Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-08-16 / 32. szám

< K özvetlenül a csehszlovák-magyar államhatár men­tén száz éve faragják a hegyet, termelik ki a mész­követ a bódvavendégi (Hostovce) mészkőbányában. Furcsa alakú vonulata ez a Szlovák Karszthegységnek: hirtelen lejt és a patak partjánál megáll. Ezért nevezik Hegyorrá­nak. Valamikor Akasztóhegynek is hívták, mert az önálló vármegye megszűntéig, 1881 -ig, itt hajtották végre a halá­los ítéleteket. Az 1880-as években indult meg itt - osztrák pénzembe­rek kezdeményezésére - a mészkő termelése és a mész- égetés. Kiváló minőségű meszet égettek, amit nemcsak az építkezéseknél, az iparban, hanem a gyógyszergyártás­ban is felhasználtak. A kemencék még állnak, üzemképe­sek, de a nagy távolság, a magas szállítási költségek miatt kevés volt a megrendelés, - s mivel a kemencéket folyamatosan kell üzemeltetni - ezért három évvel ezelőtt leálltak a mészégetéssel. A mészkő kitermelése azonban tovább folyik, mégpedig többet és korszerűbb technikával termelnek.- Az üzem a Kelet-szlovákiai Cementgyár bystrei igaz­gatóságához tartozott. 1971-ben az egységes földmű­vesszövetkezet vásárolta meg - tájékoztat Tóth László, az üzem vezetője. - Azóta sokat fejlődött üzemünk, növeke­dett a dolgozók létszáma és a termelés egyaránt. Jelenleg a mészkőbánya a Kassai Bányaigazgatóság ellenőrzése alatt áll. A biztonsági előírások nálunk nagyon szigorúak, és ez természetes is. Hegyet bontunk, követ termelünk, lőszert tárolunk és naponta robbantunk. Ilyen munkahe­lyen feszült figyelemre és fegyelmezettségre van szükség. Tóth Lászlóval a bányát járjuk. A szintek egymás felett, teraszosan helyezkednek el. A legfelső szint északi olda­lán 110 méter magas sziklafal emelkedik. A hegy tetején emberek dolgoznak. Huszonöt méter mély lyukakat fúrnak a sziklába, pontos számítások alapján, két sorban, ötven méter hosszúságban.- Fúrtunk már le negyven méter mélységbe is - magya­rázza kísérőm. - A lyukak 60-70 fokos szögben hatolnak a sziklába, ezekbe kerül a lőszer. Volt eset, hogy hetven mázsa robbanóanyagot is felhasználtunk egyszerre. Ezt a robbantást nevezzük függő- vagy függöny robbantásnak. Egyszerre 18-30 ezer tonna követ mozgatunk meg. Egy ilyen robbantás nagy pontosságot és elővigyázatosságot követel, ezért a Kelet-szlovákiai Vasmű méhészi üzeméből „kölcsön“ kaptuk Július Krajöi bányamérnököt. Ó irányítja a fúrást, a robbantószer elhelyezését és hajtja végre a robbantást. Havonta egyszer alkalmazzuk ezt a mód­szert, utána jöt a kitermelés, darálás, zúzás és szállítás. A függőrobbantás után nagyobb szikladarabok is ma­radnak, ezeket is robbantással törik szét. Ezt nevezik másodlagos lövésnek, ezeket már a két lőmester, Görgei András és Kovács István robbantja.- Eddig a nagyobb sziklába lyukat fúrtunk - mondja Tóth elvtárs -, abba helyeztük el a lószert, s így lőttük szét a követ. A magyarországi szentandrási testvérüzemünk dolgozóitól új módszert vettünk át. Bevezettük az úgyneve­zett határozást. Ebben az esetben nem fúrunk a kőbe, hanem a tetejére kerül a lőszer, fojtással. Ennek a mód­szernek előnye, hogy a fúrást megtakarítjuk, robbantáskor nem repül nagy távolságra a kő, hanem csak szétmállik. Energiát is megtakarítunk, mert nincs szükség kompresz- szorra. Körülöttünk nagy a sürgés-forgás. Hatalmas baggerek markolják a követ, erős Tatra-kocsik szállítják a malmok­hoz. Az üzemnek 87 dolgozója van, ebből 25-en a gépko­csiparkhoz tartoznak. Új műhelyek, garázsok épültek az utóbbi években. Az üzem évi termelése 10 millió korona, ebből 5 millió a tiszta jövedelem. Az évi termelés 225 ezer tonna. Az autópark külön két és fél millió korona hasznot hoz évente. Előnye az üzemnek, hogy van iparvágánya, így nagyobb távolságra vasúton szállíthatják a kitermelt Feszült várakozás a robbantás előtt (Felvételek: ifj. Spisák József) anyagot. Tizenkét vagont raknak meg egyszerre, s ezt a munkát 4-5 óra alatt végzik el. Érdekessége az iparvá­gánynak, hogy a Magyar Népköztársaság területén, magyar vasútállomáson halad át, tehát szükség van a csehszlovák és magyar vasutasok együttműködésére. Milyen termékeket állítanak elő és kik a vásárlóik?- Elsősorban mészport készítünk a mezőgazdasági üzemek részére, amelyek ezt a savanyú talajok javítására használják. Huszonhatezer tonnát termelünk évente. Továbbá mészégetésre alkalmas követ termelünk ki, ebből 45 ezer tonnát a novákyi vegyi üzem vásárol meg. A Rimaszombati Cukorgyár 15 ezer tonnát rendel, ők saját kemencéikben a cukorgyártáshoz szükséges meszet éget­nek belőle. Nagyolvasztók részére is szállítunk, így meg­rendelőink közé tartozik a podbrezovái vasmű és a tur- cianskei gépgyár is. Különböző meghatározott nagyságú zúzalékanyagot pedig a kerület nagyobb építővállalatai és az útépítő vállalat részére állítunk elő. A környező szövet­kezeteket is ellátjuk ezekkel az anyagokkal, és a magán- építkezőknek is a rendelkezésére állunk.- Mi lesz, ha elfogy a hegy?- Ettől még messze vagyunk - mondja mosolyogva. - A bányaigazgatóság szakemberei pontos számításokat végeztek. Megállapításaik szerint a termelés növelése mellett is több mint száz évre elegendő mészkőtartalékunk van. Nagy gondunk, mint a legtöbb üzemben, az alkatrész- hiány, így gyakran kiesik a termelésből egy-egy Tatra- gépkocsi, vagy bagger. Pontos munka folyik a kőbányában. A napbarnított, munkában edzett dolgozók óramű pontossággal végzik nem könnyű munkájukat. Ez természetes, hiszen csak megfontolt, szakértelemmel végzett munkával lehet jó eredményeket elérni és elkerülni a mindig leselkedő bal­esetveszélyt. FECSÓ PÁL A munkatermelékenység és az anyagmozgatás A XV. pártkongresszus utáni gazdasá­gi és szociális-fejlődésünk értkeléséből megtudhattuk, hogy hazánk közlekedési gépparkját tovább korszerűsítettük, s no­ha a 6. ötéves tervidőszakban közleke­dési, szállítási rendszerünk megbirkózott a feladatokkal, nem sikerült teljes egé­szében felszámolni a szállítmányozás, az anyagmozgatás és a raktárgazdálkodás ismert gyenge pontjait. Tény, hogy szinte hihetetlenül magas a közlekedésben és az anyagmozgatás­ban dolgozók száma, és sokszor úgy tűnik, hogy az e téren keletkező veszte­ségidők tovább már nem csökkenthetők. Persze, ez helytelen nézet, s kötelessé­günk változtatni ezen a helyzeten. Még­pedig a komplex szocialista racionalizáci­óval, amelynek segítségével e téren is nagyon sok ésszerű megoldás hajtható végre. Olyanok, amelyek nem igényelnek különösebb beruházást és gyorsan meg­térülnek. A becslések szerint még a közelmúlt­ban is úgy vélték az illetékesek, hogy a kiszolgáló és^egédmunkafolyamatokat végző munkások száma az összmunkás- létszám 30 százalékát képezi, s hogy az ilyen munkákra fordított költségek az összköltségek 20 százalékát teszik ki. Egy pontosabb felmérés során azonban bebizonyosodott, hogy ehhez az arány­hoz még 10 százalékot hozzá kell adni, vagyis a helyzet gyors orvoslásra szorul. A felmérések arra is rámutatnak, hogy az anyagmozgatásban, a raktárgazdálko­dásban és a csomagolástechnikában a legalacsonyabb