Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-19 / 15. szám
1981. IV. 19. Maradék anyagból készíthetünk kis tarsolyt karkötő, gyűrű, illetve szépítőszerek számára. Utazásnál is nagyon praktikus. DIVAT A ,,dirndli“ inspirációja alapján született modell. A szoknya anyaga nyomott pamut, szövött szalag díszíti. A blúz áttetsző pamut madeira, a boleró tűzött és hímzett. KÉZIMUNKA DIVATOS TÁSKA Sokféle táskafogó kapható mostanában. Aki azonban ügyes és bátor, esetleg házilag is készíthet, fűrészelhet jó formájú fogót, amihez azután már érdemes táskát csinálni. Annál is inkább, mert a kézimunka változatlanul divatos, mert kis ügyeskedéssel egyedi darabhoz jutunk, amit ha csak közepesre sikerül - bevásárláshoz hasznostíhatunk, amivel azonban - ha szép - tavaszinyári öltözékünket egészíthetjük ki célszerűen. A fényképezett modelleket keresztöltés, illetve hímzés díszíti. A formát a fogó határozza meg! Ehhez kell majd - befejező mozzanatként - hozzádolgozni a táskát. Ezt fektessük tehát a papírra, amikor a szabásmintát készítjük. A szabásminta alapján négy lapot vágunk ki, kettő a táska, kettő a bélés. Ha keresztszemes hímzéssel akarunk dolgozni, panama vagy kongré anyagot válasszunk. Ha rátétmintát választunk, filc legyen az anyagunk. Ha pedig valóban csak bevásárláshoz (és talán majd strandra) akarjuk használni, megteszi valamilyen mosóanyag (ruhamaradvány) is. A munka a szabással kezdődik, és a minta hímzésével (rátétvarrással) folytatódik. Ha foszlós az anyag, érdemes a széleket eldolgozni. A bélésre ajánlatos összeállítás előtt egy-két belső zsebet varrni. Ha a hímzés elkészült és a belső zseb a helyén van, varrjuk össze a táska- és a béléslapokat, fordítsuk ki és varrjuk össze, lehetőleg géppel vagy nagyon sűrű öltésekkel a két oldalt. Felül hagyjuk nyitva, hogy rádolgozhassuk a fogót. (n) TÜ, CÉRNA, OLLO Egy ilyen steppelt kiskabát virágos anyagból tavasszal pótolja a nagykabátot, blúzzal pulóverrel viselhető. Az alapkabát egyenes vonalú, csípőig érő, vállon kissé berakott hosz- szú ujjal. Három rétegből áll: felső lapja virágmintás karton, az alsó egyszínű bélésanyag, a kettő között vatelinbetét van. A három réteget a kabát elején és hátán, 8x8 cm-es négyzetekkel tűzzük össze. A kabát ujja is bélelt, de csak csukló fölött fogja össze tűzés. Elejét és alját 2 cm széles tűzés keretezi; csípő fölött (a legalsó tűzés vonalában) bevágott zsebet helyezhetünk el. (n) OTTHONUNK AZ ÁGYNEMŰ Frissen vasalt, frissen húzott ágyneműben kellemesebb a pihenés, az alvás. A nehéz, vastag damasztok kora után eljött a kreppek, a színes pamutok, a vidám, tarka mintás ágyneműk divatja, amelyeket jól egészít ki a színes, egészen élénk vagy éppen sötét tónusú lepedő. A természetes alapanyagú mellett forgalomba kerültek a műszállal kevert, a tiszta műszálból készült huzatok. Kezelésük, mosásuk egyszerű, van olyan is, amelyet vasalni sem kell. Az ilyen kényelmi szempontok azonban nem jelentenek mindent. Az érzékenyebb bőrűek nem bírják a műszálat. A tisztán műszálas ágyneműben alvó túlságosan megizzadhat, így a huzatot gyakrabban kell cserélni. A természetes anyagból készült ágyhuzatokat általában vasalni kell, viszont egészségesebb bennük aludni. Kaphatók a krepp anyagúak, amelyeket nem is szabad vasalni. A két-három hetenkénti ágyhúzás mellett (betegség esetén gyakrabban kell váltani!) ajánlatos az ágyneműt gyakran szellőztetni, felrázni. Reggelenként nincs mindenkinek ideje egy órán át levegőztetni a párnákat, a dunyhákat, a paplanokat. Az sem megoldható, hogy egész napra szétdobáljuk a szobában az ágyneműt. Nemcsak a váratlan látogató előtt kellemetlen látvány, de a rendetlen lakásba hazatérő család sem érzi jól így magát. Megoldás az, ha az ágyneműtartóba lazán behelyezzük a paplant, a párnát, amit hazaérkezve csak be kell csukni. Ha több időnk van, s nincs köd, eső, és nem túlságosan poros, kormos a környék levegője, a loggiára, az udvarra, végszükség esetén az ablakba tehetjük ki szellőzni az ágyneműt. Ha viszont nincs napsütés, az ágyneműnek a nedves, poros levegő többer árt, rrilhf használ. A naponta szellőztetett, felrázott