Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-12 / 14. szám
GÓLYAFÉSZEK Hatrészes tv-sorozat Jan Kozák nemzeti művésznek, a Cseh írószövetség elnökének több prózai müve foglalkozik a kelet-szlovákiai falu fejlődésének forradalmi szakaszával, a kollektivizálás időszakával. E művek között jelentős helyet foglal el a Gólyafészek című regénye. Néhány évvel ezelőtt a Csehszlovák Televízió prágai stúdiójában merült fel a társadalmi, eszmei és művészi szempontból egyaránt hatásos és úttörő alkotás megfilmesítésének gondolata. A tv-változat elkészítésével a kassai (Kosice) stúdiót bízták meg, mivel legközelebb van ahhoz a vidékhez, ahol a mű cselekménye játszódik. Az igényes és terjedelmes alkotás tv-feldolgozásá- ban a kassaiakkal együttműködött a prágai és a bratislavai stúdió is. A hatrészes sorozat rekordidő alatt készült el, forgatását egy évvel ezelőtt kezdték meg Kassán és a környező falvakban, s március vége felé már láthattuk az első részt, melynek címe: Szabadságon. Jaroslav Kiima forgatókönyvírónak, Roman Hlavác, Otakar Fenol, és Milan Lipták dramaturgoknak, Marta Gogárová és Ján Gogáf rendezőknek sikerült létrehozni a megtörtént események ihlette irodalmi alkotás színes, színvonalas tévéváltozatát. Hús-vér emberek sorsának bemutatásával a film hű képet nyújt a kelet-szlovákiai falu lakosainak életében a felszabadulás után bekövetkezett változásokról. Elénk tárulnak az 50-es évek kollektivizálásának drámai percei, első sikerei. A szövetkezetért folytatott harc a régi életmóddal, a sötétséggel való leszámolást, egy új életstílus kialakítását is jelentette. A falu életében bekövetkezett alapvető változások nem zajlottak le konfliktusok nélkül. Trnávka helység lakosainak viszonya egymáshoz, a szövetkezethez, állásfoglalásuk a mozgalmas kor teremtette bonyolult helyzetekben sokat elárul legbensóbb énjükről, gondolkodásmódjukról, érzéseikről. A film több mint száz személyt számláló színészgárdáját kassai, bratislavai, prágai, eperjesi (Pre- Sov), martini, trnavai, zvoleni művészek alkotják. A főbb szerepekben Svátopluk Skopal, Ofga Solá- rová, Petr Cepek, Vlado Müller, Elő Romancik, Beata Znaková, Ivan Matulík, Jan Bzduch, Anton Korenci, Edi Vitek, Peter Mackó, Anton Trón, Ludvik Kroner alakításaival találkozunk. (ma) T íz után, amikor telefonon hívom, már pontosan tudja, hogyan alakul a napja. Nincs sok ideje az indulásig, várják a tévében, délután a rádióban, este pedig a Vígszínházban lép színpadra. Fia születése? Különösebb változást nem hozott az életében, mert akkor is szerette a gyerekeket, amikor nőtlen volt. Az idejét viszont még jobban be kell osztania. De lemondás nélkül nincs sikerélmény, áldozat nélkül az öröm se igazi, mondja. Negyed hat után már az öltözőjében társalgunk. Sietett, mégis elkésett; fáradtan húzza maga alá a széket. Amíg helyet keresek ö pattogatott kukoricát szed elő, s jóízűen ropogtatni kezdi.- Nem hiszem, hogy tőlem hallja először: Lukács Sándort az elmúlt hónapokban gyakran láttuk a televízióban, aminek még örülni is tudtunk volna, ha tehetségéhez méltó feladatokkal bízták volna meg. Nem érezte még, hogy takarékosabban kellene élnie? Visszautasítani a vonzó, de tartalmatalan ajánlatokat.- Először is: nem a színésztől függ, hányszor van a televízióban, hanem a müsorszerkesztötől. Két tévészerep között két év is eltelhet, s gyakran megtörténik, hogy egy héten sugározzák mindkettőt. És erről én valóban nem tehetek. Aztán komédiázni is kell, nemcsak történelmi figurákat játszani.