Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-24 / 20. szám
Távol a főváros zajától, a rügyező kertekkel övezett villanegyed korszerű épületei között csakhamar rábukkanok arra, amelyiket keresem: Prága 10. városkerülete egészségügyi központjának intézményére, a Mozgássérült Gyermekek Nappali Szanatóriumára. A bukfencezés nem tilos Hana Jiéová fónővér, a szanatórium vezetője kedvesen tessékel tovább, hogy megmutassa példás rendben tartott birodalmát. - A helyiségek és folyosók padlóját borító szőnyegeken a bukfencezés és hancúrozás sem tilos - mondja. - Ellenkezőleg, nagyon is kívánatos a testmozgás kis betegeink számára. Csakhogy egyeseknek nehezére esik még az ugrálás. Az egészséges gyermekre jellemző elevenség, vidámság helyett szokatlanul csendesek. Vannak ugyan közöttük, akik érdeklődéssel hallgatják és meg is értik a tanító nénik meséit, a kockákból tornyot, házat is építenek, rajzolatnak, mások azonban - a szellemi fogyatékosok - egykedvűen üldögélnek kis székeiken, mozdulataikat sem uralják. Ez a szomorú látvány fogad az egyik teremben, miközben a szerencsétlen szülőkre gondolok, akiket csupán a remény, a szakorvosokba, pedagógusokba, nővérekbe és rehabilitációs dolgozókba vetett bizalom vigasztal. Ók ugyanis minden tőlük telhetőt megtesznek a kicsinyek gyógyulása, de legalábbis egészségi állapotuk javulása érdekében. Egy másik helyiségből kihallatszó gyermeksírás veri fel a folyosó csendjét. A két rehabilitációs nővér egy nyolc és egy tizennégy hónapos csecsemővel bajlódik, akiknek, bár nem fájdalmas, szemmel láthatóan nincs ínyükre a tornával egybekötött masszázs.- Nehéz fizikai munka ez, amelyhez sokszor még egy személy segítségére van szükség és természetesen óriási türelemre - mondja Hana Jíáová. - A na- gyobbakkal igyekszünk megértetni, mit kell tenniük, mégis hónapokig, néha évekig is eltart, amíg célt érünk. Miluéka könnyei még nem száradtak fel, görcsösen átöleli Jana Pekárková rehabilitációs nővér nyakát. Amíg nem kell tornásznia, minden rendben van. Csak akkor pityeredik el ismét, amikor a nővér az asztalra fekteti, hogy mozgásra kényszerítse. A csecsemő jobb keze és bal lába azonban a segítség ellenére sem akar szót fogadni. No még egyszer, és még egyszer. Amikor meglátja az eléje tett babát, szeretne utána nyúlni, de még hiába próbálkozik.- Miluska esete nem reménytelen. Sérülése könnyebb, néhány hónap múlva felgyógyul - hivatkozik Jana Pekárková három évtizedes tapasztalataira. Hány gyermek fordult meg ezalatt a kezén? Ki tudná megmondani, de annyi bizonyos, hogy egyiket sem tartotta futó esetnek. És ha valamelyik kis páciense gyógyultan távozik, bár megszerette, boldogan vesz búcsút tőle, hiszen nem hiába fáradozott.- Leírhatatlan elégtétel ez a tudat számomra, amely kétségtelenül minden más érzés felülmúl - mondja. Maruáka Honcová, a másik rehabilitációs nővér is rövidesen nyugdíjba mehetne, de gondolni sem akar a megérdemelt pihenésre. Éppen a kis Jenda mamájának magyarázza, milyen tornagyakorlatokat végezzen otthon gyermekével. Miért választotta ezt a sok szomorúsággal járó, nehéz foglalkozást? Kijavítja a kérdést: - Nem foglalkozásom, a hivatásom ez, amely igényesebb ugyan az ápolónők munkájánál, de annál érdekesebb és siker esetén örömteljesebb is. Nem mindig érjük el a várt eredményt, de nálunk sokszor az is sikernek számít, ha a gyermek mankóira támaszkodva megtanul járni és nincs mások segítségére utalva. Ha felnő, így is hasznos tagja lehet a társadalomnak. Csúszás, mászás Dr. Natasa Brázdilová pszichológus és dr. Jaroslav Kraus neurológus a Vinohra- dyi Kórház Orvosi Továbbképző Intézetének a munkatársai, a gyermekorvossal és a többi szakorvossal váltakozva minden héten egy-egy napot töltenek a gyermekszanatóriumban. A pszichológiai kivizsgálást követően a neurológus előírja a gyógymódot. Ha a kis páciens betegsége intenzív terápiát igényel, de a köny- nyebb esetekben akkor is, ha az anya nem képes elsajátítani a naponta 5-6- szor végzendő tornagyakorlatokat, a gyermeket itt tartják, mert a legcsekélyebb mulasztás is jóvátehetetlen következményekkel járna.