Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-06-21 / 24. szám

ÚJ szó Br ezno városát találóan nevezik az Alacsony-Tátra kapujának. A Felsö- Garam-menti Iparvidék húszezer lakost számláló kereskedelmi és kulturális központjától valóban csak rövid autóút vezet Táléra, Chopokra vagy a Öum- bier déli nyúlványainak lábánál található hangulatos kirándulóhelyek valame­lyikére. A négy keréken guruló, sokszor az országhatárokon túlról érkező vendégek érdeklődése természetesen nem csupán a természeti szépségek­ben gazdag tátrai látnivalóknak, hanem az egykori bányászváros gazdag történelmének, mai hétköznapjainak és kicsit talán a jövőjének Is szól. A város vezetői szerencsére Idejében észrevették a turizmus térhódítását s mind a műemlék jellegű épületek felújításával, mind a vendéglátói kapacitás bővítésével Igyekeznek kielégíteni az igényeket. AZ ALACSONY-TÁTRA KAPUJA MÚZEUMI SÉTA A mai Felső-Garami Múzeum, az egy­kori városháza épülete, a legrégebbi mű­emlékek egyike. Alapjait már a XVI szá­zadban lerakták, s a fél várost elpusztító 1779-es tűzvészt követően építették újjá mai klasszicista formájában. Ján Koska igazgatóval megtekintjük a múzeum gaz­dag kiállítási anyagát. A város környékén már a korai kökor- szakban élt ember, noha az első feljegy­zések csak a XIII. századból erősítik meg a régészek mai feltevéseit. A korabeli kiváltságok közül I. Lajos király 1380-ban bányászjoggal illeti, majd 1488-ban Má­tyás király vásárjogot biztosít az akkor már főként német bányászok lakta tele­pülésnek. Városi rangra 1656-ban III. Ferdinánd emeli Breznóbányát, s néhány évtized­del később már 1813 lakója volt. A múzeum felső szintjének termei mu­tatják be a városban és a környék falvai­ban, a helyi pusztákon élő emberek munkaeszközeit, ruhadarabjait, közhasz­nálati cikkeit egy-egy történelmi korszak­ban, a fakitermelés és úsztatás a jelek szerint a legősibb foglalkozások közé tartozott. Igen gazdag gyűjteménye van a mú­zeumnak a Felső-Garam-mente népének színes ruházatából, a pásztorélet ismert kellékeiből, háziiparának kezdetleges munkaeszközeiből. Az állandó kiállításon kívül gyakran rendeznek itt időszaki bemutatókat is: ezeken a tájegység gazdag folklórjának egy-egy jellegzetességét tárják a nagy- közönség elé. Legutóbb osztatlan sikere volt például a fúvóshangszerek - pász­torsípok, dudák - bemutatójának, s a kö­zeljövőben a menyasszony fejdíszét be­mutató külön kiállításra is sor kerül. Nem hiányoznak a gazdag anyagból a hím­zések, faragásod és festmények sem. Ez utóbbiak nem amatörmunkák, hanem a városból és környékéről származó mesterek - Martin Benka, Miloé Ba- zovsky és Jankó Alexy ismert művei. A Felső-Garami Múzeum őrzi Hamula mester három templomfestmény-vázlatát is, melyekkel a század elején egy pályá­zaton vett részt. UGRÁSSZERŰ FEJLŐDÉS A főtér egyik patinás épületében kap­tak helyet a vnb irodái. Strmen Vladimír elnökhelyettessel már a mai Brezno éle­téről, hétköznapjairól, a városfejlesztés közelmúltjáról s kicsit talán a jövőjéről is beszélgetünk.- Az elmúlt választási időszakban, te­hát 1976 és 1981 között városunk lako­sainak száma 2800 fővel gyarapodott. Az ilyen arányú növekedés természetesen az ipari háttér megteremtéséből, fejlesz­téséből adódik. A városnak 1949-ben létesített legnagyobb üzeme, a hidkonst- rukciókat és emelődarukat gyártó Hídépí­tő Vállalat ma már többezer dolgozót foglalkoztat, s egyre jelentősebb a fafel­dolgozó, élelmiszer- és építőiparunk is. A vidékről beköltözött embereknek ter­mészetesen elsősorban lakásra volt szükségük, s választási programunkban ennek az igénynek megkülönböztetett fi­gyelmet szenteltünk. Ma már 5288 lakást tartunk nyilván, s ezek komfortja is örven­detes módon javult. A legutóbbi választá­si időszakban például több mint három­ezer lakásba bevezették a gázfűtést, s