Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-06-14 / 23. szám

TALÁLTA Bodzsár Gyula A DIPLOMÁCIA NYELVÉN T. tegnap este váratlanul barátnőjének lakására érke­zett. Röviddel ezután találko­zott barátnőjének férjével is. Találkozójukról - érthető mó­don - nem jelent meg közös nyilatkozat. xxx Röviddel az ultimátum előtt Z. beleegyezett ellentmondást nem tűrő felesége követelései­nek teljesítésébe: a méregdrá­ga nagyestélyi ruha megvásárlá­sába. xxx X. személyes, erős kifejezé­sekkel telitüzdelt üzenetet inté­zett igazgatójához, amelyben felhívta a figyelmet a nemré­gen előterjesztett fizetéseme­lési kérvénye teljesítésének sürgősségére. xxx Folytatódnak a szomszédi civakodások X-ék és Z-ék kö­zött. A lakóház lépcsöfeljárójá- ban és más térségében ismét mindennaposak a heves összeszólalkozások. A szem­benálló felek között a lakótár­sak közül többen közvetíteni próbáltak - eddig kevés si­kerrel. xxx K-né kiutasította férjét laká­sából. K. barátjától kért és ka­pott hajlékjogot. xxx L. újdonsült férj és leendő apa munkahelyén ismertette házaséletének programnyilat­kozatát, melyben főcélként a munkatársnőivel való intim kapcsolatainak megszünteté­sét jelölte meg. xxx G. a válása utáni hetekben gyakran felkereste a főváros éjjeli mulatóit, hogy találkozzék volt barátnőivel és a kapcsola­tok újrafelvételéröl tárgyaljon velük. Barátai tudni vélik, hogy éjszakai próbálkozásai sikere­sek voltak. Párbeszéd a metrón:- Egy pillanat, asszonyom. Ittfe­lejtett az ülésen egy csomagot.- Semmi vész! A férjem reggeli­je van benne, és ó a talált tárgyak osztályán dolgozik! SZÍNHÁZI csevely- ön értette az utolsó jelenetet?- Nem, voltaképpen nem!- Hát akkor mit tapsol olyan lelkesen?- De hiszen maga kezdte! BLÖD A tolvaj ellopott egy tyúkot s már nekifogott, hogy megko- passza, amikor hirtelen észrevet­te, hogy egy rendőr tart feléje. Gyorsan a patakba dobta a tyúkot.- Ne mozdulj! - rivallt rá a rend­őr. - Az előbb tyúkot loptál!- Én? Soha életemben nem tettem ilyet!- Még hazudsz is! Hát akkor mi ez a fehér tolikupac a lábad előtt?- Oh, ez a kedves kis madár fürödni ment, és arra kért, hogy vigyázzak a ruhájára! OSCAR A nagy rendező így szól az ifjú filmszínésznőhöz, akit ő fedezett fel:- Kicsikém, ha így megy tovább, néhány hónap múlva talán lesz egy Oscarod!- Lehet, szivi - feleli a fiatal hölgy -, de hátha lány lesz?! MÚLT Az öreg amerikai komikus elér- zékenyülten emlékszik vissza a régi szép időkre:- Az én gyermekkoromban már az is erkölcstelen filmnek számí­tott, amelyikben egy ló nyereg nél­kül mászkált... FELVILÁGOSÍTÁS Ottó meg akarja látogatni a kór­házban fekvő barátját, de az ide­gen városban sehogy sem tud eligazodni. Odafordul egy idősebb járókelőhöz:- Nagypapa, hogyan jutok el leghamarább a kórházba?- Ha még egyszer nagypapá­nak szólítasz, mindjárt ott találod magad! ZSAROLÁS Marika nyúzza az apját: „Légy szíves, adjál pénzt mozira!“ Az apa mérgesen válaszol: „Már mondtam neked, hogy nem!“ A gyerek sarkon fordul és megfe­nyegeti: „Na jó, akkor gyakorolok a hegedűn!“ NEM A feleség sokáig ül a tükör előtt és amikor már befejezte a szépítke­zést, a férjéhez fordul:- Mondd meg őszintén, drágám, ugye nem látszom 35 évesnek?- Nem! Már régóta nem! EGY HIVATALBAN A főnök ráripakodik a gépírónöre:- Maga pocsékul dolgozik, és amellett egész nap telefonál..- Csak azt nem értem, főnök úr, miért kifogásolja a telefonjaimat. Ha pocsékul dolgozom, akkor tiszta haszon, amíg telefonálok... Papa, hullámzik a kép, hívd ki a vizvezetékszerelőt! (Lubomír Nikolíni karikatúrája) TÖRTÉNELEM- Hány háború volt a tizenhete­dik században?- Hét.- Sorold fel mind a hetet.- Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét. KOMPROMISSZUM- Mitévő legyek, barátom, az ember olykor kénytelen megal­kudni. A feleségem bundát akart, én meg autót. Végeredményben megegyezésre jutottunk: bundát veszünk - és a garázsban tartjuk! AJÁNDÉK- Milyen szép gyöngysor! Hát mégsem feledkeztél el a születés­napomról!- Hogy feledkeztem volna el! Amikor ezt a gyöngyöt megtalál­tam az autóbuszban, azonnal rád gondoltam. KÜLÖNBSÉG- Mi a különbség a betörés és a lábtörés közt?- Nem sok. Az előbbinél egy ideig ülni, az utóbbinál egy ideig feküdni kell. MÁSODIK- A második felvonás után el­megyünk - suttogja a férj a felesé­gének egy rendkívül gyenge darab premierjén.- És miért nem az első után?- Azért, mert akkor nagy tömeg lesz a ruhatárnál! A hét vicce A nagyvállalat igazgatója mondja helyettesének:- Nézzen körül a vállalatnál. Ha talál egy ügyes, fiatal, ambiciózus, tehetséges férfit, akinek megfelelő képessége és látóköre van, aki tud bánni az emberek­kel, aki kellő kapcsolatokkal is rendelkezik ahhoz, hogy be tudja tölteni az én munkakörömet, akkor szóljon nekem.- És ha találok ilyen embert, mik a tervei, igazgató elvtárs?- Azonnal elbocsátjuk öt! JO PIHENÉST! Mély tisztelettel köszöntőm!- e szavakkal üdvözölt az üdü­lő bejárata előtt az igazgató.- Tetszik itt nálunk? Itt minden nagyon szép, csudaszép! Vál­jék egészségére az üdülés! Azzal az igazgató karon fo­gott és bevezetett a nagy elő­csarnokba, ahol korlát húzó­dott, mögötte asztal állt, s ott egy fiatal lány ült.- Vegye fel, kérem, az új vendéget!- Neve?... Foglalkozá­sa? ... kérdezte a lány. Itt kezdődött az egész ga­liba.- Maga valóban vízvezeték­szerelő?! - kiáltott fel az igaz­gató. - Hát ez remek! - és barátságosan vállon verege­tett. - Jöjjön velem, kedves barátom, a felvételt maga nél­kül is elintézik. - Felkapta a bőröndömet, és testes alak­jához képest megfoghatatlan könnyedséggel iramodott felfe­lé a lépcsőn.- A dolog úgy áll - kezdte csüggedten, amikor leteleped­tünk a tágas dolgozószobájá­ban -, hogy bennünket való­sággal elárasztanak a pana­szokkal. Képzelje csak el: 234 szobánk van, és mindegyikben rossz a mosdó, vagy nem mű­ködik a zuhany! Mentsen meg bennünket!- De hát én üdülni jöttem!- Persze üdülhet is, de amellett dolgozik is. Fő az aktív pihenés, mint mondani szokás! Még aznap este megkaptam a szükséges szerszámokat, és dologhoz láttam. A munka gyorsan haladt, mesteri tudá­som híre futótűzként terjedt el az egész üdülőhelyen. Pihe­nésre nem jutott idő... Egyszer összetalálkoztam az igazgatóval, aki részvéttel jegyezte meg:- Alaposan lefogytál, pajtás!- Pontosan 12 kilót adtam le- feleltem búsan.- Drága barátom! Csak még egy kis türelemmel legyél, és akkor pihenhetsz!- Már csak egészen kevés időm maradt.- Miért ijesztgetsz? - figyelt fel az igazgató.- Lejárt a beutalóm, sietek az állomásra.- Ugyan! Meghosszabbítjuk azt a beutalót.- Nem lehet - sóhajtottam.- Véget ért a szabadságom... Ekkor az ügyeletes lány hangja hallatszott a felvételi asztal mellől.- Neve... Foglalkozása?...- Vízvezetékszerelő - hang­zott aválasz.- Ég veled, kedves barátom!- rikoltotta az igazgató, és odarohant az új vendéghez.- Fogadnom kell a beutaltat! Azzal felkapta az új vendég bőröndjét, és futólépésben ira­modott felfelé a lépcsőn... C. Sz. 1981. VI. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents