nyár közepén majdnemhogy kiabáló. S arcán a bőr teljesen telerajzolva pókhálófinom ránccal. De a ráncok csak közelről látszottak, s ha nagyon figyelmesen nézte az ember. Ilyenkor azt is észre lehetett venni, hogy kissé duzzadt a szeme alja, s vékony szája széle állandóan remeg. Fino­man, mint a tó tükre, ha egyáltalán nem borzolja a szellő: a parti fák rajza a vízben pontos, mint egy kínai papírkivágás. Csak annyiban különbözik a tü­körkép a valóditól, hogy remeg, mert alatta áramlik, él a víz. A Balaton néhol kinyúlt az országútig. Egy férfi feküdt hanyadt a homokban, az újságot az arca és az ég közé tartva olvasott. Egy hullám nyakig elöntötte, aztán visszahúzódott. Helyét a homokban pillanatok alatt felpörkölte a nap. Távolabb, kikötött nagy csónak farán egy kövér apa fejesugrásra tanította a fiát. Szinte idáig hallatszott a gesztikulá- lása: ne homoríts, inkább görnyeszd kissé előre a válladat... Én zöldre festeném az országutakat - gondolta a sofőr, mert szeméből állandóan szivárgott a könny. Úgy látszik, a szabadságot is szokni kell. Érdekes, az előbbi fordulónál nem könnyezett. Lehet, hogy még nem sütött ilyen vadul a nap? Az építkezés, ahová a homokot szállította a bá­nyából, még messze volt. Kislakásokat építettek. A műúton alig volt forgalom. Egy teherautóval keresztezték egymást, aztán egy lucernával megra­kott ökrös szekeret került el. A kirándulók már régen kint vannak a vízen. A falusiak az imént ballagtak haza miséről, s most erős húslevest kanalaznak a hűs verandákon. Ó is szereted volna már ott lenni az építkezésen, megmártózni kissé az emberekkel való beszélgetés jó melegében. Árvának érezte magát, nagy örömével, kettesben a kihalt ország­úton. Ekkor hátulról rádudáltak. Miniszteri kocsi lesz - gondolta az előkelő hang után. Nem is tudom, milyenek most a legmodernebb márkák. Hat év sok idő, s a börtönben nem olvasott műszaki lapokat. Jobbra fordította a kormánykereket, s közben visszanézett. Sovány kis motorbicikli robogott utá­na, százas Csepel, ahogy innen látta, az adta a méltóságteljes hangot. Rajta fehér nadrágban, fehér trikóban feketére sült fiatalember, mögötte a hátsó ülésen lányféle, mert mintha sok haj és piros pettyes szoknya lobogna. A fiú újra dudált, s a kis motor és a nagy hang együtt még nevetsé­gesebb hatást keltett.- Micsoda nagyzolás - nevetett fel a dömper sofőrje, s remek ötlete támadt. A dömpert az országút bal oldalára vezette, amelyiken a motoros- a közlekedési szabályoknak megfelelően előzni akart. A motor méltatlankodva dudált, aztán kényte­len-kelletlen lassított. A dömper az út bal oldalán kényelmesen cammogott előtte.- Ez részeg. Vagy hülye - szitkozódott a moto­ros. Előrekémlelt, majd visszafelé az úton: sehol semmi, ami rendórjárör jelenlétére utalna. Akkor szüret: lehet előzni szabálytalanul is. Sebességet váltott, s jobbra kormányozta a motort a műúton. De a dömperes is résen volt. Mire a motor elérté volna, a dömper már az út jobb oldalán cammogott, szélesen,kényelmesen, s fehér inges vezetője kajá­nul visszamosolygott. (gy a szeme sem fájt annyira, hogy néha hátai fordíthatott a napnak. A motoros káromkodott és fékezett.- Mi az? - hajolt előre a kislány, s állát a fiú vállára támasztotta. A motornak csak a dudája és a nyerge volt modern: egybeszabott, kétszemélyes nyereg, amelyen semmi másba nem lehet kapasz­kodni, csak a vezető derekába. Szerelmespárnak való motor volt. - Mi az? - kíváncsiskodott a kis­lány.- Ez a marha - szidta a fiú, mert már szeretett volna ott lenni, mindegy, hogy hol, ahol nincsen nyaraló, nincs országút, nincs rajtuk kívül senki, csak a nagy víz, a nagy fák és a nagy déli csönd.