Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-06-07 / 22. szám
NYÁRON Elsősegélynyújtásról magyaráz az előadó:- Ha megfagyott embert találunk, azt meleg helyre visszük, ruházatától megfosztjuk, és tagjait addig dörzsöljük hóval, amíg csak újra életre nem kel.- Szent isten - kiált fel az egyik figyelmes hallgató -, és mit csinálnak vele nyáron, amikor nincs hó? ESKÜVŐ- Mikor lesz az esküvőd? ' - Nem lesz esküvőm.- Nem lesz? Hát nem mégy férjhez a kéményseprőhöz?- Nem. Kiábrándultam belőle, amikor megmosakodva láttam. KATONA A kaszárnyában a fegyverek karbantartásáról tart előadást az őrmester. Éppen a fegyver tisztításáról van szó. Felteszi a kérdést.- Ki tudná nekem megmondani, mit kell a katonának mindenekelőtt megnézni, mielőtt fegyvert pucol? Cicvarek jelentkezik:- A katonának mindenekelőtt a fegyver számát kell megnézni. Miért?- Nehogy tévedésből egy másik katona fegyverét pucolja meg. Sziporkák - bolgár lapokból A tehetséges ember alkot. A tehetségtelen kioktat. xxx Olykor a kritikusok is kritikus helyzetbe kerülnek. xxx Bátraké a szerencse - de csak addig, ameddig nem jön rá az üzemi ellenőrzés. xxx Szerény nő: megelégedett a férfi pénzével, habár tudta, hogy az még nem minden. xxx Van úgy, hogy csak akkor hisznek nekünk, amikor hazudunk. xxx Eljön még az az idő, amikor a labdarúgók kérnek majd, autogramot a nézőtől. xxx Elgondolkoztató megoldás: a fiatalok az öregeknél laknak, az öregek pedig a szociális otthonban. xxx Érdekes, mindenki a gyengülő emlékezetére panaszkodik és nem arra, hogy kevés a műveltsége. xxx Vannak olyan írók, akik nem jutnak el a mélységekig, s ezért mindig a felszínen maradnak. Sz. J. fordításai A hét vicce Kovácshoz így szól az orvos:- A maga idegei nagyon rossz állapotban vannak, barátom.- Ez a horgászástól van - mondja Kovács.- Ugyan, hiszen az csendes és ártatlan passzió.- De nem olyankor, ha az embernek nincs horgá- szási engedélye - feleli Kovács.- És kinek az esküvőjére akar elkérezkedni?- Természetesen a sajátoméra, tanár elvtárs! (Elek Tibor rajza) BLÖD Kovács újságolja a feleségének:- Képzeld csak, a tetőfedőt, aki a háztetőnkön dolgozott, ma déiben elgázolta egy autó.- Rémes - mondja Kovácsné -, ezektől a vacak autóktól már a háztetőn sincs biztonságban az ember élete. UJtűiiuk CJL^, iwuw fíi&JUÁüítzA; <A. A beteg Kovácsot megvizsgálja az orvos, majd félrehívja Ko- vácsnét: Asszonyom, férje csak abban az esetben gyógyulhat meg, ha leszokik a dohányzásról.- Le fog szokni - jelenti ki Kovácsné határozottan.- Nem fog könnyen menni. Roppant erős akarat kell hozzá.- Ne féljen, doktor úr, nekem roppant erős akaratom van. AUTÓN Kovácsnak azt mondja valaki:- Hallom, hogy autón ment nászúira a lánya.- Igen.- Na és kapott már valami hírt a fiatal párról?- Már kétszer is, egyszer a rendőrségtől, egyszer meg a mentőktől. A tanító az időzónák fogalmát magyarázza a gyerekeknek.- Amikor mi lefekszünk, akkor kelnek fel Amerikában. Egy hang hátulról:- Micsoda lusta emberek! MINDJÁRT MÁS Az erősen élemedett korú hölgy megkérdi a férjétől:- Ugye most, hogy ilyen rövidre vágattam le a hajamat, már nem is nézek ki öregasszonynak.- Nem, fiam, most olyan vagy, mint egy öregember. TANÁCS Kalubkáné megkérdi a mészárostól:- Mondja, hogyan tartható el legtovább a disznóhús? A mester mosolyogva feleli:- Ha a disznót életben hagyjuk, asszonyom. HAZULRÓL Kovács csúnyán összevert arccal megy az utcán. Egy idegen megszólítja:- önt nyilván valami baleset érte. Ha tetszik, hazakísérhetem.