Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-17 / 19. szám
- egybehangzó a véleményük s egyikük még hozzáteszi, hogy a gyógyintézeti viszonyokhoz képest itt összehasonlíthatatlanul jobban érzi magát. A kezdet gyermekbetegségei Persze, azért ők is, meg a szintén itt lakó Zdenka Balcarová, aki nemcsak a Rokkantak Szövetségének tisztségviselője, hanem egyben a városi nemzeti bizottság képviselője is, megemlíti néhány panaszukat is. Nem a legszerencsésebb dolog, hogy ezeket a házakat domboldalra szituálták, mert számukra nehezebben megköze- líthetőek. Messze, 750 méternyire van az üzlet (igaz, hetente egyszer mozgóbolt látogat el ide). A konyhaszekrényeken jóval megfelelőbb lett volna a tolóajtós megoldás, ahelyett, hogy kifelé nyílnak. A villanykonnektorokat túlságosan alacsonyan, a szekrények felső ajtóinak fogantyúit magasan helyezték el, az erkélyfeljáró eredetileg lépcsős volt, csak később változtattak ezen. A buszmegálló és a nyilvános telefonfülke is közelebbre kerülhetett volna...- Minden újnak vannak gyermekbetegségei, a tervezők még nem rendelkeztek elegendő tapasztalattal - kommentálja a mondottakat Evzen Jedlicka, a Rokkantak Szövetsége építkezési akadályok kiküszöbölésére létesített bizottságának lelkes és kezdeményezéséről ismert elnöke. - Bizottságunkban szövetségünk tagjai, kétharmadukban építészeti szakemberek, mérnökök, tervezők, pallérok vállalnak társadalmi munkát. Jelentős eredményként könyveljük' el, hogy most már minden új lakóház és középület MOTTÓ: Hazánkban az egészségkárosodottak száma 920 ezer fő, a népesség kerek hat százaléka... könnyítenünk kell h Sokat teszünk érdekükben - szervezetten, 1 intézményesen és nem valamiféle jótékonysági alapon. S mégis, hatásos társadalmi segítséget I követelő s természetesen növekvő szükséglete- k ik még jóval többet követelnek és új, nem könnyű feladatokat állítanak elénk. Az utóbbiak I egyike főleg a mozgássérülteknek olyan lakóhá- k zakat építeni, amelyek megkönnyítik életüket. l S ahol nagyobb számban élnek, környezetük- 7 ben, vagyis a középületek, szolgáltató létesít- % mények építésénél is gondolnunk kell rájuk, k E tekintetben még csak a kezdetnél tartunk. Az opavai járásban, Hrabynán épültek először l a rokkantak számára szövetkezeti lakások, k Majd, több mint öt évvel ezelőtt, a gottwaldovi t járásban, Otrokovicén adtak át rendeltetésének harminckét atipikus állami lakást. S hogy Mor- V vaország ebben a vonatkozásban élenjáró, arról k Brno legnagyobb, harmincezer lakosú új városnegyedében, Bohunicén győződhettem meg. Itt I két ilyen jellegű korszerű ház vált beköltözhető- k vé másfél évvel ezelőtt. Otthonra találtak- A nyolcszintes épületekben 28 három-, 42 két-, illetve 28 egyszobás állami lakásban - ezen kívül van itt egy-egy házmesterlakás is - összesen mintegy háromszázhúsz mozgássérült talált a korábbinál sokkal elfogadhatóbb otthonra - Kiapai Zdenéknek, a Rokkantak Szövetsége városi bizottsága tisztségviselőjének magyarázatával tarsolyomban indultam terepszemlére a város peremén megadott címre. Az új városnegyed lankás domboldalra kapaszkodó házsorai szélén emelkedik a két épület. Bejáratuknál nincs lépcső, hanem ferde síkú feljáró, úgyhogy a tolókocsival simán elérhető a két felvonó, amely a szokásosnál tágasabb. Az emeleti folyosók szélesek, lent ütköző szegéllyel ellátottak, nehogy a „közlekedéstől“ kárt szenvedjen a falburkolat. A lakások ajtajai 90 centiméter szélesek és a helyiségek között nincs elválasztható küszöb. Az erkélyek elég szélesek, a tervezőmérnökök arra is gondoltak, hogy az itt lakók jó időben élvezni szeretnék a nap melengető sugarait, az aránylag tiszta levegőt. Külön fejezet a nagyobbra méretezett és nem előgyártott elemekből, hanem téglából épített fürdőszoba s egyben mellékhelyiség. Az ésszerűen elhelyezett fogódzók lehetővé teszik, hogy a rokkant ember önerejéből is kádfürdőt vehessen, használhassa a higiéniai berendezést. A lakások többségében van telefon, amely az itt lakók számára jóval fontosabb, mint az egészségeseknek. Josef Nak, a Rokkantak Szövetsége 126 tagot számláló helyi szervezetének hatalmas termetű, amputált lábú elnöke egészíti ki az összképet: - Az alagsorban berendeztünk magunknak egy csaknem ötven személyt befogadó klubtermet. A szomszédos tornateremben minden szerdán átlag tizenöten kondíciós tornán vesznek részt. Különféle kulturális rendezvényeket is tartunk. Legutóbb még asztalitenisz versenyt is rendeztünk. Látná csak, milyen ügyesek egyesek, pedig a tolókocsiban ülve forgatják a pingpongütöt... A ház előtt amint azt láthatta, van parkolónk is, amelyet rövidesen befednek. Elég sokan vannak köztünk, akik személygépkocsit vezethetnek. Bekukkantok még néhány összkomfortos, szépen berendezett lakásba. A harmincéves Jan Bradác és az öt évvel fiatalabb Pavel Sibrava súlyos gerincsérülés következtében lett béna alsó végtagjaira. Lakáskörülményeikről foqgatom őket. - Szép a lakás, elégedettek vagyunk építésénél kikérik a véleményünket és bátran mondhatom - indokolt kéréseinknek eleget is tesznek. így például a városban épül egy nagy gyümölcs- és zöldségáruház. A feljáratot igényeinknek megfelelően képezték ki, szélesek a bejáratok, nagyobbak a felvonók. A főpályaudvarnál nagy aluljárót terveznek. Itt még a világtalanokról sem feledkeznek meg. Korlátokat szerelnek fel, ezen kívül minden elágazásnál kézzel kitapintható domborzati jelzéseket, föléjük pedig Braille-írással tájékoztató szöveget helyeznek el. Az ezredfordulóig terveznek S vannak egyéb terveik is. A többi között a városban a Z-akció keretében 50-60 olyan boltot építenek majd, amelyeknél gondosan számba veszik a rokkantak megvalósítható igényeit. Még ebben az ötéves tervidőszakban a mozgássérültek számára további, az eddigieknél sokkal jobb megoldású, 64 lakásegységes épület készül. - Óriási előnye lesz, hogy fedett folyosó köti össze a melléképülettel, amelyben a rokkantak termelő munkát folytathatnak. Ilyenformán ezek a lakások egyidejűleg hozzájárulnak a munkaerőhiány csökkentéséhez is. Itt már a bolt, és a troli meg ál ló is közel lesz... Mi, különben, s erre büszkék vagyunk, már az ezredfordulóig kidolgoztuk az atipikus házak építésének tervét. Nyolcszáz lakással számoluhk s magától értetődően kisüzemekkel is... Szükséges és közhasznú elképzelések ezek, amelyek nyilván megkapják államunk, társadalmunk támogatását. S jó lenne, ha e tekintetben a szomszédos morvaországi eredmények serkentőében hatnának a hasonló jellegű szlovákiai problémák megoldására is. Mert itt még a kezdet is késik... GÁLY IVÁN Biztonságunkon őrködik Az első osztályú 63-as főút Du- naszerdahelyen (Dunajská Stre- da) át vezet. Forgalma nagy, szinte szakadatlanul jönnek-mennek a személygépkocsik, teherautók, az autóbuszok és egyéb járművek. S a figyelmetlenség, sietség nemcsak anyagi károkat, de életeket is követel.- Ezen az útszakaszon hozzávetőleg tízpercenként követnek el szabálysértést - közli velünk a forgalom irányítója, Márik István főtörzsőrmester. - Az autósok közül sokan nem tartják meg az előírásokat, nem veszik észre a jelzőtáblákat. Figyelmen kívül hagyják a tilalmakat, és ilyenkor nekünk kell közbelépnünk, mert ezek a gépkocsivezetők nemcsak a saját biztonságukat, hanem a többiekét is veszélyeztetik. A forgalomirányító tapasztalatai szerint a személyautók vezetői többször vétenek a közúti forgalom szabályai ellen, mint a teherautók sofőrjei.- A járásban viszont a legtöbb gondot a kerékpárosok okozzák - folytatja. - Nemcsak figyelmetlenek, de sokszor biciklijük állapota is annyira gyatra, hogy biztonságosan nem is lehet közlekedni rajta. Sokan nem ismerik a szabályokat, sötétedés után kivilágítat- lanul közlekednek és gyakran ittasan is. így nem csoda, ha a balesetek száma növekszik.- És a gyalogosok?- Gyakran előfordul, hogy nem a gyalogosok számára kijelölt átkelő sávokon haladnak át az úton. Az útkereszteződésen villanyrendőr működik. Ennek ellenére sokan semmibe veszik a piros jelzést, ezzel elsősorban a saját életüket veszélyeztetik, de nemcsak azt. Kérdésünkre, hogy miért nem a kijelölt helyen, illetve nem a zöld jelzésre haladnak át az úttesten, a válaszok zöme: nem vettem észre, hogy a jelzőlámpa pirosat mutat... siettem... nem volt közelben gépkocsi... stb. Márik István esőben, napsütésben, hóban és szélben, immár nyolc éve irányítja társaival a város forgalmát. Sétáló kisgyermekek, anyák láttán gyakran gondol Nyárasdon (Topol'níky) élő családjára, feleségére és két kisfiára. Szabad perceit velük tölti, s ott van még a most felépített ház sok gondja, meg a kerti munka is. Szereti a hivatását és a jól elvégzett munka öröméből új lendületet, erőt merít. Beszélgetésünk közben a főúton egy nagy teherautó közlekedett. Márik István szabályszerűen leállította, sapkájához emelte a kezét, csendes hangon kérte a vezetői jogosítványt, a személyi igazolványt, a fuvarlevelet és az egyéb iratokat. Gondosan ellenőrizte az okmányokat, majd a gépkocsit vette szemügyre. Azonnal észrevette a prizmaüveg hiányát, a kopott pótkereket és a tartályból csöpögő olajat is. A teherautó vezetője szó nélkül fizette ki a bírságot. A rendőr még figyelmeztette a gépkocsivezetőt, majd elköszöntek egymástól.- Nem könnyű szolgálat ez, következetességet és szigort is követel, de mind többen felismerik, hogy ez nem öncélú dolog. Biztonságunkat szolgálja - e szavakkal búcsúzott tőlem is a közúti rend őre. PÉTERFI SZONYA 1981. V. 17. e ÚJ szó- Lássuk csak az iratokat... (Gyökeres György felvételei) %
