Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-11 / 1. szám
V Éberen örködnek a város közbiztonsága felett (Archív felvétel) ITT A RENDŐRSÉGI ÜGYELET A félhomály meglepett. A fővárosi rendőrkapitányság ügyeletes központját másképp képzeltem el: zajosnak, kivilágítottnak és forgalmasnak. Amikor megszoktam a félhomályt, az ügyeletespult fölött felfedeztem a város kinagyított térképét. Néhány perc múlva a csend is megszűnt. Piros lámpa és szaggatott sípszó jelzi, hogy valaki hívja a 158-as telefonszámot, a rendőrségi ügyeletet.- Két ittas vendég nem akar fizetni - jelenti a Smíchov söröző föpincére. Járt Mikula hadnagy feljegyzi a bejelentést s a pontos időt. A szomszéd helyiségben Frantiéek Mércék zászlós továbbítja a parancsot.- A Fátra hívja a 19-es járőrkocsit.- Itt a 19-es.- Menjenek a Smíchov sörözőbe. A járőr igazolja a vételt, s pár perc múlva már a helyszínen vannak. A két főiskolás a rendőrök láttán fizet. Amikor visszakapják személyazonossági igazolványukat, gyorsan távoznak, nehogy a kijózanítóban kelljen éjszakázniuk. A rendbontásért az illetékes nemzeti bizottságon kell majd felelniük. A kirótt birság bizonnyal nagyobb lesz, mint a számla, amelyet nem akartak kifizetni.- Az ember szolgálat közben sokféle dolgot megér - mondja Stefan Spevák százados, aki idestova két évtizede a nemzetbiztonsági testület tagja. - A múltkor egy gyerek telefonált, segítséget kért, mert édesapja ittas állapotban bántotta családját. Nekem is van két gyermekem... Reggel hatkor kezdték a szolgálatukat. Tizenkét óra alatt több mint hetven hívást, tizenöt közlekedési balesetet jegyeztek fel, de előttünk van még az éjszaka, a mulatókban még csak ezekben az órákban kezd tetőfokára hágni a jókedv. Az ügyeletesközpontban mindig akad tennivaló. Mikula hadnagy egy körözést továbbít a géptávírón. Amikor végez, táskájából ennivalót vesz elő. Evésre azonban már nincs ideje, mert megszólal a telefon.- A Tomasik utcában közlekedési baleset történt. Egy ember fekszik az úttesten. Vérzik. Amíg a zászlós a járőrkocsit a baleset színhelyére irányítja, a százados hívja a mentőket. Mindhárman feszülten várják, mi is történhetett, életveszélyes-e a sérülés. Végül is az éteren keresztül jön a megnyugtató jelentés.- Fátra, itt a 23-as. Nem közlekedési baleset volt. A gyalogos elesett az úttesten. A sérülés komoly, de nem életveszélyes, a sérültet a Bezruc utcai kórházba szállították. Megkezdtük a szemtanúk kihallgatását. Mindhárman megkönnyebbülve sóhajtanak fel.- Huszonnégy órás szolgálatot tartunk - tájékoztat a zászlós. - Ez azt jelenti, hogy mindent, amire ezalatt az idő alatt szükségünk van, magunkkal kell hozni. Innét nem lehet elugrani a büfébe, az üzemi konyhába ... Szavait az egyik járörkocsi jelentése szakítja félbe. Arról értesítettek, hogy feládatukat teljesítették.- Miről volt szó?- A Steiner utcából egy lakó jelentette, hogy fölöttük igen hangoskodnak. Amint azonban kiderült, a zajt költözködéssel okozták.- Ilyen dolgokért is hívják a rendőrséget?- Ez a példa is bizonyítja, hogy igen, de itt van egy másik eset is. Egy telefonáló azt a bejelentést tette, hogy a szellőzőnyíláson gyanús bűz szivárog a fölötte lévő lakásból. A járőr megállapította, hogy a bejelentést tevő 72 éves néni lakásában tiszta volt a levegő és a felette lakó nem is tartózkodott otthon. Elgondolkodtam a hallottakon. Minden bizonnyal jobb lenne, ha az ilyen bejelentők tízig számolnának, mielőtt a telefonkagylót kézbe veszik, s ha ók maguk néznék meg például, miért is van zaj a szomszédban, hiszen csak néhány lépést kellene megtenniük. A járőrkocsiknak mindig akad fontosabb feladatuk is. Ezt bizonyítja a rádión közben kapott értesítés is.- Fátra... Fátra... Egy körözött egyént feltartóztattunk. Következik a név és a személyleírás. A központban gyorsan ellenőrzik, hogy valóban körözött bűnözőről van- e szó, s amikor meggyőzödnek róla, máris továbbítják az üzenetet.- Rendben van, állítsák elő az első városkerületi rendőrőrsre. Beülök Mikula hadnagy szolgálati szobájába. Amíg a telefon hallgat, megtudom tőle, hogy levelező hallgatóként most fejezi be a főiskolát. Két gyermek édesapja, így a családon, a tanuláson kívül másra nem is futja a szabad idejéből.- Ma este,' bár hideg van, ötször jelentették, hogy részeg ember fekszik a járdán. Nekünk a legkisebb jelentőségű bejelentést is figyelembe kell vennünk és megfelelően kell intézkednünk. Kis ügyből is lehet nagy baj - térünk vissza újból munkájukhoz. Nézem a jelentéseket. A petrzalkai benzinkútnál egy kamion ütközött össze egy teherautóval, sérülés nem történt. Az anyagi kár azonban jelentős. Az állatkert előtt gázolásos baleset történt. A sérültet kórházba szállították. Az autóbuszállomáson garázdálkodtak. A Vysoká utcai borozóban elloptak egy bundát...- Csendes éjszakát fogott ki - mondja Stefan Spevák. - Nekünk ez a jó, de úgy gondolom, hogy a lakosoknak is. Előfordul, hogy azt sem tudjuk, mit csináljunk hamarabb. Erőszakos bűncselekmények, huligánkodás, autófosztogatás és verekedés, főleg a fizetési napokon - ezek a leggyakoribb esetek, amiért hívnak ■bennünket. Az írógéphez ül, hogy befejezze a szolgálat alatt történtekről szóló jelentést. Mielőtt azonban munkához fogna, megjegyzi:- A szolgálat után először kialszom magam. Aztán, ha kedvez majd az időjárás, elmegyek halászni. Egyszer már fogtam egy négykilós csukát. Horgászás közben jól kipihenem magam. Amikor kilépek a bratislavai városi rendőrkapitányság ajtaján, már ébred a város. Az emberek munkába készülnek. Mit sem tudnak arról, hogy mi történt az elmúlt 24 órában. Jóleső érzés azonban tudni, hogy a város közbiztonsága felett éberen örködnek, hogy a baj és a bűncselekmény esetén elég feltárcsázni a 158-as teíefonszá- mot, de csakis akkor, ha arra valóban szükség van. NÉMETH JÁNOS- Anyucikám, ne mondd azt, hogy jó reggelt, mert még nincs is reggel. Látod, a szemem is csukva van, még nem is ébredtem fel és oviba sem akarok menni. Azt mondod, hogy nevet a napocska? Nem nevethet, mert nincs is szája. Pedig a tanító néni is mindig rajzol neki egy mosolygós szájat a táblára. De ha lenne neki, akkor bizony úgy tudna nevetni, hogy mi is meghallanánk és akkor ugye, itt élne velünk. De én nem szeretem és akkor sem szeretném, mert mindig korán kell miatta kelni, mert a hasamra süt. Pedig a hasamra csak akkor süt igazán, amikor fürdőnadrág van rajtam a strandon. De akkor mindenki hasát süti, tudod, anyuci? Hát azért nem nyitom ki a szemem. És különben is, sötét van még, a napocska még alszik. nek. Az óvó néni nem bántotta, nem ütötte meg, csak annyit mondott, ejnye Lóri, hát milyen a jó idsóvodás? Pedig az óvó néni azt nem is tudja, hogy milyen jót szórakoztunk azon, amikor a Juli azt mondta egyszer kakasfestés közben, hogy a kisbabákat nem árulják a kórházban, hanem a nénik hasában vannak. Csak azt nem tudta a Juli, hogy hogyan: pólyával együtt? Mi fiúk csak nevettünk, pedig Julinak biztos igaza van. Egyszer, amikor az apucival mentünk vásárolni, láttam, hogy az egyik szomszéd néninek is nagy a pocakja, rögtön szóltam apucinak, hogy a néninek biztos pólyása lesz, de a néni csak nevetett, az apuci meg megharagudott és nem vett nekem rágót, pedig megígérte. 'S>- Tudod, anyuci, mit mondott Lóri ma az oviban? Hogy ő bizony tud csúnyán beszélni, de meghallotta ezt Jani és gyorsan elárulta az óvó néni- Anyuci, miért kell nekem mindig csendben lennem, amikor te és az apuci fáradlak vagytok? Pedig amikor tegnap fájt a hasam, ti nem voltatok csendben, hanem hangosan haragudtatok egymásra, még Huncutka is kikapott, pedig nem is volt rossz, csak én löktem meg egy picit. Na és amikor fájt a hasam, én is biztosan fáradt voltam, és mégis meg kellett vacsoráznom, mert az apuci azt mondta, hogy haszontalankodom és csak azt akarom, hogy megússzam az evést. Pedig én nem is haszontalankodtam, azért kellett akkor sírnom, tudod anyuci? , , .- Anyuci, ugye te tudod, miért nincs a napnak szeme? Mert az apuci azt mondta, hogy majd elgondolkodik rajta, a tanító néni az oviban pedig azt felelte Csabának, amikor megkérdezte, hogy azért, mert nem élőlény. Hát te sem tudod? Gyere közelebb, megsúgom, de Ígérd meg, hogy nem nevetsz ki. Megígéred? Hát azért, mert akkor nem tudna olyan szépen mindenhova világítani, ahova nem világítana, a szeme helyén sötétség lenne, és a gyerekek nem járhatnának oviba. Hát ezért nem lehet a napnak szeme. És most már becsukjuk Huncuttal a szemünket. Jó éjszakát anyuci! SÁNTA ÉVA Életutak találkozása A hetvenes évek közepén Magyarországon Szeged városában a gimnazista Bitekov Jolán pályaválasztás előtt állt. Végül a textilipari főiskola mellett döntött, így került az ország határain túlra, a szovjet fővárosba. Néhány száz kilométerrel északabbra a középszlovákiai Krgpinán Lamiansky Jozef is olyan főiskolát választott, amely szúkebb hazájától távol esik, Liberecbe költözött. Egy szemesztert töltött az észak-csehországi textilváros jó nevű főiskoláján, valamennyi vizsgáját kitűnő eredménnyel tette le, amikor tanszékvezető tanára váratlan kérdéssel lepte meg: nem volna kedve tanulmányait Moszkvában folytatni? xxx A moszkvai Textilipari Főiskola bábeli nyelvzavarában, a világ majd minden részéről érkezett fiatalok színes forgatagában ismerkedett meg a két elsőéves hallgató. Ami ezután következett, tulajdonképpen banális diáktörténet. Az ismeretségből barátság, a barátságból szerelem, a szerelemből házasság született. , Az ifjú házaspárral az apátfalvai (Opatova) textilgyár beruházási osztályának egyik tágas irodahelyiségében beszélgetünk. Jolana Lamianska mérnök- nő törékeny fiatalasszony, jobbján a lassan oldódó, a korabeli fiataloknál jóval megfontoltabb férje, Jozef Lamiansky mérnök. A múltat idézzük, mégis kicsit a jövőt fürkésszük a sajátos hangulatú hatszemközti beszélgetés során:- Nem könnyűek, ám mégis nagyon szépek voltak a Moszkvában eltöltött esztendők - kezdi visszaemlékezését a családfő jogán elsőként az ifjú férj. - Az új környezetet könnyebben szoktuk meg, mint ahogyan azt előzetesen gondoltuk. Ebben persze közrejátszott az a tény is, hogy számunkra a nyelv