Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-12 / 14. szám
ÚJ szú Kev esen gondolnak majd a cím alapján arra a folyadékra, amely az ember, illetve az emberpalánta - a csecsemő - legelső és legfontosabb tápláléka: az anyatejre. Mint ahogy ugyancsak kevesen tudják, mi az a Laktárium. (gy nevezik ugyanis Szlovákia egyetlen anyatejgyűjtő állomását, mely a bratislavai Duklianská utcai Egyetemi Gyermekkórház részlegeként működik.- Bratislavában a l.aktárium 1950- ben létesült, azóta foglalkozik itt hivatalosan az egészségügy az anyatej gyűjtésével. 1956-ban, az egészségügyben történt átszervezések idején vette át felette a gondnokságot az Egyetemi Gyermekkórház, azzal a céllal, hogy a koraszülött-osztálya számára biztosítsa a kellő mennyiségű anyatejet- mondja Anna Strbiko- vá, a Laktárium vezetője, jobban mondva 1956 óta egyetlen dolgozója. Mi is tulandonképpen az a munka, amelyet 25 éve végez fáradhatatlanul? Dióhéjba foglalva: a szülészetektől megszerzi azoknak a kismamáknak a címét, akik már az első napok tapasztalatai alapján több tejjel rendelkeznek, mint amennyi csecsemőjük táplálására szükséges. Aztán beül a mentökocsiba, s a megadott címeken begyűjti a „felesleges“ anyatejet. Ennyi lenne ha ...- A címeket, amióta a szülészetekkel kapcsolatom van, még csak egyszerű megszerezni. De a folytatás már nem megy mindig vagy inkább ritkán megy olyan simán. A véradást ma már mindenki természetes, mé* Iyen emberséges dolognak tartja, sőt a véradók büszkék is rá. Az anyatejjel azonban távolról sincs Így. Nem vélekednek róla úgy, mint ahogy a valóságban van: minden cseppje kincs. Nem minden kismama egyezik bele, hogy átvegyük tőle a felesleges tejet. Szinte szégyenük, hogy nekik több van belőle, mint másnak. Legtöbbször nem kis meggyőzésbe kerül, míg zavarukat sikerül eloszlatnom, szabad- kozásukat - mit szól a férjem, mit mondanak a szomszédok - érvekkel legyőznöm. (A kérésemet is, hadd kísérjem el egy kőrútjára, azért utasítja el, mert tudja, az őt már szívesen fogadó anyukák az idegen kíváncsiskodót - legyen bár őket dicsérettel illető - nem látnák szívesen, s esetleg a tejadást is lemondanák- Azt is el kell viszont mondanom, hogy vannak olyan kismamák is, akik maguktól jelentkeznek a Laktárium- ban, mert hallottak róla. Szalad az idő, nemegy olyan kismamához is jártam, akinek már az édesanyja is a ,,páciensem“ volt - mondja mosolyogva. A nemes cselekedetre hajlandó anyukák alapos egészségügyi vizsgálaton esnek át, az általuk leadott anyatejet pedig a kerületi közegészségügyi állomáson vegyelemzik, s csak aztán kezdődik a mindennapi kapcsolat Anna Strbíková és a kismamák között.- Harminckét koronát fizetünk az anyaiéi literjéért. Ezzel azonban nem mérhető az az érték, amennyit a mi kis pácienseink, a koraszülött csecsemők számára e létfontosságú táplálék ér. A Laktárium már évek óta nemcsak az Egyetemi Gyermekkórházat, hanem a többi bratislavai kórház koraszülött-osztályát és a kórházi ápolásra szoruló beteg csecsemőket is ellátja anyatejjel.- Gyakran fordulnak hozzánk segítségért vidéki kórházak is. Ritkán kell nemet mondanunk, ma már ugyanis fagyasztjuk is az anyatejet - két hónapig tárolható mélyhűtőben, anélkül, hogy veszítene értékéből - így némi tartalékunk is van. Jelenleg 27 kismamához járok naponta vagy másodnaponként. Évente körülbelül 3000 liternyit gyűjtök össze ebből a semmilyen tápszerrel nem pótolható táplálékból. Mert a legjobb tápszer is csak pótszer. Sajnos manapság sok kismama nem tudatosítja vagy nem akarja tudatosítani ezt, s könnyen, könnyelműen lemond a legszebb érzésről, a szoptatás öröméről. A terhesgondozók is hibásak ebben, nem fordítanak olyan gondot a kismamák szoptatásra való felkészítésére, mint kellene. Én legalábbis így látom. S elég tapasztalatot gyűjtöttem már az évek során a begyűjtéskor és a szülészeteken tett látogatásaim alkalmával. xxx Amikor a Laktáriumba indultam, őszintén szólva nem így képzeltem el ezt a fontos feladatot ellátó létesítményt. Egy szűk irodahelyiség - itt végzi az adminisztrációt Anna átrbí- ková és egy nem sokkal tágasabb laboratórium, ahol a két mélyhűtő, a sterilizált üvegek, az anyatej helyben végzett ellenőrzéséhez - sűrűség, minőség - szükséges néhány műszer található. Az egyre népesebb fővároshoz