Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-08-09 / 31. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA Festékiparunk feladatai a 7. ötéves tervidőszakban UJ ENERGIAFORRÁSOK? A másodlagos energiaforrások hasznosításával foglalkozik részletesen az Energiadwendugban megjelent cikkében S. P. Szuson, a Szovjetunió Állami Tervbizottsága mellett működő kutatóintézet osztályvezetője. A bevezetőben hangsúlyozza, hogy a technológiai szint egyike az ipar energiaigényének szerkezetét meghatározó legfontosabb tényezőknek. A közvetlen tüzelőanyag-felhasználás még a korszerű berendezésű és termelési rendszerű technológiai ipari folyamatokban is nagy energia- veszteségekkel jár. A jelenlegi technológiák többsége, energetikai szempontból már nem felel meg, ,,a belső energiahasznosítás“ lehetőségeit alig használják ki, vagyis hiányzik a veszteségek visszavezetése a technológiai ciklusba és igen magas a termékelőállítás fajlagos tüzelőanyag-fogyasztása. ÁTMENETI IDŐSZAKOS TECHNOLÓGIÁK A technológia fejlesztésének célja az iparágak többségében mind ez ideig elsősorban a termékek előállításának javítása volt. A technológiai berendezések energetikai szempontból való javítását ugyanakkor elhanyagolták, mert az össztermelési költségeken belül mellékesnek tekintették az energiahordozók viszonylag alacsony beszerzési árát. Idővel ez a szempont is egyre inkább előtérbe kerül, ez egyrészt a tüzelőanyag és az átalakított energiahordozók iránti igény jelentős növekedésevei, másrészt az energiaforrások rohamos drágulásával magyarázható. Ezért a jelenlegi technológiákat „átmeneti időszakos“ technológiáknak kell tekinteni. A műszaki fejlődés hatására az ipari termékeket gazdaságtalanul előállító technológiákat előnyösebbek váltják fel, amelyek célja a „maximális belső energiahasznosítás“ és a tüzelőanyag helyettesítése más energiahordozókkal. így, és nagyobb egységteljesítményű berendezések beállításával, valamint energotechnológiai kombinációkkal a veszteségeket és a költségeket lehet csökkenteni. Az iparágak műszaki átszervezése csak fokozatosan hajtható végre. Sok gyártási technológiát kell még egyelőre hagyományos formában megtartani, ami azzal jár, hogy még sok átalakítási folyamatban viszonylag alacsony hatásfokkal használják ki a tüzelőanyagok kémiai energiáját. A MÁSODLAGOS ENERGIAFORRÁSOK A Szovjetunióban az Állami Tervbizottság, a Tudományos és Technikai Bizottság és a Tudományos Akadémia által 1972-ben kidolgozott elvek szerint másodlagos energiaforrásoknak (MEF) tekintik a folyamatban keletkező szekunder energia- hordozókat, a hulladékanyagokat, a keletkező belső energiákat és közbenső termékeket. A viszonylag alacsony energetikai hatékonyságú technológiai berendezések közül a szerző példaként a nagyolvasztóban lejátszódó folyamatot elemzi részletesen. Egy tonna nyersvas előállításához átlag 21-25 GJ (5-6 Gcal) tüzelőenergiát fogyasztanak. Ennek csak 30-33 %-át hasznosítják a spontán hőelnyeréssel járó endoterm reakciók realizálásánál, míg az 55-60 Zo másodlagos energiaforrás. A torokgáz mennyisége például különféle üzemeltetési, tüzelőanyag-minőségi és konstrukciós paraméterektől függ, s az alapvető olvasztási, termelési körülmények változtatása nemcsak a MEF-ek mennyiségét befolyásolja, hanem a nyersvastermelés gazdaságosságára is kihat. Ha 180 köbméter/t-ra növelik a nagyolvasztóba beszívatott földgázt, illetve 140 köbméter/t-ra az oxigénmennyiséget és 1400 Celsius-fokra emelik az aláfúvó levegő hőmérsékletét, akkor a kokszfogyasztás 335 kg/t-ra csökken. Egyúttal felére csökken a fúvószél mennyisége, a nagyolvasztó teljesítménye pedig átlagosan 23 %-kal megnő. A keletkező torokgáz energiáját számos ipari termelöberendezésben lehet hasznosítani. A példa további elemzéséből az következik, hogy a termelési technológiák radikális módosítása rendszerint hatással van a keletkezett MEF-ek mennyiségére és paramétereire. A másodlagos energiaforrások fajtáinak és paramétereinek felismerése — a szerző szerint - igen fontos tényező, de a MEF-ek hasznosításának csak első lépését jelenti. Ezek után meg kell határozni és létre kell hozni a MEF-ek felhasználására alkalmas berendezéseket, ismerni kell helyiségüket, primerenergia-beszerzési költségeit stb. A szovjet módszer ezért részletesen tartalmazza a MEF-ek hasznosításának módozatait is. Az iparnak értékes egyik nagy csoportba tartozik minden éghető MEF, a vegyi és termokémiai technológiáknál keletkező éghető gázok és hulladékok, valamint a szénhidrogéntartalmú nyersanyagok. Azonban az éghető MEF-ek alkalmazásához gyakran át kell építeni a tüzelőberendezéseket. Értékes energiaforrások még a petrolkémiai és a nyersolaj-feldolgozó iparban keletkező MEF-ek, amelyek népgazdasági haszna igen nagy, ezért a Szovjetunióban az ilyen kutatásfejlesztés is egyre szélesebb körre terjed ki. AsMÁSIK CSOPORT A másik nagy MEF csoportba a termikus másodlagos forrásokat sorolják. Ezek teljes hasznosítását azonban többnyire alacsony hőpotenciáljuk nehezíti, úgyhogy az ipari üzemek energiaigényét viszonylag alacsony paraméterű gőz, vagy forró víz formájában tudják fedezni. Az ilyen MEF-eknek főleg hűtőrendszeri alkalmazását irányozták elő, ami azért is előnyös, mert a hűtési főidény tavasszal és nyáron van, amikor a termikus MEF-et a télen megszokott fűtési célokra nem igénylik. A módszer tartalmaz még hulladékhasznosító kazános megoldásokat, a másodlagos energiahordozók energiájának átalakítását villamos energiává stb. és segítséget nyújt - konkrét ipari technológiák részletes paraméterei alapján - a MEF-ek keletkezési körülményeinek felismeréséhez, ipari felhasználásuk megoldási módozataihoz. MEGHÁROMSZOROZÓDOTT HASZNOSÍTÁS A Szovjetunió néhány jelentősebb iparágában már megvalósított, a másodlagos energiaforrásokat hasznosító berendezések fejlődésének 1978. évi helyzetéről a következő mondható el. A belső átalakulásokban keletkezett és gazdaságosan hasznosítható energia 1086, 9 PJ (255,8 106 Gcal) volt.Ebből egyelőre még csak 421,9 PJ-t (100,8 106 Gcal) használtak fel, vagyis 42,3 %-ot, ami 18 106 t egyezményes tüzelőanyagnak felel meg. így tehát - amint a szerző kiemeli - sok még a teendő és már intézkedtek is a MEF-ek hasznosítási szintjének fokozása érdekében. Az elmúlt 10 évben a szovjet iparban a MEF-ek ipari hasznosítása terén jelentős előrelépések voltak a kutatásfejlesztésben, s emellett kidolgoztak egy állami statisztikai beszámoltatási módszert is, ami lehetővé teszi a MEF-ek ipari hasznosításának figyelemmel kísérését, ellenőrzését, hogy még több millió tonna értékes energiahordozót tudjanak megtakarítani. (M. É) A festékgyártás a vegyipar egyik fontos ágazata, melynek fejlődése szorosan összefügg a népgazdaság fejlődésével. Nincs olyan iparág, amely nélkülözni tudná a festékeket és a festékipar egyéb termékeit. Vitathatatlan tehát, hogy arányosan az egyes felhasználó ipari ágazatok fejlődésével kell fejleszteni a festékek gyártását, azonban nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is. A legfontosabb festékfelhasználók közé tartozik a fémipar, a faipar, az építőipar és a kiskereskedelmi üzlethálózat közvetítésével a lakosság. A festékipari termékszerkezet korszerűsítésének meghatározó tényezője - a felhasználók igényeinek kielégítése mellett - a környezet védelme és az anyag- illetve energiatakarékosság. Hazánk jelenlegi festékszükséglete mintegy 200 000 tonnát tesz ki évente. Ezen a mennyiségen belül az egyes festékfajták arányát az alábbi táblázat tartalmazza, összehasonlításul a hetedik ötéves tervidőszak végén várható, illetve a jelenlegi nyugateurópai helyzet szolgál. FESTÉKVÁLASZTÉK SZÁZALÉKBAN Festéktípus CSSZSZK Nyugat Európa jelenleg jelenleg a 7. ötéves terv végén Olaj 13,6 6,7 2,3 Olajtartalmú alkid 42,6 33,7 29,5 Szintetikus olajnélküli 13,1 , 18 13,8 Cellulózszármazékú 11,6 8,3 6,4 Vízzel hígítható 15.8 29,8 37,8 Egyéb (festékporok, oldószermentes festékek, stb) 3,3 3,5 10,2 Üzembiztos szállítószalagok A villamosgépek megjelenése óta létezik az elektromotorok sebességét szabályozó egyszerű és üzembiztos rendszer kialakításával kapcsolatos probléma. Moszkvában, a Villamosgépek Köponti Kutatóintézetében hatékony berendezést hoztak létre a tekercselt forgórésszel rendelkező villamos motorok sebességének szabályozásra. , Az újítás előnye, hogy a készülék mechanikus érintkezők nélküli, egyszerű elektromos sebességszabályozó biztosítja a villamos berendezése optimális indítását. Szállítószalag esetében például ideálisnak tekinthető, ha a szalag egyenletesen, folyamatosan gyorsul fel a maximális sebességre, így kiküszöbölhetők a rántások és a csúszások, amelyek következtében a gumi elszakad, vagy égni kezd. A szabályozó berendezés lehetővé teszi, hogy a villamos darukat egyenletesen gyorsítsák fel a maximális sebességre. Az új találmánynak nemcsak a gyakorlati jelentősége nagy, de tudományos szempontból is igen értékes. Két évvel ezelőtt elektromos sebességszabályozót szereltek fel a Cserepoveci Erőmű szállítószalagjaira. Ugyan az a szalag, amely korábban évente 4-5-ször elromlott, most két esztendőn keresztül meghibásodás nélkül üzemelt. Az új berendezés ipari alkalmazása évente mintegy 112 ezer rubel megtakarítást jelent. Több mint egy esztendővel ezelőtt tíz ilyen sebességszabályozót szereltek fel a Kijembajevi Bányászati Ércdúsító Kombinát szállító- szalagjaira. Azóta egyikben sem keletkezett üzemzavar. Az új készüléket kipróbálták egy szibériai bányászati fúróberendezésen is. Az itt kapott eredmények szintén kitűnőek. Jelenleg az elektromos sebességszabályozó alkalmazási területének bővítésén dolgoznak. Már ma is sokféle berendezéshez gyártanak komplett sebességszabályozót, amelyek nem igényelnek különleges tervezői munkát, s alig van szükség az időnkénti beszabályozásra. (T) A közeljövőben szinte minden jelenleg gyártott festékfajta szükséglete megnövekszik, viszonylagos csökkenés várható azonban az olaj- és olajtartalmú festékeknél. Növekedés a szintetikus és vízzel hígítható festékeknél mutatkozik, a festékfelhasználók ezen a téren várnak a vegyipartól és a festékgyártóktól olyan korszerű termékeket, amelyek minden igényt ki tudnak elégíteni. . A termékszerkezet változására legnagyobb hatással a fémipar lesz. Egyrészt ez a legnagyobb felhasználója a festékeknek, másrészt itt vannak a legnagyobb tartalékok a felületvédelmi eljárások korszerűsítésére. A biztonság- technikai, egészség- és környezetvédelmi előírások következetes betartása is jelentős változásokat jelez a festékfelhasználás területén és egyben ösztönzi az újabb bevonóanyagok kidolgozását. A faipar továbbra is a legnagyobb fogyasztója lesz az olaj- és olajtartalmú alkidfestékeknek. A bútoripar viszont egyre kevésbé fogja alkalmazni ezeket a néhány napos száradási időt igénylő bevonatokat. Az itteni új beruházások egyik célja a munkafolyamatok meggyorsítása, amelyekhez gyorsan száradó festékekre van szükség. Több szerepet kapnak ezen a téren a savval keményedé, poliuretán és poliészter kötőanyagú termékek. Az építőipar elsősorban olyan bevonatokat igényel, amelyek megnövelik az épületek felületvédelmének élettartamát. Jelentős javulás várható a hazai akrilátkö- tóanyagok gyártásának felfutásával. Ezzel remélhetőleg belátható időn belül megszűnnek a külső épületvakolatok minőségi hibái, és az új lakótelepek arculatát nem a foltokban leváló vékonyrétegű polivinilacetát-kötőanyagú vakolatok fogják meghatározni. Az egyre szigorúbb tűzvédelmi előírások olyan termékek kifejlesztését és gyártását is igénylik, amelyek meggátolják illetve csökkentik az égést. A kiskereskedelmi forgalomba hozott festékek szinte kivétel nélkül olyan termékek, amelyek fel- használása nem igényel különösebb szakértelmet és viszonylag hosszú ideig tárolható. Az árukínálat bővítésének legnagyobb akadálya a dobozgyártás és a csomagolóberendezések nem kielégítő kapacitása. Ennek kiküszöbölésére olyan gyáregységek felépítésére kerül sor, amelyek függetlenítik a festékipart az eddigi dobozellátás rendszerétől. A festékválaszték bővítése nép- gazdasági érdek. Minden szempontból megfelelő termékek csak olyan együttműködéssel születhetnek, amely a gyártók és felhasználók szempontjait messzemenően figyelembe veszi. Ezen az úton halad acsehszlovákfestékipar is, arra az aprólékosan kidolgozott távlati tervre támaszkodva, amely a termékszerkezetváltozások lehetőségeit 1990-ig foglalja magába. SZOMOLAY FERENC Érdekességek, újdonságok A GŐZMOZDONY RENESZÁNSZA? Angol szakértők véleménye szerint a kőolaj árrobanása miatt a gőzmozdonyok visszatérésére lehet számítani a világ sok részén. A holnap gőzmozdonya mindenesetre sok szempontból különbözik majd a hagyományostól. Rossz minőségű fűtőanyagot is felhasználhat - például a 30 százaléknyi hamut is tartalmazó kéndús szenet, fahulladékot, akár a háztartási szemétből készült fűtőanyagot is. Az első szakaszban a szilárd tüzelőanyagrészecskék egyfajta fluidágyat formálva, részben elégnek. A második szakaszban a fluidágyon áthaladó forró levegő, felfelé hatolva, egyfajta ciklont alkot. Itt a fluidágy égésgázaiként felfelé haladó gázokban levő, még eléget- len tüzelőanyag is elég. További újításként turbófeltöltőt is beépítenek majd a gőzmozdonyokba. A kazán nagynyomású gőzének egy részét turbina hajtására használják fel; ez a turbina több gőzt sajtol majd be még nagyobb nyomáson a dugattyúk hajtására. ITT A MŰANYAG KERÉKPÁR Csaknem teljes egészében műanyagból készült kerékpár kerül kereskedelmi forgalomba az idén Svédországban. Egy göteborgi kutatócsoport fejlesztette ki a svéd műszaki fejlesztési bizottság támogatásával. A váz, a pedál és a kormány üvegszállal erősített poliészterből, a lánc gumiból készül. A gumiköpenyeket levegő helyett egyfajta habanyaggal töltik meg, így többé nincs szükség pumpálásra. Nyolc erős műanyag küllő lesz az egyes kerekekben. A műanyag kerékpár legnagyobb előnye, hogy nem rozsdásodik. Olcsóbb is lesz, mint az eddigi fémből készültek. A FÖLD GYORS SZÜLETÉSE A Szovjet Tudományos Akadémia lofférröl elnevezett műszakifizikai intézetében a hidrotermális források bizonyos gázainak szokatlan izotópösszetételét figyelték meg. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Föld mélye megőrizte azokat az eredeti gázokat, amelyek bolygónk kialakulásakor estek csapdába. Az izotóp koncentrációjából viszont kiszámíthatják, hogy mennyi ideig létezett az az elsődleges porfelhő, amelyből bolygónk kialakult. A számításokból az a meghökkentő adat derült ki, hogy az ősporfelhő kozmikus mércével mérve nagyon rövid ideig - csupán százezer évekig - létezett, vagyis bolygórendszerünk meghökkentően rövid idő alatt alakult ki. * 1981. Vili. 9. N C/3
