Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-19 / 15. szám
ÚJ szó 19 81. IV. 19. Binder Pál, a Dunamenti Múzeum ornitológusa, Csallóköz madárvilágának szakavatott ismerője H azánk legdélibb fekvésű területeinek egyike, a komáromi (Komárno) járás bővelkedik természeti szépségekben. A járási műemlék- és természet- védelmi hivatalban összesen 56 védett területet tartanak nyilván, s ebből az állami természetvédelmi területek száma hat. A végtelennek tűnő csallóközi rónaságot csak itt-ott szakítják meg kisebb erdők, ligetek. A járás déli határát a Nagy-Duna vize mossa, amely évszázadok alatt gyakran változtatta medrét, terjedelmes mocsarakat és holt ágak tömkelegét alkotva. A vízinövény- és madárvilág hajdan csodálatos egysége alakult ki etájon, melynek flórája és faunájaszáza- dokon át szerény, de biztos megélhetési lehetőséget biztosított a lakosoknak. Az elmúlt néhány emberöltő alatt több alkalommal szabályozták az éltető, de szeszélyes és gyakran rakoncátlankodó folyamot. Fokozatosan visszaszorították a mocsárvilágot és művelés alá fogták az addig parlag földeket. Az állat- és növényvilág egyre kisebb területekre zsugorodott, ám az egyes lokalitásokon máig is megőrizte egykori jellegzetességeit. Az államilag védett rezervátumok közé tartozik a járásban a Duna csicsói (Ciőov) holt ága, ahol a legépebb állapotban vészelte át a csallóközi növény- és állatvilág az ember természetalakító tevékenységének következményeit. Érdekes, hogy viszonylag rövid idő alatt Lion néven került a köztudatba e festői dunai holt ág. E névnek természetesen semmi köze sincsen a franciaországi városhoz. Már a környező községek legidősebb lakosai között is feledésbe merült a néhai Viktor Lion olasz hadifogoly neve. Az első világháború idején vetette ide a történelem vihara az olasz katonát, aki Csicsóra nősült, s hosszabb ideig élt a Duna-parti gátőrházban. Ha fellapozzuk a századforuló idejéből kelt, Csicsó környékének természetrajzával is foglalkozó gyér irodalmat megtudjuk, hogy még a múlt század végén is Szakajtásnak nevezték a csicsó- iak a mai természetvédelmi területet, ugyanis 1899-ben ebben a térségben szakadt át a régi dunai gát. A holt ág, melyet a Szlovák Nemzeti Tanács egy 1964 augusztusában kelt törvényerejű rendeletével nyilvánított államilag védett területté, Csicsó, Medve (Medved’ov) és Kulcsod (Kl'u- őovce) községek közé beékelődve terül el. A védett terület 112 méterre fekszik a tenger szintje felett, s hazánk legszárazabb, legmelegebb területe, összesen 79 hektár, átlagos vízmélysége pedig eléri a három métert. A hosszúkás, elnyúlt alakú tavat a Csiliz és a Bács csatornák táplálják vízzel, míg a fölösleges vízmennyiséget egy szivattyúállomás továbbítja a Dunába. A tó, amely a Duna egyik holt ágából keletkezett, s melyről már egy IV. Béla király korában kelt oklevél is említést tesz, meglehetősen tagolt, partján több öböl van. Vizében mintegy húsz halfajta honos. A nádasok eszményi életkörülményeket biztosítanak a vízi és mocsári állatvilágnak, de legfőképpen a madaraknak. A rezerváció legszebb növénye a Victoria regiá-val és a lótuszvirággal egy rendbe tartozó fehér tündérrózsa. A tömegesen előforduló növények közül említést érdemel még a sárga tavirózsa, melyet a nép vízitök néven ismer. Megtaláljuk itt a vízipáfrányok rendjébe tartozó rucaörömöt, a fehérvirágú és kerek levelű lebegő vízinövényt, az ún. békatutajt, de itt nő a boglárka és a holt ágakban tömegesen előforduló súlyom, amely töviseivel az iszapba horgonyozza magát. A buja növényzetből említést érdemel továbbá a sárga virágú és úszó levelű tündérfátyol, avízi- lófark, amely