Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-05-03 / 17. szám

Szlovákia legrészletesebb földrajzi tér­képén is csak egy parányi pont fölé nyom­tatták Gömördétér (Gemerské Dechtáre) nevét. A most 570 lakosú kisközség soha és semmiféle vonatkozásban nem tarto­zott az ország, de még a szükebb vidék jelentősebb települései közé sem. Múltjáról keveset tartottak feljegyzésre érdemesnek a krónikások. Az első, 1946- ban keletkezett írásos emlék Deltar né­ven, Ratoldovec György palatínus egyik birtokrészeként említi a harmincegyné- hány lakosú falut. Még kétszáz évvel később is csak húsz beépített telket szá­molhattak össze itt a Dehterbe küldött dézsmaszedők. A törökjárás és az azt követő pestisjárvány totális pusztítást végzett. Hosszú évek múltán mindössze egyetlen újabb úrbérest sikerült letelepí­teni a détéri völgyben.- Emberemlékezet óta elsősorban me­zőgazdálkodással foglalkozik a lakosság- egészíti ki a szűkszavú krónikát az 55 éves Habodász Nándor, Gömördétér múltjának és jelenének legjobb ismerője, aki 1956 óta főfoglalkozása mellett - je­lenleg mint a gesztetei (Hostice) Efsz juhtenyésztő részlegének vezetője- végzi a helyi nemzeti bizottság elnöki teendőit. - Gyermekkoromban tiz-tizen- egy középgazda kivételével Putnoky Móric itteni földesúr birtokán robotoltak az emberek. Jómagam is már hatévesen ökröket őriztem. Pontosan emlékszem ar­ra, hogy a felszabadulásig csak két téglá­ból épített ház volt a faluban. Ezek tulajdo­nosait leszámítva a domboldalakon felhú­zott vályogházakban, többnyire zsúpfedelek alatt éltek a családok. Házhelynek azért választották a domboldalakat, mert a falu közepén folyó és akkor még szabályozat­lan patak miatt túl vizenyősnek hitték a mostani főutcát, ahol már természete­sen csupa új épület sorakozik. A felszabadulás, majd 1948 februárja után az egységes földmüvesszövetkezet megalakítása volt Gömördétér fejlődésé­nek legfontosabb határköve. Borbás M. Gyula. Habodász Elemér, Habodász Nándor, Habodász Viktor, Kovács Géza, Virók Lajos, Zagyi Jenő és a többi kom­munista alapító tag áldozatos agitációs munkájának eredményeként 1957. au­gusztus 16-án aláírták az első belépési nyilatkozatot.- Nehezen indult a kollektív gazdálko­dás - folytatja az emlékezést a hnb elnöke. - A hatvanas évek elején még csak alig 75 tagunk volt. Rimaszombat, Losonc és Breznóbánya építkezései a nagyobb kereseti lehetőségekkel szinte elszippantották tőlünk a dolgozókat. Ezen csak akkor sikerült változtatni, ami­kor a szövetkezet vezetősége a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági szak­osztályának hathatós támogatásával egyre több térítésmentes és egyéb, elő­nyös kölcsönt, segítségnyújtást ígérhetett családi ház építéséhez az itthon mara­dóknak. Az egységes földművesszövetkezet gazdasági bázisának megerősödése ha­marosan megmutatkozott a falu gyarapo­dásában is. Azontúl már nemcsak családi házakat kezdtek alapozni az újonnan ki­mért telkeken.- A nagyarányú építkezések miatt el­sődleges feladatunk lett a patakszabá­lyozás, majd az utak és a járdák aszfalto­zása, betonozása következett. Most már jó ideje minden utcánkban száraz lábbal járhatunk. A kollektiv gazdálkodás és az életforma ebből eredő megváltozása azonban mind újabb igények forrása is lett. Egyre jobban hiányzott az óvoda, a korszerű iskola, a művelődési otthon, a korábbinál tágasabb könyvtár, a fiata­lok klubja, a központi vízvezeték-hálózat és néhány más kisebb létesítmény. Tiz évvel ezelőtt, amikor Gesztetéhez tartozó község lett Gömördétér, sokan azt hitték, hogy mindez már sohasem valósulhat meg nálunk. A szomszédos szövetkeze­tek társulásának hírére még inkább meg­ritkult a reménykedők kis tábora. Az idő mégis minket igazolt. A társulás után Gesztetére került az egységes földmüvesszövetkezet köz­pontja. Viszont a vezetőség, főleg az akkori elnök, Csank Zoltán elvtárs, külö­nösen nagy gondot fordított és jelentős anyagi eszközök beruházását szorgal­mazta Gömördétér fejlesztése érdeké­ben is. Ennek köszönhetően hamarosan lerakhatták a művelődési ház alapjait, ami újabb rendkívül nagy munka kezde­tét jelentette a faluban. A mostanit megelőző választási idő­szakban, 1974-ben fogtunk az építéshez, de a felszabadulás harmincadik évfordu­lójának ünnepségei keretében már fel is avattuk a több mint 750 000 koronát érő létesítményt - mutatja kísérőm leplezet­len büszkeséggel a korszerű művelődési otthont. - Társadalmi munkában végez­tük el az építés nagy részét. Minden család felajánlott legalább 300 órát, de szép számban voltak, akik ennél jóval többet teljesítettek. A beruházás és a sok-sok társadalmi munka eredménye­ként egy 300 férőhelyes színházterem­mel, megfelelő községi könyvtárral, ifjú­sági klubbal, valamint a rendezvények alkalmával öltözőnek, illetve büfének használt, két kisebb teremmel gazdagod­tunk. Ezen kívül az irodák is helyet kaptak ebben az épületben. A szinte palotának is beillő művelődési házzal szemben, a helyi nemzeti bizott­ság régi épületét átalakítva már ugyan­csak évekkel ezelőtt berendezték a legki­sebbek, az óvodások birodalmát. Amikor bekopogtunk, éppen az ebéd utáni alvás­hoz készülődtek az apróságok.