- Olyan alkotásokban, mint például A képviselő úr volt?- Nézze, amikor elolvastam a darabot, kommersz vígjátéknak hittem. Nem az lett? Kinek a hibája? A döntő ok. hogy Komédiázni is kell... (Máté Magda felvétele) Néhány perc Lukács Sándorral „MÉZBŐL ÉS MÉREGBŐL“ elvállaltam, Dajka Margit volt, akit csodálatos egyéniségnek tartok. Játékstílusa felett ma sem szállt el az idő, ezért volt számomra felhőtlen öröm ez a komédia.- A cirkuszlexikon fejezeteit is ennyire élvezte?- Azt azért vállaltam el, mert gyermekkorom óta imádom a cirkuszt. Négyéves lehettem, amikor először csodálkoztam rá, s azóta is tisztelem az ott dolgozókat. Amikor felkértek, hogy legyek a műsor narrátora, boldogan vállaltam, mert éreztem, hogy vonzereje leszek a műsornak. Ugye, nem hangzik ez nagyképűen? És egyébként sem a műfaj alapján döntöm el, hogy miben mit vállalok. Én mindenben a legjobbat akarom nyújtani.- Hacsak színházi szerepeiről beszélnénk, mindezt szóba sem hoztam volna, hiszen a Bűn és bünhődésben és az Őfelsége komédiásában is brillírozott. Egy valamit azonban itt sem tudok szó nélkül hagyni: Luzsint is, őfelségét is ugyanaz a hűvös elegancia jellemezte.- Igaza van, csakhogy amíg Luzsinnál a lélek sivárságából és az egyén kisszerúségéból született ez a viselkedésmód, addig XIV. Lajos esetében ez magától értetődő magatartás- forma.- Meg tudná mondani, melyikükben volt több Lukács Sándorból?- Madách sorával válaszolok, bár sántít a dolog, hiszen ö a nőre mondta, én meg most általánosítok: „mézből és méregből vagyunk összegyúrva“. S az egyéniségemet nem adom fel, mert jellembicsaklás veszélyeztetne. Másnap már az utcára sem mehetnék ki.- Az utóbbi években alig-alig hívják játékfilmekbe. Miben látja ennek okát?- Abban, hogy havonta harminc előadást játszok, közben próbálok is, így aztán nincs lehetőség a filmgyári egyeztetésre. A népszerűségem azonban így sem érzem veszélyeztetve. Azt éppen a tévé biztosítja. S ebben az a szép számomra, hogy az a néző, aki megnézett A képviselő úrban és A cirkuszlexikon fejezeteit is figyelemmel kísérte, eljön az előadóestemre is, hogy az én tolmácsolásomban hallgassa meg Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti és Nagy László verseit. (g. szabó) KÜLFÖLDI MŰSOROK Bár minden televíziós állomás igyekszik saját gyártásból fedezni a műsorok jelentékeny hányadát, természetszerűleg örömmel fogadja a mozifilmeket és a külföldi tévétársaságok rnűsorajánlatát. A nézők egyik fő kívánsága is, hogy á hazai alkotások mellett megismerkedhessenek a külföld figyelemreméltó produkcióival is. A külföldi filmek beszerzése elsősorban filmszemléken, fesztiválokon válik lehetővé, míg a televíziós produkciókat az intervíziós és eurovíziós bemutatók, ill. tévébörzék alkalmával lehet megtekinteni és megvásárolni. Első helyen természetesen a filmművészet kiemelkedő alkotásai állnak, amelyek a nézők körében a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot. Ezek beszerzése ütközik a legnagyobb akadályba. Új filmet a legtöbb filmforgalmazó vállalat legalább öt évig nem enged a képernyőre kerülni, ezzel is védve a filmszínházak érdekeit (A szocialista országokban más a helyzet, itt egy-két évvel a bemutató után már lehetővé válik a tévés bemutató). A későbbiek folyamán is a siker nagyságától függően alaposan megkérik az árát. A filmek sugárzási díját az illető ország