elsajátítása nem jelentett különösebb nehézséget, három hónap elteltével az előadásokat csaknem tökéletesen megértettük. Egy kicsit tovább tartott, amíg a vizsgákon sem okozott nehézséget a nyelv. Személy szerint abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy időről időre a Szovjetunióban tanultakat össze tudtam hasonlítani a hazai évfolyamtársak tananyagával, s így elmondhatom: sok plussz ismeretre tettem szert. Meggyőződésem, hogy mi sokoldalúbb, progresszivebb képzésben részesültünk. Professzoraink a legbonyolultabb szakmai kérdéseket is a legegyszerűbb módon adták elő, s ilyen értelemben beszélhetek a főiskolás tankönyvekről is.- Az én esetemben, valamivel tovább tartott a beilleszkedés, mert nyelvi nehézségeink a szakelőadásokon jobban kiütköztek - kapcsolódott a beszélgetésbe az ifjú asszony. - A főiskolán tanuló idősebb magyar diákok, s az intézmény KISZ- alapszervezete azonban segített, és segítettek a szovjet professzorok és tanársegédek, akik a nap bármely szakában tudtak időt szakítani a különórákra. Hallottam, s középiskolás diákéveimből is tudom, hogy nálunk Magyarországon nincs ilyen szoros, mondhatni baráti kapcsolat tanár és diák között. A szovjet egyetemek tanárai a polgári életben olyan közvetlenek és egyszerűek, mint bármely más munkásember.- Nagy kérdés persze, mennyit tudunk a gyakorlatban kamatoztatni mindabból, amit megtanultunk- módja Jozef, aki csak a közelmúltban töltötte le egyéves katonai szolgálatát. - Pillanatnyilag a gyár beruházási osztályán dolgozom, s úgy érzem, megkaptam a lehetőséget a bizonyításra. A technológiailag korszerűtlenné vált üzem megújhodása előtt áll, s ebben a folyamatban minden kézre, minden hasznos gondolatra szüksége van a gyárnak. Úgy érzem, segítőkész, jó közösségbe kerültem.- Erről én sem mondhatok mást, hiszen ittlétem első napjaitól éreztem a munkatársak rokonszenvét- folytatja a gondolatmenetet Jolán. - Mindenki, még a szlovákok is magyarul akarnak velem beszélni, s ez most számomra nem hasznos, mert az orosz után a szlovákot is hamarosan el akarom sajátítani. Az igaz, hogy mindennapi munkámban a nyelv tökéletes ismerete nem feltétlenül szükséges, hiszen tervező vagyok. Egy pályakezdő fiatal számára szebb beosztást el sem lehet képzelni ebben az iparágban, mint a mintatervezést. Lehet ennél izgalmasabb, szebb feladat? Háromhavi ismerkedés után most már önállóan dolgozom, s azt hiszem, mindkettőnk nevében mondhatom: nem akarunk csalódást okozni. xxx A Lamiansky házaspár az évek során szerzett ismeretek gyakorlati hasznosítását láthatóan zökkenőmentesen kezdhette meg. Nem szegi kedvüket, hogy az itthon végzett szakemberek némileg előnyösebb helyzetben vannak, hiszen ők korábban nem kötöttek, nem köthettek szerződést a gyárral, így jogot sem formálhatnak azonnal lakásra. Jelenleg egy régi munkásszálláson laknak, tervezgetik a jövőt, ám ha megszületik első gyerekük, bizony jól jönne egy kényelmes családi fészek. De, amint a családfő elmondja, ezt eddig nem is tették szóvá feletteseiknek, szerinte először bizonyítaniuk kell, hogy kérhessenek valamit ... Uj lakóhelyük még kissé idegen, a szórakozási lehetőségek sem érik el a moszkvai szintet, de ez nem okoz gondot; így több idejük marad olvasásra, tanulásra, mert az csak természetes, hogy az oroszon kívül egymás anyanyelvén is szót akarnak érteni. HACSI ATTILA /