a mocsári növényvilág ritkán előforduló különös tagja, valamint a rovarevő rence, amely bogarakkal táplálkozik, tehát húsevő növény. A tó környékének gazdag faunájából különösen a vízi madarak érdekesek, legfőbb képviselőik a tőkés réce, a szárcsa, a búbos vöcsök, a pocgém, a bölömbika s a káros halpusztító vörös gém. Megtalálható itt a nádi poszáta, a rikácsoló hangú nádirigó, feketerigó, sárgarigó, szalakóta, mátyás szajkó és a réti tücsökmadár. A természetvédelmi terület lakosa s a hazánk legnagyobb ragadozó madara, a halászsas, melynek kifeszített szárnytávolsága a két és fél métert is elérheti. A tavat úgyszólván minden oldalról kiterjedt erdők övezik, melyekben megtalálható a fehér és a fekete nyírfa, a fűz-, szil-, akác-, tölgy-, és körisfa. Az erdők aljnövényzetében megtalálható a bodza, galagonya, kányafa, somcserjés, csalán, szedercserje, bérese és a komló. A nehezen áthatolható erdők fokozatosan ki- sebb-nagyobb ligetekbe, majd rétekbe mennek át. A táj kivételes szépsége, valamint aterület állat- és növénytani különlegességei miatt a tudósok is gyakran keresik fel ezt a területet. Az ide vetődő idegen a látottak és tapasztaltak alapján könnyűszerrel fogalmat alkothat magának arról, miként nézett ki évszázadokkal ezelőtt a Csallóköz. A súri és a csicsói természet- védelmi területet rendkívül gazdag madárvilága miatt a Párizsban székelő, s a madárvilág kutatásával foglalkozó nemzetközi szervezet is nyilvántartja. A szlovák Tudományos Akadémia, a Komensky Egyetem természet- tudományi kara, a Szlovák Műemlék- és Természetvédelmi Hivatal, a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola és Tanárképző Főiskola, valamint a komáromi Duna- menti Múzeum szakembereiből álló 25 tagú csoport 1973 és 1975 között önkéntesen végzett fáradságos és nagy szakismeretet követelő kutatómunkával elvégezte a csicsói természetvédelmi terület flórájának és faunájának biológiai leltározását. A Duna mente értékes állatvilágát nagy érdeklődéssel kísért időszaki kiállításon mutatta be a természetbarátoknak, iskolásoknak és más érdeklődőknek a Dunamenti Múzeum. K. NÉMETH ISTVÁN ammz mmm (Gyökeres György felvétele) Ránk is vigyáznak Április 17-e a nemzetbiztonsági testület napja Az eligazítás után útnak indultunk. Amikor már magunk mögött hagytuk Szlovákia fővárosának forgalmas utcáit, Jozef Paulek zászlós, aki biztos kézzel vezette a járművet, megszólalt:- Tavaszkor nagy a forgalom a Kis-Kárpátok községeiben. Megnézzük, hogyan közlekednek ezen a vidéken a gépjárművezetők, nem követnek-e el szabálysértéseket. Hallgatásba merült, az utat figyelte, no meg a szembejövő motoros járműveket.- A druszám már húsz éve hordja a nemzetbiztonsági testület egyenruháját - szólalt meg Jozef Stipák járőrparancsnok, a jármű másik utasa.- Hét éve járunk együtt szolgálatba, jól megértjük egymást. Senkvice község szélén megálltunk. A volán mögött ülő zászlós kihajolt az ablakon, s magához intette az útkanyarban motorkerékpárjáról lekászálódó fiút.- öcskös, van-e hajtási jogosítványod? - kérdezte, bár előre tudta a választ.- Hát pénzed van-e a bírság kifizetésére? A megszeppent fiú hetven koronát számolt le. örült, hogy ilyen könnyen megúszta és nem vették el tőle a motorkerékpárt. Gyorsan ott akarta hagyni a járőrkocsit, de Paulek zászlós atyai szava megállítja:- Amíg a vizsgát le nem teszed, ne ülj fel a motorkerékpárra, mert megtörténhet, hogy egyáltalán nem kapod meg a hajtási jogosítványt. Egyébként majd beszélek az apáddal - mondja zsörtölődve, inkább nekünk, mint a fiúnak, aki járművét tolva, gyorsan távozik. Útközben megtudtam, hogy mindkettőjüknek két-két gyermekük van. Minden bizonnyal a zászlós a maga gyermekére gondolt, ezért nem volt szigorúbb a szabálysértő fiúval.