- Kis pácienseink 80 százaléka a központi idegrendszerben, illetve az agykéreg tevékenységében mutatkozó bizonyos átmeneti, vagy tartós zavarokkal jött a világra. Ezek többnyire már a magzaton észlelhetők, de legkésőbb az újszülött rendellenes reflexmozdulatai figyelmeztetnek rájuk - mondja dr. Brázdilová. - Ha tehát idejében, legkésőbb egy éves korig megkezdjük a kezelést, vagyis még mielőtt az agykéreg átveszi a mozgás irányítását, akkor - feltéve, hogy nincs szó súlyosabb agysérülésről, pl. szellemi fogyatékosságról - nyert ügyünk van. De mert a csecsemőnél ez utóbbi még nem állapítható meg, a gyógytornát már néhány hónapos korában megkezdjük. A legkorszerűbb és leghatékonyabb az a gyógymód - a prágai szakorvosok kitűnő találmánya — amelynek alapján a végtagjai, vagy feje ösztönös mozgatására, tehát reflexmozdulatokra képtelen csecsemőt teste valamennyi izmának mozgásba hozatalával csúszásra-má- szásra kényszerítik. Ez az edzés a feltétele az izmok és csontok megerősödésének, amelyek ellenkező esetben rövid időn belül megmerevednének, illetve el- satnyulnának.- A gyermekek rokkantságának megelőzésére törekszünk - szögezi le Hana Jíáová, majd elmondja, hogy a tapasztalatok szerint a kis páciensek egészségi állapotában egyéves korukig átlagosan 60 százalékos, kétéves korukig 30 százalékos javulás észlelhető. A könnyebb zavarok aránylag egyszerűen orvosolhatók, a közepesek pedig legalább annyira, hogy lehetővé tegyék a gyermek érvényesülését az életben. A rendszeres torna azonban kivétel nélkül továbbra is hozzátartozik napi életrendjéhez. A szocialista társadalom segítsége A nappali szanatóriumba egy éves koruktól veszik fel a csecsemőket. (Az egy évesnél kisebbeket csupán gyógykezelésre hozzák be). A cél ugyanis, hogy legalább kezdetben, a legnehezebb időszakot az anya kisgyermekével töltse. Rendkívüli anyagi támogatásról is gondoskodnak, ha az orvosi véleményezés alapján a bizottság elismeri a csecsemő rokkantságát. Eszerint az anya két éven át már első gyermeke után is havi 500 korona gyermekgondozási segélyben részesül. A családi pótlék pedig a gyermek rokkantságának tartama alatt, de legfeljebb 26 éves koráig havonta 300 koronát tesz ki. A szanatórium különböző életkorú negyven lakója - a legidősebbek 6-7 évesek - az éjszakát otthon, családja körében tölti. Nem lenne helyes ugyanis hosszabb időre elszakítani szüleiktől a beteg gyermekeket, a szakemberek szerint ez szellemi fejlődésüket kedvezőtlenül befolyásolná. Bár ápolóik és tanítóik minden gyermekkel egyénileg foglalkoznak és a szanatóriumban is a családi légkör megteremtésére törekszenek, az anyai szeretetet és gondoskodást senki más nem pótolhatja. Sok függ a szülőktől is- Természetesen nem az elvakult szülői szeretetre gondolok - utal dr. Brázdilová azokra, akik szégyellik gyermekük betegségét, vagy semmibe veszik az orvos figyelmeztetését s ezért igyekeznek elodázni, vagy megakadályozni gyermekük gyógykezelését. Sajnos, ilyenek is akadnak még. Nem értik meg, hogy a szanatóriumban csak az arra rászorulókat gyógyítják és csak addig tartják ott, amíg egészségi állapotuk azt feltétlenül megkívánja. Akiken nem tudnak segíteni, azokat a speciális óvodákba, iskolákba, esetleg a szellemi fogyatékosok intézetébe irányítják.- Tapasztalatból tudjuk - folytatja a pszichológus -,hogy a szeretettel várt beteg gyermek a családban olyan csalódást, az ápolásával, ellátásával járó gondok olyan megterhelést jelentenek, amely gyakran a szerencsétlenségért többnyire egymást vádoló szülők házaséletét is megrendíti. Akik azelőtt megértésben éltek, azok az állandóan feszült légkör és nyugtalanság okozta válságos helyzetből kiutat keresve, az egyetlen megoldást nemegyszer a válásban látják. Az egészségügyi dolgozók feladata tehát megmagyarázni nekik, hogy gyermekük betegségéért rendszerint nem a szülök a felelősek. Mert bár a súlyos gyengeelméjűség nem orvosolható, a legyengült idegrendszerben bekövetkezett zavarok gyógykezelése - a legkorszerűbb gyógymódok alkalmazásával - többnyire eredményes, de legalábbisenyhíthetőkarend- ellenességek. Ezért fáradoznak az orvosok és a gyermekszanatórium dolgozói is. KARDOS MÁRTA A bátrak sportja, a barlangászat, nemcsak jó fizikumot, ügyességet, bátorságot követel, hanem szellemi felkészültséget, gazdag