az otthonok túlnyomó többségéből nem hiá­nyoznak a korszerű háztartási gépek, a hűtőszekrények, automata mosógépek sem. Életszínvonalunk fejlődésére jel­lemző adat, hogy a posta 4492 televízió­A város új lakótelepe előfizetőt tart nyilván, s 1711 lakosnak van személygépkocsija. A szolgáltatások bővítése és a keres­kedelem fejlesztése terén is eredményes volt a legutóbbi fél évtized. Bővült, kor­szerűsödött az üzlethálózat és a vendég­látóipar. Átépítették az idegenforgalmat szolgáló Öumbier szállodát, emellett a helyi lakosok és a turisták számára elfogadható árkategóriában úgynevezett népi éttermet létesítettek. A Jednota fo­gyasztási szövetkezet élelmiszerközpon­tot, és hangulatos sörözőt nyitott. Az üzlethálózat új edénybolttal, újjáépített könyvesbolttal, sportszer- és játékbolttal, ékszer- és háztartási vegyes-, férfi- és nőítextil-bolttal stb. bővült. Sajnálatos vi­szont, hogy a tervezett időre nem készült el a vasárú bolt, késik a cipöáruház átadása, így az említett árucikkekkel nem tudják kielégíteni a vásárlói igényeket. Új fejezet kezdődött a városi közleke­désben a rendszeres autóbuszjáratok megindításával. Három új óvoda és egy bölcsőde átadásával jelentősen bővült ezeknek az intézményeknek kapacitása, úgyhogy már a szükséglet 95 százalékát képes kielégíteni. Ezzel kapcsolatban fel­tétlenül meg kell említeni a város üzemei­nek, mindenekelőtt a Hídépítő Vállalat­nak segítségét, s természetesen a fiatal városlakókét is, akik 3860 órát dolgoztak a közt szolgáló létesítmények építésén. Sajnos, az iskolákat már nem tudták az igényeknek megfelelően bővíteni. így az elmúlt esztendőtől áttértek a kétmüsza­kos oktatásra. A kényszerintézkedés az alapiskolák 25 osztályának 743 tanulóját érinti. Ugyanakkor öröm, hogy egy újabb iskolai étkezde átadásával már 1140 kis­diák jut naponta meleg ebédhez. A nyug­díjasokról sem feledkeztek meg, helyi jellegű létesítményekkel, szolgáltatások­kal is segítik, támogatják az idős embe­reket. A választási program teljesítéséhez igen jelentős volt a lakosság hozzájárulá­sa. Kizárólag társadalmi munka eredmé­nyeként létesült a Honvédelmi Szövetség lőtere, több mint félmillió korona érték­ben. A környezetvédelem, a város tisz­tántartása terén is a lakosok partnerei voltak a Műszaki Szolgáltatóvállalatnak. A város tömegszervezetei parkokat léte­sítettek, fiatalok gondozták a köztereket, s az útmenti lakótelepi virágágyások nagyrészét is a lakosok gondozták. S van a garampartiaknak szép műve­lődési házuk,fedett uszodájuk, műjégpá­lyájuk, hogy csak a legnagyobb létesít­ményekről tegyünk említést. A költségve­tési és tervezési, s főleg a kivitelezési munkálatok késése miatt viszont nem rendelkeznek korszerű szolgáltatóház­zal, s várat még magára a városi mosoda és tisztító korszerűsítése és néhány más létesítmény építése. A gondokkal együtt is biztatóak Brezno városfejlesztési kilátásai. Az ezredfordu­lóra akár megkétszereződhet a városla­kók száma. Ez öröm és gond is a város vezetésének és a választott szerveknek. HACSI ATTILA 1981. VI. 21. Én mosok, te mosol, (helyettünk) ők mosnak... Elfoglaltak vagyunk. Ezért háztartásunkban olyan gépe­ket használunk, amelyek gyorsítják és könnyítik munkán­kat. Ilyen a mosógép is. Á lakosság nagy része otthon mos, s ahol automata mosógép található, ott már nem gond a nagymosás sem. De a hagyományos gépeken való mosás időigényes és fárasztó. Van rá lehetőség, hogy munka nélkül kapjuk kézhez a tiszta, kivasalt ágyneműt, inget, függönyt. Hogy kik végzik el helyettünk ezt a munkát? A szolgáltató üzemek mosodai részlegének dolgozói Bratislava 55 gyűjtőhelyé­ről a Presovská utcai mosodába kerül a piszkos fehér­nemű. Az üzem 298 alkalmazottja naponta 10 tonna ágyneműt, törülközőt, törülőruhát, abroszt és mintegy 4 tonna inget, köpenyt és munkaruhát mos és vasal ki. A nagy, tágas csarnokokban mosógép-óriások és vasaló­gépek találhatók. Az üzem vezetője Anna Hauptvoglová mérnöknő készségesen magyarázza a mosástechnológiá­ját.