készülékellátásától függően, tehát a nézők számának figyelembevételével szabják meg. Legtöbbször 1000-4000 dollár körül mozog egy-egy film ára, az egyszeri ismétlés általában ötven százalékos felárért történik. A helyzet, ha lehet, még előnytelenebb a régi filmek esetében. Sokszor szinte csillagászati összeget kérnek egyszeri sugárzásért, rendkívül szigorú megkötések mellett. Természetesen e filmek vásárlásánál figyelembe kell venni a képernyő sajátosságait, hiszen a jól komponált, hatásos jelenetek sokszor elsikkadnak a képernyőn, így a film nem éri el a kívánt hatást, így a bemutató kudarcát még a pénz felesleges elherdálása is tetézi. Ézért is ritkán mutat be a televízió olyan filmeket, amelyek sikere a képernyőn megkérdőjelezhető. Sokkal jobb a helyzet a televíziós bemutatóra szánt mozifilmek esetében. Különösen krimisorozatokat készítenek szívesen a filmstúdiók, amelyek egyes epizódjai önálló filmekként is bemutathatok, de a televíziós társaságok figyelmébe is ajánlhatók. Természetesen ezeket - különösen, ha egyszerre néhány tucat darabról van szó - olcsóbban adják, olykor a darabár felébe kerül egy-egy ilyen alkotás. A televíziós filmek és tévéjátékok elsősorban a börzéken szerezhetők be. Évente általában egyszer intervíziós, egyszer eurovíziós vásárt rendeznek, amelyen valamelyik tagállam televíziós központjában bemutatják az érdeklődőknek a beküldött kínálatot. Ezenkívül az egyes televíziók is szoktak néha - a szükségnek megfelelően - rendezni árukínálatot saját műsoraikból. Mivel a Csehszlovák Televízió tévéjátékgyártó „nagyhatalomnak“ számít, évi termése százötven-kétszáz egész estét betöltő alkotás, évente egyszer általában börzét rendez saját műsoraiból. Tévéfesztiválok dolgában is jól áll hazánk, hiszen kétévenként a gyemekeknek szánt tévéműsorok fesztiválját (Prix Danube), valamint az Arany Prága tévéfesztivált a hazai tévé rendezi, amelyek nemcsak a világtermés áttekintésére, de egybevetésére is kitűnő alkalmat szolgáltatnak. A tévéműsorok, a filmekkel ellentétben, percáron kerülnek forgalomba, amelyet az előfizetők számához igazítanak. Általában öt-huszonöt dollárba kerül egy perc a műfajtól és a műsor sikerétől függően, ami szintén tekintélyes összeg. Például egy- egy Cousteau-film egyszeri sugárzási díja 300-500 dollár körül mozog. Külön kategóriát képeznek a különféle televíziós sorozatok. Történelmi témájú filmektől családregényeken keresztül modern témáig mindent felölelhetnek. Gyártásuk rendkívül hálás, tekintve, hogy egy-egy epizód elkészítése sokkal kevesebbe kerül, mint ugyanolyan hosszú önálló filmé. A sorozat hatása sokszorosan felülmúlja az egyedi filmét, arról nem is beszélve, hogy világszerte nagy iránta a kereslet. A nézők kívánsága és a televíziók érdeke szerencsésen találkozik ez esetben, tekintve, hogy gazdaságos előállításuk miatt a sorozatok ára a legalacsonyabb. Bár évente tucatszámra készülnek a különféle szériák, sajnos aránylag kevés közöttük az értékes alkotás, ennek tudható be az a tény is, hogy a világ szinte valamennyi televíziója egy-két éves eltéréssel bemutatja a jobb darabokat. A televízió müsoréhsége rendkívül nagy hiszen ma már a nézők ritkán elégednek meg - különösen munkaszüneti napon - egy tévéjáték vagy film bemutatásával, a délutáni és a késöesti órákban is szeretnének látni ilyen jellegű adást. Ennek következtében az évi film- és tévétermés nem is tűnik olyan nagynak, hiszen a minőségi rostán a felkínált produkciók nagy része kiesik. Végül is többé- kevésbé kialakul az egyensúly a felkínált követelményeknek nagyjából megfelelő produkciók és tévé műsorigénye között. Színvonalas produkciót gyártani minden tévének elemi érdeke, mivel ennek ellenértékéből esetleg több hónap filmigényét is fedezni tudja. Ilyen rendkívüli siker jellemzi például az angol BBC társaság Shakespeare életművét bemutató vállalkozását a társaság történetében ez egyik legnagyobb vállalkozásnak számít), amely szinte minden európai tévétársaság érdeklődését felkeltette. A Csehszlovák Televízió is elkönyvelhet magának sikereket, több sorozata nagy népszerűségnek örvend a külföldi nézők körében. Legutóbbi, Arabela című tizenháromrészes fantasztikus sorozatát például a ZDF nyugatnémet televíziós hálózat megrendelésére készítette. A hazai bemutató természetesen megelőzte a külföldit). A külföldi tévétársaságoktól, filmvállalatoktól beszerzett műsorok nagy mértékben hozzájárulnak a nézők látókörének kiszélesítéséhez, más nemzetek kulturális értékeinek megismeréséhez. Ezért, is méltán népszerűek a nézők körében. OZOGÁNY ERNÓ T öbb ismerősöm is emlegette az elmúlt hetekben, kissé panaszkodva, kissé ijedten, hogy gyermeke az utóbbi időben szívesebben nézi a tévé reklám- műsorát, mint az esti mesét. Látszatra meglepő a helyzet, ám korántsem ad annyi aggodalomra okot, ameny- nyit az anyukák és apukák arcán láttam. De olyan jelenség ez, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, ugyanakkor a megoldás is rajtunk múlik. Tény, hogy az utóbbi időben megszaporodott a reklám, (okait ezúttal ne kutassuk). Kísérője a tévé műsorainak. Mennyiségi növekedése minőségivel is járt. Egyre több a tömör, szellemes, nyelvi játékra épített reklámmondat. Ritmusa, zenéje a felnőttet, de elsősorban a gyerekeket ragadja meg. Gyakoriságuk következménye, hogy előbb tanulják meg a „minden szinten, szinte minden“ nyelvi leleményét, mint szüleik türelmetlen verstanítása nyomán a „Mese, mese, mátkát“, ami azért kétségtelenül fontosabb a reklámnál. A hibát legelőször önmagunkban keressük. Van-e annyi türelmünk az ismételgetéshez, mint az egy-egy műsorszünetben naponta kétszer-háromszor bevetett reklámmúsornak? Valljuk be: ritkán. Nos, nincs mit csodálkoznunk, hogy a hároméves korától tévé elé A GYEREKEK ÉS A TÉVÉREKLÁM ültetett gyerekek előbb fújják a reklám-dalocskát, mint a magyar népdalokat. Arról nem is szólva, hogy a hétköznapokon sugárzott tévémesék, már alig-alig nevezhetők meséknek. Tucatszámra gyártoti rajzfilmek, sokszor érthetetlen történetecskék, animációs szakemberek magamutogatásai, legjobb esetben bábjátékká írt modern mesék. A Pompom, a Barba-család, a Mazsola, a népmese-sorozatok hétvégeken, ünnepnapokon jutnak a gyerekeknek. Ezért sem lenne elvetendő megfontolni hogyan foglalkozunk esténként gyermekeinkkel. El kell döntenünk: akarjuk-e, vagy nem, hogy reklámversikék jelentsék az egyetlen „irodalmi élményt“ gyerekeink számára. A kérdés ilyen felvetése természetszerűen merev. Ám a reklám vagy mese dilemmát a televízió már nem oldhatja meg. Mindkettőt közvetíti, mindkettőt nézik a gyerekek. Ha engedjük, s ha ráadásul önmagunk hibáinak pótlásaként tesszük ezt ne csodálkozzunk gyerekünkön. Mondhatnám: jobb ma egy anya által elmondott mese (ezt kiegészítheti a fantáziálásra hajlamos gyerek), mint Holnap egy bugyuta rekiámdalocska, (melyet gondolkodás nélkül szajkózik). (d-n) 1981. IV. 12. 14