- Ez a marha folyton elém jár - közben sebességet váltott, hogy baloldalt - újra szabályosan - meg­előzze a dömpert. De a fehér arcú sofőr megint résen volt, megint eléjük járt. A fiú fékezett.- Hiszen játszik - kiáltotta a kislány, hogy a ket­tős zúgásban is hallani lehessen.- Veszélyes játék.- Az a jó. A játékban az a jó, ha veszélyes.- Megsimogatta a fiú karját. - Naaa... Biztosan örül valaminek. A fiú csak morgott, sebességet váltott, s előzni akart. A dömper megint eléjük járt. A lány nevetett. - Boldog. Fogadjunk, hogy boldog. Fogadsz? Utána megkérdezzük tőle, jó?- Unatkozik - morogta a fiú, s megint előzni akart. Ezúttal sem sikerült.- Fogadjunk - nevetett mögötte a lány. - Hiszen olyan kedves ember. - S a fiú háta mögül odaintett a sofőrnek. Az hálásan visszamosolygott a cinkos­ra. — Látod, nem fér a bőrébe. Milyen öröme lehet? Gyereke született? Vagy prémiumot kapott? Te, azt hiszem, tegnap volt az esküvője. Vagy jövő vasár­nap lesz. Mit gondolsz? A fiú nem felelt. Lenyomta a dudát, s rajta hagyta a kezét. A sofőr visszanézett, mosolygott, s odakiál­totta: Miért siettek? Gyertek utánam! - s ő is lenyomta a dudát. A két jármű fülsiketítő dudálással robogott a néptelen országúton. A leány nevetett. Kiáltott valamit, de a nagy zúgás elnyelte a hangját. A fiút eldöntötte a düh. A legnagyobb sebességre kapcsolt, s jobboldalt - szabályellenesen - el akart surranni a dömper mellett. A dömperes - arcán még mindig a tréfa mosolyával - jobbra rántotta a kor­mányt. A motor belerohant a dömper oldalába. Az összeütközés kivágta az országút szélére, a poros lapulevelekkel benőtt árokba. A felborult motor hátsó kereke forgott még, lassan, egyre lassabban, aztán megállt. A sofőr gépiesen leállította a dömpert, de nem tudott megmozdulni az ülésen. Fülsiketítő volt a csönd. Aztán valahol messze déli harangszó kondult. Pokolian ömlött a napfény, a sofőr szemé­ből csörgött a könny. Hiszen csak azt akartam, hogy ne hagyjanak egyedül az országúton. Olyan szépek voltak, olyan barnák, olyan fiatalok... Miért siettek? És miért előztek jobb felé, szabálytalanul? - Ebbe a gondo­latba próbált kapaszkodni. Annyi erőt merített is belőle, hogy megmozduljon és hátranézzen. Arca, szeme teljes félkört írt le, mire az árokba zuhant testeket megtalálta. S ebben a félkörben benne volt az egész világ. S iszonyú félelem köde ült a sofőr agyára: hát megint ne legyen, hát soha többé ne legyen kerek a világ? Az árok széléhez farolt, s a dömperről a két köbméter homokot a fehér ruhákra és barna végta­gokra eresztette. Híd támadt belőle az árkon, sárga, frissen bányászott, kissé még nedves homokból készült híd. Nyilván ezen jár be a paraszt szekeré­vel a kukoricaföldre. Mert még azt is észrevette, hogy kukoricatábla indul befelé a tett színhelyétől. S a nyári ég üvegkupolája < közönyösen csorgatta fényét, leforrázva mindent, amit ért. Ment tovább az üres dömperrel, s szeméből patakzott a könny. A holttesteket három nap múlva találták meg. Az orvosszakértők megállapították, hogy az eséstől csak jelentéktelen zúzódásokat szenvedtek. Halá­lukat fulladás okozta. PAVEL BUNCÁK AZ ÉN HEGYEIM Itt áll majd a költemény Mint áttörhetetlen várfalak > Hol ágyúk álltak hol a seregek átfestették a földet Hol a szívek agyak meghúzták a világ új tengelyét Fölcsaptak a pokol ah a pokol első lángjai Amikor vereséget szenvedett az emberi ész S a gyűlölet zászlóival Vonultak egymás ellen a nemzetek Ki itt a győztes ki a legyőzött Vértjén igazságot ki hord Akinek ereiben patakjaiban folyóiban van Aki az igazságot lenn a mélyben Szénbányák öléből vájta ki Aki igazságot vet az őszi vetéssel A gazságot súlyos kezével irtja Ki jó lelkiismerettel öntözi a rögöt Ki a csűrökben mosolyt gyűjtöget Hosszan egyhangúan morzsolja imamalmát Akinek igaza van Az ma vasat szorongat a kezében S önmagának engedelmeskedik A föld megvédi önnön jogait Új kor lovagjai választottaid Nap fivérei villámok barátai Viharok másai árvizek tanítványai Bennetek van a szebb napok reménye Mely a kövek között felragyog S már jön felénk jön át a fák során Ki adta a kezetekbe ezt a hatalmat Ki adott nektek bölcsességet bátorságot Ki más mint maga az anyaföld Bölcs az anyaföld minden könyveknél bölcsebb S kit szerelemből szült csak győztesként halhat ha halni kell Ez volt az első pillanata a jövőnek Az új kor költője útját itt kezdte el KULCSÁR TIBOR fordítása % ____________________________________ Régen elfelejtettem, milyen is volt 1944 nyara, csupán az a kép él kimerevítve az emlékezetemben, hogyan hajtották végtelennek tűnő sorban Juditékat a vasútállo­más felé. Cseperésző eső áztatja az öreg Róth csapzott, ősz szakállát, Judit sárga cipös lába egy parányi tócsa repedezett tükrét csodálja, mintha azorj töprengne, miért nem léphet bele. Az a sárga cipő két napig az enyém volt. Rajtam látta meg Grün Oszkár, Judit édesapja, akinél az én apám a vasárnapi ebédre való húst szokta vásárolni. Nyomban, ott a csorba töke felett megegyeztek a cserében, mert Juditka számára a hentes csak apró bakancsot tudott szerezni, s az olyan ormótlanul állt a kislány pipaszár lábain, hogy rossz volt ránézni. Nemsokára azután jött a szemerkélő eső és az üres vagonok. Mire érni kezdett a barack az elárvult zsidó kertekben, már el is árverezték a nyilasok azt a kacatot, ami Juditék után maradt, s nekik nem kellett. Az én bakancsaim is ott hevertek gazdátlanul a kerekes ágy alatt. Mezítláb csatangoltunk a poros utcákon, szájtátva bámultuk a nyüzsgő katonákat, tele voltunk félelemmel és kíváncsisággal.- Csak ne nyúljatok semmihez. A világért se nyúljatok hozzá, ha valamit lelnétek - könyörgött reggelenként anyánk, mielőtt a kaput kinyitotta. Apánk látszólag nem sokat törődött velünk. Ó is tele volt szorongással. Egész nap törte a követ a mésztelepen, s esténként, hazajövet, betért a kocsmába egy korsó sörre, amelyhez friss híreket is csapoltak. Anyám ilyenkor rettegve hallgatózott, nincs-e valami lárma, mert napirenden voltak a legszörnyúbb verekedések. Háború volt a mi falunkban is, nemcsak a nagyvilágban.- Eridj fiam - szólt egyik este, amikor apám a szokottnál valamivel tovább maradt mondd, hogy kihűl a vacsora. Egy szál napszítta, kirojtozott szárú gatyában szaladtam a kérő szóra.- Megjött a futár - bökött apáim felé a barátja, amikor betoppantam az ivóba.- Mindjárt gondoltam, hogy csakis a tiéd lehet ez a rongyos kölyök - húzta el a száját egy részeg nyilas, s megvetéssel nézett végig előbb apámon, aztán rajtam.- Igazán könnyű volt kitalálnod - szűrte apám foga között a választ, ami a harag legbiztosabb jele volt nála.- Legalább valami ócska zsidó szajrét akaszthatnál rá - lökte üres korsaját a nyilas a pultra, hogy a csapos újtratölthesse.- Az én gyermekemre annak a ruháját, akit ti a gázkam­rákba küldtetek?! - sziszegte apám és maradék sörét, habos poharát dühösen az öblítő vízbe buktatta. Néma csendben léptünk a sötét utcára. Már egészen messze jártunk, mikor ismét zsibongani kezdett a kocsma.- Jó, hogy mezítláb vagy - szólalt meg végre az apám. A bakancsot meg kímélni kell hidegebb időkre. Forró, fojtogató volt az a nyár. Varga Lajos illusztrációja

Next

/
Thumbnails
Contents