Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-05 / 26. szám
Ezt az űrt akarta kitölteni a Pulzus.“ A lényeg az, hogy egy köny- nyűzenei panorámát mutatunk a nézőknek, mely magába foglal a sanzontól a rockig, a diszkótól a jazzig, a főiktől a legmüvibb popzenéig szinte minden zenei ágazatot. Bemutatjuk az új előadókat, rájuk akarjuk nyitni a közvélemény ablakát. Így került műsorunkba például a bratislavai Gravis együttes is. (Ekkora skálaszélesség a tartalom ilyen gazdagsága könnyen oda vezethet, hogy a műsor fölaprózódik. Ez persze csak akkor érvényes, ha a műsor célja a zenei ágazatok alapos és széleskörű bemutatása. Módos Péter előző szavaiból kitűnik, hogy a cél nem ez. Ennek ellenére mégsem a hiradószerű tartalom akar jellemző lenni a Pulzusra.) „Gondoltunk mi arra, hogy felaprózódik a műsor, de vállalva ezt a veszélyt, más célunk is van a Pulzussal. A műsor már szerzett magának bizonyos népszerűséget, elég sokan nézik. Tehát a néző. odaül a tévé elé, nézi a Pulzust, A hatvanas évek végéig a KISZ-ben kulturális területen dolgoztam, 1965-ben szóltak, hogy foglalkozzak az akkor már szárnyát bontogató beat-hul- lámmal. Nekem addig a beatzenével alig volt valami kapcsolatom, jobbára csak a jazz érdekelt. De aztán megismerkedtem az Illéssel, Metróval, Omegával és nagyon megtetszettek, úgy hogy aztán éjjel-nappal a beat üvöltött a szobámban. A szomszédom, aki a tévében dolgozott ezt nem hallgatta jó szívvel és beajánlott a tévébe könnyűzenei szerkesztőnek, mondván, ha a munkám is ez lesz, mindjárt megunom. Ez eddig nem sikerült. így kerültem a Magyar Televízió könnyűzenei osztályára és abban a szerencsében volt részem, hogy elősegíthettem a hazai beat áttörését a tévé képernyőjén is. Jelenleg a Pulzus köny- nyüzenei műsort rendezem és vezetem.“ Módos Péter 1968-tól a tévé munkatársa, sokezren figyelik kollégájával együtt készített műsorát, a Pulzust. A műsor 1979 végén indult el, 35 perces műsoridővel, ez aztán 45 percre bővült. Tartalma jobb lett, a számok döntő többsége jó színvonalú. Rövid az átfutási ideje. Lépést tud tartani a popzenei eseményekkel. „A tévében hiányzott egy olyan műsor, amalyben a popzene képviselőivel, szakembereivel el lehetett volna beszélgetni. Megvolt az Egymillió fontos hangjegy, de itt csak zene ment rövid kommentárral. megvárja a maga kedvenc zenéjét, de közben végignéz és végighallgat más stílusú zenét is, ami talán megtetszik neki. És ha már nemcsak egy irányzat mellett tör lándzsát, hanem több is tetszik neki, akkor célt értünk ebben az irányban. Ahogy a régi rómaiak mondták, a változatosság gyönyörködtet.“ (Magyarországon a Metronom '77 után újra lesz táncdalfesztivál, ezután kissé eltérő fölfogásban. „A Metronom '77 versenyén az előadókat választottuk ki, ők aztán a saját belátásuk szerint hoztak magukkal nótát. Most szerzócentrikus lesz a verseny, tehát dalokat választanak ki az arra illetékesek. A döntő szeptember közepén lesz.“ (összehasonlításul néhány adat és tény. Csehszlovákiában három könnyűzenei szaklap-Me- lodie, Popular, Gramorevue-és egy ifjúsági hetilap van. Magyarországon három ifjúsági lap van és egyetlen popzenei szaklap sincs. Csehszlovákiában a jazz már régen is népszerű volt, itt kialakult egy elméletileg is felkészült szakembergárda, akik objektiven ítéltek vagy akartak ítélni zenei téren. A mai popzenei szakíróknak tehát van mire támaszkodniuk. Néhá- nyan valóban magas színvonalon és objektív módon tudnak kritikát írni, zeneelméleti tevékenységet is kifejtenek. Ennek legutóbbi eredménye a háromkötetesre tervezett popzenei lexikon első kötete. Mindebben nem kis szerepe van a rendszeres publikálási lehetőségnek, amit a popzenei szaklapok nyújtanak. Magyarországi vélemények szerint is az ottani popzenei kritika színvonaltalan és csak elvétve objektív.) „Hogy ezt a helyzetet megértsük, vissza kell mennük egészen az első világháború végéig. Csehszlovákiában polgári demokratikus rendszer alakult, amely aránylag szabadon engedte a jazz hazai fejlődését. Magyarországon a nacionalista Horthy rendszerben erről szó sem volt. Ráadásul a felszabadulás után, ismert okok miatt, ismét nem lehetett szabad jazz élet