mérten, s különösen, ha még azt is hozzávesszük, hogy a Laktárium szlovákiai hatáskörű, minden bizonnyal több figyelmet érdemelne, jobb körülményekre lenne jogosult. Anna Strbíková szíwel-lélekkel végzi a munkáját. Teljesítménye, az évente 3000 liter begyűjtött anyatej, több mint dicséretes. De ilyen lelkiismeretes és hozzáértő utódot nem lesz könnyű erre az igényes munkára találni, ha egyszer, szavaival élve igen nehéz szívvel, búcsút mond a Laktáriumnak, s ismeretlen kis pácienseinek. Ez pedig bármikor bekövetkezhet, hiszen - bár senki nem mondaná róla - évek óta nyugdíjjogosult. A szakemberek - orvosok, egészségügyi dolgozók - egyre gyakrabban és nagyobb hangsúllyal hangoztatják az anyatej fontosságát. Számos szülészet már teljesen megszüntette az újszülöttek mesterséges táplálását, nagyobb igyekezettel fáradozik a kismamákat a kórházi ápolás napjaiban minél tökéletesebben rávezetni a szoptatás „tudományára“. Furcsának találom hát, hogy éppen arra a létesítményre, illetve kórházi részlegre, annak fejlesztésére nem fordítanak kellő gondot, amelyik a legrászorultabb apróságok, a koraszülöttek és a beteg csecsemők számára hívatott gondoskodni a fontos, nemegyszer életmentő táplálékról. FLÓRIÁN MÁRTA UTCÁK, FÁK NÉLKÜL A természetvédelemmel kapcsolatban nemegyszer hangsúlyozzuk, hogy az embert korunkban, a gépek és automaták korában, a nukleáris energia, az űrhajózás, az elektronikus számítógépek korszakában is szoros szálak fűzik a természethez. Mindenki elismeri, hogy a természet óriási kincset, gazdagságot jelent. Ennek ellenére léptem nyomon olyan jelenségekkel is találkozunk, amelyek ellen határozottan fel kell lépnünk, hogy ezt a közös nagy kincsünket megvédjük. A környezetvédelem egyik nagyon időszerű, mielőbbi megoldásra váró problémája a városok és falvak zöldterületeinek létesítése és gondozása. A települések fásítása egyre sürgetőbb feladat. Mi ennek az oka? Új lakótelepek épülnek, lebontják a régi házakat. A szanálás sok családi házat is érint, amelyekhez gyümölcsösök, kertek is tartoznak, a házsorok előtt pedig hársfák vagy nyárfák állnak. Egy szép napon kivonulnak a földgépek és megkezdődik a rombolás. A földgyalu maga alá temeti a nyárfákat, a cseresznye és szilvafákat, de még a megtermett diófákat is. Megkezdődik az építés és néhány hónap múlva már állnak is az új paloták. De mi maradt a természetből? Milyen a környezet az építkezések befejezése után? Nézzünk körül bármelyik lakótelepünkön! Vagy akár a szebbnél szebb új családi házak között. Az igaz, hogy a korszerű épületek az emberi leleményességet, alkotóképességet tanúsítják. Az ember, az élővilág egyetlen gondolkodó lényeként alkotásait a természetbe telepíti. De milyen a környezet, mi lesz a természetből? A házak közötti és előtti területet nagyrészt beton és aszfalt borítja. És hol marad hely a fák, bokrok ültetésére, a füvesítésre? Az igaz, hogy az új családi házak és a gyalogjárók között mintegy öt méteres sávot hagynak, a nélkülözhetetlen virágoskertek számára. De elegendő ez a legkedvezőbb mikroklíma kialakításához az új negyedekben? Aligha. Ahhoz, hogy a környezet úgy-ahogy elfogadható legyen, fákra, magas fákra van szükség. De hova ültethetök a falvainkban egyre gyakoribb új utcákon fák? Szépülő, gyarapodó községeinket, kisvárosainkat járva csak elvétve találkozunk olyan új családi házzal, amely elé lakója fát ültetett, pedig milyen jólesik, ha a fa koronája a nyári hőségekben kellemes árnyékot vet és nem engedi be a forró napsugarakat a lakószobába vagy hálószobába. Ezt talán senki sem tagadja, mindenki egyetért vele. Éppen ezért érthetetlen azoknak a szerveknek a hozzáállása, amelyek felelősek településeink arculatának kialakításáért. Utcáink reménytelenül puszták, sivárak. Vagy talán úgy gondolják, hogy a korszerű ostorlámpák sora helyettesíteni tudja a nyárfákat vagy hársfákat? Miért nem lehet eleve a gyalogjárókon helyet hagyni a fák ültetéséhez? Ritka eset, de az egyik szomszédos utcában az egyik lakó maga törte fel a gyalogjáró szilárd burkolatát, gödröket ásott és fákat ütetett. Azóta nagy türelemmel gondozza őket, az idén tavasszal már díszére válnak az utcának, de közvetlen hasznot is hoznak a lakóknak - az életadó oxigén „termelésével“. Miért feledkeznek meg erről az