földrajzi, biológiai, kémiai ismereteket is. Hazánk mószköhegyei kitűnő lehetőségeket kínálnak a barlangászat gyakorlására. A Szlovák Barlangászok Szövetsége sok szép sikert könyvelhet el. Két aktív csoportja a rozsnyói (Rozftava) és az összevont Kassa- jászói (Koáice-Jasov). A tavasz beköszöntővel számukra is megkezdődik az idény. Már hagyománnyá vált a jelképes idénynyitás a So modi (Drienovce) barlangban, melynek bejárata 238 méterre van a tengerszint felett. Ez a barlang tulajdonképpen egy föld alatti patakmeder. A víz átlagos mélysége másfél méter, hőmérséklete 8 Celsius-fok. ifj. Stibrányi Gusztáv, a rozsnyói csoport tagja mutatja be a barlangot s beszél élményeikről, céljaikról.- Ezt a barlangot már nagyon régen ismerik a környék lakói. Pitykónak nevezik, így került be a barlangok jegyzékébe is. Régen ismerik, de csak ebben a században vált megközelíthetővé. Egy mésztufa-gát eltávolítása után tették nyolszáz méter hosszúságban járhatóvá ezt a horizontális barlangot. Az említett idénynyitó túra tulajdonképpen alkalom a baráti összejövetelre, az új tagok kipróbálására. Aki megússza nátha nélkül - kemény legény. Vidám búcsú indulás előtt... A gumimatrac csak a tréfa kedvéért került ide... Hónaljig érő halásznadrágokban vágnak neki az útnak. A meder nem egyenletes. Az eróziós örvények hatása gyakran megtréfálja a földalatti patakban gázolókat. Néhol csak térdig ér a víz, majd hirtelen nyakig esnek bele. Van ilyenkor nevetés, melynek hangerejét a többszörösére fokozzák a sziklafalak. S a nevetést nem káröröm diktálja, hiszen itt senki sem ússza meg „szárazon“.- Tréfa, gyakorlás, ok a találkozásra - folytatja Stibrányi Gusztáv. - S minden alkalommal valami újat fedezünk fel, új élményekkel gazdagodunk. A Szlovák Karszthegység ismert barlangjai közül itt él a legnépesebb denevér kolónia. Óriási csipogás s köhögésre, krákogásra ingerlő bűz fogad minket. A cseppkövekre lerakódó guanó nagy JÓ SZERENCSÉT, BARLANGÁSZOK TAVASZFOGADÁS JEGES VÍZBEN - A FÖLD ALATT savtartalmú, ezért tüllszerűvé marta a mészkövet. Némelyik a sejtelmes megvilágításban menyasszonyi fátyolként hat. A denevérek banánfürtökhöz hasonlóan csüngnek a barlang mennyezetén.- A földalatti patak eredetét is megkíséreltük felderíteni. Feltevéseink szerint a debrődi (Debrád) László forrás környékéről gyűjti össze a vizet, de ezt még festékpróbákkal nem ellenőriztük. Itt hadd jegyezzem meg, hogy ma már az amatőr barlangkutatás sem csupán szórakozás, időtöltés, az ember természetes kíváncsiságának kielégítése. A tudományt is szolgálni kell. Szakosodó tagjaink földtani, geomorfológiai, hidrológiai, biológiai vizsgálatokat is folytatnak. A tavaszi, föld alatti „fürdőzés“ után első dolguk magukra ölteni az előkészített száraz ruhaneműt és leülni, az átfagyott testüket melengető, hangulatot javító forró teához. A nyelvek feloldódnak, megindul a tervezgetés, a célok kitűzése, a vidám terefere.- Sokan közülünk megjárták az alpesi barlangokat. Voltunk Ausztriában, Svájcban, Franciaországban. Jómagam egy lengyel barlangász barátommal a görögországi vertikális barlangokkal is ismeretséget kötöttem. Leszállásaink alkalmával régészeti ismereteink is bővülnek. Csodálatos dolgokat látunk s - ha a szerencse is társul hozzánk - fedezünk fel a föld mélyén. A barlangkutatás eredményeként jött létre a speleoterápiás gyógymód is, amit sikeresen alkalmaznak a gombaszögi barlangban is a légzöszervi, asztmatikus megbetegedések gyógyítására.- A legközelebbi terveik?- A szezonnyitással kezdjük az edzéseket. Fokozatos nehézségű feladatokat oldunk meg a gyakorlatban és az elméletben egyaránt. A nyár folyamán ismét Franciaországba készül „válogatottunk". Ezek a barlangok jobban próbára teszik képességeinket, mint az itthoniak. Egy-egy ilyen tanulmányutat a tudományos akadémia által kidolgozott terv szerint hajtjuk végre. Az egyéni felkészülés és a csapatmunka ezt követően szétválaszthatatlan. A tökéletes Összhang, felszerelés és edzettség pedig alapkövetelmény. Mi mást kívánhatunk tehát a barlangászoknak, mint egymásért dobogó szíveket, összehangolt munkát, erős köteleket és jó szerencsét... FECSÓ PÁL A barlang bejárata, ahol a mésztufa-gát állt
