Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-06-28 / 25. szám

A szurkoló (elsősorban a futballszur­koló) számára mindig a játékvezető a „Csúf Fekete Ember.“ A fekete mezes ember a szurkoló szemében gonosz ag- resszor, aki a csapat és az igazság közé tolakodván a legképtelenebb döntéseket hozza. A bíró mindig is a labdarúgás szerencsétlen fekete embere volt. Ma­napság a játékosok éppen úgy bűnbak­nak tekintik, mint a nézők. A játékvezető rabolja el a futballistától a jól megérde­melt prémiumot, a szurkolótól pedig a győzelem - vagy a „még nagyobb“ győzelem - örömét. Dél-Amerikában az egyik néző állítólag a következőt kiáltotta a játékvezető felé: „Hé, bíró! Neked már csak az ész hiányzik, hogy ló le­hessél...“ Már elnézést az egy kicsit eltúlzott prológusért és az idézetért. Annyi min­dent összehordanak a játékvezetőkről. De milyenek is valójában ők? Erről szeretnénk szólni - komolyabbra fordítva a szót. 1. Tudjuk: a sportesemények elengedhe­tetlen közreműködői a bírók, a játékveze­tők, akik nélkül elképzelhetetlen egy-egy mérkőzés, atlétikai verseny, úszás, vívás, birkózás, ökölvívás és még sok más jellegű sportvetélkedés. Viszonylag könnyebb helyzetben vannak azok a bí­rók, akik stopperórával, mérőszalaggal a kezükben mérik a teljesítményeket. Nem így például a labdarúgó-mérkőzé­sek, a jégkorong, a kézilabda, a kosár­labda, vízilabda játékvezetői. Itt a bíró nemcsak a szabályok végrehajtója, ha­nem a ráruházott hatalommal a kezében valójában mindennek, ami a pályán törté­nik, irányítója, vezetője. Fel lehetne sorolni egy egész sereg szervezetet, testületet, amelyek nélkül a mérkőzéseket le lehetne bonyolítani, de játékvezetők nélkül nem lehet. Hallot­tunk már karmester nélküli zenekarról, de például labdarúgó-találkozót csak úgy le­het játszani, ha ott a játékvezető; ez az önzetlen sportember, aki csekély anyagi és még csekélyebb erkölcsi ellenszolgál­tatás nélkül (főleg az alacsonyabb osztá­lyú bajnokságokban), pihenő idejét felál­dozva, szitkok özönét vállalva, ott futká- rozik a 20-30 évvel fiatalabb sportolók között, és őrködik a sportszerűség felett. „Bíróvá lenni nagyon könnyű, de bíró­nak lenni sokszor nagyon nehéz" - mon­dotta Wilhelm Busch német humorista. Azt állítják, hogy a labdarúgás legfanati­kusabb rajongói, akik a pályán nagyon nehéz fizikai munkát végeznek, sokkal nagyobb a felelősségük és kisebb a „gá­zsijuk", mint maguknak a futballistáknak. A futballbírókat egy kis túlzással a bűn­ügyi szakértőkhöz lehetne hasonlítani, tehát egy szakemberhez, aki úgyszintén tévedhet megállapításaiban. A jogi iroda­lomból több példa ismeretes, amikor té­ves bűnügyi eljárás következtében ártat­lan emberek kerültek börtönbe. A bírósá­gi szakértőnek mindig van ideje ahhoz, hogy átvizsgálja az esetet, és csak az­után mondjon véleményt. A játékvezetők­nek pillanatok alatt kell dönteniük. Mint minden összehasonlítás, ez is sántít. Abban a vonatkozásban is, hogy a bűnügyi szakértőnek, és magának a bí­rónak ez a szakmája és a törvény teljes védelme alatt állnak. A játékvezetőt hob­bija gyakorlása közben nem védi külön törvény. Pedig a „Csúf Fekete Ember" a játékosok testi épségéért is felelős. 2. Sok angol labdarúgó-szakértő azon a véleményen van, hogy amíg a felsőbb osztályú bajnokságokban nem lesznek profi bírók, addig nem várható javulás a botrányok, sportszerűtlenségek terén. Ahogy a szocializmussal összeegyeztet­hetetlen az angol futball profi rendszere, ugyanúgy elképzelhetetlen, hogy hivatá­sos játékvezetők működjenek nálunk az I. ligában és a nemzeti ligában. A bírók helyzetén azonban lehetne javítani (ma­gasabb juttatások, szabad nap a mérkő­zések előtt...) Hogy ezt hogyan érhetnénk el? Hon­nan lehetne erre pénzt szerezni? Hát mondjuk a klubok páncélszekrényeiből! Ugyanis a klubok évente nem kevés pénzt adnak ki a szándékosan harckép­telenné tett futballisták gyógykezelésére. Ha a játékvezetőnek magasabb „honorá­riumot" juttatnának (a hivatalos anyagi juttatásokra gondolunk!) és rendszeres időközökben szabad napot biztosítaná­nak számukra, hogy speciálisan edzhes- senek, akkor bizonyára jobban ügyelné­nek a szabályokra, igyekeznének azt mi­nél jobban elsajátítani és a gyakorlatban százszázalékosan betartani. * Mert előbb vagy utóbb tudatosítanunk kell: jól képzett, müveit és intelligens játékvezetők nélkül egyszerűen meghal a sport. Gondoljunk csak egy játékvezető nélküli futballmérkőzésre! Egyszóval nem mindegy a sportnak és a nézőnek, hogy milyen bírók futkároznak a futball- pályán. 3. Nézi az ember a csehszlovák játékve­zetőket, és egy tipikus esetre figyel fel,de már hosszú esztendők óta!/: a bírók r)em büntetik kellőképpen a durva, veszélyes, kíméletlen játékot. Csak regisztrálják az eseteket. Sokszor szinte hajtóvadászat folyik a kimagasló képességű játékosok ellen (de kevés van belőlük az I. ligá­ban!), akiket az ellenfél sportszerű eszkö­zökkel nem tud feltartóztatni, tehát bele­tapos, fellöki, elkaszálja, ötször, tízszer, százszor. A játékvezető ilyenkor mindig sípol és ítélkezik, de ez kevés. Hol marad a sárga lap, a piros lap?! Mondanunk sem kell: ez az elnéző felfogás a szándékos durvaságokkal szemben mennyire árt a kezdeményező, a támadást szorgalmazó csapatoknak és Mi lehet az oka, hogy ennyire testkö­zelben van a játékvezető és a futbal­lista? játékosegyéniségeknek. Arról nem is be­szélve, hogy mindez kimondottan a dest- ruktívan futballozó csapatoknak kedvez. A játékvezetők, persze védekeznek a „szemrehányások“ ellen. A szabályta­lanságokat nem mi követjük el, ezeket a játékosok „gyártják", s a 90 perc alatt mi nem nevelhetjük meg a futballistákat. Erre ott vannak az edzők, a vezetők, nekik kellene lovagiasságra tanítani a labdarúgókat. És a játékosoknak is kíméleteseknek kellene lenniük egymás­sal szemben... Okos érvelés. Az első pillanatra. Ter­mészetesen a játékosokat az edzők, a vezetők nevelik és a játékvezetőktől senki sem kívánja, kívánhatja, hogy a 90 perc folyamán „tanítómeséket" mondja­nak a futballistáknak. Nem. A játékveze­tők nevelő hatásának a kérlelhetetlen ítéletekben kell megnyilvánulni. Talán azt gondolják a bírók, hogy a büntetéseknek, a piros lapnak nincs nevelő hatása? Állít­sanak csak ki két játékost! A többi aztán úgy fog őrködni a szabályok felett, hogy sportszerűségi díjat is kaphatnának... Mennyi gondot okoz játékvezetőinknek a 16-oson belüli „elvarázsolt" terület! Az itt elkövetett szabálytalanságokat minden bíró a saját szája íze szerint ítéli meg, természetesen sokszor figyelmen kívül hagyva a szabályokat. Ez már több éve (évtizede?) vajúdó probléma. Hiába fi­gyelmezteti a Játékvezetői Testület a bí­rókat, hogy a szabályok az egész pályára vonatkoznak, tehát a büntetőterületen belülre is! A kutya ugat, a karaván halad... Nálunk általános a vélemény: ha a já­tékvezető nem teljesen kirívó durvasá­gért, csak szabálytalanságért merészel 11-est ítélni, akkor ezt szigorú ítéletnek nevezik, és az ellenfél megsértődik. Pe­dig hát a bíró semmi mást nem tett, csak a szabályok értelmében cselekedett. Hogy mi történik majd, ha a bírók a 16- oson belül is a szabályok értelmében fogják megítélni a durvaságokat, a sza­bálytalanságokat? Talán kétszer annyi lesz a 11-es, mint mostanában; de sze­gényebb lesz-e ez által a labdarúgás? Nem hinnénk! A nézők igazságérzetén sem esne csorba, több izgalmas jelenet lenne a mérkőzéseken, és ami a legfon­tosabb: a futballozni, gólt rúgni akaró csatár nagyobb biztonságban érezhetné magát az ellenfél 16-osának környékén. Mert ugyebár manapság mindig „akname­zőre" fut a másik kapu előterében, főleg, ha a vendégcsapat tagja. Törőcsik And­rás nyilatkozta egyszer: „A menetrend­szerűen megkapott kíméletlen és szán­dékos rúgások után legtöbbször úgy ér­zem magam, mint a sakkozó, akinek az utolsó, mattot jelentő lépése előtt valaki lesöpri bábuit a tábláról...“ 4. Sok játékvezető nem tud tekintélyt ki­vívni magának a zöld gyepen. Napóleoni mozdulatokkal gesztikulál (ami sok eset­ben a bohóckodás határát súrolja), de hagyja, hogy a játékosok ráncigálják, til­takozzanak. A szabadrúgásoknál pedig vagy leáll „birkózni“ a sorfallal, vagy hagyja, hogy az öt-hat méterre álljon fel a labdától. A játékosok állandó tiltakozá­sa, reklamálása a forrpontra emelheti a hangulatot a lelátón.) A játékvezető bárminemű döntését gúnyos fintorokkal, taglejtéssel fogadó labdarúgók kiszolgál­tatják öt a közönségnek, miközben mint­ha azt mondanák: íme, ismét egy ostoba emberrel van dolgunk. Tudják-e a játékvezetők, hogy minden, ami a nézőtéren történik, a játéktérről indul el? A néző, aki minden idegszálá­val, feszült tekintettel követi a játékot, örül vagy bánkódik a pályán történtek miatt könnyen kibillen lelki egyensúlyából, ha a pályán nincs minden rendben. Rendet pedig a játékvezetőnek kell teremtenie! Különben elszabadul a pokol. (H. Riedel, a FIFA Játékvezetői Bizottságának elnö­ke mondta:“ Az ún. „ösztönbíróknak“, akik többé- kevésbé érzésből ítélnek, de hogyha bármilyen csekély egyéni kezde­ményezésre lenne szükség, azonnal csődöt mondanak, egyszer s mindenkorra el kell tűnniük a pályákról...“. 5. A játékvezetés nem foglalkozás, ha­nem hivatás. A bíráskodásra elhivatott­ság nélkül kár is vállalkozni, még a leg­jobb szabályismerőnek is. Aki sípot vesz a szájába, sosem sza­badna szem elől tévesztenie, hogy azért kell kirekeszteni a labdarúgásból a dur­vaságot, az alattomosságot, a közönség gességet, hogy a sport igazi lényege, a játék valóban sportszerű tartalma minél jobban kifejezésre juthasson. TOMI VINCE Kiadj* Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka látván ás Csető János, w Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkáho 10. Telefon: 309, 331-2S2, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárség: 550-18, sportrovat: 505-29 gazdasági ügyek- 506-39 Távíró' 092308 ■V f Pr*vdl - Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállata - Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. Magánszemélyek a következő címen adhatják fel hirdetéseiket: Tjl IMI * 993 39 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közületek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nábrezie 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Új Szó előfizetési dija - a vasárnapi számmal együtt - 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hirtapszolgélat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS - Ustredná ezpedícia a dovoz tlaőe, 884 19 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. A SÜTI regisztrációs száma 5/2. Index 48 097 Fiúk, a hátam mögött biztosan valami rosszat követtetek el, hogy most kéz a kézben közeledtek felém... (Archívumi felvételek) ' \ - ■ - ■■ \ , ■ : !- • .. : • 1 JPff-1 TTTr^ll hm IfiÉÉlIllÉ ,

Next

/
Thumbnails
Contents