Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-04-05 / 13. szám
ÚJ szú Pá lyaválasztás. Minden fiatal komoly, egy életre szóló elhatározása. Akikről ez az írás szól, már túl vannak rajta, sót kiállták a nagy próbát az első munkahelyeiken is. Hogyan és mi valósult meg elképzeléseikből, terveikből, a kezdet nehézségeiről, örömeikről vallanak az alábbiakban. 1981. IV. 5. 9 BEINROHR JUDIT, TANÍTÓNŐ: • Beinrohr Judit: „Játszva akarok tanítani“ Vidám természetű vagyok, nagyon szeretem a közösséget és különösen a gyermekeket. Mióta az eszem tudom, mindig tanító akartam lenni. A mozgás, a testnevelés nélkül el sem tudom képzelni az életemet. Atletizáltam, el is jutottam szlovákiai versenyekre, s láttam, hogy a városokban felnövő gyermekeknek mennyivel több lehetőségük van képességeik kibontakoztatására, milyen előny a sportegyesületekben való edzés. Olyan elképzelésem volt, a falusi apróságokat fogom segíteni abban, hogy a tehetségesek többre vigyék, mint én. Arról a csalódásról nem szívesen beszélek, amely akkor ért, amikor nem vettek fel a főiskolára. Igazságtalannak tartottam, és úgy döntöttem, nem mondok le vágyamról. Egy évig, hogy ne essek ki a tanulásból, a rimaszombati közgazdasági középiskolába jártam, közben készültem a felvételire. Eredetileg testnevelés-földrajz szakra akartam menni, de örültem, amikor a testnevelésorosz szakra vettek fel, bár tudtam, nagyon nehéz lesz. A magyar gimnáziumban nem érettségiztem orosz nyelvből, de jó kollektívába kerültem, segítettek az évfolyamtársaim. Izgatottan vártam a tanítási gyakorlatot. A hat hetet szülőfalum, Ipolynyék alapiskolájában töltöttem, sajnáltam, hogy nem taníthattam ott tovább, de vártak rám az államvizsgák. Az elhelyezkedés nem ment olyan simán, mint gondoltam. Két lehetőség közt választhattam: óvodában helyettesíteni vagy a nagykürtösi szlovák gimnáziumban oroszt, tanítani fél évig. Az utóbbit választottam. Rengeteg többletmunkával járt, de szívesen csináltam. Jozef Kruz- liak igazgatóban olyan embert ismertem meg, aki támogatja a fiatalokat, egyenes, nyílt beszédű és a hibákra is jóindulatúan figyelmeztet. Mária Hroncová, orosz szakos pedagógus pedig tapasztalataiból sokat átadott. Közeledett a félév vége, tudtam el kell mennem. Bíztam benne, hogy hazakerülök. Nem sikerült. Hrusovba helyeztek, szlovák tanítási nyelvű alapiskolába. Teljesen más környezet, új kollektíva, kisebb gyermekek. Oroszt és testnevelést tanítok a gyönyörű, új iskolában. A nyelvet kiváló körülmények közt oktathatom, a legmodernebb segédeszközök állnak rendelkezésemre. A tornaterem azonban még nem kész, most kezdték szerelni. Rossz időben a folyosón, máskor a szabadban tartjuk az órát. Néhány labda, ugrókötél és szőnyeg - ennyi a felszerelésünk. Talán szeptemberben már jobb lesz a helyzet, s ha minden elkészül, úgy gondolom, megvalósíthatom elképzeléseimet. Elég nehezen oldódok fel a kollektívában, de találtam már itt is barátokat. Szíves, kedves emberekkel találkoztam. A gyerekek is nagyon aranyosak. Főképp a tanyákról bejárók egyszerűek, őszinték, szeretetreméltók. Az elvem az, hogy játszva tanítsak. A legboldogabb akkor voltam, amikor az egyik gimnazista tanítványom bevallotta, hogy már nem fél az orosz órától. Azt akarom, hogy vidám, gondtalan gyermekek legyenek a tanítványaim. PÖLHÖS VENDEL, AGRÁRMÉRNÖK: Falun nőttem fel, szeretem a természetet, a szabad mozgást. A gimnáziumban a biológia kedvenc tantárgyaim közé tartozott. Olimpián kétszer vettem részt: az Ipoly mente növény- illetve állatvilágáról írtam dolgozatot. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán folytattam tanulmányaimat. Szilárd elhatározásom volt, hogy visszatérek arra a környékre, ahonnan elindultam, ahol szüleim példamutatása jó alapot jelentett számomra. A véletlen úgy hozta, hogy a harmadik évfolyam végén egy tájékoztató anyag jutott kezembe, abban fedeztem fel, hogy a szé- csénkei szövetkezetnek szakemberre van szüksége. Éltem az alkalommal. Ellátogattam a gazdaságba, mely a nagykürtösi járásban az élvonalbeliek közé tartozott. Első látásra megtetszett. Szerződést kötöttünk, hogy a főiskola elvégzése után öt évet itt dolgozom, a szövetkezettől pedig az utolsó két évfolyamban havi 900 korona ösztöndíjat kaptam. Mondanom sem kell, milyen jól jött ez, jó volt tudni, hogy van hely, ahol számítanak rám, és az is lényeges volt, hogy Szécsénke szülőfalumtól, Nagycsálomi- jától csupán néhány kilométerre van. A szakmai gyakorlatokra is ide jártam. Megismerkedtem a szövetkezettel, a közvetlen munkatársakkal. Az alatt az egy hónap alatt, melyet a főiskola befejezése és a katonai szolgálat közt a gazdaságon töltöttem, a növénytermesztési helyi viszonyaival ismerkedtem meg. Mire leszereltem, egyesítették a szomszédos szövetkezettel, s egy hét falu határát felölelő gazdaságba kerültem. Az ipolybalogi Ipolymente Földmü- vesszövetkezetben fél éve dolgozom. Ez alatt teljes áttekintést nyertem munkahe• Pölhös Vendel: „Sokat vár tőlem a szövetkezet, de nem lehetetlent“ lyemről. Az év elejétől a növényvédő - tápanyagellátó feladatával bíztak meg. S hogy mit jelent ez? Elsősorban nagy felelősséget. Néhány számmal bizonyítom: évente körülbelül hatmillió koronáért műtrágyát, egymillió nyolcszázezer koronáért különböző vegyszereket vásárolunk. Háromezer hektár szántó és 130 hektár termő szőlő gondozása nem kis feladat. Ma már elképzelhetetlen a koT- szerü mezőgazdaság szakszerű növény- védelem nélkül, hisz ismeretes, hogy világviszonylatban a termés 35 százaléka megy tönkre különböző káros hatások következtében. Nem mindegy milyen ráfordítással termelünk, mennyi kézi munkára lesz szükség a növénytermesztésben, hogy sikerül a vegyszeres gyomirtás. S a termények minőségét sem hagyhatjuk említés nélkül, hiszen ez az egyik legdöntőbb tényező. Tudatosítottam, hogy sokat vár tőlem a szövetkezet, de nem lehetetlent, és tudom azt is, hogy ha segítségre lesz szükségem, támogatni fognak, örülök, hogy jó kollektívába kerültem. Szecsei Sándor mérnök, főagronómus kiváló szakember, tőle sok mindent elleshetek és készségesen segít. Cibulya László nagy tapasztalatokkal rendelkezik, véleményét mindig szívesen meghallgatom. Az iskola ugyanis megadta az alapokat, de a gyakorlat egy kicsit más. Főképp a növénytermesztésben. Itt rengeteg függ a helyi viszonyoktól, s ezért jó, ha van kitől gyakorlati tanácsot kérni. Az iskolapadból kikerülve sikerült viszonylag gyorsan megszoknom a munkahelyemet. örülök, hogy a szövetkezetben támogatják a haladó módszereket, s jólesik, hogy mint kezdőt meghallgatnak, s biztatásként hat, ha kezdeményezésemre azt a választ kapom: csináld! Nős fagyok, a feleségem szintén agronómus az egyik közeli szövetkezetben. Ipolyba- logon kétszobás lakást kaptunk a szövetkezettől. CSÁKY TERÉZ, ELÁRUSÍTÓNŐ: Az alapiskola elvégzése után a Kékkői Jednota Fogyasztási Szövetkezet szaktanintézetébe kerültem. Tetszett ez a szakma, azért választottam. Gyakorlatra a járás különböző falvaiba jártam, legtöbbször élelmiszerüzletekbe. Az iskola elvégzése után nem tudtak elhelyezni. Véletlenül tudtam meg, hogy Ipolyságon a éahanka textilüzletben elárusítót keresnek. Felvettek. Hogy