Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-06-21 / 24. szám
KARTYA Két jól öltözött férfi mindennap beül a kávéházba, és egy szegényesen öltözöttel kártyázik. Egyszer azt kérdezi tőlük egy barátjuk:- Nem értem, miért játsztok olyan előszeretettel ezzel a rossz ruházatú emberrel?- Csak hagyd - mondja az egyik olyan fényes a ruhája, hogy a kártyák visszatükröződnek benne. LÓ Egy férj, aki a lóversenyeket gyakran látogatja, álmában felkiált:- Lujza! Lujza! Felesége reggel megkérdi tőle:- Ki az a Lujza, akinek a nevét álmodban emlegetted?- A kedvenc lovam, amelyik első lett a legutóbb. Néhány nap múlva a feleség feltűnően hidegen fogadja a férjét. A férj csodálkozva kérdezi, hogy mi történt.- Semmi különös, csak levelet írt a kedvenc lovad! ff aC(cüuk /fl? Ö«ttA &j3n.ZWri*!(jC~ LEAR Az egyik vidéki színtársulat férfisztárja ötnapos szakállal állított be a direktorhoz:- Direktor úr, ma a Hamlet megy, kérek előleget a borotválkozásra.- Szó sem lehet róla - felelte a kőszívű igazgató -, inkább elö- adatom a Lear királyt RENDELŐBEN Az orvosnő végignézi a pácienst és megcsóválja a fejét:- Maga nem tetszik nekem...- De hiszen nem leánynézöbe jöttem, doktornő! DICSEKVÉS Három tengerész dicsekszik:- A mi hajónk 300 méter hosz- szú - így az első.- A mi hajónkon van egy labdarúgópálya, ahol a játékot 10 000 ember nézheti - így a másik.- Az mind semmi. A ti ladikjaitokon biztosan nem történt meg az, ami velem. Egy utas megkérdezte tőlem: Mondja, melyik úton jutok el leggyorsabban a tengerhez? SZIPORKÁK A PERECBŐL A Kijevben megjelenő Perec című humoros hetilap nálunk még nem annyira ismert, mint moszkvai testvére, a Krokogyil. Ám, aki olvassa, az sok olyan szellemes gondolatot is talál, amely a mi viszonyainkra is vonatkoztatható. Néhányat ízelítőként az alábbiakban közlünk. Annyiféle arca volt, hogy csak az álarcos bálra járt álarc nélkül. A tűzoltóparancsnok kiadta legújabb utasítását: legkésőbb két órával a tűz előtt mindig ellenőrizni kell a tömlőket. Furcsa, hogy a legüresebb fejekben milyen nehezen támad visszhang. Lehetetlen kérése volt: modern bútort akart, és egyúttal kényelmeset. * * * A termék legjobb reklámja az, ha nem reklamálnak. A lakótelepen több lett a zöldövezet. Elrendelte, hogy minden garázst fessenek be zöldre. Bátor ember az, aki nem vesz tudomást arról, hogy fél. Az emberek leginkább a pénzre fizetnek rá. Sz. J. fordításai Egy tárlaton egy idősebb néző odafordul a művészhez:- Mondja, kérem, miért festi zöldnek az eget és kéknek a rétet? Az ifjú művész öntudatosan válaszol:- Mert én ilyennek látom!- Jó, jó, de akkor miért ment éppen festőnek? Újszülöttet látogat a rokonság. Az egyik sógor megjegyzi:- Szép, szép a gyerek, csak egy kicsit gyöngécske. Mire az apa önérzetesen így szól:- Gyöngécske? Hát hogy lehetne különb három hónapi házasság után? PANASZ A kis Gyurka panaszkodik a barátjának:- A mama néha olyan hangosan kiabál rám, mintha a férje lennék... A KIKÖTŐ Két tengerésztiszt beszélget:- Tudod, rájöttem arra, hogy a házasság olyan, mint egy békés kikötő, amelyben két hajó találkozik.- Lehet, hogy így van, csak az a baj, hogy én mindjárt egy hadihajóval találkoztam. SM re * (Dikobraz) A hét vicce- Szoktatok veszekedni a feleségeddel?- Soha. Ha mégis szóváltás támad, én csak elordi- tom magam, hogy: „Csend!“- És?- És befogom a számat. SZÁZALÉK- Az asszonyok hetvenöt százaléka megcsalja a férjét.- És a fennmaradó huszonöt százaléka hűséges?- Dehogy! Ők szabadok... RAER- Szeretném tudni, mikor akar az idén szabadságra menni? - kérdezi az igazgató a titkárnőjét.- Amikor az igazgató elvtárs ráér! SZÜLÉSZETEN Egy sugárzó arcú ápolónő odamegy a szülőszoba előtti teremben várakozó fiatalemberhez és ezt mondja neki:- Találgasson egy kicsit!- Fiú?... Lány?- Legyen pontosabb: mondjon egy számot három és hat között. 1. Tizenegy óra ötven perc. Az üzleteket bezárták a főutcán, lehúzták a redőnyöket. A tanítás szünetelt. Az utcán csellengő gyerekeket hazavitték a szülők. Az ablakokat becsukták, a spalettákat behúzták. Csak a vendéglőben volt telt ház, de az inkább hasonlított egy ravatalozóhoz, mint kocsmához. A vendégek csendesen iddo- gáltak, mintha nem is whiskyt ittak volna, hanem kakaót. Ha valami zajt hallottak, idegesen felkapták a fejüket és az ajtóhoz rohantak, de a főutca nép- telen volt. Sehol egy lélek. A forró szél felkavarta a homokot, de aztán meggondolta magát és más irányba fordult. 2. Tizenegy óra ötvenhét perc. Minden csendes. A fákon ülő madarak is abbahagyták a csicsergést. A máskor forgalmas főutca egy elhagyott ösvényhez hasonlított, amerre már senki sem jár. A városban megállt az élet: senki és semmi se mozdult. Mintha nem is laktak volna benne emberek. Mindenki várta a nagy találkozást. Mindenki tudta, hogy pontosan déli tizenkét órakor találkozik Kovács az igazgatójával. 3. Tizenkét óra előtt egy perccel megérkezett az igazgató. A Zsiguliját kikötötte a kocsma előtt. Látszólag teljesen nyugodt volt. Tizenkét órakor megjelent a főutcán Kovács.- Kezdődik - mondta az ivóban Flancz Zebegény és rendelt még egy whiskyt. Az igazgató megállt a főutca egyik végén, Kovács a másikon. Aztán tettek néhány lépést egymás felé. Tizenkét óra volt, de a harangozó - izgalmában - elfelejtett harangozni. 4. Az igazgató régi haragosa volt Kovácsnak. Egy termelési értekezleten vezetőellenesnek nevezte, mert a beosztottja az- zal vádolta, hogy a vállalat herdálja az állam pénzét. LESZÁMOLÁS A két férfi mozdulatlanul állt a főutcán és nézték egymást. Aztán eltelt néhány tizedmá- sodperc és az igazgató csípőből tüzelt: egy fegyelmi határozattal elbocsájtotta Kovácsot. Kovácsnak jó reflexei voltak ugyanabban a pillanatban lőtt ö is. A hatlövetű munkaügyi döntőbizottság határozatával, amely igazat adott Kovácsnak. Egyik lövés sem talált. Mind a két férfi talpon maradt. 5. Az igazgató - az ablakok mögül leselkedő szemtanúk szerint - mosolygott. Kovács is nyugodt volt. Legalábbis annak látszott. Az ellenfelek kis ideig farkasszemet néztek egymással, majd az igazgató újra lőtt: nem érdekli a munkaügyi döntőbizottság döntése. Vagy ő, vagy Kovács. Egyiküknek pusztulnia kell. Kovács azonnal válaszolt: a munkaügyi bírósághoz fordul. Találat nem volt. Az ellenfelek egymásra mosolyogtak, pedig gyűlölték egymást. S akkor megszólalt a harang. Tizenkettőt ütött, - pedig már jóval elmúlt dél, de a harangozónak csak most jutott eszébe, hogy egy harangozónak néha harangoznia is kell. 6. Főutca. Halotti csönd. A városka felett egy dögkeselyű repdesett. Kovács nem bírta tovább idegekkel. Elsütötte, hogy a Központi Népi Ellenőrzéshez fordul. Az igazgató újra állva maradt. Kovács újabb lövést adott le: ha kell, a bírósághoz fordul. Az igazgatónak egy arcizma se ránduit. Kovács most már idegesen: elmegy az ügyészségre is. Az igazgató nem lőtt vissza. Felpattant a Zsigulijára és ellovagolt. Kovács ottmaradt a főutcán, egészen addig, amíg meg nem érkeztek a mentők és elvitték a városka kórházába: idegösz- szeomlással. De nem adta fel a harcot: az ápolókkal is verekedett, amíg futotta az erejéből. Ez Kovács története, akiből legenda lett Vadnyugaton. Azóta is úgy emlegetik, hogy volt valaha egy dilis Kovács... Mikes György 1981. VI. 21. N