Magyar- országon. Tehát a jazz és a szakembergárda csak mintegy 15-20 éve él. A másik dolog az, hogy Csehszlovákiában rengeteg fúvós- zenekar volt és van, melyek biztos táptalajt nyújtottak a jazzben annyira szükséges fúvósok számára. Magyarországon erről ismét szó sem volt, ezért is van olyan kevés' jó fúvósunk. Ezek volnának a jelenlegi helyzet előzményei. Tehát 1965-ben, amikor a beat- hullám kezdett áttörni, egyszerűen nem voltak elméletileg felkészült szakemberek. Az ifjúsági sajtó pedig nem törekedett és nem törekedhet olyan dolgokra, mint egy zenei szaklap, mely kitűzheti céljául az objektivitást és a magas szakmai színvonalat. Ezért aztán nem is alakult ki máig sem egy olyan szakembergárda, mint Csehszlovákiában. A jelenlegi »kritikaírók« többsége karriert nem elérő zenész, aki azonban bent akar maradni a szakmában. Ezek az emberek erősen kötődnek valamilyen irányzathoz vagy együtteshez. Ez pedig már eleve kizárja az objektív kritikát.“ (Tehát az egész olyan, mint egy ördögi kör: az objektív kritika és elméletileg felkészült szakembergárda hiánya gátolja a popzenei szaklap megindítását, a popzenei szaklap hiánya pedig gátolja a szakembergárda kialakulását. Másrészt az ifjúsági sajtónak nem fűződik érdéllé a szaklap beindításához, mert így valószínűleg csökkenne a példányszámuk. A legutóbbi hírek szerint talán az újonnan megalakult szabadfoglalkozású elödómüvészek szakszervezete fog kiadni egy ilyen lapot. De egyelőre ez csupán homályos terv.) „Erről a szakszervezetről csak annyit, hogy ez csupán érdekvédelmi intézmény. Fő célja rendet teremteni szervezeti dolgokban. Jelenleg például az adózási rendszer eléggé megnehezíti a zenekarok életét. Többek között ezen akarnak változtatni. Az elnök Bródy János, a titkár Sztevanovity Zorán lett. Tapasztalt emberekről van tehát szó, remélem sikerül eredményeket elérniük. Ez az egész műfajnak is segítene, mely véleményem szerint ma mélyponton van.“ Gyurovszky László mmm NÉGYSZEMKÖZT KISS MARIVAL Még a szerelmet is (Máté Magda felvétele) ¥ Fagylaltot kanalaz. Azt mondja, régen nem evett ennyit, mint mostanában. Az életében is változás állt be. Úgy érzi, csöndesebbek lettek a hétköznapok, szebbek az ünnepek; nincs rohanás, nincs éjszakai forgatás, de van egy kisember, akit félteni, őrizni kell, aki áthangolta a lelkét és egy hónapja minden úgy van, ahogy ő akarja.- Anya lettem... - mondja szemmel látható boldogsággal. - Évek óta vártam, hogy így legyen, most végre eljött az ideje.- Pályatársai általában olyankor vállalkoznak anyaszerepre, amikor megfeledkeznek róluk a rendezők, ön meg akkor választotta ezt a pár hónapos szünetet, amikor csupa szép feladatot kapott.- Ha most egy olyan szerepet kínálnának fel, amely kimondottan nekem íródott, lehet, sajnálnám, hogy vissza kell adnom, de össze nem törnék, az biztos. Szükségem van a gyerekre, mert érzem, lelkileg sokkal gazdagabb vagyok, mint korábban. S mert ezen a pályán hol fönt; hol lent van az ember, egyszer biztos, hogy nekem is kevesebb munkám lesz. És akkor nem kell majd azon töprengenem, hogy félretettek, mert ott lesz a gyerek és kitölti az életemet. ' - Talán nem is sejti, milyen gyorsan szárnyra kapott a hír, hogy gyereke született.- Nézze, én sosem éltem titokban az életemet. Ami megtörtént velem, azt vállalom is, de én sem szeretem, ha mindent tudnak rólam. Még jó, hogy minden csoda három napig tart; ennyi idő nekem is elég, hogy túltegyem magam a szóbeszédeken.- Szerepei sem hagynak mélyebb myomot a lelkében?- Attól függ, melyikre gondol. Például Páskándi Géza Vendégségének cselédlánya alaposan felborzolta az érzelmeimet. Mária ugyanis nemcsak ravasz volt, hanem rossz is. Primitív. Magyarázatot persze erre is lehet találni. Én most is szerencsétlen teremtésnek tartom, hiszep az árok széléről került a püspök és a teológus közé. Se írni, se olvasni nem tudott, csak fennhangon beszélni és kacérkodni. S mivel mindkét ember élt a kegyeivel, fotozatosan a fejük fölé emelkedett. Sokáig emlékezetes marad számomra ez a tévészerep, mert igazán halás feladat volt. Feszültséget, erőt teremtett bennem és a partnereim is felvillanyoztak. Bevallom, Darvas Ivántól is, Kállai Ferenctől is rengeteget tanultam. Elsősorban tiszteletet a pálya és a művészet iránt. Egy fikarcnyi lazaságot sem engedtek meg maguknak, pontosan és felkészülve jöttek a forgatásra, s amint játszani kezdtünk, még a külvilág is megszűnt körülöttünk.