Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-31 / 21. szám
A zlatnói üzem látképe kezünkbe veszünk egy poharat, ha kitekintünk az ablakon, nem is gondolunk rá, hogy milyen régi „találmány“ az üveg. Pedig az üveg ismerete még a történelem előtti időkbe nyúlik vissza, már az ősember is használta... A mesterséges üveg feltalálását egy hét évezreddel ezelőtti, Kisázsiában talált mélykék színű üvegamulett bizonyítja; az üvegkészítés oly népszerű volt, hogy ie. 1500 évvel Egyiptomban és Mezopotámiában már négyféle eljárással készítettek különböző tárgyakat. Az ablakok be- üvegezése sem újkeletű: a negyedik században már 16-20 mm vastag üvegtáblákat használtak erre a célra - de a legrégibb üvegablakokat az ie. 60-as évekből a pompeji ásatások tárták fel. Maradjunk még az időszámítás előtti 50-es évek valamelyikében, ugyanis egy ismeretlen üveges Föníciában akkor jött rá a korszakalkotó találmányra, a mai napig használt fúvópipára, melynek segítségével formába fúva és forma nélkül is változatos kivitelben lehetett öblösüveget készíteni, a falvastagság vékonyabb lett és áttetsző. xxx Ha az üvegről mint régiségről, értékről beszélnek, az emberek többsége a velencei üveget említi. Pedig nekünk is van mivel büszkélkednünk, hiszen a XIII. században már működött az első üveghuta Szklenón. A XVII. században a mai Szlovákia területén már öt hutáról van tudomásunk, a következő évszázadban harminc, a XIX. században pedig már hetvennél is több működött. xxx A Közép-szlovákiai Üveggyárak négy üzeme közül a zlatnóit 1836-ban alapította Johann George Zahn (egyes források szerint még régebben). Kezdetben táblaüveggyártással foglalkoztak, de rövidesen rátértek az öblösüveg-gyártásra, s termékeik már 1843-ban ezüst-, három évvel később aranyérmet nyernek Budapesten. A lengyel származású Pantocsek - aki Zlatnón dolgozott - 1856-ban feltalálta az üveg irizálását: az ezzel az eljárással készített tárgyak a szivárvány színeiben ragyognak. A századfordulón a zlatnói üzemben 350-en dolgoztak, ebből 60 nő. Jött a gazdasági válság, a munkanélküliség; 1944 szeptemberében munkaerőhiány miatt leállt a termelés (a munkások egy részét a frontra vitték, a többiek partizánként harcoltak, s akik otthon maradtak, őrizték az üzemet, meg a vasutat. 1945- ben 114 dolgozója volt az üzemnek, tíz évvel később 208, 1965-ben 325, 70-ben 382, és ma 280. xxx Nagyon szép, de nagyon nehéz mesterség Jozef Randisé.- Régi üvegescsalád a miénk, éppen a múltkoriban számoltuk össze, hogy több mint 600 évet dolgoztunk az üzemben. - Ebből Jozef Randis egymaga 41 évet, mert igaz, hogy még csak 57 éves, de igen korán kezdte a munkát, 16 éves gyerekként; volt segédmunkás, majd formázó, 59 óta pedig üvegfúvómester. Elismert tekintély a szakmában, ágazati kitüntetést is kapott. Nehéz mesterség ez? Ezt még akkor kérdeztem, mielőtt végigjártuk az üzemet, mielőtt láttam, hogyan, milyen körülmények között dolgoznak. (Később a kérdésből állítás lett volna.)- Nem is annyira a fizikai igénybevétel a fárasztó, mint inkább az állandó összpontosítás. xxx Az előkészítést nem látom, az üveggyártáshoz szükséges nyersanyagok keverését, olvasztását éjszaka végzik, s reggel fél hatkor dudál a gyár, készen áll a folyékony üveg. Körülállják a fortyogó olvadékot, s egy hosszú bottal - ami nem más, mint a kétezeréves fúvópipa- merítenek belőle, belefújnak, lengetik, ún. zsákot képeznek ki, fából készült vizes vályúban forgatják, hogy a kívánt alakot felvegye, aztán lecsípik a végét, egy kis üveget cseppentenek a majdani pohár aljára, azt csipesszel nyújtják,vágják, következik a talp ragasztása, formálása ... Milyen egyszerűnek tűnik leírva! De milyen bonyolult a valóságban! Jozef Randis a pohár talpát formálja. Naponta 400-800 darabot vesz kézbe... Reggel fél hatkor kezdi.