a gépesítés foka. Szá­mokban ez annyit jetent, hogy míg a nép­gazdaság többi ágazatában az egy mun­kásra jutó gépek és berendezések értéke 127 ezer koronát tett ki, a csomagolás- technikában és az anyagmozgatásban mindössze 38 ezer korona volt a gépek és berendezések értéke. Az anyagmozgatás, a raktárgazdálko­dási és a csomagolástechnikai munkák nagy aránya olyan figyelmeztető szám, amelyre a népgazdaságirányítás minden szintjén dolgozó irányító és szervező szakembereknek fel kellene figyelniük. Megállapították ugyanis, hogy a vezető dolgozók nagyon keveset tudtak az e területeken uralkodó állapotokról. A CSSZSZK 1981 -1985-ös gazdasági és szociális fejlesztésének irányelvei értel­mében a fuvarigényességet legkevesebb 5 százalékkal kell csökkenteni. Ehhez mindenekelőtt a szállíttatóknak kell hoz­zájárulniuk, akik a termelés anyagigé­nyességének csökkentésével, a nem gazdaságos kooperáció és szakosítás, valamint a gazdaságtalan szállítások fel­számolásával, a ki- és berakodási mun­kák meggyorsításával és nem utolsósor­ban jobb munkaszervezéssel tehetnek sokat a helyzet javításáért. Az is fontos szempont, hogy az anyag- mozgatás, raktárgazdálkodás és a cso­magolástechnikai munkák ésszerűsítése révén munkaerő szabadul fel, amelyet a termelésbe lehet átirányítani. Persze, ez a folyamat nem hajtható végre egyik napról a másikra. A vállalatvezetők álta­lában azt hozzák fel indoklásul, hogy az anyagmozgatás és a többi szóban forgó terület gépesítésére, korszerűsítésére, automatizálására nincs elegendő beru­házási eszközük. Ez tény, ezen nem lehet sokat változtatni. Viszont nagyon sok ezen a területen az olyan rejtett tartalék is, amelyek kihasználásával vaj­mi keveset törődnek a vállalatok vezetői, felelős szakemberei. A gazdasági vezető dolgozók körében még 1974-ben végez­tek egy felmérést, hogy mire használnák fel a beruházási eszközöket, ha korlátlan mennyiséget bocsátanának rendelkezé­sükre. A 100 megkérdezett igazgató kö­zül 77 azt válaszolta, hogy az alapvető részlegek fejlesztésére fordítanák, kilen­cen válaszolták, hogy korszerűsítenék az üzemi közlekedést és az anyagmozga­tás, nyolcán pedig szociális fejlesztésre fordítanák a rendelkezésükre álló össze­get stb. Lényegében öt évvel később is hasonló vélemények születtek, csak dön­tő mértékben nőtt a korszerűsítés útját választó igazgatók száma. Növelni akarjuk az újratermelési folya­mat hatékonyságát, fokozni akarjuk az állóeszközök kihasználását. Elsőrendű feladat, hogy minden ipari termelő ága­zatban fokozatosan csökkentsük a nem elfoglalt munkahelyek számát, s hogy több dolgozót foglalkoztassunk több mű­szakban, s a lehető leghatékonyabb, leg­korszerűbb technikával szereljük fel a termelőrészlegeket. Keressük a lehető­ségét az anyagmozgatás és az üzemi közlekedés további ésszerűsítésére - mégpedig elsősorban a jobb szerve­zésben rejlő lehetőségeket. A hatékony­ság növelésére lehetőséget nyújt a bére­zési rendszer is — az időbér más bérezési formával helyettesíthető, amire számos vállalatban született már kedvező tapasz­talat. A játékszabályok már jóváhagyottak, csupán konkrét tartalommal kell megtöl­teni - ezen a téren is. Az 1981-1985-ös évekre szóló gazdaságfejlesztési irányel­vek hangsúlyozzák, hogy szélesebb kör­ben kell alkalmazni az akkord- és teljesít­ménybért. Ne féljünk a bérezés progresz- szív módjaitól. Az irigykedőknek esetleg ajánlhatjuk: ha jól akarsz keresni, te is jelentkezhetsz... 1 Vili e iilBi m [yniniif nUH till li&J ENUtniiH

Next

/
Thumbnails
Contents