Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-06-28 / 25. szám

ÚJ szó 19 81. VI. 28. A mesterséges bányatavak egyike területeken a fatelepítés, széltörő erdősávok létesítése, a növény- és állatvilág fokozott védelme s természetesen a műemlékek na­gyobb mérvű felújítása is. Mindez az ember javát, egész­ségét, jobb közérzetét szolgálja. Az emberét, aki nemegyszer leg- sajátabb érdekeivel ellentétben cselekszik. S van úgy, hogy az illetékes szervek ballépései láttán sajnos szemet húnynak. Néhány példa erre is. Láttunk pionírtábort, amely az érvényes előírásokkal szöges ellentétben az egyik tó két gátja között épült. A magán- és a vállalati üdülőknek természetesen nincs csatorna- rendszerük és így közülük nem egy közvetlenül a tavakba vezeti szennyvizét. Márpedig a nyári hó­napokban az üdülőkörzetben egy- egy hektáron 500-600 ember tar­tózkodik! A tavak partján annak idején engedély nélkül, ,.feketén“ felépítettek vagy kétszázötven üdülőt. Évek múltán, amikor az ilyesmi már szigorúbb elbírálás alá esett, az erre hivatottak mi mást tehettek (a lebontás nagy gazda­sági veszteséggel járt volna) tú­lontúl enyhe, átlagosan 1100 koro­nás bírság kivetése után, építésü­ket utólag „törvényesítették“. Ez év elején üzemzavar következté­ben mintegy egyhektárnyi mezőt öntött el a bányaiszap. Az ezért felelős vállalat sokallta és meg fel­lebbezte a kivetett maximális, két­százezer korona bírságot. A nagy Rychríava tónál, egy kis réten, ahol évről évre ezrével virágba borul a védett kárpáti sáfrány, egyazon karón két tábla szövegét olvassuk. Az egyik a sáfrány miatt tiltja a táborozást, a másik, ettől függetlenül, engedélyezi. Sátorok, gépkocsik tömkelegé bizonyítja - az utóbbinak nagyobb a hitele. S ez természetes, hiszen ha az illetékes nemzeti bizottság és a természetvédelem sem tudott megegyezni... Folytathatnám a sort, de talán ennyi is elég. S mindennek isme­retében hadd tegyem hozzá, hogy ezen a védett területen, a tervek szerint, az ezredfordulóig nyolc- -tízszeresére kívánjuk felfuttatni főleg a színesfémek fejtését. Nem vitás, ez elkerülhetetlenül szüksé­ges és nyilván kedvezően hat majd a környék lakossága élet- színvonalának alakulására is. De hatalmas gondokkal is jár, hiszen például már 1990-ig számolni kell nem kevesebb mint hétmillió köb­méter meddőkőzet elhelyezésével (ennek a mennyiségnek feltehető­en a kétötödét építőanyagként fogják felhasználni) és tízmillió köbméter bányaiszapnak is vala­hol helyet kell találni. Nem csoda, hogy az ilyen té­nyek redóket vésnek a természet- védők homlokára. Ók készek helyt­állni és tevékenységüket nem kis mértékben előmozdítja, hogy lét­rejött ez a természetvédelmi terü­let. Csakhogy ez távolról sem elég. Elsősorban a termelést fej­lesztő szervezetek, tárcák és az államigazgatási szervek gondos körültekintése és társadalmi összefogás is szükséges ahhoz, hogy az iparfejlesztés és a termé­szeti viszonyok egyensúlyát itt is legalább megőrizzük. Nehogy „holdtájjá“ rútuljanak a selmeci hegyek... GÁLY IVÁN (ŐT. Puskás és V. Andor - ÖSTK felvételei) == A Selmeci-hegység tájait barangoljuk. Vadregényes vidéket, amely távolról sem maradt = érintetlen. A vulkános vonulatai ölében megbújó gyöngyszeme, Banská Stiavnica felé közelítve, = már a kilométereken át szűk völgyben kanyargó Hodrus-patak mentén, és csaknem mindenütt, = lépten-nyomon szemünkbe ötlenek a természetet megmásító emberi kéz nyomai. A régi = vájártelepülések mellett bejárati, szellőztető, vízelvezető aknák, a bányagépek és az ércdúsítók = üzemeltetéséhez szükséges mesterséges víztárolók, a „teichek“, vagyis bányatavak és azokat — egységes rendszerbe foglaló vízvezető árkok, az immár dús növényzetű hányók és néhány még == ma is működő bányaipari üzem. = - Okmányok tanúsítják, hogy errefelé több mint hétszáz évvel ezelőtt, sőt egyes jelek szerint = már a kelták és a rómaiak idejében ércet kutattak, fejtettek - magyarázza a Szlovákiai Műemlék- = és Természetvédelmi Intézet munkatársa. - Nemcsak gazdag arany-, és ezüstérctelérekre '=z bukkantak, hanem eddig mintegy háromszáznyolcvan ásványra. Joggal nevezték el tehát = a Selmeci-hegységet - az európai ércfejtés bölcsőjét, ahol megszületett és ahonnan az egész = világba eljutott az ércbányászat technikája is - az ásványok Mekkájának... Selmec centrumában már javában folynak a műemlékvédelmi munkálatok geológia alapjait lefektető Szabó Józsefről elnevezett sziklát), de ilyen horderejű és nagyságrendű oltalom csak most kezdett érvé­nyesülni. Anton Tekus, a szenvedélye­sen, szinte megszállottan lelkes természetvédelmi szakember ak­kor sem hallgat el, amikor mere­deken kapaszkodó ösvényen igyekszünk a hegység legmaga­sabb pontjára, a tengerszint fölé 1011 méterre ágaskodó Szitnyára.- Ennek a lépésnek sajátossá­ga, hogy szó sincs valamilyen ősi, eredeti állapot megtartásáról, hi­szen mint már részben láthatták, a százados bányaművelés jelen­tősen megváltoztatta a természeti viszonyokat. Az intézkedés más célt követ. Azt, hogy lehetőleg meg­őrizzük az eddig még érintetlen természeti körülményeket. S ez felette fontossá vált azt követően, hogy a geológiai kuta­tás - a műholdak segítségével is Száll a rege várról várra című müvében: ,,Sokáig Hont várme­gye tetejének is nevezték. Ha egy kuruc járőr Rákóczi fejedelem ide­jében felkapaszkodott a hegy tete­jére, hogy a labancok közeledtét figyelje, tizennyolc vármegye terü­letére ellátott“. Gyönyörködünk az elénk táruló pompás látképben, noha a párás levegő szemünket túl messzire nem engedi elkalandozni. A szót itt Milan Kapusta, a természetvé­delmi terület igazgatásának veze­tője veszi át: - Szikrázó napsütés­ben, kristálytiszta levegőben északon a Magas-Tátráig, délen a Dunáig, Esztergomig is ellátni innét. Itt találkozik a melegebb éghajlatú Pannon-síkság és a zor­dabb Kárpátok állat- és növényvi­lága. Ezen a tájon védettnek nyil­vánítottak 116 élőlényt és részben vagy teljesen 29 növényfajtát. Ki­lenc helyen folynak régészeti ása­tások, sok az építészeti műemlék Egy régi tárna bejárata és számon tartunk - többnyire a szabad temészetben - csaknem száz bányászati, kohászati és er­dészeti műszaki-építészeti műem­léket. Van tehát mit óvnunk, véde­nünk... Ismét lent, néhány volt bányata­vat, köztük az üdülők övezte po- csuvadlói tavakat és vízvezetö árokrendszerük egy részét tekint­jük meg - Vagy kétszáz évvel ezelőtt csodálatos mesteri tudás­sal készült vagy félszáz ilyen mes­terséges víztároló. Ma már alig harminc maradt fenn, de még min­dig hozzávetőleg hatmillió köbmé­ter víz van bennük. Az árkok hosz- sza is tekintélyes volt, elérte a százharminc kilométert, S kéz­zel, kezdetleges eszközökkel, hal­latlanul pontosan képezték ki őket. Akad olyan, amelynek 16 kilomé­ternyi távon mintegy kétméteres a lejtése! Ezen a vidéken kevés volt és ma is kevés a víz, minden cseppjét fel kellett fogni és jól kellett és kell vele gazdálkodni. Annál is inkább, mivel a bányászat reneszánsza nyilván megapasztja majd a talaj alatti vízszintet. A jobb gazdálkodást szolgálta annak ide­jén ez a világviszonylatban egye­dülálló rendszer, amelynek lega­lább egy részét szeretnénk meg­menteni az enyészettől. Mert a viz továbbra is szükséges, nemcsak a termeléshez, hanem a termé­szeti viszonyok megőrzéséhez és az üdüléshez is... Ez lesz tehát ebben a termé­szeti rezervációban a védelmi in­tézkedések egyike. További törek­vés a fejtés által megbolygatott Ezt nyilvánította 1979 őszén - Szlovákiában sorrendben atizen- egyedikként - természetvédelmi területté az SZSZK Kulturálisügyi Minisztériuma, összesen 77 630 hektár, több mint kétharmadában erdős, három járás, a ziari, a zvo- teni és a lévai (Levice) kisebb- nagyobb részén fekvő területet. Igaz ugyan, hogy errefelé már ko­rábban is jogszabályok védtek tíz kisebb területi egységet (elsőként 1883-tól minisztériumi rendelet az ún. Erzsébet-erdöt és a magyar- megfellebbezhetetlenül megál­lapította, hogy ezen a tájon még bőven vannak a föld felszíne alatt értékes és ha nem is könnyen, de tekintettel hazánk nyersanyag- szegénységére és -igényeire, vi­szonylag előnyösen feltárható ás­ványi kincsek. Az ércfejtésnek te­hát itt nemcsak gazdag múltja, szerény jelene, hanem sokat ígérő jövője is van. Felkaptattunk a hegyre, a haj­dani tűzhányóra, amelyről a többi között így ír Szombathy Viktor, 9

Next

/
Thumbnails
Contents