Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-06-14 / 23. szám

1981. VI. 14. A NEVE: A BMW-gyár, amely 1923-tól oly makacsul kötődik a boxermo- toros kardános meghajtáshoz, még álmában sem képes megsza­badulni ettől az elképzeléstől. A most bemutatásra kerülő - a kölni motorkerékpár-világkiállítá­son nyilvánosság elé tárt - etűd-motorkerékpár - bérmunka. A BMW-gyár megbízásából egy kisebb vállalkozás, Rainer Buch­mann cége - amelyik korábban Porsche-módosításokkal szerzett nevet magának - alakította ki ezt a jövőt idéző megjelenésű masinát. A tervezők a tetőtől talpig felöltöztetett motor kialakítása­kor arra törekedtek, hogy a motoros és utasa a menetszéltöl és az időjárási viszonyoktól óva legyenek, s a ruhába bújtatható csoma­gok se rontsák a nagy sebességű gazdaságos üzemet jelentős mértékben befolyásoló formatervezőt. Az „egynyomú autó“, így 800 cm3-s, 55 kW-os/75 LE-s motorjával 200 km/ó feletti sebességet képes elérni. A felszerelt turbófeltöltő - a gyár véleménye szerint - elsősorban a jobb gyorsulást szolgálja, és a kedvezőbb fogyasztás érdekében laposan tartja a nyomatéki görbét. Az egytartós középváz a ,,küzdelem-a-súly-ellen“ jegyé­ben született meg, a mérleg nyelve 180 kg-on állapodott meg a súlymérés során. Hátúira cantilever rugózás került, titánrugós kivitelben. A telitárcsás kerekek és a féktárcsa alumíniumból készült. A motor ruházata szénszál merevítésű műanyag. Az alumínium csővázból hegesztéssel alakították ki az egyfő- tartós vázat, amelyben a motor-váltó egység is terhet visel. A könnyűfém hátsó villa kúpgörgós csapágyakkal kapcsolódik a váltóhoz. A benzint a Bosch L-Jetronik benzinfecskendezö adagolja. km A Genfi Autószalon egyik szen­zációja a ,,Ghia Cockpit“ (pilóta­ülés) elnevezésű háromkerekű kis­autó, a Ford és a Ghia Studio közös produkciója. Az áramvona­las, 3,28 m hosszú, 1,43 m széles, mindössze 350 kg súlyú műanyag karosszéria két utasnak biztosít kényelmes utazást. Az egyhenge- res, 4 ütemű, 200 kcm-es, 13,2 kW-os (18 LE) teljesítményű mo­tor egy 3 fokozatú sebességváltó közbeiktatásával hajtja a hátsó ke­rekeket. A városi közlekedésre tervezett, fűthető „Cockpit“ kb. 3 liter benzint fogyaszt 100 km-re. FIGYELEMRE ÉRDEMES A Volkswagen cég új változatban hozta ki az eddig is közkedvelt Passat Variant Kombi modelljét. Eddig négyféle erőforrással szerelték. Most kifejlesztettek hozzá egy 1,6 literes, 63 kW/85 LE teljesítményű motort is. Az egyébként is előredönthető hátsó ülések 1831 liter térfogatú rakodótér kihasználására nyújtanak lehetőséget. Az itt bemuta­tott GL kivitel további újdonsággal is szolgál: a tetőre gyárilag építették be a csomagtartó hosszmerevítőit. A kedvező légellenállás elérésére a keresztmerevítöket csak akkor kell felszerelni, ha ténylegesen szállíta­nak valamit a tetőn. Ez a megoldás külön is figyelemre érdemes, hiszen közismert, hogy egy robosztus tetőcsomagtartó százkilométerenként terheletlenül is 1-2 literes túlfogyasztást okozhat. Svéd újdonság Az ENSZ ismeretes felhívása vi­lágszerte fokozottan a mozgássé­rültek felé fordította a figyelmet. Minden országban új és újabb öt­letek születnek életük megkönnyí­tésére. Mindenütt nagy gond a közlekedésük. A svédországi Malmőben rendezett nemzetközi vásáron