milyen volt az első nap? Kicsit izgultam, de reméltem, hogy jó kollektívába kerülök. Nem is csalódtam. A gyermekruházati osztályra helyeztek. Bizony először nehéz volt az apróbbnál apróbb babaholmik közt eligazodnom. Néhányszor a munkatársak tanácsát kértem, de könnyen belejtöttem. Huszonheten dolgozunk az üzletben, jól megértjük egymást. Ha a helyzet úgy hozza, segítünk egymásnak, helyettesítjük a betegeket. A főnököm rendszerető, szigorú, de ez nem baj. Ilyen munkahelyen szükség van a rendre, önkiszolgáló az üzlet, de a vevőkkel foglalkozni kell. Megmutatni az árut, kínálni, tanácsot adni. Szeretek az emberekkel foglalkozni. Örülök, ha olyan árut vesznek meg, amely nekem is tetszik. Egy ideje a férfi - darabáru osztályon dolgozom, a férfi vásárlók fegyelmezettebbek, nem válogatnak sokat. Elégedett vagyok. Nem nehéz a munkám, de a felelősség nagy és reggeltől zárásig talpon kell lenni. Otthonról, Kele- nyéről hétkor indulok, és este nem sok híja van a hét órának, mire hazaérek. Hétközben szinte semmire sincs időm. Hét végén pihenek, szórakozom, kézimunkázok és olvasok. Ilyenkor tartom a könyvtári órákat a művelődési házban. • Csáky Teréz: „Szeretek az emberekkel foglalkozni“ (Pölhös M. felvételei) Szeretem a munkámat, mindig emberek közt vagyok. Türelmesen, szép szóval kell bánni a vevőkkel. Ezt tanultam az iskolában és a gyakorlat is ezt igazolja. Szeretnék helytállni az első munkahelyemen DEÁK TERÉZ Az esszerü gazdálkodás elve egyre jobban érezteti hatását az élet minden területén Szigorú normák kényszerűének bennünket arra is. hogy csak akkor tekerjük a telefon tárcsáját, ha elengedhetetlenül szükség van rá. de akkor is ügyeljünk arra. hogy a kagyló ne ragadjon a fülünkhöz Mert bizony a hosszú és távoli beszélgetések kiszedik az aprópénzt a zsebünkből, az viszont régi. de örökérvényű aranyszabály, hogy sok kicsi sokra megy. A felelőtlen teletonálgatások időszaka tehát lejárt, a ..telefőm kórságban" szenvedők előtt becsapódott a nagykapu. De szinte naponta tapasztaljuk, hogy egyesek máris megtalálták a kiskaput, mely ebben az esetben a mások telefonja Az ugyanis sokkal olcsóbb (legalábbis nekikI mint a sajátjuk Vagyis: Kiskapukereso benéz az irodaházba valami igen fontos közölnivalóval. Beszélgetés közben az órájára néz es felkel:- Megyek, mert van egy sürgős telefonom Vagy ha megenged, felhivom innen. Kérlek - mondja Telefontu- iaj. közben reménykedik, hogy rövid lesz a beszélgetés Forog a tárcsa, pár pillanat alatt jelentkezik a hivott fél- Hallo. Tuzex? Á, te vagy az Józsikám7 Hat hogy megy az üzlet?... Apropó, kaptatok már ezüstveretes piros színű kutyanyakörvet? Még mindig nem? Hát ez borzasztó! De most nem is amiatt hívlak: a fiamnak eredeti farmer kellene . A raktárban? Jó, várok, (öt perc csend.) Halló, igen. itt vagyok Hogy holnap hívjalak fel? Jó holnap tízkor! Szervusz'- Hát látod, ez sem sikerült, van itt probléma bőven. No. de kösz a telefont, megyek is. A folyosó végén újabb ajtó. újabb ismerős.- Egyedül vagy. nem zavarok?- Ülj le kér lek.- Sietek, csak egy telefont, ha megengednél- Hát nem szívesen, mert nekünk is ... De máris forog a tárcsa. . Kifelé haladva a portánál is megáll- Jó napot. Józsi bácsi, hogy s mint? Megenged egy telefont a feleségemnek? Fontot!- Ez bajos, szigorúan megtiltották ... Közben már forog a tárcsa. A bosszankodó Józsi bácsinak megveregeti a vállát.- Viszlát! Kösz a telefont. Az épület előtt még megáll, belelapoz a jegyzetfüzetbe:- Kihez lehetne még a közelben beugrani néhány telefonra? BOJTOS JÁNOS íííw mm úm Pályakezdő fiatalok vallomásai