- A Honvédelmi Szövetségnek fel kellene karolnia és jobban törődnie azokkal a fiatalokkal, akik motorozni szeretnének, de még nem rendelkeznek jogosítvánnyal. Az, hogy a közutakon jogosítvány nélkül motoroznak, nemcsak hogy törvénybe ütköző cselekedet, hanem közveszélyes iS - mondta Jozef Stipák tiszthelyettes. Többször körbejártuk Módra, Pezinok, Senkvice és Limbach utcáit. Sehol sem álltunk meg egyelőre. Pontosan nem tudom, hol is jártunk, amikor a kocsi hirtelen lefékezett. A járőr tagjai gyorsan kiszálltak és megállítottak egy zöld színű Skodát. Nem kellett különös szakértelem ahhoz, hogy az ember lássa, a sofőr ittas állapotban vezetett. Be is vallotta: ünnepeltek. Elvették a hajtási jogosítványát, s mivel az illetőnek munkahelye csak háromszáz méterre volt, a járőrparancsnok odavitte gépkocsiját. Aztán tovább mentünk.- Ebben az útkanyarban megállunk és szétnézünk - javasolta a zászlós, s az út szélén leállította a járőrkocsit. A két rendőr egymás után állította meg az autókat. Illedelmesen köszöntek, majd elkérték az okmányokat. Annak a gépjárműnek, amelyet a járőrparancsnok állított meg, a gumiabroncsa teljesen elhasználódott. A pótkerék sincs jobb állapotban. A fiatalember erősködött, hogy másnap akarta kicserélni az abroncsokat. Amikor a tiszthelyettes közölte vele, hogy száz koronára bírságolják meg, megnyugodott.- A műszaki igazolványt pedig magunkkal visszük, - mondta Jozef Stipák. - Ha majd kicserélte az abroncsokat, jöjjön be érte. Ilyen gumiabroncsokkal közlekedni veszélyes, könnyen az életébe kerülhet. A zászlós egy élénk piros Skoda utasait ellenőrizte. Pontosan nem tudtam, hogy mi játszódott le korábban, de hogy baj van, azt elárulta komor arca.- Mi történt? - érdeklődtem.- Túl akartak járni az eszünkön. Néhány méterre tőlünk megálltak, a kocsi két utasa gyorsan helyet cserélt, de megláttam. Az apa a lányát tanította vezetni, itt ezen a forgalmas utcán. Kétszáz koronájukba került, ha legközelebb hasonló szabálysértést követnek el, bevonjuk a hajtási jogosítványt. Ismét továbbmentünk. Magamban összegeztem a látottakat: egy fél óra alatt vagy harminc motoros járművet ellenőriztek, s nyolc szabálysértést állapítottak meg. A kiszabott bírság csak figyelmeztetés volt.- A rendőri pályafutásom alatt már sok mindent megéltem, láttam olyan közúti baleseteket, amelyek több emberéletet oltottak ki, amelyeknek oka a gyorshajtás, vagy az ittas állapotban való vezetés volt. Az a feladatunk, hogy megelőzzük a bajokat - állapította meg a zászlós.- Jól tudom, a bírságolás nem népszerű, de szükséges, ha azt akarjuk, hogy közútainkon biztonságosan közlekedhessünk. Már esteledett, de Pezinok főterén még megálltunk. Egy galántai és egy dunaszerdahelyi járásból érkező gépkocsivezetőt ellenőriztek, nem ivott-e szeszes italt. Nem volt semmi baj, így jó utat kívánva útjukra engedték őket.- Mi is jobban örülünk annak, ha nem követnek el szabálysértést- mondta, minden szónak hangsúlyt adva a járőrparancsnok. - Szigorúak vagyunk, de mindenkor igyekszünk reálisan felmérni az adott helyzetet. Világítottak már az utcákat szegélyező lámpák, amikor a kerületi rendőrkapitányság udvarára besurrant a járőrkocsink. Kézfogással búcsúztunk. Haza indultam, de ők ketten még mielőtt családjukhoz tértek volna, elkészítették a szolgálati jelentést Holnap pedig újra ott lesznek, valamelyik járás küzútjain, hogy kötelességüket teljesítve ránk is vigyázzanak. NÉMETH JÁNOS A csicsói tó festői öble (A szerző felvétele)