- Nem, köszönöm, - feleli Kovács, - hiszen épp hazulról jövök. I Esős időszak (Llubomír Kotrha karikatúrája) Éppen a „Világutazók klubja" című műsor kezdődött a tévében, amikor Szerafim Putrja megjegyezte:- Barátaim, észrevettétek-e, mennyire elsekélyesedünk?"- Észre bizony - helyeseltem, és kortyoltam a kávéból.- Hogy mennyire primitívek lettek az igényeink. Ha futball- vagy jégkorong-mérkőzés nincs a tévéműsorban - máris búskomorak vagyunk.- Igaz - sóhajtott fel Muszja, Szerafim felesége. Azelőtt például kirándulni jártunk, színházba mentünk. Most pedig... más sem érdekel, csak a divatos cucc, meg a tévé.- Valóban, emberemlékezet óta nem voltunk színházban!- kiáltott fel Lilja. - Ó a színház! Hiszen ez valóságos csoda! Rájöttem, hogy ma a nyugodt tévénézésből nem lesz semmi. Ha egyszer Lilja nekifog valaminek, akkor minden másnak fuccs.- Mikor megyünk?! - kiáltott fel Lilja. - Ma! Színházba megyünk! Az igazat megvallva, nekem a színházról már csak homályos emlékeim voltak. Amikor még iskolába jártam, osztályunkat néhányszor elvitték a színházba. Hogy milyen darab ment, azt nem tudnám megmondani - de arra emlékszem, hogy a színpadon azok PAVLO SZOTNOSENKO a színészek hangosan kiabáltak, egymás szavába vágtak, közben pedig ide-oa rohangáltak. Egyszóval, elég érdekes volt.- Menjünk gyalog - javasolta Muszja, Szerafim felesége. Biztosan azért, mert a hajdani közös kirándulások élményeit akarta felfrissíteni az emlékezetében. Aggódni kezdtem, hátha Lil- jának a végén még kedve szottyan, és rázendít valamilyen indulóra. De megúsztuk. Kis oszlopunk a cipőüzletnél szenvedte el az első létszám- veszteséget. Muszja, Szerafim felesége, halkan feljajdult, és némáin befelé rángatta a férjét az üzletbe.- Hová mentek? - kérdezte izgatottan Lilja. - És a színházzal mi lesz?- Ilyen csodát a színházban nem látni! - Muszja a kirakatra mutatott. - Csak negyedév végén van ilyen cipő. Tovább mentünk. Vitya Brunyko hirtelen a homlokára csapott, és felkiáltott:- Egészen elfelejtettem, hogy ruhát kell próbálnom! Már egy héttel ezelőtt kész volt az új öltönyöm próbára! Ekkor vettük észre, hogy egy szabóság előtt állunk.- Lehet, hogy éppen miattam nem tudják teljesíteni a tervet. A mester esetleg nem kap negyedévi prémiumot! - mondta búsan Vitya, és besietett a szabómúhelybe. A hallgatag Spakov házaspár egy csemegeüzlet előtt szakadt el tőlünk.- Egészen elfelejtettük - hadarták két szólamban - : hogy okvetlenül valami élelmiszert kell vásárolnunk.- Megvárunk! - ajánlotta Lilja Ugyan! - legyintettek Spa- kovék. - Hiszen még ebédet és vacsorát is kell főznünk holnapra.. . Menjetek csak nélkülünk. „Boldog emberek - gondoltam szomorúan. - Hamarosan ott ülnek a tévé előtt, és a legújabb filmkörképet nézik...“ Lilját a sors egy fodrászüzletbe szólította... Egyedül maradtam. Ne gondolja senki, hogy én is megfutamodtam. Nem, én elmentem színházba. Eszembe jutott, hogy van ott segédrendező barátom, aki a külföldi vendégszereplésről egy remek farmelöltönyt hozott, és megemlítette, hogy akad egy másik is, éppen az én méretemre... GELLÉRT GYÖRGY fordítása MA SZÍNHÁZBA MEGYÜNK 1981. VI. 7. ÚJ SZÚ