mutatták be azt a képün­kön látható speciális gépkocsit, amelyet a tolókocsi használatára kényszerült rokkantak maguk ve­zethetnek oly módon, hogy a toló­kocsival együtt szállhatnak be a gépkocsiba. KALLÓDÓ MILLIÓS ÉRTÉKEK KIFIZETŐDŐ A GUMIABRONCSOK ÚJRAFUTÓZTATÁSA Vesely János elvtárs, a pártalapszervezet elnöke (balról) és Bangha Imre üzemvezető a felújításra váró gumiabroncsokat szemléli Hat ember munkáját végzi el az ún. felépítőgép segítségével A kikötő hosszában, a Duna és a Vág összeölelkezéséig vezet Komárom (Komárno) egyik utolsó macskaköves útja. A régmúlt örökségén, a monar­chia egykori lőszergyárának e kiszögellésen található régi épületein ma a dohánygyár, a villanytelep és a vulkanizáló üzem osztozik. Ez utóbbi aTe- kos nevű nitrai helyi ipari válla­lat irányítása alá tartozik. Fon­tos szolgáltatást nyújt ez a 42 dolgozót foglalkoztató kis­üzem, melynek küldetését messziről elárulja az udvarán sorjázó, felújításra váró gumi­I abroncsok tömkelegé. Bangha Imre üzemvezető harminc éve dolgozik a szak­mában, melynek kiváló isme­rője: - Korszerű hazai és kül­földi gyártású gépi berendezé­sekkel dolgozunk - tájékoztat munkájukról -, melyek két mű­szakban havonta mintegy 2600-2700 gumiabroncs újra- futózását teszik lehetővé. Fő gyártási profilunkat a traktor­gumik futófelületének felújítása képezi. Ez a szolgáltatásunk egész Szlovákia területére ki­terjed, hiszen kapacitásunk jó­val meghaladja járásunk ilyen jellegű újrafutózási szükség­letét. Itt említeném meg, hogy egyes traktorméreteket a cseh országrészek megrende­lői számára is újrafutózunk. Éves tervünk az elmúlt tizenhét év alatt a húszszorosára emel­kedett. Ez év áprilisában havi tervünk például 1 millió 700 ezer korona értékű munka el­végzését irányozta elő, s ez nem kevesebb, mint másfél vagon gumi feldolgozását je­lentette. A beszélgetés során megtu­dom, hogy az üzemnek kedve­ző a fekvése, már csak azért is, mert a vulkanizáláshoz nél­külözhetetlen hőenergiát gőz formájában a tőszomszédság­ban levő villanytelepről kapják. A mezőgazdaságban alkalma­zott jármüvek abroncsainak új- rafutózása - a sokfajta méret ellenére - nem okoz számukra Kozári István a csiszológé­pet kezeli. Az üzemből heti két vagon hulladékgumit szállítanak újrafeldolgo­zásra. (A szerző felvételei) • problémát. Az újrafutózás so­rán keletkezett hulladékot, amely jelentős értéket képvi­sel, az otrokovicei Vörös Októ­ber Vállalathoz szállítják por alakban, ahol újra feldolgoz­zák. A kaucsuk alapanyagú gumi, melyhez hazánk kizáró­lag behozatalból tud csak hoz­zájutni, sohasem volt olcsó alapanyag. Ebben az üzem­ben adalékanyagok s elsősor­ban kén hozzáadásával és hő­kezeléssel ismét kiválóan fel­dolgozható új gumit állítanak elő. Kidobott, értékesítetlen hulladékanyag tehát a vulkani- zálás során nincsen. Annál több azonban az utóbbi időlaen Rozsa László a szemétdombokon és egye­bütt garmadával található lefu­tott, de újrafutózás után még jól használható gumiabroncs. Ez a jelenség a vulkanizáló üzemek kapacitása teljes ki­használtságának csökkenésé­ben is észleltek káros hatását. De miről is van szó tulajdon­képpen? Újrafutózással drága, devi­záért behozott nyersanyago­kat, elsősorban is kaucsukot és gyapotot takarítanak meg a