- Amikor beérkezik hozzánk a csomagokban levő szennyes, minden egyes csomagot számmal látunk el. Külön-külön tesszük az ágyneműt és az ingeket. Az így elkészített csomagokat először beáztatjuk, s utána kerül­nek a nagy mosógépekbe. Az előre beállított program szerint a gép kétszer mossa és háromszor öblíti a fehérne­műt. Természetesen gép végzi a facsarást is. Innen a kimosott holmi szállítószalagon jut el a szárítóba, amelyből vasalásrakész állapotban kerül ki. Az ágyneműt kirázzák, majd a nagy vasalógépekbe - kalanderekbe kerül. A kalander maga vasalja és hajtogatja össze az egyes darabokat, így a gép végén álló vasalónőnek a kivasalt holmikat csak ki keit onnan emelnie. A kimosott, kivasalt fehérneműt átviszik az áruszállítási részlegre. Ott minden egyes darabot kézbe vesznek, s a ruhán levő számok, valamint az átvételi igazolás szerint csomagolják. Ennél a munkánál nagyon oda kell figyelni, hogy az egyes csomagokba minden bekerüljön, amit a megrendelő lea­dott. Ugyanilyen pontosság szükséges a mosás előtti számozásnál.- Ezeket a műveleteket csak a régi, jót bevált alkalma­zottaink végezhetik. Sajnos, igy is előfordulnak tévedések, cserék, melyek következménye a reklamáció - folytatta a vezetőnő az irodába menet. Vastag iratcsomókat mutat. - Tavaly 441 reklamáció alapján 72 600 koronát fizettünk ki a károsultaknak. Megtörténik, hogy mosás közben leázik a fehérneműn levő szám, vagy a facsarás alatt megrongá­lódik egy-két huzat. Mi vagy pótoljuk a hiányzó darabot, vagy értesítjük a megrendelőt a történtekről. Ha elégedett a pótolt darabbal, annak mi örülünk a legjobban, ha nem, akkor megpróbáljuk megkeresni az eredetit. Be kell valla­nunk, ez csak ritkán sikerül. A vállalat 1979-ben ünnepelte fennállásának 30. évfor­dulóját. A mosodai részleg is már 32 éve üzemel. A mosás, a vasalás korszerűsödött, a valamikori nehéz munka ma már lényegesen könnyebb. Az üzem mégis munkaerő- hiánnyal küzd.- A mosónő, a vasalónő nem vonzó foglalkozás. Három vállalati autóbusz 80 km-es körzetből, a galántai járás falvaiból, Seredről és Sellyéről (Sala) szállítja ide a dolgo­Szennyeshalmok a tágas csarnokban zókat - folytatta gondterhelten az üzem vezetője. - Meg­próbálunk már mindent, toboroztunk, hirdettünk, de hiába. A vállalati munkásszálló is üres, csak télen van néhány lakója. Anna Hauptvoglovától megtudtuk, hogy az utóbbi öt év alatt csökkent azok száma, akik ezt a szolgáltatást igénybe veszik. Amíg 1980 márciusában 37 ezren, áprilisában 38 028-an, addig ez év ugyanazon hónapjaiban csak 31 252-en, valamint 37 623-an mosattak. Megnőtt az igény az itthon kimosott holmik vasalása iránt. Tavaly havon­ta 377-en vasaltattak, az idén már 476-an. Hogy mi ennek az oka? Hovatovább egyre több háztartásban van auto­mata mosógép. A háziasszonyok többsége a mosást még vállalja, de a fárasztó és időigényes vasalást már nem végzi el azért sem, mert a vasaltatás olcsó. ‘ Az ágynemű-kölcsönzés is egyre inkább terjed. Az idén már 4300 ágynemű garnitúrát cserélnek három hetenként. Ezt a szolgáltatást leginkább a magányosok és az időseb­bek használják ki, akik már új ágyneműt nem vesznek. A gondok, problémák ellenére a mosodában dolgozó nők becsületesen végzik munkájukat. Mint másutt, ők is bekapcsolódtak a szocialista versenybe: 11 kollektíva küzd a bronz és ezüst fokozatért. Munkájukat gépek segítik, de szükség van az ö hozzáértésükre, figyelmükre, ügyessé­gükre. A vállalat a napokban kapta meg a fővárosi nemzeti bizottság vörös zászlaját. Ez a megtiszteltetés nekik is szól, a mosoda dolgozóinak. PÉTERFI SZONYA Csomagolás előtt (Gyökeres György felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents