Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-08-09 / 31. szám
ÚJ szú On i/fM tiamstm A vasútállomás mellett az egyik új háztömbben lakik. Az utca még csak félig kész. Az épületben is minden arra vall. hogy nemrég távoztak az építők. A lakók a közelmúltban költöztek be. köztük F?úszó Tibor, 26 éves géplakatos, aki még a pelsöci (Plesivec) cigánytelepen látta meg a napvilágot.- Tízéves lehettem, amikor szüleim, akik hat gyermeket neveltek fel. a községben megvásároltak egy házat - emlékezik gyerekkorára Ruszó Tibor. - Jól emlékszem, mennyit kellett dolgozniuk, hogy a tetőt rendbe tegyék. Anyagiakban nem dúskáltunk, de a megélhetéshez mindenünk megvolt. Abban az időben édesapja a közeli cellulóz- és papírgyárban dolgozott segédmunkásként, 25 évet töltött el ott. A gyár vezetői még ma is úgy emlékeznek rá, hogy minden munkát mindig becsülettel elvégzett. Pedig a felszabadulás előtt még a pelsöci vendéglőben muzsikált, igaz, már akkor sem idegenkedett az alkalmi munkáktól. Felesége pedig pontosan beosztotta a szűkös keresetet, gondoskodott az egyre szaporodó családról, a gyerekek között Tibor volt a sorrendben az ötödik. Életük a felszabadulás után teljesen megváltozott. Bár a szülők csak a nevüket tudják leírni, gyermekeiket iskolába járatták. Megértették, hogy úgy helyes, ha gyermekeik tanulnak, megszeretik a munkát, s ha élnek a lehetőséggel, jobb életük lehet, mint az övék volt.- Az alapiskola 9. osztályába jártam, amikor a gömör- horkai cellulóz- és papírgyárból szakmunkástanulókat toboroztak az iskolánkban - folytatja Tibor. - Én a géplakatos szakmát választottam. Három év elteltével segédlevelet szereztem. Jól érzem magam az ottani kollektívában. Állíthatom, hogy nem vagyok hátrányos helyzetben. A helyi futballcsapatba is bekerültem. Kár, nagy kár, hogy csak a járási bajnokság harmadik osztályában játszunk. Közben megérkezett a szépen berendezett szobába, ahol beszélgetünk, a felesége, karján a kerek szemű, mosolygó Deniszkével, aki azon nyomban apja ölébe kérezkedik.- Hetvenkilencben házasodtunk össze - töri meg a csendet a felesége. - Tibornak már volt megtakarított pénze, abból vettük meg a hálószoba-bútort. Azt terveztük, hogy családi házat veszünk, addig pedig az anyósoméknál lakunk. Mivel azzal számoltunk, hogy nagy kiadásaink lesznek, az ifjú házasok kölcsönéből is csak 20 000 koronát költöttünk el.- A munkahelyemen stabilizációs szövetkezeti lakást ajánlottak fel - veszi át a szót a férje. - Kétszobásat kértem s ehhez az üzemtől 15 000 korona stabilizációs kölcsönt kaptam. Abban az időben a feleségem is a gyár kartondoboz-részlegén dolgozott.- Ott kezdett el dolgozni?- Nem, hanem a tornaijai ruhagyárban - válaszolja. - Egyéves szakmunkásképző iskolát végeztem, s a ruhagyárban dolgoztam mindaddig, amíg férjhez nem mentem. Anyámnak van varrógépe, azóta magamnak és a gyerekeknek is varrók, ezért sem kell pénzt kiadnunk. Hát igen. A keresetet jól be kell osztani, mert jelenleg csak egy fizetésből élnek. Ősztől azonban a feleség is munkába áll, szükségmegoldásként az iskolába megy takarítani. így akarják megoldani, hogy délelőtt az édesanya, délután pedig az apja legyen a gyerekkel mindaddig, amíg az óvodáskort el nem éri. Áztán majd lesz idő a döntésre, hogy szakmáját folytassa-e, vagy másutt vállaljon munkát. Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll- Ha megszorulunk, vagy nagyobb bevásárlást teszünk, a szüleim is kisegítenek - újságolja a férj. - Anyám, bár már elérte a nyugdíjkorhatárt, még dolgozik, a helyi nemzeti bizottsáqon takarít. A nővérem is ott dolgozik.