illetékesek, elsősorban a nemzeti bizottságok?! Nem kerülne sok fáradságba, hogy az új utcáinkat is lombkoronájukkal árnyékot adó, a szennyezett levegőt tisztító és nem utolsó sorban a környezetet szépítő fasorok szegélyezzék. KARABA ERVIN 1981. IV. 12. Ha nem ad az állam, gondoltam, magánembertől kérek kölcsön. Apósomhoz folyamodtam aki készséggel kisegített. Rohanás a gyorsvonatra és gyerünk Bra- tislavába, mert a mosógépet egy ottani üzletben árulták. Az elárusító nem hitt a fülének, amikor elmeséltem neki kálváriámat. És mivel valóban több tucat mosógépet adtak el újházasi kölcsönre, azt tanácsolta, menjek el az Állami Takarék- pénztár közeli vezérigazgatóságára. Itt megtudtam, hogy az újházasi kölcsön már évek óta kivételt élvez, s így az általam kiszemelt mosógépet is megvásárolhatom. A telefonnak köszönhetően ugyanezt perceken belül megtudhatták a felsőbb szerv dolgozójától kisvárosunk kirendeltségén is. Az üzletben még egy nap halasztást kértem, s így másnap reggel ismét megjelentem az ügyintéző hivatal színe előtt. Ment is minden, mint a karikacsapás, legalábbis addig, míg nem kértem a panaszkönyvet. Négyen is keresték, de nem és nem tudták megtalálni. A végtelen emberi leleményességre vall az egyik beosztott megjegyzése, miszerint olyan kevés a panasz munkájukra, hogy a panaszkönyvre nincs is szükség. Különben még ma is azon töröm a fejem, hogy ha teszem azt, dicsérő szavakat óhajtottam volna bejegyezni a panaszkönyvbe, vajon ebben az esetben sem került volna elő? Vajon hány fiatalban maradhatott meg rossz élményként az elutasító válasz, amit ebben a takarékpénztárban kaptak hasonló vásárlási szándékukra. Az is nagyon érdekes, hogy miként történhetett meg olyasmi, hogy egy rendelet évekig nem jut el a kirendeltségre? Ez az eset két napomba került, de több napra elrontotta a jó közérzetemet. Még egy példa, az elveszett pecsétről. Történt mindez néhány hete, amikor elhatároztam, Magyarországra utazom. Az első utam kisvárosunk utazási irodájába vezetett, mindjárt a nyitás utáni percekben. Mondanom sem kell, a helyiség még üres volt, sem ügyfél, sem ügyintéző nem volt itt rajtam kívül. Kis idő után megjelent az utazás szakértő asszonya, aki azonnal foglalkozni kezdett ügyemmel. Közben persze még elugrott az ügyintézéshez szükséges kellékekért. Ezeket nálunk még nem mindenhol szokás nyitás előtt kikészíteni.- Kérek egy vámbizonylatot - mondtam. Ezt azonnal megkaptam. Kívánságomra rákerült az okmánybélyeg is. De csupán ennyi. Mert a pénzbeváltáshoz még három és felen kellettünk volna, hogy beleférjünk az ezerforintos csekk keretébe, tudniillik, csak ilyen nagyság- rendűvel rendelkeztek, a maximális beváltható összeg viszont háromszáz forint. -Jó - törődtem bele sorsomba -, akkor kérek egy vonatjegyet Budapestre - mondtam. - Azt nem tudok adni - hangzott a válasz -, nincs itt a pecsét, amivel hitelesíteni tudnám a menetjegyét. Ekkor színre lépett az idősebbik kolléganő (akkor érkezett munkába) s lehengerlő szóáradatával szinte kiöntött az irodából. így máig is kifejtetlenül magamban hordozom azt az ötletet, miszerint, helyezzenek el egy automatát a város valamelyik pontján vámbizonylat és okmánybélyeg árusítására. A bélyeg felragasztását már magam is vállalom. így egyszerre több munkaerő szabadulna föl, s bízom abban, hogy az érintettek könnyen találnak olyan munkahelyet, ahol érdembeli munkával tölthetnék el a megszabott nyolc órát. Hivatalról, ügyvitelről beszélek, hadd legyek hát befejezésül én is hivatalos. Az idei évet határkőnek tekintjük gazdaságunk fejlődésének szempontjából. Érvénybe lépett a sokat emlegetett fontos dokumentum, a komplex intézkedések, amelyek gazdaságunk egész vonalán előbb vagy utóbb, változást hoznak. Háttérbe szorítják a mennyiség utáni hajszát, s komoly előnyökben részesítik a minőségi munkát. Mindez ma már nem új dolog. Az sem újság, hogy ugyancsak minőségi változást várunk a szolgáltatásoktól. Ezen a szakaszon ugyan konkrét termékeken nem minden esetben mérhető le a változás, ami nem azt jelenti, hogy itt nincs min változtatni, jobbítani. A hivataltól gyors, pontos, megbízható és egyben embertársunkat tiszteletben tartó ügyvitelt várunk. Olyat, ami nem szül a fentiekhez hasonló konfliktushelyzeteket. KESZELI BÉLA PINIIN csíppji rings'