- Háromnegyed kettőkor végzek, kettő tízkor indul a buszom Ceské Brezovóra, ott lakom, az ide négy kilométer. Ebédelni sem tudok, sietnem kell, mert mindennap négyig, ötig a helyi nemzeti bizottságon tartózkodom, nyolc éve vagyok titkár. De most már kértem a felmentésemet, kissé fárasztó. - A CSSZBSZ üzemi szervezetének kilenc éve funkcionáriusa, a járási szervezetnek alelnöke. Olyan ember, aki szereti a szakmáját, hivatásnak érzi.- Nem értem a fiatalokat, akik megfutamodnak innen... én az ő korukban örültem annak, ha sikerült valamit megcsinálnom, ami az idősebbeknek nem sikerült. Olyan helyet keresnek. ahol nincs kötöttség. A mi csoportunk hattagú, senki sem lazíthat, mindenkinek el kell végeznie a munkáját... hajtani kell. - Jozef Randis töprengő, vivődő ember:- Sok az olyan fiatal, aki megtanulja a szakmát, s mire az üzemnek meg a társadalomnak hasznot hajtana, elmegy. Jozef Oravec, az üzemi pártszervezet elnöke is bizonyítja: - Gondot jelent a fluktuáció, évente hetvenen-nyolcva- nan keresnek más munkahelyet, az új munkaerőket betanítjuk, s előfordul, hogy egy fél év múlva elmennek. A legtöbbjük átmegy a poltári üzembe. - A zlatnói üzem sürgős rekonstrukcióra szorul, bővíteni kell, javítani a munkafeltételeken.- A kemence mellett akkora a hőség, hogy nyáron minden órában kénytelenek kimenni az emberek a levegőre... Zsúfoltan vannak... xxx Nem jobb a helyzet a csiszolóknál sem. Feltűnően sok nő dolgozik itt; mesés kristályvázák, tálak, poharak készülnek - fáradságos munkával. Könyökükre támaszkodva tartják a több kilós üvegtárgyat, erősen kell figyelni, hogy a minta egyenletes és szép legyen. A csiszolókorong olyan hangot hallat, mint a villanyfü- rész, s elképzelhető, mekkora lehet a zaj ott, ahol tucatnyi korong forog. De ezen rövidesen speciális zajelnyelő berendezésekkel enyhítenek. xxx A szociális feltételek nálunk nem olyan jók, mint például Poltáron. Az, hogy bölcsődénk és óvodánk nincs, nem okoz problémát, mert a szülési szabadságok miatti kiesés viszonylag kevés, azonkívül Jozef Staník majd minden családban segít a nagymama. Nagyobb gond - és megoldatlan - a lakáshelyzet - Ez a véleménye Jozef Oravecnek, de Randis mester is ezt állítja: • - Zlatnóról megfeledkeznek! Soha nem volt baj a megrendelésekkel, a tervet teljesítjük, nem termelünk selejtet, mégsem kapjuk meg azt, amit más üzem megkap. Poltáron 140 lakásegységet építettek. Nálunk most épül nyolc, de ez csak csepp a tengerben. Pillanatnyilag mintegy 60 lakásra volna szükség. A fiataloknak lakás kell, így aztán nem csoda, ha sokan elmennek. De aki marad, annak éppolyan sokat jelent az üzem, mint a hetvenhárom éves Jozef Staniknak. A név talán kevesek számára ismerős, de a Zlatá Zuzana pohárkészlet annál inkább. Jozef Staník nem méltatlankodik, csak éppen leszögezi: - Rólunk keveset beszélnek, pedig ezt a légspirálist az egész világon sehol nem csinálják, csak Zlatnón meg Chara- chovban. - (Mindkét helyen ő vezette be.) Jozef Staník korán kezdte a szakmát, tízéves korában, tizenhét éves, amikor elment világot látni, Csehországban és Németországban dolgozott, 1936 és 1952 között Csehországban élt, akkor hazatért Zlatnóra, és bár nagyon régen nyugdíjas, változatlanul dolgozik. Bent az üzemben, vagy otthon, de mindig tervez valami szépet. Én a Zlatá Zúzát említem, ö azt mondja, nem az a legértékesebb. Igaz, hosszú időbe tellett, amíg rájött, hogyan is kerüljön az aranygolyó a pohár aljába. Annyira egyszerű! De gyártási titok, én sem árulhatom el. Csak ki kellett találni. Az előbb említett légspirális, az sokkal szebb, mondja és magyaráz. - Nézze ezt a négy légspirálist, ennek a szárában erősebb a csavarás, emezében kevésbé. - Roppant egyszerűen készül: csak rácseppentik az üveget, meghúzzák, csavarják, de előbb belevarázsolják a légbuborékokat... és ebben van a művészet! Erre is rá kellett jönni. És fontos szerepet játszik itt - bármily komikusán is hangzik - a füstölt szalonna. Akármelyik poharat bámulom a mintateremben, azt mind Stanik mester tervezte. A Zlatá Zúzát, a légspirálissal díszítettek a könnycseppes poharat (onnan kapta a nevét, hogy könnycsepp formájú légbuborék csillog a kehely alján, a csavart szárút, a többszínűeket... szép látvány, szavakkal ki nem fejezhető... A hazai piacokon nem is látható, hiszen a termelés 80 százaléka külföldre megy. Pedig a híres Zlatá Zúzát hej de leszólták annak idején a hivatalos müítészek: mondván, nem egyéb, mint kapitalista giccs. (Csak úgy mellékesen: ezért a készletért kapta Jozef Staník a Munka Érdemrendet.) Olyan egyszerű - mondja hogy ha valaki meglátja, hogyan készül a pohár, másnap már egyedül csinálja. - Dicséri a fiatalokat: - Sokkal ügyesebbek, mint az öregek -... Kezébe vesz egy poharat:- Nézze a fényét, milyen tiszta... Megismerni, ki szakmabeli, ki nem, már arról, hogyan fogja meg a poharat. Óvatosan kell tartani, nem megmarkolni... - Leteszi a poharat, gyűrött papírokat terít elém.- Ezen most dolgozom, a kehely formája marad, csak még ezt a hálós mintát nem sikerült olyanná csinálni, mint elképzeltem, ezen még gondolkoznom kell... xxx A pohár útja hosszú. Égetik, hútik, csiszolják, maratják, festik, csomagolják... S bármelyik munkafolyamatot figyelem, egyformán nehéz. Az üvegfúvóé másképp nehéz, mint a csiszolóé, de az üvegpoharak fényesítését szolgáló kis nyitott kemence mellett ülni - biztosan nem ez a helyes kifejezés és figyelni, hogy a pohár eléggé fényes-e már, ugyanúgy fárasztó. xxx Azt mondta Jozef Randis, jól véssem emlékezetembe a szavait, miszerint tizenöt év múlva lámpással keli majd keresni az üvegfúvómestereket. Boldog volnék, ha nem lenne igaza. De annak még jobban örülnék, ha az üzem rekonstrukciójára minél előbb sor kerülne, ha Zlatnón minél több lakást építenének - és gyorsan ha megfontolnák, nem mehetnének-e az üvegesek hamarabb nyugdíjba ... xxx A zlatnóiak üvegtárgyai keresettek, ha kétszer annyit termelnének, az is kevés lenne. Miért? Mert az értéküket a kézi munka adja. - Igaza volt Jozef Oravecnek: - Szívesen ad valaki egy szép csiszolt vázáért többet... Kézi munkával készül a pohár kelyhe, a szára, a talpa, kézzel festik; sok-sok ember szeretete, munkájának verejtéke csillog egy egyszerű pohárban. Egyszerű pohár? A legszebb, s ezentúl jobban vigyázok rá, mert ha összetöröm, tudom, hogy sok-sok ember munkája válik semmivé KOPASZ CSILLA Jozef Randis (Mária Majerová telv.)-c 1981. V. 31. TÜnfifYiiti mínnín p I I ípN ’- ;• * ' g ^c- -■ 8; M | Í | I I 1 i Daniel Findra