- Ki osztja be a pénzt? Egymásra néznek, majd a feleség szólal meg.- Mindig megbeszéljük, mit veszünk, mi a legfontosabb ...- A feleségem jobban bánik a pénzzel. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy én költekezóbb természetű vagyok. Sportemberhez illően nem iszom, csak akkor fogyasztok italt, amikor valamilyen családi eseményt ünnepelünk. A kerestböl, amikor csak lehet, a takarékpénztárba is beteszünk.- Lakásuk már van. Autót nem szándékoznak venni?- Nem! - felelik szinte egyszerre. - Majd magyarázólag hozzáteszik: - Először még egy kisfiút szeretnénk...- S azután?- Nehéz azt még ma megmondani - viszi tovább a szót Tibor. - Talán majd azt is veszünk. Először azonban pénzt kell gyűjteni rá. Nem tartozunk azok közé, akik szeretnek kölcsönt fölvenni. A magam lábán akarok megállni. A kislány az apja és anyja között jön-megy, de az idegentől sem ijed meg. Vidáman mosolyogva néz rám.- Mi lesz a gyerekből, ha majd felnő?- Ki tudná megmondani. Lehet, hogy szakmunkás, de az is lehet, hogy főiskolát végez. Mi úgy akarjuk felnevelni, hogy többre vigye, mint mi - szögezi le a feleség. Élakad a beszélgetés. A Ruszó házaspár minden bizonnyal a kislányuk jövőjére gondol. Jómagam pedig arra, hogy lám Tibor még a Sajó-menti cigánytelepen született, ma pedig korszerű, szép kétszobás lakásban él családjával. Van rádiójuk, tévéjük, hűtőszekrényük, mind a két szoba be van rendezve, csak az előszobába kell még új szőnyeget, elöszobafalat vásárolniuk. Tibor nemcsak hogy jó férj, édesapa, hanem jó munkás is. Tudja, hogy a futball és a mindennapi munka mellett a szakmai ismereteit is bővíteni kell, ha helyt akar állni.- Szeretnék úgy élni és dolgozni, hogy továbbra is kiérdemeljem az emberek bizalmát és a jövőben a párt tagjelöltjeinek sorába léphessek - mondja búcsúzóul. S ez csakis rajta múlik. NÉMETH JÁNOS 1981. Vili. 9. 9 Sokan közülünk nem láthatják az égboltot, nem ismerik a színeket, nem gyönyörködhetnek a természetben. Nem tudják, milyenek az utcák, a kirakatok. A tűző napsugarakat is csupán érzik, színházba, moziba nem járhatnak. Világtalanok, ám az életkedvüket nem vesztették el. A szemük helyett a hallásukkal és tapintásukkal tájékozódnak. Soknak a betűket sem volt alkalmuk megismerni, mégsem írástudatlanok. A papír felületéről kidomborodó, tapintható Braille-féle pontírással írt könyvek olvasásában idővel nagy gyakorlatra tesznek szert. A feltartóztathatatlan fejlődés érdeme, hogy néhány év óta a könyveket is „meghallgathatják“. A Rokkantak Szövetsége prágai intézményének, a Vakok Nyomdájának és Könyvtárának köszönhetően nemcsak a hazai és a külföldi klasszikusokkal, hanem korunk íróival is megismerkedhetnek. Aki a Vencel térről befordul a közeli Krakovská utcába, az a nyomda gépeinek az egyik épületből kihallatszó egyenletes kopogására lesz figyelmes. De a hangoskönyvtárból kiszűrődő hangok is megbízható útmutatónak bizonyulnak a rendszeresen idejáró, az irodalom iránt érdeklődő világtalanok számára. Az egyik helyiségben Josef Doksansky éppen a magnószalagokkal van elfoglalva. A pszichológiai, szociológiai irodalomtörténeti, matematikai és a többi, mintegy húszféle tudományág kérdéseivel foglalkozó szalagokat rendezi, hogy - úgymond - a tanév elején keresés nélkül tegyen eleget a közép- és főiskolások kívánságainak, akik a magnószalagokra felvett tananyag alapján készülnek fel az előadásokra és a vizsgákra.