- Harminc férőhellyel rendelkezünk - fogad Ráki Pálné igazgató. - Jelenleg azonban csak huszonkét óvodás korú gyermek van a faluban. Természetesen reggelenként mindegyiküket elhozzák az óvodába. Amióta megnyílt az óvoda, minden elképzelhető segítséget megka­punk munkánkhoz a helyi nemzeti bizott­ságtól. Valamikor talán még a földesúri család gyermekei sem éltek ilyen jó felté­telek között... Gömördétéren az iskolás korúaknak sincs okuk a panaszkodásra. Bár össze­vont oktatás folyik az újjáalakított kéttan- termes és napközi otthonos épületben, az 1-4 évfolyam összesen harmincegy tanulója Zagyi István igazgatótól, László Elemérné pedagógustól és Gombos Edit nevelőnőtói mindent megkap, ami az alapfokú ismeretek tökéletes elsajátításá­hoz szükséges. A nagyobbakat pedig kényelmes autóbusz fuvarozza a mind­össze két kilométerre lévő Gesztetére, a központi kilencéves alapiskolába.- Az elmondottakon kívül is rengeteg tény bizonyítja, hogy egyre gondtalanab- bul, valóban korszerű viszonyok között élnek nálunk az emberek - kalauzol tovább Habodász Nándor. - Ritkaság- számba vehető az olyan ház, az olyan udvar, ahonnan hiányzik a gépkocsi. Tu­domásom szerint mintegy hatvan telefonr állomás működik a magánlakásokban Persze többre is lenne igénylő, előfizető, de ezen a téren a posta lehetőségei szabják meg a végső határt. Ugyancsak örömmel elmondhatom, hogy közsé­günkben régen nem épül új családi fé­szek fürdőszoba nélkül és már minden­Az iskolásoknak sincs okuk a panaszra. Háttérben az újjáépített, kéttantermes és napközis iskola- Az idő minket igazolt - mondja Ha­bodász Nándor napos használatúak a legkorszerűbb lak- berendezési tárgyak is.- Ezen kívül mire költik el pénzüket a gömördétériek? Válaszért a községi vegyesboltba me­gyünk, ahol Bálint Erzsébet üzletvezető és a férje Bálint István eladó néhány perccel ezelőtt újabb friss szállítmányt kapott. Mindenekelőtt az élelmiszert és a ház­tartás napi ellátásához szükséges árucik­keket vásárolják nálunk - mondják. - Kü­lönben a méterárú és a konfekció kivételé­vel minden helyben kapható. Konkrétan: az automata mosógéptől a legkorszerűbb színes televízióig semmiért sem kell kiutaz­ni a faluból. Tavaly például 2 700 000 koronás forgalmunk volt. Pillanatnyilag pedig több mint 400 000 koronára tehető az árukészlet értéke. Sajnos ez a nagy mennyiség 45 négyzetméteres alapterü­leten zsúfolódik össze, ami nemcsak a tárolást, hanem az áruválaszték jó áttekinthetőségét is nagyban megnehe­zíti az önkiszolgáló boltban. Főleg akkor panaszolják ezt a vásárlók, amikor mondjuk Rimaszombatból is leutaznak hozzánk egy-két olyan áruért, ami éppen hiánycikknek számít a járási székhelyen.- Hamarosan megoldjuk a helyszűké­ből eredő gondokat - Ígéri mindjárt Habo­dász Nándor. - Községünk polgárai már több nyilvános gyűlésen és egyéb alka­lomkor szóvá tették, illetve kérvényezték a lehetőséget a bolthálózat bővítésére. Van egy öreg, régen nem használt kut- túrházunk. Úgy gondoljuk, hogy bőven elfér abban akár két újabb üzlethelyiség is, amelyek mielőbbi megnyitása a lakos­ság mostani legnagyobb kívánsága. Elő­reláthatólag már az új választási időszak kezdetén sort kerítünk erre. Amint meg­kapjuk az átalakításhoz, illetve az anyag- beszerzéshez szükséges pénzt, ismét komoly társadalmi munkát szervezünk és a legtöbb tennivalót elvégezzük a ma­gunk erejéből. A helyi nemzeti bizottság gömördétéri képviselői, Mag István, Sza­bó István, Laczka Pál, Ádám Barna, Ko­vács János és a többiek tömegpolitikai tevékenysége, személyes példamutatása olyan mozgósító erő, amely a közös mun­ka újabb sikereit is kellően szavatolja. Meggyőző hangon mondja ezt az el­nök, aztán egy erőteljes kézfogással teté­zi a szavak súlyát. Kurta negyedórával később a dombte­tőről nézek vissza a falura. Egyetlen pillantással belátni az összes utcát, há­zat, udvart, kertet és a tavaszi napsugár- zuhatagban serénykedő emberek cso­portjait. Úgy tűnik, nem is olyan kicsi az az iménti, térképen látott pont. LALO KÁROLY Az óvodában éppen alváshoz készülődnek az apróságok Az automata mosógéptől a színes televízióig szinte minden kapható a gömördétéri vegyesboltban (A szerző felvételei)-pm^iTT 19 TÉRKÉPÉN

Next

/
Thumbnails
Contents