Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-05-03 / 17. szám
élésében segítő fér- keltenek feltűnést, siasabban' viselke- mcsak autót vezetni irtenek a sporthoz, ahelyükön nemegy- ást vívnak ki hozzá- felkészültségükkel. íi rossz a falu régi tűnésében, azt itt m tárgyalni. De bár- ilékos kutatás eredsz a falu többé nem ek szerint. Ez a falu csepp a tengerben, lehetőségeit, adottigában. S minden, erőszak ellene, vest is. Az öntudatnak és dolgoznak itt az i csehszlovákiai ma- ődési hullám, amely íségben találta a fa- nagasságba emelte, y országra, társada- )ész világra is nyílik /e a kátyúból, idáig mozaikkockát, s így zövetkezetek rációnak központosításá- idenciákat, nézzük, s. Ma, a legjelenebb többi Túróc-völgyi s Ratkóbisztrótól, át- it le Hanváig, beol- i gazdaságba. Falu- ybe. Érdekek, célok, ataival indult közös legkorszerűbb nagy- ;odássá nőtte ki grár-technológiával, atos eltűnésével, kíván most kitörni jg akarja néven ne- dók nem mutogatta, föl nem terjesztett, en nem részesített s kis hősei. Kései ilítsek néhányat kö- a szövetkezet első nabás, a legközös- óbb ember, akit va- :rkó Arzén, id. Ho- socki András és id. i József, id. Török . S az asszonyok, (ül mindez nem va- j: Magicz Jánosné, ete Sándorné, Kari. Tóth Istvánná, ivács Istvánné, Tö- Kálmánné, Anderkó Anderkó Józsefné, láné. Hiányos név- (orszaknak. (ÖZELRŐL p, lejátszódott ese- tatlan végeredmé- 5nül változó pillana- mivé fixálódik majd an lévő esemény? ibölyödő arc? Egy Emberi sorsok ka- rvériygyürúk a sima és megmásíthatat- ;mberi sorsok. Mint jgségek, megvaló- b kudarcok rombol- lészen közelről jól álasztó jelek. A töb- tetö jegyek. Egé- nalak is látszanak. ■ kinagyított képek dók önnön világukVégigmenve a falun, számolom a jeleket, olvasom a zajló életet. Itt-ott új arcok bukkannak fel. Mások meg végleg eltűntek. Ismerős szemű gyerekek trappolász- nak az út szélén, óvatosan, mert nagy a forgalom. Gépjármű gépjármű után. Mintha csak direkt porhanyósítani akarnák a végre portalanított utat. Modern, nagyvilági zajok keverednek, rádióállomások feleselnek egymással a nyitott ablakokból. Olykor rémhírek kapnak szárnyra, de hamar elülnek, mint a nappal felriasztott denevérek. Reggelente felbomlik, szétoszlik a falu munkába siető emberszemcsékre. Ki erre, ki arra kavarog a maga pályáján. Északi irányba Melegvíz, Lubenyík, Rőce vonzzák az embereket, déli irányba pedig a tornaijai ruhagyár. A mezőgazdasági dolgozók megoszlanak széltében-hosszában a Túróc-völgyön, ahová épp a szükség kívánja. Estére a megbomlott egész újra összeáll. Másnap reggelig, amikor kezdődik minden elölről. Véget nem érő kémiai reakció, aminek a végeredménye mindig ugyanaz, még akkor is, ha közben egyik-másik kis szemcse pályája meghibásodik. Itt-ott megkésett házak sietnek tető alá jutni. Valaki házasodik, valaki visszaköltözik a faluba, vagy éppen most került olyan anyagi körülmények közé, hogy végre kényelmes otthont biztosíthat a családjának. Elnéptelenedett udvarok találnak új gazdára, miközben neveket s egykori sérelmeket hullat feledésbe az idő. Az egymást követő napok mélyén ott szunnyadnak a változások csírái. Halastó épül a falu határában. Körvonalai lassan rajzolódnak ki a markológép s a földgyalu nyomán, az egykori mocsaras nádas helyén, ahol a családi mendemonda szerint rétifarkas kergette meg szépapámat gyerekkorában. Úgy beszélik, üdülőtelep is épül a halastó köré. Valamelyik nap bizonyára meghozza, beérleli ennek az elképzelésnek a gyümölcsét is. A világ nagy tüzei itt nem perzselnek. Lángjuk csupán a biztonságos képernyők mögött lobog. Markáns ember-portrék zárt sora állja útját. Id. Polonkai Béla, egykori vöröskatona, egyetlen élő a tíz közül. Istók Gyula a súlyos léptű, hatalmas kezű nyugdíjas bányász. A Gömör-szerte ismert népdalénekes és citerás Simon Pista bácsi. Apám, az „öreg spanyolos“, Hemingwayt idéző fejével. A közép- nemzedékből ifj. Simon István, Gotthard Sándor, Magicz Béla, ötvös Józsefné. S egy sor fiatal, akiknek arcképét épp most formálja mindennapos próbatételeivel a jelen. Anderkó Éva, a Tornaijai Kilencéves Alapiskola biolgógia-kémiai szakos tanára, járási képviselő s a falu könyvtárosa. Akinek hozzáérésével és odaadásával sikerült a falu könyvtárát olyan színvonalra emelnie, hogy saját kategóriájában nemcsak járási, hanem kerületi szintű versenyek győztese is lett. De a külsőségektől jóval többet ér az a kapcsolat, amit a könyvtár és a falu olvasótábora között sikerült kialakítania. És sorolhatnám a neveket: Ifj. Csolti Lajos, Csolti József, Anderkó Tibor, Anderkó Margit, Anderkó Miklós, ifj. Kovács Béla, Kamenyík Béláné, stb. Közel háromszáz név. Háromszáz külön világ, amelyek a közös érdekű törekvések, küzdelmek, olvasztótüzéböl egységes, tömör tömbként kerültek elő. Bükkösök, mogyorósok most már végleg tájdíszítő kellékek maradhatnak. Van már erő, ami megvédheti ezt a népet. Saját fölismert erőnk. Közelítés ellenséges szándékkal a gyöngéd ringatású dombkaréj felé, egyszerre égig ágaskodnának, s rád zúdítanák történelmi haragjukat. Itt szelíden akar szállni a dal. Akár magyar, akár szlovák, akár cigány szívben fakadt. raszti sorok hogy télen, ha majd a sötét egekből alászáll a kegyetlen fehér sivatag el ne pusztuljunk a hidegtől és éhségtől. Lefekvés után a lányomra és fiamra gondolok felkelés előtt a tehenemre és lovamra gondolok s ha pirkad a hajnal, ó mély ragaszkodásom hozzád, bánatokkal és reményekkel teli élet elindulok a nagy kapu felé mely az ég alján kinyílik előttünk. Köszöntőm az új nap kezdetét madaraink új dalát a magasban az új csipkéiket és selymeiket lengető virágokat és mindazokat a szomszédaimat akik hozzám hasonlóan tiszta bizodalommal a szívünkben ismét munkához látnak e szép és békességes hajnalon. B allagok tegnap az utcán-egyszer csak kit nem látok. Zamarajev'et, aki szomszédom volt a régi lakásban. Teljes életnagyságban. Szomorú és színtelen, akár a tavaszi labdarúgás.- Mi van veled, Vityenka? - érdeklődöm. - Beteg vagy, vagy mi?...- Dehogy - feleli. És mesélni kezd:- A hivatalunk élére új igazgatót állítottak. Energikus, fiatal férfi... Mi ülünk, várjuk, hogy az új seprű az új helyen majd jól seper. De semmi ilyesmi nem történik. Jár-kel az irodahelyiségekben, ismerkedik az emberekkel, mindenféle szamárságokkal foglalkozik. Bejött a mi ügyosztályunkra is. A munkaidő a vége felé járt. Azaz nem egészen a vége felé, de a nők már fésülködtek, púderozgatták magukat, mi, férfiak pedig sakkoztunk... A főnök, gondoljuk magunkban, majd magyarázatot kér, hogy miért nem dolgozunk. Egyik előadónk, Vologyka Bandinov, zavarba jött. Iván Cservjakov Jó állást keresek- Mi már minden munkát elvégeztünk! - magyarázza. - Száz egész egy tized százalékra. összehúztuk magunkat, néztük a padlót: vártuk a leto- lást.- Ha végeztek, menjenek haza. Miért üldögélnek itt?!- De a munkaidőnek még nincs vége - jegyezte meg Vologyka. - Nálunk katonás fegyelem uralkodik. Pontosan érkezünk, pontosan távozunk! De az igazgató kitart az álláspontja mellett:- Nem, nem, barátaim! Mától kezdve úgy lesz, hogy aki végzett a munkával, az hazamegy. Miért maradnának itt? Nincs igazam? Hümmögni kezdtünk. Ez furcsa dolog. Vagy tán tréfál?- ...