ágyneműt is fontos időnként tisztíttatni. A toll, a pehely a sokévi igénybevételtől törmelékessé válik, összecsomósodik, helyenként ki is kopik. A felújítást mindig szakemberre kell bízni! A paplanok és a dunyhák öt-hét évenként, a párnák három-négy évenként szorulnak tisztításra, felújításra. Kevés embernek van váltópaplanja, párnája, ezért a tisztítással várjuk meg a tavaszt, a nyarat, amikor a dunyhát, a paplant amúgy is könnyű nyári takaróval cseréljük fel. A használaton kívüli dunyhát ajánlatos papírral bélelt szekrénybe, ládába helyezni, szel- lös, száraz helyen tartani, s mellé molyirtót tenni. Vannak, akik melegnek, nehéznek tartják a dunyhát a paplant, helyette a könnyű gyapjúvagy műszálas takarót kedvelik. A takarókat is ajánlatos ágyhuzatban tartani; így kevésbé szennyeződnek. Sokan érzékenyek a gyapjúra, a műszálra, szúrja a bőrüket. A műszál ráadásul vonzza a port, a hajszálakat, a szennyeződést. A pamut ágyhuzat ugyan mindettől megkímél, ám időnként a huzatban tartott takarókat is tisztítani kell. A gyapjút ajánlatos vegyileg tisztítani. Ha a műszálas takarónál a kezelési utasítás szerint járunk el, tapasztalhatjuk, hogy van olyan is, amit otthon ki lehet mosni. Nem örök életű a megkímélt, helyesen kezelt ágynemű sem. De hosszú évekkel tovább szolgálnak minket, megtartják eredeti formájukat, külsejüket, ha nap nap után megfelelően, gondosan, kíméletesen kezeljük őket. (n) EZ IS. AZ IS PALACSINTA SOKFÉLEKÉPPEN Tizenöt-húsz palacsinta készítéséhez simára keverünk 30 deka lisztet két tojással, csepp sóval, három deci tejjel vagy szódavízzel. Előbb sűrűn keverjük ki a masszát, majd amikor már nem csomós, fokozatosan felengedjük. (Ha nem jól sikerül, inkább szűrjük át, de csomós ne maradjon!) A palacsintasütőben melegítsünk meg néhány kanálnyi olajat, öntsük ki a fölösleget tiszta, száraz edénybe, a forró serpenyőbe öntsünk kis merőkanálnyi nyers tésztát, gyorsan oszlassuk el minden irányba, hogy szép vékony legyen. Süssük meg világos sárgára, késpengével nyúljunk alá, fordítsuk meg, süssük meg, csúsztassuk tányérra, töltsük meg és csavarjuk fel, vagy hajtsuk négyrét össze. A teflonos palacsintasütőt minden második-harmadik palacsinta után kenjük ki nagyon kevés olajjal, és a palacsinták fordításához ne kést, hanem falapátot használjunk. DIÓTÖLTELÉK Darált diót forrázzuk le kevés tejjel, keverjünk hozzá tíz deka dióra számítva három deka vajat, tíz deka cukrot, megmosott, megtisztított mazsolát, ízlés szerint vaníliás cukrot, reszelt citromhéjat. Egy palacsintába három deka tölteléket számíthatunk. MÁJTÖLTELÉK Sertés- vagy marhamájkrémet reszelt sajttal, vajjal elkeverünk, a forró palacsintát megkenjük vele. GOMBATÖLTELÉK Apróra vágunk 10-15 dkg tisztított, jól megmosott gombát, finomra vágott petrezse-, lyemroel és hagymával megpároljuk kevés vajban vagy olajban. TEJSZÍNHAB- TÖL TELÉK A megsült palacsintákat cukrozott citromhéjjal ízesítjük, tejszínhabbal megkenjük és megtöltés után azonnal fogyasztjuk. SONKATÖLTELÉK Megdárálunk tíz deka sonkát, és annyi tejföllel keverjük össze, hogy jól kenhető legyen. CITROMTÖLTELÉK A megsült palacsintákat megszórjuk kristálycukorral, reszelt citromhéjjal és meglocsoljuk citromlével. KIRÁNTOTT PALACSINTA Sonkás, májas vagy gombás palacsintát készítünk. A megtöltött, felcsavart palacsinták két végét behajtjuk, hogy a töltelék benne maradjon, majd lisztbe, tojásba zsemlemorzsába mártjuk és bő, forró olajban pirosra sütjük. Fejes salátát, uborkát, céklát, tartármártást adunk hozzá. RAKOTT PALACSINTA A kisütött palacsintákat réte- gezzük ízlés szerint diótöltelékkel, lekvárral, kakaótöltelékkel. Amikor a 10-15 palacsintát kisütöttük és egymásra raktuk a töltelékkel, felverünk három-négy tojásfehérjét kemény habnak, belekeverünk 10-15 dkg cukrot, néhány kanál jó ízű lekvárt (barackot, málnát, meggyet), bevonjuk vele a palacsinta-,,tortát“, és forró sütőben gyorsan megpirítjuk. A palacsintákat rétegezhet- jük cukorral, tojássárgájával, vaníliás cukorral, mazsolával, reszelt citromhéjjal ízesített tehéntúróval is, negyed kiló túróhoz két-három tojássárgáját számítsunk.