- Ezt most úgy mondta, mintha ritka csoda részese lett volna.- Sajnos, sok lazaságot láttam már a forgatásokon, nem vehetem hát természetesnek, ha ilyen csodálatos légkörbe csöppenek. De bevallom azt is, hogy nem mindig jutok el a tökéletes azonosulásig. Máriánál úgy érzem, sikerült.- Nem fogja megbánni, hogy ennyire őszinte volt?- Nem hiszem, hogy ezt szégyellenem kellene, mert ember vagyok és én sem éghetek mindig ugyanazon a hőfokon. De ha játszok, mindent beleadok, és arról tudom, hogy tetőtől-talpig igénybe vett a szerep, hogy utána érzem, mindent kifújtak belőlem. Olyankor teljesen üres vagyok, fád és kedvetlen, már- már elviselhetetlen.- Andi csak úgy tud, ha valamiből elvesz. Ezesetben a magánéletéből.- Igen, önzőnek kell lennem; mindent ki kell adni magamból, amit a szerep kíván. Még a szerelmet is.- Nem lehet könnyű így élni...- De nem is olyan nehéz. Főleg azóta, hogy anya vagyok. G. SZABÓ LÁSZLÓ A „Nagy Honvédő Háború“ című húszrészes filmeposz szabad folytatása a nyolc filmből álló sorozat: A legdrágább. Pontosabban logikai folytatása, ami történelmi, időrendi és stílusjegyeit illeti. Történelmi archívanyagokból kiindulva, a jelenbe átlépve térképez fel, mutat be egy szakaszt a második világháború befejezése után -- a Szovjetunió, Európa és az egész háború sújtotta világ felépülését. A horizont igen széles: a film szemmel kíséri Hlisztunovka ukrán falucska sorsát, amelynek férfiait mind egy szálig legyilkolták a fasiszták, s részletesen foglalkozik az egyetemes békemozgalommal is. A történelmi-publicisztikai sorozat elsősorban a Szovjetunió háború utáni újjáépítéséről szól. A szovjet emberek e téren is példátlan hósiességrőí, akaratról, áldozatkészségről tettek tanúbizonyságot. Az a békés, vér nélküli küzdelem, amely a háború utáni első ötéves terv éveiben ment végbe országszerte, nagy befolyással volt a Szovjetunió lakosainak további sorsára. A háborúban a Szovjetunió nemzeti vagyonának csaknem egyharmada megsemmisült. A német fasiszták több mint 1700 várost, több tízezer falut romboltak le, sok ezer gyárat semmisítettek meg, amelyek közül sok kulcsfontosságú volt a népgazdaság számára. Szinte fantasztikusnak hatott az a feladat, amelyet a párt akkor tűzött ki - az első ötéves tervidőszak alatt, tehát 1945 és 1950 között felújítani, felépíteni a legnagyobb gyáróriásokat, a romokból felemelni a városokat, falvakat, élelemmel, ruházattal ellátni emberek millióit. Ezt a grandiózus programot minden külső segítség nélkül sikerült teljesíteni. Hogyan harcolt a szovjet nép a romokkal, milyen nagy erőfeszítéseibe került ez, s milyen körülmények között éltek a szovjet emberek - erről szól a sorozat. A következő részekből áll: A béke első napja, A jövő reményei, Nehéz mező, Béke vagy háború, A megújulás hősi tette, Mint Főnix a hamuból, Eljött a hajnal, Álmodni kell. Az alkotóknak rengeteg archívanyagot kellett megnézniük. A szovjet filmarchívumokon kívül Varsóban, Prágában, Budapesten, Berlinben, Londonban, Párizsban, New Yorkban és másutt kutattak anyagok után. Ezeket olyan felvételek egészítik ki, amelyek a Szovjetunió és más országok mai fejlődését mutatják be A sorozat természetesen kitér a szocialista világrendszer megszületésére, a testvéri népek együttműködésére. Viszonylag nagy teret kap a háború után megszületett békemozgalom bemutatása. A nézők különböző társadalmi rétegekhez tartozó, más-más foglalkozású, világnézetű és meggyőződésű embereket látnak majd a képernyőn, akik a békeharc kimagasló személyiségei, (Frederic Joliot-Curie. John Bernal, Henri Matisse, Pablo Picasso, Renato Guttuso Alekszander Faggyejev, Pablo Neruda, Jorge Amado, Konsztantyin Szimonov, Hja Ehrenburg, Nicolas Guillén, Heinrich Mann, Charlie Chaplin, Paul Robeson ). A sorozatot a bratislavai televízió külföldi programok főosztálya rövidfilmszer- kesztősége most készíti elő bemutatásra. MIROSLAV VICO 1981. VII. 5. S * 14 í