és közöljék utasításomat a többiekkel is. Ha elvégezted a dolgodat, távozz - amint az egy könyvben is olvasható. A következő héten vállaltuk a kockázatot: egy órával előbb mentünk haza. Nem történt semmi. Később két órával előbb távoztunk. Megint semmi. Aztán elhatároztuk, hogy már délben abbahagyjuk a munkát. Amikor összetalálkoztunk a főnökkel, csak mosolygott, a kezét dörzsölte. Úgy látszott, minden a legnagyobb rendben van. Csak így tovább. Aztán már csak egy-két órára kukkantottunk be a munkahelyre. A munkát ügyesen összecsapjuk, aztán gyerünk - ki merre lát. így dolgoztunk egy hónapon át, aztán még egy hónapig. Egy reggel aztán - teljesen váratlanul - az új igazgató összehívta az összes alkalmazottakat és bejelentette:- Kiszámítottam, hogy önök valamennyien naponta csupán kétórányi hasznos munkát végeznek. Ezért tehát minden négy jelenlévőből itt marad egy. Ez az egy pedig teljes nyolc órát fog dolgozni naponta!- És téged is elbocsátottak, vagyis neked is felmondtak? - próbáltam kitalálni.- Bár úgy lett volna! - sóhajtott egy nagyot Zamarajev.- Éppen az a baj, hogy nem mondtak fel! El tudod képzelni, mi az, nyolc órát dolgozni naponta? Látnád a nőket. Ők megszokták, hogy otthon agyondolgozzák magukat, aztán sietnek a munkahelyre, hogy kicsit pihenjenek, rendbe hozzák magukat, elszaladjanak bevásárolni... De most az átszervezés után - ez kész őrület! Bejössz, leülsz, gürcölsz! Pedig a munka jelentsen ünnepnapot, örömet - ezt minden iskolás gyerek is tudja A régi főnök idején pénteken gyakran elkéredzkedtem halászni. Most is megpróbáltam, de az új főnök rám támadt:- És a munkát ki végzi el maga helyett? Hát végre! De én nem adom meg magamat oly köny- nyen:- És ha megbetegszem, ki végzi el a munkát helyettem?- Felveszünk ideiglenesen egy nyugdíjast.- Nos, ez van. Most bejárom az egész várost. Valami jó állást keresek. Olyan helyet szeretnék találni, ahol a teljes munkaidő - szabad idő! De van-e ilyen hely? SÁGI TÓTH TIBOR fordítása >\ / Pavel Koys ÓDA A MUNKÁHOZ (Részlet) Minden út, melyen jó elbolyongani, a munkához vezet, a munkából pedig haza; kezünket az asztalra helyezni, akár a vasdarabot, s élvezni, ahogy kihűl bennünk a fáradtság. A munka bennünk oly élő, akár a természet, mely szüntelen körben versenyez a vízzel, a fáradhatatlan lávával, a nappali tűzzel, az évszakokkal. A munka - életed pozitív töltete és beszédem első témája. Ha a versek minden szikrája csillogna, ha a harsány dalok sortüze dördülne, csillagok tűzijátéka sziporkázna, ez mind kevés a munka tiszteletére. Hiszen maga a munka énekei a világmindenség ritmusára, minden útban, minden házban, minden téglában s mindnyájunkban, a munka bennünk él, a mi nyelvünkön beszél, a mi ritmusunkra menetel. Ezért, úgy látom, a kín verítékétől jó szóval újra meg kell tisztítani a munkát, átlátszó szóval és borral, mely tiszta, mint az értelem, a szorgos emberek értelme, hogy törekvésük, idejük kárba ne vesszen, újra meg kell dicsérni a munkát, a fényre emelni, dédelgetni, szeretni újra és megölelni. Ti, gépek mellett helytálló munkások, olajtól és koromtól szagosak, de igaz szóval igazmondók, ti, hajlott derekú szántóvetők, ti, a fájdalommentes jövő munkálói, orvosok, tanítók, úttervezők, tudósok, akik a mikroszkóp alatt látjátok már unokáitok nagy tetteit, nektek nem közömbös az őszinte szó, mellyel a munkát köszöntjük. Nos, köszöntsük együtt friss borral, hogy a régi gondoktól mentesüljünk, hisz már az újak csíráznak a világra; hogy ne hagyjon el bennünket a jókedv, mindent pontosan, sőt legjobban csinálni; hogy a munka kedvünk szerint menjen, és mi úgy végezzük, mint serény, életrevaló férfiak. Borral köszöntsük azt, aki valamit jól gondozott, hisz az ismeretlen szőlősgazda biztosan nekünk is jó szívvel kívánja, hogy a munkánk legyen a mi dicsőségünk. OZSVALD ÁRPÁD fordítása Bácskái Béla: ÚTBAN A MEZŐRE