vulkanizálok népgazdasá­gunknak. Manapság, amikor a nyersanyag- és energiagaz­dálkodás hovatovább létfon­tosságú szükségszerűség minden országban, nem kelle­ne különösebben részletekbe menő eszmefuttatásba merülni az előbb megállapított tény alátámasztására. A mindenna­pi gyakorlat azonban még ma is gyakran másról tanús­kodik ... Tény, hogy az országban egy év alatt értékesített új trak­torabroncsoknak csak mintegy a 18 százalékát újrafutóztatják az üzemek és vállalatok. A te­hergépkocsi-abroncsoknál ez az arány már valamivel jobb: 46 százalék, míg a személy­gépkocsi-abroncsoknál ez az arány szembetűnően 92 szá­zalék. Elgondolkodtató ténye­ket szűrhetnek le a szakembe­rek és közgazdászok ezekből. Elsősorban az szembetűnő még a laikus számára is, hogy magas az újrafutózott abron­csok százalékaránya a köztu­dottan túlnyomórészt magán- tulajdonban levő személygép­kocsiknál, s bűnösen alacsony elsősorban az erő- és vontató­gépeknél. Ezek szerint: ha a saját zsebünkről van szó, akkor tudunk takarékoskodni, a közös „kasszával“ pedig an­nál „bőkezűbben“ sáfárko­dunk. Ha pedig a takarékosság minden szakaszon korunk dik­tálta létszükséglet, akkor ekko­ra pazarlást nem engedhetünk meg magunknak.- De számoljunk csak egy kicsit - mondja Bangha Imre üzemvezető, miközben asztal­ra kerül a zsebszámológép. - Egy traktorabroncs újrafutó- zása az eredeti ár egy harma­da. Tekintet nélkül annak mé­retére mintegy 2500 koronát takarít meg újrafutóztatásával gazdája. Ha egy métermázsa búza árát 175 koronának vesz- szük, akkor a mezőgazdasági üzemek egyetlen abroncs újra­futóztatásával közel 15 méter­mázsa búza árát takaríthatják meg. S most gondoljunk csak az előbb említett országos új- rafutóztatási százalékarányok­ra... Kényelemszeretetből megtermelt termények értéké­nek jelentős hányadát pazarol­ják el sok helyütt fölöslegesen.- Ha az ésszerűség és taka­rékosság diktálta gumiab­roncs-gazdálkodás hellyel- közzel pazarlásba torkollik, ak­kor vajon mi lehet arra az or­voslás? - vetődik fel önkénte­lenül is a kérdés. — A lehetsé­ges megoldások közül egyetlen­egyet említenénk: Tíz évvel ezelőtt megszüntették hazánk­ban a gépjármüvek forgalom- bantartóira vonatkozó s addig sok éven át érvényes kötelező újrafutóztatást. Az illetékesek­nek komolyan fontolóra kellene venniük ennek ismételt beve­zetését...! Beszélgetés közben toppan be az irodába Vesely János elvtárs, az üzem pártalapszer- vezetének elnöke. - Pártalap- szervezetünk tíztagú, s ebből hárman párttagjelöltek. Munka közben bizony az utóbbi idők­ben egyre gyakrabban szóba kerül a gumiabroncs-gazdál­kodás témája. Hiszen egyesek pazarlása miatt, önhibánkon kívül néha már a tervteljesítés is veszélybe kerül. Vélemé­nyünk az, hogy kinek-kinek alaposabban körül kellene néznie „háza táján“ és szám­ba vennie a még megmenthe­tő, de kallódó értékeket. Valóban. Felgyorsult ütemű életünk rohanó árjában a kere­keken gördülő társadalom mind kevesebb cipőtalpat, de annál több gumiabroncsot kop­tat. A legtöbb ideje ezen a té­ren is utánaszámolni a dolgok­nak és levonni a kellő követ­keztetéseket. Országos mére­tekben kallódó, milliós értékek megmentéséről, újrafelhasz­nálásáról van szó... K. NÉMETH ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents