Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-08-16 / 32. szám
ÚJ szó SZ EPTEMBER Nemzetközi Még itt a nyár. Majdnem mindenki utazik, üdül, pihenni vágyik. Egyedül, barátokkal vagy a család szűk kötelékében. Élményekkel gazdagodunk, embereket, tájakat ismerünk meg, tanúivá vagy részeseivé válunk sok vidám, esetleg kellemetlen történetnek. Lelki emlékkönyvünkben szaporodnak a bevésett sorok... Utazunk. Vannak akik csak úton, de van aki útfélen is, letérve a kényelmes autósztrádákról, s a poros gyalogút mellett nyíló mezei virágokat is csokrokba gyűjti... XXX Máriagyüd. A híres-nevezetes templom falán napóra. Alatta írás hirdeti: Ars longa - vita brevis. (Rövid az élet - maradandó amúvészet.) Két dialógust rögzítek: Lány és fiú. A fiú benéz az oszlopcsar- nokos udvarra, ahol megálltak az évszázadok- No mi van? - kérdi a lány.- Semmi különös - mondja a fiú és mennek tovább. Férj és feleség. Mennyi a beléptidíj? - kérdi az asszony. A férj mondja az összeget. Éppen egy kenyér ára.- Akkor ne menjünk be - Így az asszony. Elmenőben megint kérdez. Ezt ugyan már nem hallom, csak sejtem mit mondhat: Te mondd csak, hol láttuk azt a szövetet? Óvatosan, nehogy megfogja őket a szellem napvilága, fogják járni az üzleteket. Árnyékban. xxx Siklósi vár. Rekkenő hőség. Egy idegenvezető körül külföldiek csoportja. Felforr az agy, kiszárad a nyeldeklő. A külföldieké is, mert ugyanúgy működik. A parkolóhelyen torzsalkodás. Ahány résztvevő - annyi nyelv, plusz a pantomim. Az átlagos vérnyomás 250. Megjelenik a bíró egy rendőr személyében, mire - politikai kifejezéssel élve - rohamosan enyhülni kezd a nemzetközi helyzet. xxx A siklósi vár labirintusában. Egy folyosó végén tábla igazítja el a látogatókat. Jobbra kerámiakiállítás, balra Borharapó. Érdekes, hogy a hazaiakon kívül a magyarul nem értő külföldiek is balra kanyarodnak. xxx Négyszáz éves kút. Körülötte fiúk, lányok, öltözékük változatos: Foszlott nadrág, sujtásos mellény, ócskapiacon is feltűnés nélkül becsmérelhető blúz illetőségük leolvasható a csővázas hátizsákokra varrt zászlócskákról. Egyik-másik énekel, gitároznak. A többi ül, néz. Hová néz? Sehová. Mit gondolnak? Ki tudja... úgy mondják, ők a virágok gyermekei. Istenem, de szép ez így. Tartok tőle, mégis, hogy a kis Einstein, Moliére, Le Corbusier - nem ül itt. Nem itt ül. A bugaci csárdában nem ecet ég a lámpában, hanem villanykörte. A lámpa maga is hangulatos, kovácsoltvas kocsilámpás, népi faragásúak a székek, szép szőttes a tölgyfaasztalokon. Idegenek is szép számmal forognak a híres csárdában. Szó szerint forgolódnak, mint az a néhány bolgár is, akik szerettek volna az ivó valamelyik asztalához letelepedni, ha lett volna szék vagy lóca, amire leülhettek volna. De nem volt. A pincérek sürögtek, az idegenek forogtak, kezükben a pohárral, aztán mivelhogy odakinn ugyancsak zuhogott, jobb híján felváltva letelepedtek - az ablakdeszkára, xxx Tokaj. A parkolóhelyen látványos sorshúzás. A tét valóban nagy: aki vészit, kimarad a borkóstolásból és vezeti hazafelé az autót. xxx Sorbanállás egy élelmiszerüzlet előtt Nők, férfiak. Ki kenyérért, ki pálinkáért. Egy nő dühösen kifakad: - Sosem lesz boldog az az ország, ahol a pálinkát árulják. A gyér, helyeslő hangok között megszólal egy elnyűtt ködmön tulajdonosa: - Az mán igaz, bárcsak ingyen osztogatnák! Buszon. Nagykörúton, a kórházi megállónál gézturbános gyerekkel nagyken- döjú öregasszony száll fel. Elhelyezkednek, a néni mohón néz körül, érdeklődő tekintetet keres, hogy mesélhessen a gyerekről. Hiába, ezen a buszon csupa közönyös lélek utazik. Végre jön a kala- uznö, jegyet ad, kérdőn int a gyerek felé.- Most hozom ki a kórházból - mondja szaporán a néni.- A legkisebbik unokám, leesett a fáról. A doktorok koponyái agyműtétet csináltak neki. Érzi, hogy még nem teljes, nem egészen szakszerű a felvilágosítás, hát kiegészíti:- A fejin! Balatonfúzfő. Üdülőrész. Illetve, a tábla alapján erre csak következtetni lehet, mert a felírásból hiányzik az első két betű. Az „ülőrész“ alatt ez áll: Nyitva reggel 6-tól, este 18 ó-ig. xxx Aki helyjegyes vonaton helyjeggyel akar utazni - naiv ember. Hajnali négy óra. Kezünkben a három hiteles cédulával keressük, s megleljük a három ülőhelyet. Nincs benne öröm. Az egyiken alszik már egy fiatalember, a másikon a neje forgolódik, szép nej, szép feszülő farmerban, a harmadikon - egy kisgyermek alussza az igazak álmát. Mi történik ilyenkor? A gyermek hadd maradjon, egyébként ébresztő. Az ifjú férj német-eszperantó nyelven délies hevülettel elmondja, hogy Európa valamennyi vonatán legalább két hely mindig szabad. Mutatom a cédulákat. Legyint. Ezután a gondolatok közlése háromezer megawattal történik. Az ifjú hitves is felpattan. Gúnykacajok kíséretében becsmérli az általam szentnek tartott helyjegyeket. A gyermek marad, a szülők a folyosóra vonulnak, ott felhevítenek két szimpatizánst. Mikor kimerül az áramfejlesztőjük, felébred akisöreg. Ott folytajtja, ahol szüle' abbahagyták ... És mégis vagy talán ezért is: szép ez a nyár is. BODÖK zsigmond Bácskái Béla: SZECSKÁZÓK NEM A DIPLOMA SZERINT... SZOVJET ISKOLA 2000-BEN Amikor jó félszázaddal ezelőtt a Szovjetunióban mégcsak kialakulóban volt a napjainkban működő közoktatási rendszer, két feladat állt előtte: minden állampolgárt megtanítani írni és.olvasni, valamint elegendő számú magasabb képzettségű szakembert kiképezni. Ez az iskola-rendszer teljesítette feladatát. A Szovjetunióban azóta áttértek az általános középiskolai oktatásra, a diplomás szakemberek - tudományos dolgozók, mérnökök, pedagógusok, orvosok - számának tekintetében pedig a Szovjetunió az első helyen áll a világon 11 KÖTELEZŐ ÓVODA Napjainkban új problémák merültek fel: a modern követelmények szintjén jó szakképzettséget kell biztosítani a végzett növendékeknek. Ehhez olyan színvonalra kell emelni az óvodák munkáját, hogy az iskolába kerülők tudjanak olvasni és számolni, rendelkezzenek az írás, a fizikai és a szellemi munka elemi jártasságával, ismerjék az etika és az esztétika ábécéjét. A nyolcvanas években, valószínűleg, az óvoda éppen úgy kötelező lesz, mint ma az iskola. A gyerekek hat éves korukban kerülnek az első osztályba. Ezért nagyobb figyelmet lehet majd szentelni az etikának és az esztétikának, a természet- és társadalom-tudományoknak, a testnevelésnek, a munkára szoktatásnak. Minden tanulóval egyénileg foglalkoznak majd: így pontosan és idejekorán fel lehet fedezni és ösztönözni képességeit, érdeklődési körét, tehetségét. És nemcsak a matematika, az idegen nyelvek, vagy a múkorcsolyázás, hanem a lakatos-, a szabó-, a szakács- mesterség iránt is. VIZSGÁZTATÓ AUTOMATA Úgy tűnik, hogy a 2000. év középiskolái sok mindenben hasonlítanak majd napjaink felsőfokú oktatási intézményeire, egy és másban talán maguk mögé is utasítják azokat. Valószínűleg mindennapos dolog lesz a felsóosztályosok számára szervezett bevezető előadássorozat, kiváló képzettségű szakember-előadó vezetésével. Sok tantárgyból a rendes órák mellett alkotó vita-szemináriumokat tartanak. A XXL század iskolása többet ül majd a televízió előtt, többet jár moziba, de javarészt nem a szórakoztató műsorokat nézi, hanem az iskolatévét és az oktatófilmeket. Az iskola életében fontos helyet foglal majd el az oktató- és vizsgáztató automata. Leveszi a tanár válláról a gyakorló- és ellenőrző rutinművele- tek terhét, több időt enged a pedagógiai munkára, amelyekre oly nagy szükség van az egyes tanulók egyéni megközelítésénél. TOVÁBBKÉPZÉS 6-7 ÉVENKÉNT Lehetséges, hogy a tízéves iskola után unokáinkra és dédunokáinkra két-három éves termelési gyakorlat vár a kiválasztott szakma területén, azután megvédik majd diplomájukat, pontosan úgy, mint ma az egyetemen. Az iskola befejezése után többen kezdenek majd dolgozni és nem jelentkeznek az egyetemre. De tudni fogják, hogy nekik is, mint a főiskolát végzett szakembereknek, 6-7 évenként továbbképzésen kell részt venniük, hogy egész életükben növeljék műveltségi színvonalukat- És tudni fogják azt is, hogy munkájukat nem a diploma szerint értékelik majd, hanem a végtermék minősége szerint. Aszerint, milyen mesterévé válik szakmájának a volt nebuló. IGOR BESZTUZSEV-LADA szociológus könyvkiállítás és vásár Moszkvában A helsinki értekezlet záróokmánya kiemeli a nemzetközi könyvkiadói csere fontos szerepét a népek közötti kölcsönös megértés és bizalom elmélyítésében A világirodalmi müvek kiadásában a Szovjetunió a nemzetközi rangsor első helyén áll. A szovjet emberek 136 országa íróinak műveit olvashatják, így hozzájuthatnak minden jelentős művészeti, tudományos vagy ismeretterjesztő műhöz. A helsinki édekezlet óta eltelt években az idegen nyelvekről lefordított irodalom példányszáma csaknem a másfélszeresére nőtt a Szovjetunióban, és elérte a 113 milliót. Közülük 1074 mű szerzője amerikai (összes példányszám 56,8 millió), 585-é francia (több, mint 76 millió példány), 588 könyv szerzője angol (több mint 52 millió példány). A Szovjetunióban, az NSZK-beli szerzőknek 109 munkája jelent meg, összesen 4 millió példányban. A szovjet olvasók nemcsak a klasszikusokat ismerik jól, hanem a neves modern írókat is. Közülük a legnépszerűbbek: W. Faulkner, G. Salinger, E. Vaugh, Sh. Snow, J. Aldridge, L. Aragon, G. Simeon, R. Merle, F. Sagan, K. Optitz, M. Grün, E. Kästner... Nyugaton évről-évre növekszik az érdeklődés a szovjet könyvek iránt. Szovjet szerzők műveit jelenleg a világ 130 országában terjesztik. Az utóbbi években a nyugati cégek egyre nagyobb mértékben igénylik a szovjet szerzők müveit és azok kiadásának jogát. A szovjet könyvkiadók szilárd kapcsolatot építettek ki angol, francia, finn és más cégekkel. Intézkedéseket fogadtak el a kiadott müvek számának bővítésére és könyvkiállítások megszervezésére. Széles körben alkalmazzák az olyan együttműködési formákat, mint a külföldi és a hazai könyvkiadók és könyvterjesztők szemináriuma abból a célból, hogy mélyebben megismerjék az egymástól eltérő kiadói rendszereket és a könyvpiac sajátosságait, és kidolgozzák a közös munka programját. Egyre gyakrabban jelennek meg a közös kiadványok is. A kiadók munkakapcsolatai szorosabbá tételének és a könyvcsere fejlesztésének egyik formája a moszkvai Nemzetközi Könyvkiállítás és Vásár. Növekvő jelentőségéről az alábbi számok tanúskodnak: az első vásáron 1535 cég vett részt 67 országból, a másodikon már 75 ország 2290 cége képviseltette magát. Az elmúlt öt évben gyorsan nőtt a Szovjetunióban eladott külföldi könyvek száma, gyakorlatilag az ország minden nagyobb városában árusítják őket. Nyugaton ellenkező tendencia figyelhető meg. Az USA-ban például bizonyos kongresszusi körök nyíltan fellépnek a Szovjetunióval való könyvcsere szűkítése érdekében. Csökken az eladott szovjet könyvek, újságok és folyóiratok száma, ugyanakkor a könyvpiacot elárasztják silány, szovjetellenes könyvekkel. Ennek ellenére a szovjet és a nyugati kiadók együttműködési lehetőségei a továbbiakban is következetesen teljesítik a nyugati partnerekkel kötött szerződéseket és megállapodásokat, nem sajnálják az erőfeszítést az országok közti szellemi kapcsolatok elmélyítése érdekében A Szovjetunióban 1980-ban több mint 1500 olyan könyv jelent .meg, amelyet idegen nyelvből fordítottak, közülük 900 volt nyugati szerzők műve. Folynak a harmadik nemzetközi könyvkiállítás és vásár előkészületei, amelyet az idén szeptemberben rendeztek meg Moszkvában. A két előző rendezvény tapasztalatait a szovjet kiadók képviselői felhasználva mindent megtesznek, hogy ez az esemény gyümölcsözőbb legyen. BORISZ SZTUKALIN a Szovjetunió Kiadói Nyomdai és Könyvkereskedelmi Állami Bizottságának elnöke