- Ez azonban csak egy része a könyvtárnak - mondja. - A legtöbb anyagot - néhány tízezer kötetben mintegy kétezer szépirodalmi művet pontírásban, a további, tízezrekre becsült, szalagokra és kazettákra felvett - kb. 1300 irodalmi alkotást pedig hangosregények formájában kölcsönözzük, vagy élvezik itt a világtalanok. Kétségtelenül kitűnő gondolat volt a hangoskönyvtár létesítése. Josef Doksansky szavai szerint az ötlet 1959-ben Brnóban született meg. Az első hangoskönyvet az ottani világtalan fonoamatő- rök csoportja külföldi mintára vette fel magnószalagra. Alig egy esztendő elteltével ezt a tevékenységet egy forgatóstúdió létesítésével a prágai központ vette át. A kezdeti eredmények néhány év múlva további stúdió létesítésére, valamint a szalagok és kazetták sokszorosítására késztették a könyvtár dolgozóit.- A terv szerint állományunkat félévenként további művekkel egészítjük ki - folytatja vendéglátónk, miközben felszólít, lapozgassunk a katalógusban. És valóban, az érdeklődőknek van miből válogatniuk a történelmi, pszichológiai, háborús regények, krimik vagy akár az útleírások és monográfiák között. A könyvtárat évente a két stúdióban forgatott mintegy 120 művel egészítik ki. Nagy előnynek tekinthető, hogy az eredeti szöveget teljes egészében, tehát rövidítés nélkül veszik fel a magnószalagra, vagy kazettára, pontosan úgy, ahogyan azt a szerző megírta. Ehhez járul az ismert színészek és rádióbemondók gyakorlott, valóban művészi előadása. Az intézet természetesen a gyermekek és a fiatalok igényeiről sem feledkezik meg. Az ifjúsági hangosregényekben és a mesékben is nagy a választék. Rendszeres kiegészítésük - évente mintegy 24 rádiójátékkal - elengedhetetlen követelmény. Ezek után nincs okunk csodálkozni azon, hogy a világtalanok fokozott érdeklődést tanúsítanak a kölcsönkönyvtár iránt. Kutyájuk kíséretében, vagy csak fehér botjukat kopogtatva a járdán, biztonságosan eltalálnak a könyvtárba. A pontírásos műveket évente mintegy ötszázan veszik igénybe, a hangoskönyvtárt pedig legalább ezernyolszázan keresik fel. De nemcsak egyének járnak ide, az érdeklődők között intézmények sem ritkák. Hiszen a vakok és a látássérültek internátusai, iskolái, vagy akár a nyugdíjasház lakói is minden hónapban türelmetlenül várják a könyvtár rendszeresen kiegészített katalógusát, hogy kiválasszák belőle a legújabb, még ismeretlen „olvasmányokat. A prágai világtalanok tehát elégedettek lehetnek könyvtáruk szolgáltatásaival, amely azoknak, akik nem járhatnak be ide, postán küldi el, vagy gépkocsival a lakásukra szállítja a kiválasztott műveket. Ám a vidékieket sem éri csalódás. Az ő igényeikre is tekintettel van a könyvtár, amely 1976 óta a sokszorosított magnószalagokat és kazettákat a nagyobb városok kölcsönkönyvtáraiba is eljuttatja. xxx A világtalanok és gyengelátók száma hazánkban ma 10-15 ezerre tehető. Szocialista társadalmunk róluk sem feledkezik meg. Minden tekintetben felkarolja őket, hogy ne csupán elviselhetővé, hanem amennyire ez lehetséges, kellemessé tegye számukra az életet. Tanulhatnak, művelődhetnek, dolgozhatnak, hogy ne küzdjenek kisebbségi érzésekkel, ne érezzék magukat félreállítva. Érthető, hogy ezt a körültekintő gondoskodást valamennyien hálásan fogadják. Erről tanúskodik munkakedvük, politikánk iránti elkötelezettségük, minden cselekedetük. KARDOS MÁRTA HANGOSKÖNYVTÁR IRODALMI MÜVEK, TANKÖNYVEK - MAGNÓSZALAGON A munka, a labdarúgás mellett az újságolvasásra is jut idő Deniszke mindenkire barátságosan mosolyog (A szerző felvételei)
